BH 2016.1.4

[1] Az elsőfokú bíróság a 2013. június 4. napján meghozott és kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett becsületsértés vétségében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 180. § (1) bek. a) pont]. Ezért őt 200 napi tétel, napi tételenként 25 000 forint, mindösszesen 5 000 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

[2] Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról.

[3] A terhelt az ítélet ellen társadalomra veszélyesség hiányára hivatkozással az eljárás megszüntetése, felmentés, illetve a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

[4] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2014. no­vember 28. napján tartott nyilvános tárgyaláson meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:

[5] a terhelttel szemben a 2012. évi C. törvényt - az elbíráláskor hatályos Büntető Törvénykönyvet (a továbbiakban: Btk.) - alkalmazta. A bűncselekmény jogszabályi alapjául a Btk. 227. § (1) bekezdés a) pontját jelölte meg.

[6] A pénzbüntetés egynapi tételének összegét - a napi tételszám változatlanul hagyása mellett - 1000 forintra mérsékelte. Rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 200 000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

[7] Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helyben­hagyta.

[8] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a megyei bíróságon felszámolási eljárás volt folyamatban. Ebben az eljárásban a terhelt az adós képviselőjeként, majd beavatkozóként járt el.

[9] A terhelt 2011. május 4. napján és 2011. június 2. napján a megyei bíróságra, valamint a Központi Nyomozó Főügyészségre a következő kijelentéseket tartalmazó beadványokat nyújtotta be:

[10] A 2011. május 4. napján kelt eljárási és elfogultsági kifogásában: "az persze más kérdés, ha egy korrupt bíró nem is akarja megérteni, a korábbi korrupciója foglya maga is", "miféle bíró az, aki ilyen vastag bőrrel van megáldva".

[11] A 2011. június 2. napján kelt beadványában: "a korrupt, a megyei bíróság kötelékében eljáró bíró, L. P.-né", "az azt befogadó bíró célzatos bűncselekményt megvalósító cselekvését mutatja", "bűncselekményekhez nyújtott és nyújt még most is segédkezet korábbi saját bűncselekményeit leplezve", "összejátszik bűnözői csoportokkal".

[12] A terhelt által a sértett hivatali működésével kapcsolatban használt kifejezések alkalmasak arra, hogy az ügyben eljáró bíró becsületét csorbítsák.

[13] A 2011. május 4. napján kelt és a megyei bíróságra 2011. június 3. napján érkezett elfogultsági kifogás, valamint a 2011. június 2. napján kelt, a Központi Nyomozó Főügyészséghez címzett beadványok tekintetében a sértett 2011. június 20. napján joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

[14] A másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a sértett a terhelttel szemben a 2010. október 4. napján, 2010. október 7. napján, 2010. október 11. napján, 2011. április 22. napján, ugyancsak 2011. április 22. napján és 2011. május 4. napján kelt beadványaiban foglaltak miatt is magánindítványt terjesztett elő. A Központi Nyomozó Főügyészség vádiratában az e beadványokban foglalt kifejezések miatt is vádat emelt a terhelt ellen. A sértettnek a cselekményről történt tudomásszerzés időpontját vizsgálva azonban a másodfokú bíróság megállapította, hogy a fenti beadványok tekintetében a 2011. június 20. napján előterjesztett magánindítvány elkésett.

[15] Kifejtette továbbá a másodfokú bíróság határozatában, hogy a felülbírálata tárgyát képező beadványban szereplő kifejezésekkel a terhelt jogi vélekedését nyilvánította ki a bíró eljárásáról. A kifejezések egy része - "korrupt bíró", "miféle bíró az, aki ilyen vastag bőrrel van megáldva", "a korrupt, a megyei bíróság kötelékében eljáró bíró" - lealacsonyító, bántó tartalmú, amely kifejezések a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével függenek össze. E sértő nyilatkozatok a sértett becsületéről, jelleméről szóló jellemzést foglalnak magukban, konkrét tények állítása nélkül.

[16] A "bűncselekményekhez nyújtott és nyújt még most is segédkezet korábbi saját bűncselekményeit leplezve", "összejátszik bűnözői csoportokkal" kifejezések olyan általánosságban használt, és határozott tényállítást nem tartalmazó kifejezések, amelyek annak ellenére, hogy takarnak bizonyos tényállítást is, nem minősíthetőek a rágalmazáshoz szükséges, a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó kijelentésként.

[17] Konkrét tényállítások hiányában pedig helyes a valóság bizonyításának elvetése.

[18] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással, tartalma szerint az a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.

[19] Indítványának lényege szerint bűncselekményt nem követett el. A tényállásban rögzített beadványaiban közérdekű bejelentést tett. A törvényszék a nyilvánvalóan elfogult elsőfokú bírót védte az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával, az elsőbírói döntés élét tompítva, de lényegében fenntartva, mintha az eleve korrekt lett volna. Tette ezt mindannak ellenére, hogy korábban az ítélőtábla és a Kúria maga is megállapította, hogy a magánindítványt tevő bíró határozata a felszámolás elrendeléséről törvénysértő volt, s csak az eltelt hosszabb idő miatt nem volt már mód a jogorvoslat alkalmazására a Csődtörvény speciális szabályozása folytán.

[20] Hivatkozott arra is, hogy az inkriminált beadványai éppen azért lettek ilyen "provokatívan, erős hangnemben" megírva, mert az érintett bíró a "füle botját sem mozdította. A beadványokat meg sem kísérelte elintézni, elfektette azokat."

[21] A terhelt mindezek alapján a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását és az ellene emelt vád alól történő felmentését kérte.

[22] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak.

[23] Kifejtette, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint társadalomra veszélyesség hiányában nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben szóval vagy az ügyiratban az ügyre, az ügy elbírálása érdekében szükséges keretben tett nyilatkozat (BH 2004.172.). Nélkülözi a társadalomra veszélyességet az a magatartás is, ha egy hatósági eljárásban félként részt vevő személy a hatósághoz benyújtott beadványaiban a hivatalos személy intézkedéseit sérelmezi. A terhelt beadványaiban szereplő kijelentések azonban a felszámolási ügyben a megyei bíróság részéről eljárt bíró tevékenységének bírálatához nem voltak szükségesek. Ezzel szemben a terhelt kijelentései alkalmasak voltak a becsület csorbítására, mivel a hivatalos személyként eljárt sértettet érdekektől vezérelt, tisztességtelen, jogtalan előnnyel befolyásolható személynek tüntették fel, amelyek objektív módon sértő negatív értékelésnek tekinthetők. Hivatkozott egyúttal a bírálat és a véleménynyilvánítás határaival foglalkozó BH 1994.300. számon közzétett eseti döntésben és a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatban kifejtettekre is. Rámutatott egyúttal, hogy miután a terhelt által tett kijelentések tényállítást nem tartalmaztak, ezért a valóság bizonyítására nem kerülhetett sor.

[24] Minderre figyelemmel indítványozta, hogy a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét és a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét hatályában tartsa fenn.

[25] A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakra tett írásbeli észrevételében ismét hangsúlyozta, hogy beadványaiban az egyre keményebb hangvétel bevezetése a felszámolási ügy holtpontról történő kimozdítása érdekében történt, vagyis a jogérvényesítés eszköze és következménye volt. Az egész ügy a K. holding csoport részeként, eleve törvénysértően működő H. Zrt. védelméről szól, a tettenért felszámoló kendőzetlen korrupciójáról és annak következményeiről elterelendő a figyelmet. Ügyvédi esküje is arra kötelezte, hogy fellépjen a hatalmi hátszéllel zavartalanul rabló felszámolói maffia ellen, amelynek során a szép szavak nem elégségesek, amikor maga az ügyészség is bűnpártolóan járt és jár el, folyamatosan szembe menve a legtriviálisabb tényekkel is.

[26] A terhelt kirendelt védője írásban tett észrevételében kifejtette, hogy a terhelt beadványaiban egy konkrét eljárásban elmulasztott bírói intézkedéseket sérelmezett. A beadványaiban használt kifejezések - a "miféle bíró az, aki ilyen vastag bőrrel van megáldva" mondat kivételével - nem ténytartalom nélküli gyalázkodó kifejezések. Az idézett mondat pedig provokatív ugyan, de sem köznyelvi, sem jogi értelemben nem gyalázkodó.

[27] A "korrupt" jelző azonban álláspontja szerint adott összefüggésben tényre közvetlenül utaló kifejezés. A tényállítás valósága, vagy valótlansága tekintetében pedig csak a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékok alapján lehet dönteni, vagyis valóság bizonyítása keretében.

[28] A védelem a fentieket meghaladóan úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a Kúria nem osztja a védelem álláspontját a tényre közvetlenül utaló kifejezés használata és a valóság bizonyítása kérdésében, úgy a terhelt anyagi helyzetére, életkörülményeire tekintettel a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot megváltoztatva hozzon a törvénynek megfelelő határozatot.

[29] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot - a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen eljárva - az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítvány tartalma szerinti - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] bírálta felül.

[30] Ennek eredményeként a terhelt felülvizsgálati indítványát alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség indítványát alaposnak találta.

[31] A Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálása során abból indult ki, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek esetén nyílik lehetőség. A felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem vizsgálható, nem bírálható felül. A Be. 423. §-a (1) bekezdésének második mondata szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására ennélfogva nem kerülhet sor és ilyen eltérő tényállás megállapítása érdekében a jogerős döntés hatályon kívül helyezésére sincs törvényes lehetőség.

[32] A másodfokú bíróság tényként rögzítette, hogy a terhelt általános formában, anélkül tett gyalázkodó jellegű ("korrupt bíró", "miféle bíró az, aki ilyen vastag bőrrel van megáldva", "a korrupt, a megyei bíróság kötelékében eljáró bíró") kijelentéseket a sértettre, hogy e kijelentéseit konkrét tényekhez kapcsolta volna.

[33] Megállapította, hogy a terhelt által használt kifejezések lealacsonyító, bántó tartalmú kifejezések, amelyek a terhelt jogi vélekedését nyilvánítják ki a sértett bírói eljárásáról.

[34] Kétségtelen, a sértett által sem vitatott, hogy a sérelmezett kijelentéseket a terhelt a sértett által bírói minőségében - a megyei bíróságon - tárgyalt felszámolási perben, a megyei bírósághoz, illetve a Központi Nyomozó Főügyészséghez küldött beadványaiban tette. Mindezt az irányadó tényállás is rögzíti.

[35] A következetes ítélkezési gyakorlat kizárja az egyébként becsület csorbítására objektíve alkalmas tartalmú tényközlés jogellenességét, ha az peres, vagy más jogilag szabályozott eljárásban, jogosultság, illetve kötelezettség gyakorlása során, az adott eljárás tárgyát képező ügy érdemével szoros összefüggésben történt. Ilyennek tekintendő többek között a jelentéstételi, feljelentési, bejelentési, tanúzási, hivatali, munkaköri kötelezettség teljesítése. Ezekben az esetekben a cselekmény társadalomra veszélyessége (jogellenessége) hiányzik és hiányzik akkor is, ha a közérdek vagy jogos magánérdek védelme céljából tesz valaki bejelentést arra illetékes szervnek. Jelen ügyben azonban nem erről van szó.

[36] A terhelt a polgári perben, beadvány keretében tett kijelentéseivel a tárgyaló bírót, mint hivatalos személyt hivatásának gyakorlásával összefüggésben súlyosan bántó és sértő kifejezésekkel illette. Őt érdekektől vezérelt, tisztességtelen, jogtalan előnnyel befolyásolható személynek tüntette fel, és ezzel emberi méltóságában sértette meg.

[37] A helyes és következetes ítélkezési gyakorlat szerint becsületsértést valósítanak meg az olyan sértő és lealacsonyító kijelentések, amelyek a kívülállók általi megítélés szerint a sértett becsületéről, jelleméről, vagy egyes tulajdonságairól szóló negatív tartalmú jellemzést foglalnak magukban.

[38] A Kúria a rágalmazás és a becsületsértés elhatárolása keretében megjegyzi, hogy a rágalmazás elkövetési magatartása valamely becsület csorbítására alkalmas tény állítása, ilyen tény híresztelése, valamint az ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata. Megvalósulása szempontjából tényállításon olyan nyilatkozatot értünk, amelynek tartalma valamely a múltban megtörtént vagy a jelenben történő esemény, jelenség, állapot, mely időben és térben oly mértékben körülhatárolt, hogy lehetséges vele szemben a valóság bizonyítása. Az általánosságban használt és határozott tényállítást nem tartalmazó, ily módon a valóság bizonyításának alapjául nem szolgáló kifejezések - annak ellenére, hogy takarnak bizonyos tényállítást - a magatartásra vonatkozó konkrét utalás hiányában nem alapozzák meg a rágalmazáshoz szükséges tényállítást. Az ilyen általános formában, de konkrét tények állítása nélkül hangoztatott és a becsületérzést sértő negatív értékelés a becsületsértés fogalma alá vonható.

[39] A Legfőbb Ügyészség átiratában helyesen hivatkozott a BH 1994.300. számú eseti döntésre, amely szerint a bírálatnak is vannak határai. Bizonyosan nem mehet el a gyalázkodó jellegig, amikor már az érintett személy emberi méltóságának a sérelmével jár. Ugyanakkor nem tartalmazhat a bírálathoz elengedhetetlenül szükségesen túlmenő, a becsületérzést sértő kijelentéseket. Az Alkotmánybíróság 13/2014. (IV. 18.) AB határozatában kifejtettekből is az következik, hogy a véleménynyilvánítás határa a mások emberi méltóságából fakadó becsület és jó hírnév védelme.

[40] Egyetértett a Kúria a másodfokú bíróság álláspontjával abban is, hogy a terhelt által a Központi Nyomozó Főügyészséghez írt beadványban foglalt kijelentések ("bűncselekményekhez nyújtott és nyújt még most is segédkezet korábbi saját bűncselekményeit leplezve", "összejátszik bűnözői csoportokkal") ugyancsak nélkülözik a konkrét tényállításokat. Ezzel szemben öncélú, gyalázkodó kijelentések a sértettel szemben, s ezért közérdekű bejelentésnek nem tekinthetők.

[41] Mindezek alapján a terhelt tévesen hivatkozott felülvizsgálati indítványában - az eljárás során mindvégig érdemi védekezését is képező - arra az állítására, hogy beadványaiban közérdekű bejelentést tett. E beadványokban használt kijelentések, kifejezések ugyanis a véleménynyilvánításnak, bírálatnak nem szükségszerű velejárói, azonban mindenképp alkalmasak más becsületének, jóhírnevének a megsértésére.

[42] Miután a terhelt által tett, a tényállásban rögzített kijelentések nem tényállítások, hanem becsületsértő kifejezések, ezért az eljáró bíróságok helytállóan utasították el a terhelt valóság bizonyítására irányuló indítványát.

[43] A védő írásban benyújtott észrevételében foglaltakra figyelemmel utal a Kúria arra, hogy felülvizsgálati eljárásban a valóság bizonyítására vonatkozó szabály alkalmazásának kapcsán a bizonyítás kereteinek meghatározása nem vonható a felülvizsgálati okok körébe. A terhelt bizonyítási indítványának elutasítása, a bizonyítás köre, módja, és az ennek eredményeként megállapított ítéleti tényállás ezért a felülvizsgálati eljárásban nem vitatható.

[44] A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy a bíróságok jogerős ítéletében megállapított tényállás alapján a becsületsértés vétségének [Btk. 227. § (1) bek. a) pont] valamennyi tényállási eleme megvalósult. A terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül került sor.

[45] A Kúria rámutat azonban arra, hogy a vádirat - miként az első- és másodfokú alapítélet - nem utalt a sértett hivatalos személyi minőségét meghatározó [korábbi Btk. 137. § 1.e) pont; Btk. 459. § (1) bek. 11.e) pont], valamint azon törvényhelyekre sem, amelyek alapján az adott eljárás magánindítvány [korábbi Btk. 183. § (1) bek.; Btk. 231. § (2) bek.] mellett közvádra [Be. 52. § (4) bek.] üldözendő. A vádirat azt sem tartalmazta, hogy a magánindítvány mikor került előterjesztésre, azaz, hogy a vádemelésre joghatályos magánindítvány alapján került sor [Be. 173. § (3) bek. 1-2. mondat].

[46] A Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében a jogerős ítéletben kiszabott büntetés felülvizsgálatára csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására. Miután a minősítés törvényes, és más anyagi jogszabálysértés sem történt, a kiszabott büntetés mértékét a Kúria nem vizsgálhatta.

[47] A Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat - a Be. 426. §-a alapján - a hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 140/2015.)