BH 2015.3.52

[1] A kerületi bíróság a 2013. január 10. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki zaklatás vétségében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: Btk.) 176/A. § (1) bek.], testi sértés vétségében [Btk. 170. § (1) bek.] és garázdaság vétségében [Btk. 271. § (1) bek.]. Ezért őt próbára bocsátotta. A próbaidő tartamát 3 évben határozta meg.

[2] Az ítélet ellen a terhelt és védője által felmentés érdekében bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt törvényszék a 2013. szeptember 26. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:

[3] az elsőfokú bíróság ítéletének zaklatás vétségében [Btk. 176/A. § (1) bek.] és testi sértés vétségében [Btk. 170. § (1) bek.] bűnösséget megállapító részét hatályon kívül helyezte, és ezen bűncselekmények tekintetében az eljárást megszüntette. Az önálló intézkedésként alkalmazott próbára bocsátás tartamát 2 évre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[4] A jogerősítő záradék szerint az elsőfokú ítélet - a másodfokú ítéletben írt változtatással - 2013. október 22. napján emelkedett jogerőre és vált végrehajthatóvá.

[5] A jogerős ítéleti tényállás szerint a terheltnél paranoid személyiségzavar, enyhe fokú szellemi leépülés állapítható meg, de a terhelt nem szenvedett és nem is szenved olyan elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban, vagy a heveny elmekórosság, a pszichózis szintjét elérő személyiségzavarban, amely korlátozta, korlátozza, kizárta, vagy kizárná azt, hogy cselekménye veszélyességét felismerje, vagy hogy annak megfelelően cselekedjen. Szellemi leépülése azonban a cselekmény elkövetését megkönnyítette.

[6] A terhelt és a sértett egy társasházban élnek. A terhelt a sértett akarata ellenére 2008. év eleje óta rendszeresen igyekszik kapcsolatba kerülni a sértettel. A ter­helt valahányszor meglátja a sértettet a társasház lépcsőházában, obszcén, szexuális kifejezésekkel illeti őt, a sértett felkarját simogatni próbálja, amit azonban a sértett rendszerint megakadályoz. A terhelt más alkalmakkor azzal fenyegette meg a sértettet, hogy "egyszer még úgyis elkaplak". A terhelt 2010. augusztus 30. napján a társasház lépcsőházának kilencedik emeletén, a lépcsőn felfelé igyekvő sértett elé ugrott, majd a sértettet ellökte, aki ennek következtében elesett. 2010. augusztus 31. napján a terhelt a fenti társasház földszintjén torkon ragadta a sértettet, majd őt a lépcsőház bejárati ajtajának lökte. A sértett a 2010. augusztus 31. napján történt bántalmazás következtében agyrázkódást, és a bal térdének 8 napon belül gyógyuló zúzódását szenvedte el.

[7] A terhelt kihívóan közösségellenes magatartása alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen.

[8] A másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában megállapította, hogy a zaklatás vétsége és a könnyű testi sértés vétsége vonatkozásában a Be. 173. §-a szerinti magánindítvány elkésett, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének e cselekményekben bűnösséget megállapító rendelkezését hatályon kívül helyezte, és e bűncselekmények miatt indított eljárást megszüntette [Be. 373. § (1) bek. I/b. pont]. Részletes indokát adta egyúttal annak, hogy a garázdaság vétségét az elsőfokú bíróság az anyagi jog szabályainak megfelelően minősítette.

[9] Az ügyben meghozott első- és másodfokú ítélet ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt okból arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Álláspontja szerint a terhelt magatartása nem volt "kihívóan közösségellenes", ezért - tényállási elem hiányában - a garázdaság bűntette nem állapítható meg terhére. A kihívóan közösségellenes magatartást tanúsító garázda elkövető ugyanis tudatában van annak, hogy erőszakos cselekedete közvetlenül és durván sérti/sértheti a közösség nyugalmát, ám tettét e közösségi érdek semmibevételével hajtja végre. Az ítéletben rögzített tényállás azonban a terheltnek a sértettel szembeforduló erőszakos magatartásában nem tükröz kihívó közösségellenességet. A cselekmény elkövetésének helyszínén a lakásajtók külön ajtóval lezárt oldalfolyosókra nyílnak, nem közvetlenül a lépcsőházba, így védencének nem kellett tartania attól, hogy a sértettel történő tettleges konfliktusának bárki tanúja lehet. Nem lehet tehát alappal következtetést vonni arra, hogy a terhelt tudatában volt annak, hogy a sértett személyes motivációból, indulatból fakadó bántalmazása alkalomszerűen a lépcsőházban közvetlenül és durván sérti, sértheti a lakóközösség nyugalmát.

[10] Álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a BH 2005.313. számon közzétett jogesetre.

[11] Minderre tekintettel a terhelt felmentését indítványozta.

[12] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, ezért az ügyben hozott első- és másodfokú határozatok hatályában történő fenntartását indítványozta.

[13] E körben a másodfokú bíróság helytálló jogi állásfoglalására és érvelésére hivatkozott.

[14] A Kúria a felülvizsgálati indítványt - a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján - tanácsülésen bírálta el, és azt alaposnak találta.

[15] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján akkor van helye, ha a terhelt bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

[16] A védő erre a felülvizsgálati okra hivatkozott, amikor azt sérelmezte, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a garázdaság vétségében tényállási elem hiányában a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.

[17] A Kúria a védő felülvizsgálati indítványát a terhelt bűnösségének megállapítását sérelmező részében alaposnak találta.

[18] A Kúria mindenekelőtt abból indult ki, hogy a Be. 423. §-ának (2) bekezdése értelmében a rendkívüli jogorvoslati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Erre figyelemmel a megtámadott határozat meghozatala idején hatályban volt, 1978. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Btk.) foglalt büntető anyagi jogszabályok alapján döntött a felülvizsgálati indítvány tárgyában.

[19] A Btk. 271. §-ának (1) bekezdése szerint a garázdaság vétségét követi el az, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen […].

[20] Az irányadó tényállás szerint a terheltnek felrótt erőszakos magatartás időpontja és helyszíne: 2010. augusztus 30. és augusztus 31. napja, egy társasház kilencedik emeletének lépcsőháza, valamint másnap a társasház földszintjének bejárat előtti része. Annak megítélésekor, hogy a terhelt a garázdaság bűncselekményét elkövette-e - eltérően a törvényszék ítélete indokolásában kifejtettekkel - kizárólag e két napon megállapított elkövetői magatartás értékelendő. Azt kell vizsgálni, hogy a terhelt által - az irányadó tényállás szerint, adott körülmények között - a lépcsőházban, lényegében két egymást követő napon történtek megvalósítják-e a garázdaság bűncselekményét.

[21] A garázdaság törvényi tényállása szerint a bűncselekmény megvalósulásának három együttes (konjunktív) feltétele az elkövetési magatartás kihívó közösségellenessége, erőszakos jellege, valamint annak másokban megbotránkoztatás vagy riadalom keltésére való alkalmassága. A három tényállási elem bármelyikének hiánya esetén a bűncselekmény nem állapítható meg.

[22] Nem minden erőszakos és másokban megbotránkozás vagy riadalom keltésére alkalmas cselekmény tekintendő kihívóan közösségellenes magatartásnak. Gyakran hiányzik a kihívó közösségellenessége az olyan cselekményeknek, amelyek kölcsönös vitatkozás során, annak kereteit túl nem lépő becsületsértésben, esetleg könnyű testi sértésben nyilvánulnak meg, avagy például szűk családi körben kerülnek elkövetésre.

[23] A garázdaság bűncselekményének egyes tényállási elemei számos más bűncselekmény elkövetése kapcsán felismerhetők. Amikor azonban a törvényhozó - a szubszidiaritást is a tényállásba iktatva - a garázdaságot önálló bűncselekményként szabályozta, tényállási elemmé tette az elkövető magatartásának kihívó közösségellenességét. Ez pedig nem azonos a minden bűncselekményben felismerhető társadalmi veszélyességgel, a közösség elvárásaival történő szembefordulással, vagy ezen elvárások semmibevételével. Ahogy azt a védő is megfogalmazta felülvizsgálati indítványában, a kihívóan közösségellenes magatartást tanúsító garázda elkövető tudatában van annak, hogy erőszakos cselekedete közvetlenül és durván sérti/sértheti a közösség nyugalmát, ám - akár személyes motivációból fakadó - tettét e közösségi érdek semmibevételével hajtja végre. Cselekményében a közösségi érdekkel való szembefordulás - legalább az eshetőleges szándék szintjén - felismerhető (BH 2005.313.).

[24] A terhelt cselekményét ennek megfelelően vizsgálva nem kétséges, hogy erőszakos magatartása - a társasház lépcsőházában részint annak kilencedik emeletén a lépcsőn felfelé igyekvő sértett fellökése, aki ennek következtében elesett, majd másnap a társasház földszintjén a sértett torkon ragadása és a lépcsőház bejárati ajtajának lökése, amitől a sértett agyrázkódást és bal térdének 8 napon belül gyógyuló zúzódását szenvedte el - megbotránkozás, riadalom kiváltására alkalmas lehetett.

[25] Ugyanakkor azonban e külön-külön végrehajtott egy-egy mozzanatú cselekmények kihívóan közösségellenesnek nem tekinthetők. A terhelt nem vitásan gátlástalanul, a közösségi együttélés szabályait is megsértve, durván lépett fel a sértettel szemben 2010. augusztus 30-án, illetve 31-én. Ennek kiváltó oka azonban az irányadó tényállás szerint kifejezetten és kizárólag az volt, hogy a terhelt 2008. év eleje óta eredménytelenül igyekezett rendszeresen kapcsolatba kerülni akarata ellenére a sértettel. Ez hatott oda, hogy 2010. augusztus 30-án, majd augusztus 31-én erőszakos magatartást is tanúsított vele szemben. A terhelt erőszakos magatartására mindkét alkalommal egy zárt lépcsőházban került sor. A terhelt részéről mindkét esetben egymozzanatú testi sértés valósult meg a sértettel szemben. Önmagából ezekből az egymozzanatos testi sértésekből nem lehet következtetést levonni arra, hogy a beteg, paranoid személyiségzavarban szenvedő - bár a beszámítási képességében nem kizárt és nem is korlátozott - terhelt tudatában volt annak, hogy a lépcsőházban a sértettel szembeni erőszakos fellépése közvetlenül és durván sérti/sértheti a lakóközösség nyugalmát. A terhelt által megvalósított tettlegesség tehát nem alkalmas annak megállapítására, hogy a terhelt a házközösség nyugalmát tudatosan semmibe véve cselekedett. Cselekményében a közösségi érdekkel való szembefordulás - még eshetőleges szándék szintjén - sem ismerhető fel. A terhelt legfeljebb garázda jellegű magatartást tanúsított, és nem garázda magatartást, az elhatárolás a kihívó közösségellenesség hiányából következik.

[26] A Kúria mindezekre figyelemmel azt állapította meg, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására a garázdaság vétségében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor. Ezért - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek a vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a Be. 424. §-ának (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a felülvizsgálati indítványnak helyt adott. A támadott határozatot - a Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - megváltoztatta, és a terheltet, a törvénynek megfelelő határozatot hozva - a Be. 331. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a Be. 6. § (3) bekezdése a) pontjának első fordulata alapján - bűncselekmény hiányában felmentette az ellene garázdaság vétsége miatt emelt vád alól.

(Kúria Bfv. II. 34/2014.)