BH 2020.4.96

[1] A járásbíróság a 2018. február 19-én meghozott ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki becsületsértés vétségében [Btk. 227. § (1) bek.], és ezért megrovásban részesítette, valamint kötelezte 10 000 forint eljárási illeték megfizetésére.

[2] A terhelt fellebbezése alapján eljárva a törvényszék a 2018. október 12-én kelt végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a terhelt terhére rótt bűncselekmény jogszabályi alapjának megjelölését a Btk. 227. § (1) bekezdés a) pontjára pontosította.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő.

[4] A terhelt 2016. szeptember 28. napján 14.45 órakor megjelent az Sz.-i B. Víziközmű Társulatnál az Sz., Gy. út 21. szám alatt, ahol H.-né G. G. magánvádló számviteli ügyintézőként dolgozik. A terhelt azért jelent meg a fenti helyen, hogy a magánvádló korábbi ügyintézését kritizálja, és ennek során a magánvádlónak a következőket mondta: lakosságellenes, kegyetlen, embertelen, mindig buta, alkalmatlan, még a nyolc általánost sem végezte el, és azonnal adja be a felmondását. A fenti beszélgetést többen - legalább két személy - hallották.

[5] A magánvádló a terhelttel szemben joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

[6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt a Be. 648. §-ára hivatkozással terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte.

[7] Indokai szerint a bíróság eljárása során megszegte a Be. 39. § (1) bekezdés g) pontjában foglalt rendelkezést, mert indítványozási és észrevételezési jogát nem biztosította. Álláspontja szerint a feljelentés két részből áll. A feljelentés első részében írtak szerint a terhelt a magánvádlót már korábban is zaklatta, Sz.-en mindenkivel konfliktusba keveredik, zaklatásainak célpontjai állami szervezetek, minisztériumok vagy éppen ügyintézők.

[8] A bíróság ezen állításokat egyáltalán nem vizsgálta; azt sem engedte meg, hogy a terhelt az arra vonatkozó észrevételeit előterjessze, és bizonyítást sem folytatott le rá. Azon sértő megállapítását pedig, miszerint a terhelt nem szavahihető, semmivel nem támasztotta alá.

[9] A terhelt utalt rá, hogy a magánvádló annak a társulatnak az ügyintézője, ahol a terhelt él, így tevékenysége a személyét is érinti. Emellett a terhelt a terület érdekvédelmi szervezetének a vezetője. Valójában nem zaklatta a magánvádlót, hanem kizárólag érdekvédelmi tevékenységet végzett. Az elsőfokú bíróság azonban ezzel nem foglalkozott, hanem bizonyítás nélkül elfogadta a magánvádló ide vonatkozó állításait.

[10] A feljelentés második része szerint a terhelt olyan ügyintézést kritizált, aminek nem az érintettje. Indokolatlanul jelent meg a helyszínen, és tette meg a neki felrótt kijelentéseket. Jegyzőkönyvet akart felvetetni, azonban nem tudta megjelölni, hogy pontosan miről. A magánvádló ezt azért tagadta meg, mert a terhelt nem tagja a társulatnak.

[11] Ezzel szemben - az indítvány szerint - a magánvádló két nappal korábban elesett emberektől tagadta meg a segítséget pusztán azért, mert a terhelttel szóba álltak, és őt "negatív alaknak" állította be. A terhelt ezért ment be az irodába, és azokat a dokumentumokat kérte el, amelyekre hivatkozással a magánvádló "démonizálhatja" őt. Nem azt mondta, hogy a magánvádló a nyolc általános iskolát sem végezte el, hanem azt, hogy úgy viselkedik, mint aki nem végezte el azt sem. Ez pedig viselkedésének véleményezése, nem pedig a személyéről való valótlan állítás.

[12] A bíróság nem vette figyelembe a vádbeli látogatását kiváltó okokat annak ellenére, hogy a 2016. szeptember 26-án előzményként történteket a Facebookról kinyomtatott okirati bizonyíték és tanúk vallomása is igazolja, azonban őket a bíróság - indítványa ellenére - nem hallgatta ki. Ugyancsak nem kérte ki a bíróság a cselekmény napján a 112-es segélyhívó számra tett bejelentésének felvételét, az eseményekről készült blogbeszámolót pedig annak ellenére nem értékelte, hogy az az ügyiratok között szerepel.

[13] Az indítvány szerint az első fokon eljárt bíróval szemben a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontjában írt kizárási ok állt fenn, mivel az "ellenoldal" újságjában 2017. évben 5 hónapon keresztül, pénzért publikált, elvéve ezzel a tisztességes tárgyaláshoz való jogát. Az újság az Sz.-i Önkormányzat lapja, a víziközmű-társulatot pedig az önkormányzat üzemeltette, és a város alpolgármestere vezette.

[14] Végül a terhelt kifogásolta az elsőfokú ítélet azon állítását is, miszerint az ügyben beismerő vallomást tett. Ilyenre nem került sor, a terhelt a bűncselekmény elkövetését az eljárás során soha nem ismerte el, mert azt nem követte el.

[15] H.-né G. G. magánvádló a terhelt felülvizsgálati indítványára tett írásbeli észrevételében a jogerős ítélet hatályában fenntartására tett indítványt.

[16] Indokai szerint a terhelt az indítvány első részében a vád tárgyává tett cselekmény büntetőjogi megítélésével össze nem függő körülményekkel foglalkozik; azokra nézve az elsőfokú bíróság helyesen nem vett fel bizonyítást. Figyelembe vette viszont a vád tárgyává tett cselekményre vonatkozó, a terhelt által sem vitatottan saját maga által írt blogbejegyzést, ami önmagában teljes egészében alátámasztotta a feljelentésben foglaltakat.

[17] A magánvádló álláspontja szerint értelmezhetetlen az a terhelti állítás, miszerint az első fokon eljárt bíró korábban az "ellenoldal" lapjában publikált. Az ügyben a magánvádló az "ellenoldal"; a víziközmű-társulatot pedig nem az önkormányzat üzemelteti, hanem a beruházásban résztvevők által alapított, alapszabály alapján, választott vezetőséggel működő önálló jogi személy, amely ugyan együttműködik az önkormányzattal, de az önkormányzat nem a tulajdonosa annak.

[18] A magánvádló szerint az elsőfokú bíróság a terhelt álláspontjának kifejtésére, valamint indokolt bizonyítási indítványainak előterjesztésére kellő teret biztosított.

[19] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.

[20] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[21] A terhelt indítványa törvényes okaként a Be. 648. §-ára hivatkozott. Az említett törvényhely azonban csak összefoglalóan tartalmazza, miszerint felülvizsgálatnak a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt, eljárási szabálysértés miatt, avagy az Alkotmánybíróság vagy nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata alapján van helye.

[22] Ezen belül azonban a felülvizsgálat konkrét okait a Be. 649. §-a határozza meg. Eszerint felülvizsgálatnak anyagi jogi okból az említett törvényhely (1), eljárásjogi okból a (2), az Alkotmánybíróság határozata alapján a (3), nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata alapján pedig a (4)-(5) bekezdésében foglaltak alapján van helye.

[23] Ekként a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jogszabályok megsértése miatt állapította meg. Ugyanakkor a felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.], a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, és a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].

[24] Ekként a terhelt indítványának azon részében, amelyben a terhére rótt egyes kijelentések megtételét - részben - vitatta (azt állította, hogy nem azt mondta, ami a jogerős ítéleti tényállásban szerepel), a felülvizsgálat törvényben kizárt; a terhelt büntetőjogi felelősségének anyagi jogi törvényességét a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell elbírálni.

[25] A büntetőjogi felelősség alapkérdése a tényállásszerűség. Ezért a Kúria a terhelt terhére rótt cselekmény kapcsán is elsőként ezt vizsgálta meg. A becsületbevágó magatartás ellenében álló törvényi tényállás

- egyrészt a mással szemben becsület csorbítására alkalmas kifejezés használata; ami - egyéb törvényi feltételek megléte esetén - a becsületsértés (Btk. 227. §);

- másrészt a valakiről más előtt becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése, vagy ilyen tényre közvetlen utaló kifejezés használata; ami a rágalmazás (Btk. 226. §).

[26] A hétköznapi felfogás nem húz éles határt a rágalmazás és becsületsértés közé, mindkettő becsületbevágó ügy. Kétségtelen azonban, hogy jogilag régóta megtörtént a rágalmazás és becsületsértés különválasztása. Ennek indoka pedig épp az elkövetési magatartás mibenlétében gyökerezik:

- a rágalmazás és becsületsértés között rendszerint súlykülönbség áll fenn,

- a rágalmazó eseményt, történést formál; az eseménynek, a történetnek pedig a hallgató (a közönség) szemében mindig nagyobb a hitele, mint a már jellegében is szubjektív értékítéletnek vagy egyéb nyilatkozatnak,

- a rágalmazó tényállítás az objektív valóság hitelével jelentkezik, mutatkozik meg a hallgató számára; ezzel szemben a - csupán - becsületsértő kijelentéseknek rendszerint nincs konkrét tartalma.

[27] Ehhez képest alapvető különbség van aközött, hogy az elkövető a tényállításával a hallgató jövőbeni értékítéletére apellál, avagy aközött, hogy eleve értékítéletet mond. Előbbi a hallgatót meg akarja győzni saját igazáról, utóbbi viszont már készen szállítja a saját álláspontját, értékítéletét. A rágalmazó tényállítás alapján a hallgató tud értékítéletet alkotni a sértettről, azon egyszerű oknál fogva, mivel a tények meggyőző ereje nagyobb. Ezért hisznek az emberek a tényeknek (tényállításnak) inkább, mint az értékítéletnek.

[28] A tényállásszerűség követelménye alapján tehát az első eldöntendő kérdés az, hogy az elkövető magatartása (amiről szó van) tényállítás, híresztelés, avagy kifejezés használata.

[29] Az emberi gondolkodás ítéletek alakjában (ítéletalkotás által) történik. Az ítélet valamiről, annak a valaminek az állítását vagy tagadását jelenti. Tényítélet az, amikor magára a valóságbeli tényre, körülményre vonatkozóan történik leíró jellegű megállapítás; a jog nyelvén ez a tényállítás.

[30] A tényállításhoz azonban újabb ítélet is kapcsolódhat, aminek viszont már értékelő funkciója van. Ez az értékítélet, ami a valósághoz (a valóságot leíró megállapításhoz) fűzött következtetés.

[31] Jogilag a tényállítás és értékítélet közötti határvonal abban áll, miszerint tényállításról van szó, ha az adott nyilatkozat alapjául meghatározott, egyedileg elhatárolt, objektív valósága szempontjából megvizsgálható esemény, történés szolgál. Ezzel szemben értékítélet, ha annak alapja nem egyedileg körülhatárolt esemény, vagy ha a következtetések láncolata annyira hosszú, oly mértékben áttételes, hogy az egyedileg körülhatárolt, meghatározott események már nem úgy jelennek meg, mint a megnyilatkozás alapja. Minden értékítélet viszonyítást foglal magában, és minden értékítéletnek általánosító tendenciája van. Az értékítélet valójában nem más, mint kifejezési mód egyszerűsítése, tehát a tényállítás sommásítása.

[32] Ez - értelemszerűen - egyben azt is jelenti, hogy a tényállítási tartalom elveszti a konkrétságra való visszavezethetőségét. Másfelől az egyre absztraktabbá válás pedig sűrítést, tipizálást, a lényeg megragadását jelenti; amiért is az emberek egymás között inkább használják azt a tényállítások helyettesítésére. Ez viszont már nem tényállítás, hanem értékítélet.

[33] Mindezekre tekintettel jelen ügyben a terheltnek felrótt közlések nem tényállítások, hanem értékítéletet magukban hordozó kifejezések. Az "azonnal adja be a felmondását" pedig sem nem tényállítás, híresztelés vagy kifejezés, hanem csupán büntetőjogilag közömbös, önmagában semleges tartalmú közlés.

[34] A jogi minősítés alapján annak eldöntése, hogy van-e tényállítás, aminek veszélyessége a tények hitelével való rontás, vagy van-e olyan leegyszerűsítés, ami mögött valójában semmi tényre való vonatkozás, vonatkoztathatóság nincs, és az ekként nem más, mint értékítélet. Utóbbi pedig büntetőjogilag nem akadályozott, feltéve, hogy az nem gyalázkodás.

[35] Ebben a kérdésben nem a nyelvtan dönt; nem annak van jelentősége, hogy a mondat állítmánya cselekvést kifejező ige-e vagy sem, illetve jelző-e vagy sem. A tényállítás kifejezhető

- a sértett valamely cselekményének megjelölésével (vö. "sikkasztott"),

- a sértett cselekvési körén kívül eső körülmény megjelölésével (vö. "kiderült, hogy a kezelésére bízott pénzből hiányzik"),

- a sértett személyére vagy cselekményére utaló fő- vagy melléknévvel (vö. tolvaj, megvesztegethető),

- a sértett jövőbeni magatartása jelzésével (vö. "nem utasítaná vissza a neki felajánlott vagyoni előnyt"),

- történhet az állítás jellegzetes gesztussal (ami az elvételi mozdulatot utánzó gesztus)

[36] [Dr. Angyal Pál: A becsület védelméről szóló 1914:XLI. T.-cikk; Budapest, Athenaeum, 1927., 22. oldal; s ue változata Dr. Kálmán György: A becsület védelme az anyagi büntetőjogban; Budapest Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1961., 100. oldal].

[37] Ekként, ha valakiről azt mondják, hogy valamit ellopott, akkor az rágalmazó tényállítás, ha viszont azt, hogy tolvaj, vagy hajlama van a lopásra, akkor az becsületsértő lehet. Ha pedig önmagában (csupán) azt mondják róla, hogy bűnös, vagy rossz ember, akkor az kizárólag értékítélet, amiben oly mértékig absztrahált, ekként feloldódott a konkrétság, hogy nincs mód azt konkrét bűnre, elkövetésre visszavezetni, vagy ekként érteni. Ebből a visszavezethetőség ugyanis olyan spekuláció lenne, ami a verbális bűncselekmények esetében a tényből tényre való következtetést tenné lehetővé, holott ezen cselekmény az adott szó kimondásával, elhangzásával egyben rögzült, lezárt tartalmúvá válik.

[38] Jelen ügyben tehát a lakosságellenes, kegyetlen, embertelen, mindig buta és alkalmatlan jelzők valójában ezt jelentik; (pusztán) értékítéletet.

[39] Valamely nyilatkozat becsületcsorbításra alkalmasságának megítélése lehetséges

- az elkövető felfogása szerint,

- a sértett felfogása szerint,

- vagy objektív ismérv szerint.

[40] Következetes, évszázados az ítélkezési gyakorlat az objektív ismérv mellett. A becsület csorbítására való alkalmasság tehát objektív ismérv; így objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése, kifejezésként használata alkalmas-e a becsület csorbítására. Ekként nem a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni ezt az alkalmasságot (BH 2001.462., 1999.9., 1994.171.III., 1992.296., 1981.220.).

[41] A törvény tehát, bár az adott sértett személyét, illetve becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzéséhez kötötten, mérten. Kétségtelen, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint, illetve számára bevett formula: az objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás.

[42] Általában becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése, ami valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen (EBH 2014.B16., BH 2011.186.), de ilyen az arra konkrétan utaló kifejezés használata. Becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése, olyan kifejezés használata is, ami az emberi méltóságot támadja, vagy alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést, az elismertségét kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja (BH 2007.4.). A becsület csorbítására alkalmasság a sérelem absztrakt lehetőségét jelenti, az nem feltétele a bűncselekmény megvalósulásának, hogy a hátrányos következmény - a becsület csorbulása - ténylegesen bekövetkezzék. Ugyancsak közömbös, hogy a tényközlés (tényállítás, híresztelés), vagy kifejezés használata a sértett becsületérzését ténylegesen érintette, sértette-e.

[43] A rágalmazás és a becsületsértés is szándékos bűncselekmény; a bűnösség megállapításához szükséges, hogy az elkövető tudata átfogja, miszerint a tényközlés, illetve a kifejezés objektíve alkalmas a sértett személy becsületének csorbítására. Nem feltétele azonban a bűnösségnek a sértési célzat, és közömbös a motívum is.

[44] Mindez azt is jelenti, hogy sem az adott tény valósága, sem a tényközlés vagy kifejezéshasználat közérdektől vagy jogos magánérdektől vezéreltsége, ilyen motívuma, illetve célzata önmagában, közvetlenül nem zárja ki a becsület csorbítására objektíve alkalmas tartalmú tényközlés vagy kifejezés jogellenességét.

[45] Ehhez képest a bíróságnak először abban kell állást foglalnia, hogy a felrótt magatartás tény állítása, híresztelése, tényre közvetlenül utaló vagy becsület csorbítására alkalmas kifejezés használata-e. A becsület csorbítására alkalmas kifejezés törvényi tényállás szerinti fogalmának megvalósulása szempontjából az adott megnyilatkozás önmagában - s nem pedig alapjogi viszonyban - vizsgálandó (BH 2013.204.). Ha a megnyilatkozás kifejezés használata, akkor kell azt vizsgálni, hogy a becsület csorbítására objektíve alkalmas-e, ha pedig az becsület csorbítására objektíve nem alkalmas, akkor a cselekmény nem tényállásszerű, tehát nem bűncselekmény.

[46] Jelen ügyben a magánvádlóra vonatkoztatva a "lakosságellenes" kifejezés használata csupán sommásított, konkrétságra vissza nem vezethető jelző, mely bár kétségkívül negatív, de nem gyalázkodó jellegű, tartalmában semleges. A "még a nyolc általánost sem végezte el" kifejezés pedig a becsület csorbítására nem alkalmas; az iskolai végzettség ténykérdés, érdemben az egyén társadalmi megbecsülése nem annak függvénye.

[47] Becsület csorbítására való alkalmasság hiányában ugyancsak nem tényállásszerű a becsületsértés tekintetében az "alkalmatlan" kifejezés használata. Önmagában az, hogy valaki valamely tevékenység végzésére - a közlés tevőjének véleménye szerint - alkalmatlan, illetve nem alkalmas, közömbös jelentéstartalmú, többletjelentést nem hordoz, az alkalmassággal együtt két pólust fejez ki. Kevesebb benne a megkülönböztető tartalom, mint a jó és a rossz esetében; amint az "alkalmas" szóban sem feltétlenül van benne a dicséret, úgy az "alkalmatlan" szó sem hordoz önmagában szükségképpen sértő tartalmat.

[48] A sértett vonatkozásában az "alkalmatlan" kijelentés tehát olyan, általánosságban maradó kifejezés, ami nem éri el a büntetőjogi értékeléshez szükséges küszöböt; nem konkretizálódott személyi tulajdonságra, képességre, és nem gyalázkodó tartalmú.

[49] Más a helyzet azonban a "kegyetlen, embertelen, mindig buta" kifejezések esetében. Ezek viszont - a sértett munkakörének ellátásával összefüggésben - már gyalázkodó jellegűek; éppen a "lakosságellenes" kifejezéssel összevetve olyan gyalázkodó jellegű többlettartalmat hordoznak, ami már a magánvádló emberi minőségére vonatkozik. Azt jelenti, hogy az érintett a munkakörét azért látja el így, mert személyéből alapvető emberi értékek hiányoznak, emellett minden élethelyzetben "buta" is, így még a mindenkit megillető társadalmi megbecsülésre sem tarthat igényt. Ilyen kifejezések használata a sértett munkakörének ellátásával kapcsolatban, és mindezeknek a sértett személyi (emberi) tulajdonságaira való visszavezetése a becsület csorbítására messzemenően alkalmas.

[50] A terhelt ezen kijelentése tehát a büntetőjogi felelősségének megállapítását megalapozza. Az annak körébe eső kifejezések száma, terjedelme a bűncselekmény megvalósulása szempontjából közömbös. Amennyiben a terhelt terhére rótt magatartásnak van tényállásszerű része, azaz, ha a kifejezés becsület csorbítására objektíve alkalmas, akkor a cselekmény tényállásszerű.

[51] A magánvádló nem közszereplő, így a magasabb tűrési kötelezettség nem kérhető számon vele szemben. A gyalázkodó kifejezés használatának jogellenességét kizáró egyéb körülmény sem áll fenn, a valóság bizonyítása pedig tényállítás hiányában fel sem merülhet.

[52] A bíróság jogerős ítéletében tehát a terhelt bűnösségét becsületsértés vétségében a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül állapította meg.

[53] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján - a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontjára tekintettel - ugyancsak felülvizsgálati ok, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.

[54] Az Alkotmánybíróság 25/2013. (X. 4.) AB határozata szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos alapkövetelmény, hogy az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott felülvizsgálati eljárást megalapozhatja a korábbi Be. 21. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt elfogultsági okra alapított felülvizsgálati indítvány is. A hatályos Be. tartalmilag azonos szabályozása alapján tehát felülvizsgálatnak ez okból továbbra is helye van.

[55] Ahogy azonban az Alkotmánybíróság említett határozata indokolásának [46] bekezdése is rámutat, az elfogultsági kifogás felülvizsgálat keretében is csak a kizárásra vonatkozó egyéb szabályok szerint érvényesíthető.

[56] Az elsőfokú eljárás idején hatályos korábbi Be. 23. § (3) bekezdése akként rendelkezett, hogy - egyebek mellett - a terhelt a korábbi Be. 21. § (1) bekezdés e) pontjában szabályozott kizárási okot a tárgyalás megkezdése után csak akkor érvényesítheti, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, és ha azt nyomban bejelenti. A 2018. július 1. napjától hatályos Be. 15. § (4) bekezdése szerint a terhelt a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontjában szabályozott kizárási okot a tárgyalás megkezdése után csak akkor érvényesítheti, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, és ha azt három napon belül bejelenti.

[57] Jelen ügyben a terhelt nem valószínűsítette, hogy az elfogultsági kifogásának alapjaként hivatkozott tényről mikor szerzett tudomást, ténykérdés azonban, hogy azt már a másodfokú eljárás során előterjesztett, 2018. április 26-án érkezett, az elsőfokú bíróság elnökének címzett panaszbeadványa is tartalmazza. Legkésőbb ekkor tehát már tudomással kellett lennie az elfogultság alapjaként hivatkozott tényről. Ennek ellenére - arra alapítva, az első fokon eljárt bíróval szemben - kizárási indítványt a terhelt nem terjesztett elő. Az a tény, hogy a terhelt még ezt megelőzően - más ténybeli hivatkozással - mind a korábban eljárt R.-i Járásbíróság, mind az Sz.-i Járásbíróság valamennyi bírája ellen terjesztett elő kizárási indítványt (melynek teljesítését a törvényszék megtagadta), a kizárás érvényesíthetőségének fenti törvényi feltételét nem meríti ki.

[58] Ekként a Kúria a terhelt által az elfogultság alapjaként megjelölt ténybeli hivatkozást nem is értékelhette, az ügyben kizárt bíró eljárása nem állapítható meg.

[59] A Kúria a korábbiakban már utalt arra, hogy eljárásjogi okból felülvizsgálatnak kizárólag a Be. 649. § (2) bekezdésében taxatíve felsorolt okokból van helye. Ezek közül a Be. 39. § (1) bekezdés g) pontjának megsértése nem szerepel, így e tekintetben a felülvizsgálat törvényben kizárt.

[60] Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és miután egyéb, a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be. 664. § (1) bekezdés zárófordulata alapján rendelkezett.

(Kúria Bfv. III. 433/2019.)