BH 2022.2.32

[1] A járásbíróság a 2019. október 17. napján kihirdetett ítéletével B. P.-né I. r., B. T. II. r. és B. P. III. r. terhelteket bűnösnek mondta ki becsületsértés vétségében [Btk. 227. § (1) bek. b) pont], és ezért mindhárom terheltet megrovásban részesítette.

[2] Az ítélet ellen a terheltek és védőjük által felmentésért bejelentett fellebbezéseket elbírálva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. január 14. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta, és a terheltek terhére rótt bűncselekményt rágalmazás vétségének [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont] minősítette, ezt meghaladóan azonban azt mindhárom terhelt tekintetében érdemben helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint S. F. magánvádló házastársa B. A. és B. P.-né I. r. terhelt férje testvérek, azaz az I. r. terhelt és a magánvádló felesége sógornők. B. T. II. r. és B. P. III. r. terheltek B. P.-né I. r. terhelt gyermekei. Az I. r. terhelt és magánvádló lakóhelye ugyanazon a településen, K.-n található. A család kapcsolata a néhai örökhagyó gondozása, ellátása miatt feszültséggel volt teli, köszönőviszonyban voltak, de családi összejöveteleket nem tartottak.

[4] S. F. K.-né, született B. A. 2015. szeptember 3. napján öröklési szerződést kötött néhai B. P.-vel, melynek következtében a törvényes öröklés rendje helyett, S. F. K.-né, született B. A. örökölte a természetben a K., B. tanya 32-2, továbbá a K. külterület 038/37 helyrajzi számú, 48,45 AK értékű ingatlanokat.

[5] Néhai B. P. elhalálozását követően, 2018. október 31. napján megtartott hagyatéki tárgyaláson jutott B. P., a néhai örökhagyó fia tudomására az öröklési szerződés. A hagyatéki tárgyaláson az örökhagyó két gyermeke, S. F. K.-né, született B. A. és B. P. voltak jelen. Miután a hagyatéki tárgyaláson B. P. nyilatkozata következtében öröklési jogvita merült fel, ezért 2018. június 12. napján ideiglenes hatállyal került a hagyaték S. F. K.-né, született B. A. részére átadásra.

[6] A hagyatéki tárgyalást követően a közjegyző irodájánál levő parkolóban B. P., S. F. és S. F. K.-né, született B. A. között szóváltás alakult ki, melyben a jelen lévők sértegették egymást. 2018. november 1. napján jutott S. F. K. magánvádló tudomására, hogy az I., II. és III. r. terheltek a www.facebook.hu közösségi oldalon 2018. október 31. és november 1. napja közötti időben az alábbi bejegyzéseket tették közre.

[7] B. P.-né I. r. terhelt: "Hello mindenki, szerintetek van olyan, hogy a testvéri kapcsolatot valami eltépi… igen sajnos, van olyan pénz, ami miatt ez a kapocs elszakad…".

[8] III. r. terhelt: "Hát igen. Valójában csak ennyit vártam tőlük. Remélem ők is a sírba viszik. A gyerekek meg majd megint kereshetik az eldugott pénzt. Már megint. Mert ugye volt már ilyen. Ja lehet hápogni drága rokonság csak az igazság fájhat. Bár az S. familinek ez sosem volt gond."

[9] II. r. terhelt: "S. F. és családja szánalmas jellemtelen emberek! Szégyellem, hogy a keresztszüleim."

[10] Ezek a bejegyzések lájkolásra kerültek, illetve további hozzászólások érkeztek a megjegyzéshez, melyre párbeszédszerűen az I. r. és a II. r. terheltek feleltek is.

[11] A feljelentő 2018. november 18. napján, a járásbíróság nyilvános félfogadásán tett felejelentést B. P.-né I. r., B. T. II. r. és B. P. III. r. terheltekkel szemben, melyben arra hivatkozott, hogy a feljelentettek a közösségi oldalon több olyan bejegyzést is közzé tettek, amelyek alkalmasak a becsületének csorbítására és arra utalnak, hogy "mi nem jogszerűen jutottunk az örökséghez".

[12] A feljelentésben példálózva felsorolt több közzétett bejegyzést, és kinyomtatva csatolt 10 oldalt a sérelmezett bejegyzésekről, melyek az alábbiakat tartalmazták:

B. T. II. r. terhelt: "Fater testvére 3 évvel ezelőtt a papával (Isten nyugosztalja) aláírattak egy nyilatkozatot, hogy a fatert kitagadja az örökségből! Eddig hallgattak róla, mintha mi sem történt volna! Tegnap a hagyatéki tárgyaláson derült ki … hát csak gratulálni tudok nekik…"

Hozzászólás: "A papa nem igazán tudhatta … mit ír alá … szegény."

B. P.-né I. r. terhelt: "Nem tudta … sajnos ezt használták ki …" "Hát sajnos ez van … Nem látják be, hogy a pénz csak egy eszköz."

[13] A hagyatékátadó végzés 2019. január 24. napján végleges hatályúvá vált, B. P. nem indított polgári peres eljárást.

[14] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terheltek védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt mindhárom terhelt javára, a Be. 648. § b) pontját és a Be. a 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját megjelölve annak okaként.

[15] Indokai szerint a másodfokú bíróság a vádon túlterjeszkedett, amikor bizonyítás felvétele nélkül új tények alapján hozott döntést, és emiatt a terheltek a védelemhez való jogukat nem tudták gyakorolni.

[16] Álláspontja szerint a feljelentés ténybeli alapját csupán az a három szövegrész képezi, amelyeket a feljelentő a bíróságon jegyzőkönyvbe mondott, és az ahhoz csatolt tíz oldalas mellékletben szereplő kommentek és egyéb nyilatkozatok - akár a feljelentettek, akár más személyek tették -, nem voltak a feljelentő számára sérelmesek.

[17] Az elsőfokú bíróság a vád szerinti cselekmény tekintetében az eljárást lefolytatta, és a védelem is a váddal egyezően a becsületsértés vétsége tekintetében védekezett. A felmentésért bejelentett védelmi perorvoslatok kapcsán másodfokon eljárt bíróság átvette a magánvádló szerepét, aki egyébként az elsőfokú döntés ellen nem is fellebbezett, amikor olyan kijelentéseket is a tényállás részévé tett, amelyeket a feljelentés nem tartalmazott, és ezekre alapozottan - az iratokkal is ellentétesen - a terheltek büntetőjogi felelősségét más bűncselekményben állapította meg.

[18] Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a feljelentő feljelentését, arra figyelemmel, hogy azt az egész családot ért sérelem miatt tette, olyan családtagok tekintetében is joghatályosnak tekintette, akik feljelentést nem tettek, és az eljárásban csupán tanúként vettek részt.

[19] A védő álláspontja szerint a jogerős ítélet nem vizsgálta önállóan a terheltek felelősségét, hanem kollektíve tekintette őket bűnösnek. Nézete szerint a vád tárgyát képező, közösségi oldalon tett személytelen bejegyzések a szabad véleménynyilvánítás körébe tartoznak, a becsület csorbítására nem alkalmasak, és így egyik terhelt cselekménye sem bűncselekmény. A III. r. terhelt tekintetében a bizonyítottság hiányára is hivatkozott.

[20] Indítványozta, hogy a Kúria elsődlegesen mindhárom terheltet mentse fel az ellenük emelt vád alól, míg másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítására tett indítványt.

[21] A magánvádló és jogi képviselője a felülvizsgálati indítványra észrevételt nem tettek.

[22] A felülvizsgálati indítvány B. P. III. r. terhelt tekintetében alapos, B. P.-né I. r. és B. T. II. r. terhelt tekintetében nem alapos.

[23] Felülvizsgálatnak a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság vádról rendelkező, jogerős ügydöntő határozata ellen, a Be. 649. §-ában írt okokból van helye. A Be. 648. §-a nem felsorolja, hanem csupán rendszerezi az egyébként a Be. 649. §-ában felsorolt felülvizsgálati okokat, ekként a Be. 648. §-a felülvizsgálati okként közvetlenül nem hivatkozható. Felülvizsgálatra akkor kerülhet sor, ha az indítványban foglalt kifogás a Be. 649. §-ában foglalt felülvizsgálati okok valamelyikét kimeríti.

[24] Anyagi jogi és eljárásjogi okra is alapított felülvizsgálati indítvány esetén elsőként az utóbbi kifogások megvizsgálása indokolt, azok bármelyikének alapos volta esetén ugyanis anyagi jogi felülvizsgálatra nem kerülhet sor.

[25] A Kúria jelen esetben ennek megfelelően járt el.

[26] A Be. 649. § (2) bekezdése b) pontjának első fordulata alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság magánindítvány hiányában járt el. Ezért a Kúria vizsgálta, hogy jelen ügyben a magánindítvány joghatályos-e. Megállapítható, hogy S. F. magánvádló a saját személyét és a családját érintő becsület csorbítására alkalmas kijelentések miatt a tudomásszerzéstől számított egy hónapon belül tett feljelentést a három feljelentett személy ellen. Az eljárás során a feljelentő családtagjai közül senki nem élt magánindítvánnyal. Az S. F. által tett feljelentés kizárólag saját személyére tartalmaz igényt a büntetőeljárás lefolytatására. A családra vonatkozóan felhozott kijelentések természetesen családtagként sérthették a feljelentőt, azonban nem jogosították fel más családtagok nevében feljelentés megtételére. A feljelentés egyébként - a családra utaláson túl - a családtagokra konkrétan nem is hivatkozik, közülük egyet sem nevez meg. Ekként helytállóak a felülvizsgálati indítványban foglaltak, és tévedett a másodfokú bíróság, amikor úgy tekintette - és azzal a Be. 593. § (1) bekezdésének a) pontjára való hivatkozással a tényállást is kiegészítette -, miszerint a "feljelentő tehát, mint családfő tette a feljelentést az egész családot ért sérelem miatt".

[27] A másodfokú bíróság ezen álláspontja ugyanakkor a tartalma szerint nem ténymegállapítás, hanem a magánindítvány másodfokú bíróság általi (téves) jogi értékelése, ezért - annak ellenére, hogy azt a másodfokú bíróság az ítélet tényállási részében rögzítette - a Kúriát a felülvizsgálati eljárásban a Be. 659. §-ának (1) bekezdésében írtak ellenére sem kötötte.

[28] A másodfokú bíróság téves álláspontja pedig azért nem eredményezett eljárásjogi sérelmet, mert annak jogkövetkezményeit nem vonta le, azaz a terheltek bűnösségét a magánvádló bármelyik családtagja sérelmére elkövetett becsületbevágó bűncselekmény miatt nem állapította meg. A rágalmazás és a becsületsértés jogi tárgya a becsület, amely személyhez kötődik, ekként a rágalmazás rendbelisége a sértettek számához igazodik. A bíróság jogerős ítéletében egyrendbeli rágalmazás vétsége tekintetében mondta ki bűnösnek a terhelteket, amely S. F. magánvádló sérelmére valósult meg; a magánvádló tekintetében pedig a joghatályos magánindítvány kétségtelenül rendelkezésre áll.

[29] A Be. 649. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ügydöntő határozatát nem az arra jogosult által emelt vád alapján hozza meg. Ez megvalósul akkor is, ha nem csupán a vádló alaki legitimációja hiányzik, de akkor is, ha egyáltalán nem áll rendelkezésre a jogerős ítéletben a terhelt terhére rótt magatartásra nézve vád. A bíróság ugyanis nyilvánvalóan nemcsak akkor jár el az arra jogosult által emelt vád hiányában, ha az eljárás alapját képező vádat nem az arra jogosult emelte, hanem akkor is, ha az adott személlyel szemben és az adott cselekmény tekintetében (bárki által emelt) vád hiányában jár el.

[30] Becsületbe vágó bűncselekmény esetén követelmény az is, hogy a vád tartalmazza azokat a konkrét közléseket, amelyekkel - a vádló álláspontja szerint - a terhelt a bűncselekményt megvalósította, és amelyek miatt az elkövető felelősségre vonását kívánja (BH 2015.120.). Vád tárgyává nem tett közlést ekként a bíróság a terheltnek nem róhat fel, ilyen esetben a bíróság vád hiányában jár el.

[31] Magánvádas eljárásban a feljelentés a vád, amelynek tartalmaznia kell a magánindítványt. A vád ezzel felel meg a törvényes vád követelményeinek (EBH 2012.B.17.). A vádhoz tartozik mindazon tényleírás, ami miatt a feljelentő kinyilvánítja, hogy az elkövető felelősségre vonását kívánja [Be. 378. § (2) bek.]. A feljelentés szerkesztésének módja - az, hogy a sérelmezett kijelentések a feljelentés "törzsszövegében" vagy a mellékletben szerepelnek-e - közömbös. Jelen esetben is nyilvánvaló, hogy - amint arra a másodfokú bíróság ítélete indokolásának [15] bekezdésében helyesen hivatkozott - a feljelentő a feljelentésben hivatkozott és az eredetiben kinyomtatott bejegyzéseket a felelősségre vonás iránti igényével és nem valamilyen más, ettől eltérő, ismeretlen okból csatolta a feljelentéshez.

[32] Jelen ügyben a vád kereteit illetően a vád módosítására, illetve kiterjesztésére nem került sor. A feljelentő tízoldalas mellékletben csatolta a feljelentéshez a nyilvános oldalon megjelenttette, általa sérelmesnek tartott bejegyzéseket. A jegyzőkönyvben kiemelten nevesített bejegyzések között ugyan nem szerepel, de a melléklet tartalmazta a másodfokú bíróság általi kiegészítéssel a tényállás részévé tett közléseket.

[33] Az eljárásban 2019. április 29. napjától a magánvádló jogi képviselőjeként eljárt ügyvéd által a 2019. május 2-i tárgyaláson becsatolt és a védőnek egyidejűleg átadott 18 oldal terjedelmű facebook levelezés a feljelentés mellékletében írtakat sérelmező bejegyzéseken kívül irreleváns bejegyzéseket tartalmaz. A magánvádló jogi képviselőjének a 2019. június 13-i tárgyaláson tett nyilatkozata már nem tért el a már a feljelentésben rögzített tartalomtól.

[34] A bíróságok ekként arra jogosulttól származó törvényes vád alapján jártak el.

[35] A felülvizsgálati indítvány szerint a másodfokú bíróság azzal is túlterjeszkedett a vádon, hogy az elsőfokú ítéleti tényállást a magánvádló fellebbezésének hiányában kiegészítette, és a terheltek cselekményét rágalmazás vétségének minősítette. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság csak azt vizsgálhatta volna, hogy a terhelteknek az elsőfokú ítéletben írt cselekménye megvalósítja-e a becsületsértés vétségét, és nemleges álláspont elfoglalása esetén a terhelteket fel kellett volna mentenie.

[36] Ez az álláspont téves.

[37] A Kúria rámutat arra, hogy a másodfokú bíróság - a Be. 590. § (3) bekezdése szerinti kivételtől eltekintve - a bejelentett fellebbezés irányától függetlenül hivatalból bírálja felül az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit [Be. 590. § (2) bek.].

[38] A tényállás hiányosságban megnyilvánuló megalapozatlanságát észlelve a másodfokú bíróság a részbeni megalapozatlanságot azzal küszöböli ki, hogy a tényállást az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján kiegészíti, illetve helyesbíti [Be. 593. § (1) bek. a) pont]. Ennek megfelelően törvényesen járt el a törvényszék, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét a helyesbített, kiegészített tényállás alapján bírálta felül [Be. 593. § (3) bek.].

[39] A bűnösség megállapítását vizsgálva nem jutott eltérő következtetésre az elsőfokú bírósághoz képest, azonban a bűncselekmény minősítését illetően nem osztotta a járásbíróság álláspontját.

[40] A vád kereteit a vád tárgyává tett tények határozzák meg, nem pedig a vádlónak a vád tárgyává tett cselekmény jogi minősítésére tett indítványa. Ha az elsőfokú bíróság jogszabályt helytelenül alkalmazott, és az ítéletét nem kell hatályon kívül helyezni, a másodfokú bíróság az ítéletet megváltoztatja és a törvénynek megfelelő határozatot hoz [Be. 606. § (1) bek.]. Ezért akár az elsőfokú, akár a másodfokú bíróság vádtól eltérő minősítése összefüggésbe sem hozható az arra jogosult által emelt vád hiányával, ekként az a Be. 649. § (2) bekezdésének c) pontjában foglalt felülvizsgálati oknak sem felel meg.

[41] Jelen ügyben az tény, hogy mindhárom terheltet érintően anélkül került sor a másodfokú ügydöntő határozatban a minősítés megváltoztatására, hogy előzetesen a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított minősítéstől való eltérés lehetőségét megállapította volna [Be. 601. § (6) bek., Be. 762. § (1) bek.]. Ez azonban csupán relatív eljárási szabálysértés, amely felülvizsgálatot nem tesz lehetővé.

[42] A másodfokú eljárásban a teljes körű védelmi fellebbezés - amelynek a felmentésért bejelentett fellebbezések kétségtelenül megfelelnek - a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Be. 590. § (1) bekezdése szerint megnyitja, és kiterjed - egyebek mellett - a tényállás és a jogi minősítés felülbírálatára is. A (terhelt terhére bejelentett) vádlói fellebbezés hiánya kizárólag a másodfokú bíróság döntési jogkörét és azt is csak annyiban korlátozza, hogy az ún. súlyosítási tilalom (Be. 595. §) beáll. A másodfokú bíróság határozata azonban jelen esetben a súlyosítási tilalomba sem ütközött, mivel az első fokon önállóan alkalmazott intézkedést nem érintette.

[43] Eljárásjogi okból tehát a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére nem kerülhetett sor. Ezért a Kúria mindhárom terhelt tekintetében vizsgálta az indítványban írt anyagi jogi hivatkozásokat is.

[44] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg.

[45] A büntetőjogi felelősség alapkérdése a tényállásszerűség. Elsőként a Kúria ezt vizsgálta. A becsületbe vágó magatartás ellenében álló törvényi tényállás egyrészt a mással szemben becsület csorbítására alkalmas kifejezés használata, ami - egyéb törvényi feltételek megléte esetén - becsületsértés (Btk. 227. §); másrészt a valakiről más előtt becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata, ami rágalmazás (Btk. 226. §).

[46] A tényállásszerűség szempontjából annak van jelentősége, hogy mindkét bűncselekmény - az alapesetét tekintve - formális, tehát nem eredmény-bűncselekmény. Formális bűncselekmény esetén pedig az elkövetési tevékenység pontos meghatározása annál is inkább szükséges, mert a tárgyi oldalon - a jogi tárgyon kívül - egyedül ez határozza meg a cselekmény jellemzőit.

[47] Másképpen szólva a Btk. az elkövetési magatartást a becsületcsorbításra alkalmasság függvényében határozza meg; vagyis a Btk. megadja a védendő értéket, ami a becsület, viszont a törvény a bíróra bízza valamely elkövetési magatartás sértésre alkalmasságának eldöntését.

[48] A hétköznapi felfogás nem húz éles határt a rágalmazás és a becsületsértés közé, mindkettő becsületbevágó ügy. Kétségtelen azonban, hogy jogilag régóta fennáll a rágalmazás és a becsületsértés különválasztása.

[49] Ennek indoka pedig az elkövetési magatartás mibenlétében gyökerezik:

- a rágalmazás és a becsületsértés között rendszerint nagy súlykülönbség áll fenn,

- a rágalmazó eseményt, történést formál; az eseménynek, a történetnek pedig a hallgató (a közönség) szemében mindig nagyobb a hitele, mint a már jellegében is szubjektív értékítéletnek vagy egyéb nyilatkozatnak, - a rágalmazó tényállítás az objektív valóság hitelével jelentkezik, mutatkozik meg a hallgató számára; ezzel szemben a - csupán - becsületsértő kijelentéseknek rendszerint nincs konkrét tartalma.

[50] Ehhez képest alapvető különbség van aközött, hogy az elkövető a tényállításával a hallgató jövőbeni értékítéletére számít, vagy aközött, hogy eleve értékítéletet mond. A rágalmazó tényállítás alapján a hallgató tud értékítéletet alkotni a sértettről azon egyszerű oknál fogva, mivel a tények meggyőző ereje nagyobb. Ezért hisznek az emberek a tényeknek (tényállításnak) inkább, mint az értékítéletnek.

[51] A tényállásszerűség követelménye alapján az első eldöntendő kérdés az, hogy az elkövető magatartása tényállítás, híresztelés avagy kifejezés használata.

[52] A tényállásszerűség szempontjából kiindulva lényeges, hogy miként kell értelmezni valamely inkriminált nyilatkozatot.

[53] Valamely nyilatkozat becsületcsorbításra alkalmasságának megítélése lehetséges az elkövető felfogása, a sértett felfogása vagy objektív ismérv szerint.

[54] Következetes, évszázados az ítélkezési gyakorlat az objektív ismérv mellett. A becsület csorbítására való alkalmasság tehát objektív ismérv; így objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése, kifejezésként való használata alkalmas-e a becsület csorbítására. Ekként nem a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni ezt az alkalmasságot (EBH 1999.87., BH 2001.462., 1994.171.III.).

[55] A törvény ekként, bár az adott sértett személyét, illetve becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzéséhez kötötten, mérten. Kétségtelen, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint bevett formula: az objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás.

[56] A Btk. 226. § (1) bekezdése alapján rágalmazást követ el, aki valakiről más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. A bűncselekmény jogi tárgya a személyiségi jogok részét képező becsület; ezáltal büntetőjogi védelmet élvez a társadalmi megbecsülés és az emberi méltóság; elkövetési magatartása pedig a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése, ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata.

[57] A társadalmi megbecsülés a személyről kialakult kedvező megítélés, a személy tulajdonságának, magatartásának környezetében meglévő elismertsége. A méltóság az embert adottságától függetlenül megillető bánásmód igénye. A méltóság az emberi élettel eleve együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, és ezért minden emberre nézve egyenlő [64/1991. (XII. 17.) AB határozat indokolás D/2/b pont], az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált méltósághoz való egyik funkciója az egyenlőség biztosítása [34/1992. (VI. 1.) AB határozat indokolás III/4/3. pont; vö. Alaptörvény (2011. április 25.) Szabadság és Felelősség részének II. cikke].

[58] A tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot (így az ember múltban fennállt vagy jelenben fennálló tudatállapota is; BH 1994.171.).

[59] A tényállítás pedig olyan megnyilatkozás, amelynek tartalma múltban bekövetkezett vagy jelenben tartó cselekmény, történés, állapot. A tényállításnak - törvényi tényállás szerint - "valakiről" kell megtörténnie.

[60] Ehhez képest a rágalmazás megvalósulásához szükséges tényállításon olyan - a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó - nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, amelynek tartalma valamely múltban megtörtént vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot (BH 2009.135.).

[61] A becsület csorbítására alkalmasság pedig objektív ismérv. A törvény bár az adott sértett személyét, illetve becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzéséhez kötötten, mérten.

[62] Általában becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése, amely valósága esetén

büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen (EBH 2014.B.16., BH 2011.186.). Becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése is, amely az emberi méltóságot támadja, vagy alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést, az elismertségét kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja (BH 2007.4.).

[63] A rágalmazás szándékos bűncselekmény; a bűnösség megállapításához szükséges, hogy az elkövető tudata átfogja, hogy a tényközlés más előtt történik, és objektíve alkalmas a sértett személy becsületének csorbítására. Nem feltétele azonban a bűnösségnek a sértési célzat és közömbös a motívum is.

[64] A tényállásszerűség szempontjából közömbös a tényállítás valótlanságának tudata, a valóságtartalom tisztázatlansága vagy annak az elkövető tudatában való mikénti feltevése, feltételezése és az ebben való jó- vagy rosszhiszeműség. A szándékosság megállapításához elégséges, ha az elkövető tudata átfogta, hogy tényközlésének tartalma - az általa állított, híresztelt tény - becsület csorbítására alkalmas (EBH 1999.87., BH 1999.540.).

[65] Mindez azt is jelenti, hogy sem az adott tény valósága, sem a tényközlés közérdektől vagy jogos magánérdektől vezéreltsége, ilyen motívuma, illetve célzata önmagában, közvetlenül nem zárja ki a becsület csorbítására objektíve alkalmas tartalmú tényközlés jogellenességét. Ehhez képest a bíróságnak először abban kell állást foglalnia, hogy a felrótt magatartás tény állítása-e (híresztelése stb.). Ha a cselekmény nem tartozik a tényállítás (híresztelés stb.) fogalma alá, akkor nem tényállásszerű, tehát nem bűncselekmény.

[66] A II. r. terhelt a terhére rótt közléssel azt állította, hogy a magánvádló és családja az örökhagyót megtévesztve íratott vele alá egy nyilatkozatot, aminek következtében édesapja elveszítette az örökrészét, a magánvádló pedig jogtalan, az örökhagyó által nem ismert és így nem szándékolt előnyhöz jutott. Az I. r. terhelt ezt kifejezetten meg is erősítette azzal, hogy az örökhagyó - a magánvádló megtévesztésének eredményeképp - nem is tudott arról, hogy milyen nyilatkozatot tesz. Ez a közlés olyan, akár bűncselekmény gyanúját is felvető, de mindenképpen erkölcsileg súlyosan elítélendő magatartás tanúsítását állítja a magánvádló részéről, ami objektíve alkalmas a becsület csorbítására, így tényállásszerű. Nevezettek egymás tevékenységéről tudva, azt mintegy kiegészítve, társtettesként [Btk. 13. § (3) bek.] valósították meg a rágalmazás [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont] törvényi tényállását, amelybe a II. r. terheltnél a becsületsértés vétsége ["S. F. (és családja) szánalmas, jellemtelen ember(ek)"] beolvad (BH 1981.48.). A jogerős ítéletben a társtettesi elkövetői minőség megállapításának elmaradása nem lehet felülvizsgálat tárgya.

[67] Az irányadó tényállás szerinti, B. P. III. r. terhelt által tett közlés egy negatív kívánság ("remélem, ők is a sírba viszik") után egy múltbéli, de közelebbről meg nem határozott eseményre való homályos utalást tartalmaz ("gyerekek meg majd megint kereshetik az eldugott pénzt, … volt már ilyen"), majd a terhelt a magánvádló (és családjának) magatartásáról alkotott véleményét (értékítéletét) fejti ki. Ezek közül tényállításnak csak a múltbéli eseményre való utalás tekinthető, amiből azonban sem az nem tűnik ki, hogy az milyen magatartást takar, de még csak az sem, hogy az személy szerint kire vonatkozik. Ekként önmagában becsületcsorbításra alkalmatlan. A közlés további részei - bár kétségkívül a magánvádlóval szembeni negatív értékítéletet tükröznek - azonban becsületcsorbításra alkalmas, gyalázkodó jellegű kifejezést nem tartalmaznak. Az önmagában közömbös, hogy a közlés a sértett becsületérzését ténylegesen érintette, sértette-e. Mivel a III. r. terheltnek felrótt közlés becsület csorbítására objektíve nem alkalmas, így a cselekmény sem a rágalmazás, sem a becsületsértés tekintetében nem tényállásszerű, tehát nem bűncselekmény.

[68] Minderre figyelemmel a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva - miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára hivatalból köteles, a felülvizsgálati indítványnak B. P. III. r. terhelt tekintetében helyt adott, és a megtámadott határozatokat e terhelt tekintetében a Be. 662. § (2) bekezdésének a) pontja alapján megváltoztatta, és őt az ellene rágalmazás vétsége [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont] miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette [Be. 566. § (1) bek. a) pont]; míg a megtámadott ítéletet az I. r. és a II. r. terheltek tekintetében a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

[69] A felmentő rendelkezésre tekintettel mellőzte a Kúria Bp. III. r. terhelt egyetemleges bűnügyi költség megfizetésére kötelezését [Be. 575. § (1) bek., Be. 782. § (1) bek.].

(Kúria Bfv. II. 376/2021.)