BH 2019.3.68

[1] A terheltet a járásbíróság a 2016. november 2. napján kihirdetett ítéletével 2 rendbeli becsületsértés vétsége [Btk. 227. § (1) bek. a) pont] miatt halmazati büntetésül összesen 78 000 forint pénzbüntetésre ítélte. A terheltet az ellene rongálás vétsége [Btk. 371. § (1) bek., (2) bek. ba) alpont] miatt emelt vád alól felmentette, egyben tulajdon elleni szabálysértés [Szabs. tv. 177. § (1) bek. b) pont] miatt figyelmeztetésben részesítette.

[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2017. május 22. napján meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás a következő:

[4] A terhelt 2015. június 14. napján hajnali 4 óra 15 percet megelőző időben megjelent B.-n a B. utca, illetve Cs. utca kereszteződésénél lévő és a P. Reklám Kft. sértett tulajdonában álló 255×520 cm-es hirdetőtáblánál a tulajdonában álló vödörrel, üveggel és edénnyel együtt. A plakáton a következő felirat szerepelt: "Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját.". A terhelt ezt a feliratot a nála lévő partvissal, ecsettel, illetve fehér és barna festékkel oly módon festette át, hogy azon csak a "Magyarország" rész maradt olvasható. Ezenkívül pedig a "Nemzeti konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról" feliratot a partvissal és a fehér festékkel oly módon festette le, hogy a "Nemzeti" szó olvashatatlanná vált.

[5] A terhelt a festéssel a "Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját.", és a "Nemzeti konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról" mondatok helyett a festéssel a "Magyarország" és a "konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról" szöveges ábrázolást alakította ki.

[6] Miután ezen tevékenységet abbahagyta a terhelt, az otthonába ment és lefeküdt aludni. Útközben azonban végigcsöpögtette a festéket, a ház bejárata előtt is borult ki abból, és festékes ruházata is az ágya közelében volt fellelhető.

[7] Ugyanezen a napon 4 óra 40 perc körüli időben a rendőrök intézkedés alá vonták a terheltet, őt M. G. rendőr főtörzsőrmester és U. I. rendőrhadnagy sértettek keltették fel, illetve M. R. is részt vett az intézkedésben.

[8] A terhelt tudta, hogy M. G. és U. I. sértettek rendőrök, ennek ellenére őket becsületük csorbítására alkalmas kifejezésekkel illette: "Orbán kutyái vagytok", "kurva anyátok". A kifejezéseket többször is elismételte a terhelt, holott ennek abbahagyására a két sértett többször is felszólította. Az intézkedéssel szemben a terhelt ellenállt, a felöltözésre és az indulásra vonatkozó felhívásnak nem tett eleget, illetve ismételten "Orbán kutyái" szavakkal illette a sértetteket, ezért őt M. G. és U. I. sértettek megbilincselték és elvitték a kórházba, sérülései kivizsgálása céljából.

[9] A cselekmény napján M. G. főtörzsőrmester, illetve U. I. hadnagy a B.-i Rendőrkapitányság Közrendvédelmi, illetve Bűnügyi Osztályán hivatásos rendőrként dolgoztak, hivatalos személyek voltak.

[10] A terhelt 20 000 forint kárt okozott a P. Reklám Kft. sértettnek a plakát megrongálásával, mely az eljárás során nem térült meg.

[11] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapítottan, a terhelt felmentése érdekében. Ezen túlmenően arra is hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság megsértette az indokolási kötelezettséget, mivel nem reagált a terhelti fellebbezésben írtakra.

[12] Indokai szerint az irányadó tényállás alapján a terhelti cselekmény nem bűncselekmény, az egyrészt a közhatalmat gyakorló rendőröknek ebbéli minőségükben foganatosított intézkedésével szemben kifejtett kritikai megnyilvánulás, másrészt az állam által bérelt kormányzati kommunikációt megjelenítő hirdetési felületen egy aktuális közügyben kifejtett politikai véleménynyilvánítás volt. Kifejtette, hogy a bíróságoknak a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni, ez jelen esetben azt a követelményt támasztja a jogalkalmazóval szemben, hogy a Büntető Törvénykönyv rendelkezéseit a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó alkotmányos követelményekkel összhangban értelmezze.

[13] Az Alkotmánybíróság határozataira hivatkozva fejtette ki, hogy a szólásszabadság demokratikus funkciójából kifolyólag a közhatalmat gyakorló személyek alkotmányosan védett magánszférája másokénál jóval szűkebb. Ekként a közhatalmat gyakorló személyeket e minőségükben ért bírálatok vonatkozásában kizárólag az emberi méltóság korlátozhatatlan aspektusát érintő, az emberi mivolt "legbensőbb lényegét sértő" közlések szorulnak ki a véleményszabadság védelméből. Csak azok a közéleti vitában kifejtett vélemények nem élvezik a szólásszabadság védelmét, amelyek "az emberi méltóság korlátozhatatlan magját sértik, így az emberi státusz nyilvánvalóan és súlyos becsmérlésében öltenek testet".

[14] A terhelt büntetőjogi felelősségének megállapításához az eljáró bíróságoknak nem elég azt vizsgálni, hogy az inkriminált kifejezések objektíve alkalmasak-e a rendőrök becsületének csorbítására, hanem arra is kell irányulnia, hogy a közlés minősíthető-e olyannak, mint amely a rendőröket emberi mivoltuk legbensőbb lényegét érintően sérti. Az indítvány szerint nem fogadható el az az álláspont, hogy az ilyen kisfokú trágár és egyéb kritikus kifejezések használatával szemben az ultima ratio funkciót betöltő büntetőjogot alkalmazzák. Egyebekben pedig a rendőrökkel szemben trágár hangvételű, a tényállásban szereplő kifejezésekhez képest is kirívóan durva kifejezések használata általános jelenség.

[15] Hivatkozott továbbá arra, hogy a terhelti cselekmény nem társadalomra veszélyes, ugyanis a társadalomra veszélyesség jellegét és fokát alapvetően a támadott jogtárgy jelentősége és az azt ért sérelem foka határozza meg. Ekként a terhelttel szemben az éjszaka közepén az ágyából kiverve alkalmazott rendőri intézkedés egy durva beavatkozás volt a terhelt magánéletébe, ezért érthető volt, hogy érzelmileg túlfűtött módon reagált. Ezzel szemben a kis súlyú, komolytalan verbális inzultus elszenvedése valójában a rendőri munka mindennapos része, elszaporodott és társadalomra nem veszélyes jelenség, amellyel szemben szükségtelen és aránytalan fellépést jelent a büntetőjogi szankció alkalmazása. A rendőri intézkedés szabadon és korlátok nélkül kritizálható, akár trágár kifejezésekkel is.

[16] A védő álláspontja szerint az "Orbán kutyái" kifejezés a sértettek közhatalmi szerepére irányult, ennélfogva nem személyeskedő bírálat, hanem tiszta hatalomkritika. Ezzel azon vélekedésének adott hangot, hogy a rendőrséget a miniszterelnök kézi vezérlése irányítja. Ez a bírálat nem hatol a sértettek magánszférájába, így őket emberi mivoltukban nem, csak rendőri minőségükben bánthatta. Amennyiben pedig elhangzott a rendőröket szidalmazó egyéb kifejezés is (kurva anyátok), az is az intézkedés tényére tekintettel történt, és mint ilyen, az intézkedés kritikájának tekintendő. A véleménynyilvánítás gyakorlása során a jogosultat megilleti a közlés módjának szabad megválasztása.

[17] A tulajdon elleni szabálysértés kapcsán kifejtette, hogy politikai véleménynyilvánítás keretei között a társadalomra veszélyesség hiányzik, a terhelt pedig a plakát lefestésekor a véleménynyilvánításhoz való jogát gyakorolta. Álláspontja szerint a károsult maga a kormány volt, nem a magáncég.

[18] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak.

[19] Kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság 7/2014. (III. 7.) AB határozatban, illetve a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban kifejtettek alapján a közügyekkel összefüggésben megfogalmazott, közhatalmat gyakorló személyre vonatkozó, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás főszabály szerint nem büntethető és polgári jogi felelősségre vonásnak sem lehet alapja. Ugyanakkor a 13/2014. (IV. 18.) AB számú határozat további iránymutatást adott a véleménynyilvánításhoz való jog büntetőjogi korlátainak meghatározásához. Az Alkotmánybíróság valamennyi iránymutató döntésében hangsúlyozta, hogy nem élvezi a közéleti véleménynyilvánítás szabadságából adódó védelmet az, aki más személy emberi mivoltában való megalázása érdekében használ súlyosan bántó vagy sértő kifejezéseket. A véleményszabadság határa tehát a mások emberi méltóságából fakadó becsület és jó hírnév védelme, vagyis az öncélú, gyalázkodó tartalmú kijelentések továbbra sem megengedettek. A gyalázkodó jellegű és az emberi méltóság sérelmével járó kijelentések abban az esetben is alkalmasak lehetnek a becsületsértés megállapítására, ha azok - formálisan - kritikai megjegyzésként kerülnek nyilvánosságra. A becsület csorbítására alkalmas cselekmény minden olyan gesztus, amely verbális jellegű és amely az elkövetőnek a sértett irányába tanúsított megvető, lealacsonyító értékítéletét fejezi ki. Ebből következően nem a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, érzékenysége, hanem objektív tények alapján kell megítélni a becsület csorbítására való alkalmasságot.

[20] Jelen ügyben a terhelt kijelentései sem véleménynyilvánításnak, sem értékítéletnek nem minősíthetők. A terhelt magatartása a véleménynyilvánítás szabadságának határait túllépte, a többször megismételt, lealacsonyító, becstelenítő kijelentései az intézkedő rendőrök emberi méltóságát sértették, ezért a cselekménye tényállásszerű. Az átiratban foglaltak szerint a tulajdon elleni szabálysértés kapcsán kifejtett társadalomra veszélyesség hiánya helytálló, azonban az ügyészi álláspont szerint ezen érv felülvizsgálat tárgya nem lehet.

[21] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[22] A Kúria a Be. 424. § (1) bekezdés I. fordulata alapján az ügyben tanácsülést tartott.

[23] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[24] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - nem ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[25] A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].

[26] Ez azt jelenti, hogy a felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[27] Becsületsértés vétségét a Btk. 227. § (1) bekezdés a) pontja szerint az követi el, aki a 226. §-ban meghatározottakon kívül mással szemben a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ vagy egyéb ilyen cselekményt követ el.

[28] Jelen ügyben az irányadó tényállás szerint a rendőri intézkedés közben az intézkedő két rendőrrel szemben a terhelt az "Orbán kutyái vagytok", illetve "kurva anyátok" kifejezéseket használta, azt többször elismételte annak ellenére, hogy a két sértett ennek abbahagyására ugyancsak többször felszólította. A felülvizsgálati indítvány azt felvető részében (a terhelti védekezés alapján), hogy a "kurva anyátok" kifejezés nem hangzott el, az irányadó tényállás támadhatatlansága miatt törvényben kizárt.

[29] Nem kétséges, hogy a tényállásban szereplő két kifejezés a becsület csorbítására alkalmas, azok az emberi méltóságot sértik.

[30] A felülvizsgálati indítvány indokai szerint alapvetően nem ezt vitatja, hanem azon alkotmányos követelményre hivatkozik, amely a becsületsértés vétsége alkalmazásánál fogalmazza meg azt, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog által alkotmányosan védett, így nem büntethető véleménynyilvánítás köre a közhatalmat gyakorló személyekkel kapcsolatos véleménynyilvánítást tekintve tágabb kell legyen, mint más személyeknél. Eszerint ugyanis a hatóság vagy hivatalos személy e minőségére tekintettel megfogalmazott, becsületének csorbítására alkalmas értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető.

[31] Jelen esetben tehát az a kérdés, hogy az intézkedő rendőrökkel szemben a terhelt részéről használt kifejezések a véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlását jelentették-e, avagy az a véleménynyilvánítás szabadságán túllépett.

[32] A rendőri intézkedés szó nélküli tűrése nem elvárás, de a rendőri intézkedésnek eleget kell tenni, az az ellen való ellenszegülés bűncselekmény megállapítását eredményezheti. Az intézkedés alá vont személyt egyebekben megilleti a panasz joga, de akár ki is fejtheti az ellenérzését szóban, ellenben, ahogyan az ellenérzés fizikai erőszakba nem torkollhat, úgy a verbális ellenkezésnek, ellenszenvnek is megvan a maga határa.

[33] Kétségtelen, hogy a véleményszabadság magának a véleménynyilvánításnak a lehetősége előtt nyit szabad utat, és a véleménynyilvánítási szabadság csak kisebb mértékben korlátozható a közhatalom gyakorlóinak védelmében. Ellenben a hivatalos személy becsülete, emberi méltósághoz való joga továbbra sem védelem nélküli.

[34] Következésképpen az olyan öncélú, és utólag akár azokat kritikai megjegyzésként beállító közlésekkel szemben, amelyek célja a puszta megalázás, illetve bántó vagy sértő kifejezések használata, a véleményszabadság már nem nyújt védelmet az elkövető részére. Maga az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4. napján aláírt Egyezményben garantált véleménynyilvánítás szabadsága sem oltalmazza azokat a közléseket, amelyek célja önmagában a másik bántása, megalázása vagy a közügyekkel össze nem függő, öncélú támadása, megsértése.

[35] Ekként nem illeti védelem az olyan kifejezéseket sem, amelyekben megfogalmazottak az emberi méltóság korlátozhatatlan magját sértik, így az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlésében öltenek testet. Nem a közéleti véleménynyilvánítás szabadságával él, aki a másik személy emberi mivoltában való megalázása érdekében használ súlyosan bántó vagy sértő kifejezéseket. Ennek megfelelően az emberi státuszt közvetlenül megtestesítő emberi méltóság jelöli ki ezen szabadságjog határvonalát. A közügyek vitatását, azaz a nyomozó hatóság képviseletében eljáró hivatalos személyek, rendőrök eljárását érintő véleményszabadság emberi méltóságból fakadó konkrét jogági korlátait jelen ügyben a büntetőjog eszközrendszere jelöli ki. Annak megítélése, hogy az irányadó tényállás alapján a terhelt magatartása a bűncselekmény törvényi tényállásába ütközik-e, a jogi értékelés körébe tartozik.

[36] Ekként a Btk. 227. § (1) bekezdés a) pontja szerinti becsületsértés vétségét, az Alaptörvény IX. cikkében deklarált véleménynyilvánítás szabadságát, az ehhez kapcsolódó alkotmányos követelményt, illetve a vonatkozó alkotmánybírósági határozatokban [36/1994. (VI. 24.) AB határozat; 34/2004. (IX. 28.) AB határozat; 13/2004. (IV. 20.) AB határozat stb.] megfogalmazottakat figyelembe véve törvényesen minősítették az eljárt bíróságok a terheltnek a két intézkedő rendőrrel szembeni cselekményét, mivel a terhelt kijelentései - akár élesen megfogalmazott - véleménynyilvánításnak, értékítéletnek nem minősíthetők. Azok kifejezetten gyalázkodóak, lealacsonyítóak, megszégyenítőek, az emberi méltóságot, az emberi mivolt lényegét durván sértők voltak.

[37] A rongálás, illetve tulajdon elleni szabálysértés esetében az irányadó tényállásban rögzítettek alapján a károkozás, annak összege, a károsult meghatározott, így a felülvizsgálati indítvány szerinti támadása (akár társadalomra veszélyesség hiányára, akár politikai véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva) törvényben kizárt.

[38] Az indokolási kötelezettség megsértése pedig akkor eredményez felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha az oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, mire alapította a bíróság a döntését, illetve ha a határozat indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Ezen hiányosságok az ügyben eljárt bíróságok határozatai esetében nem állnak fenn, az elsőfokú bíróság részletesen és érthetően megindokolta döntését, melyet a másodfokú bíróság (amelynek határozata kapcsán az indítvány az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozott) egyetértőleg helybenhagyott. A másodfokú bíróság indokolásának terjedelmét értelemszerűen ez a körülmény határozta meg. Ekként az indokolási kötelezettség megsértésére való hivatkozás nem alapos.

[39] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 1.309/2017.)