BH 2015.3.54

[1] A kerületi bíróság a 2013. szeptember 6. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének kísérletében és a korábbi Btk. 271. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétségében. Ezért a terheltet halmazati büntetésül 9 hónap börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette.

[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2014. április 16. napján jogerős ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a terhelt cselekményét a hatályos Btk. (2012. évi C. tv.) 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntette kísérletének, és a Btk. 339. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétségének feleltette meg. A terhelttel szemben kiszabott büntetést szabadságvesztésnek nevezte meg, amellyel kapcsolatban úgy rendelkezett, hogy azt végrehajtása esetén börtönben kell végrehajtani.

[3] A jogerős ügydöntő határozat ellen a védő felülvizsgálati indítványt nyújtott be.

[4] A felülvizsgálati indítvány szerint az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a bírósághoz érkezett vádirat védő részére történt kézbesítését (2010. október 27.) követően, a védő által 2010. november 10. napján a bíróságra benyújtott, új igazságügyi orvosszakértő kirendelésére irányuló indítványt nem bírálta el, annak az akkor hatályos büntető eljárásjogi szabályokkal - Be. 111. § (4) bekezdés - ellentétesen nem tett eleget.

[5] A védő kifogásolta az első- és a másodfokú ítéletek azon megállapításait, ami szerint a szakvélemény tartalmát a vádlott és védője sem vitatta. A korábbi védő éppen azért tett új szakértő bevonására indítványt, mert azt hiányosnak ítélte, majd a perbeszédben is sor került a szakvélemény tartalmi vitatására. A szakvélemény lelet részének valótlansága sem minősíthető pusztán formai hibának.

[6] Az eljárásjogi szabálysértés mindezek alapján kihatással volt a terhelt bűnösségének megállapítására.

[7] A védő vitatta ezenfelül a testi épség elleni cselekmény jogi minősítését is, mert álláspontja szerint nem lehet megalapozottan következtetni a terhelt szándékára a súlyosabb sérülés okozásának kísérlete tekintetében.

[8] Végezetül a védő hivatkozott arra is, hogy a garázdaság vétsége elévült. A tényállás alapján a cselekményre 2009. június 5. napján került sor, a kerületi ügyészség pedig csak a bírósághoz 2013. március 28. napján érkezett vádmódosításában terjesztette ki a vádat - kiegészítve a tényállást Sz. K.-né sérülésének gyógytartamával - a garázdaság vétségére is. A védő álláspontja értelmében a vádirat 2010. október 11. napján történt benyújtása nem szakította meg a garázdaság tekintetében az elévülést, így az 2012. június 4. napján - tehát a vádkiterjesztést megelő­zően - elévült.

[9] Mindezek alapján a védő a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva elsősorban a testi sértés bűntettének kísérlete alól a terhelt Be. 331. § (1) bekezdése alapján történő felmentését, míg a garázdaság vétsége miatt az eljárás a Be. 332. § (1) bekezdés a) pontja értelmében történő megszüntetését, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta.

[10] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálattal megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

[11] A felülvizsgálat részben törvényben kizárt, részben alaptalan.

[12] A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem ténybeli - kifogások érvényesítését szolgálja, és ezek közül is kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdésében tételesen felsorolt okok képezhetik a felülvizsgálat alapját. A felülvizsgálati okok köre nem bővíthető. A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható.

[13] A védő egyrészről a testi sértés bűntettének kísérletét érintően az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységét kifogásolta. A felülvizsgálati eljárásban azonban a bizonyítékok mikénti értékelését, ezen keresztül a jogerős ítéleti tényállást vitató indítvány a felülvizsgálat alapjául nem szolgálhat. Csupán a teljesség kedvéért jegyzendő meg, hogy az első-, majd a másodfokú bíróság is kitért indokolásában az igazságügyi orvosszakértői véleményben a sértett személyi adatainak - a nevén kívül történő - téves feltüntetésére. A Kúria is osztotta azt az álláspontot, hogy a szakvélemény egészéből a vizsgált személy, így a sértett személye egyértelműen kitűnt, így az elírásként értékelhető pontatlanság nem befolyásolta az igazságügyi szakvélemény bizonyítékként történő felhasználhatóságát a büntetőeljárásban.

[14] Az elsőfokú bíróság azzal, hogy a vádirat védő részére történt kézbesítését követően, a 2010. november 10. napján a bírósághoz érkezett, a védő új igazságügyi orvosszakértő kirendelésére tett indítványának nem tett eleget, kétségtelenül eljárási szabályt sértett. A Be. - akkor hatályos - 111. § (4) bekezdése értelmében ugyanis, ha az ügyész vagy a nyomozó hatóság a nyomozás során szakértőt rendelt ki, és a vádlott vagy a védő a vádirat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül indítványozza [263. § (2) bek.], a bíróságnak ugyanazon tényre más szakértőt is ki kell rendelnie. Ezt az egyébként relatív eljárási szabálysértést azonban a másodfokú bíróság - mivel a 2011. évi LXXXIX. törvény 28. §-a 2011. július 13. napjától kezdődő hatállyal az említett rendelkezést hatályon kívül is helyezte - helyesen nem tekintette olyannak, mint amely az ügy érdemi elbírálására lényegesen kihatott.

[15] Ezzel kapcsolatban kiemelendő, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja tételesen felsorolja azokat az eljárási szabálysértéseket, amelyek feltétlen hatályon kívül helyezést eredményezve a felülvizsgálat alapjául szolgálhatnak. A felülvizsgálati indítványban hivatkozott és fentebb részletezett eljárási szabálysértés nem ilyen, így a felülvizsgálat ezen okból is kizárt.

[16] A Kúria álláspontja szerint nem tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a terhelt testi épség elleni cselekményét eshetőleges szándékkal megvalósított súlyos testi sértés bűntette kísérletének minősítették. Az irányadó tényállásból kitűnően a terhelt kis-közepes erővel ököllel állkapcson ütötte, majd az eszméletét vesztve földre zuhanó sértettet közepesnél kisebb erővel a mellkasán, hasán, lábán többször megrúgta. A bántalmazás módját, a célzott testfelületet figyelembe véve nem kétséges, hogy a terhelt felismerte: a tettlegesség eredményeként a kiszolgáltatott helyzetben lévő sértett súlyos sérülést szenvedhet, s ebbe a - részben a véletlennek, részben a sértett házastársa közbelépésének köszönhetően elmaradt - következménybe belenyugodva cselekedett.

[17] Mind az első-, mind a másodfokú bíróság kimerítően foglalkozott a garázdaság vétsége elévülése kérdésével. A Be. 2. § (2) bekezdése alapján a törvényes vád feltételeinek az a vádirat felel meg, amelyből megállapítható, hogy a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénykönyvbe ütköző cselekménye miatt kezdeményezi a büntetőeljárás lefolytatását. A kerületi ügyészség - 2010. október 1-jén kelt - vádirata ezen feltételeknek mind a testi épség elleni, mind pedig a köznyugalom elleni bűncselekmény vonatkozásában eleget tett. A vádirati tényállás tartalmazta, hogy: "Sz. K. és felesége ekkor odalépett, azonban a vádlott Sz. K.-nét is homlokon ütötte.". A bíróságot a Be. 2. § (3) és (4) bekezdésében definiált vádelv alapján a vádirati tényállás köti és nem a vádiratban foglalt minősítés. A bíróság a vádirati tényállás keretein belül, azt kimerítve, szabadon minősítheti a cselekményt. Minthogy tehát a garázdaságnak minősített cselekmény: Sz. K.-né utcán történő bántalmazása a vádiratban szabatosan rögzítésre került, az elévülést ebben a tekintetben is megszakította a vádirat benyújtása, következésképpen ezen részcselekmény vonatkozásában sem telt el az elévülés megállapításához szükséges idő. A felülvizsgálati kérelem ezen okból tehát nem alapos.

[18] Mindazonáltal tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a BH 1984.171. számú eseti döntésre hivatkozva a súlyos testi sértés bűntettének kísérletével halmazatban a garázdaság vétségét is megállapították. A közzétett - egyébként megyei bíróság által meghozott - eseti döntés I. pontja szerint a súlyos testi sértés bűntettével a garázdaság vétsége bűnhalmazatban áll, ha a 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett személyen kívül a botrányosan riadalmat keltő módon viselkedő elkövető mást (másokat) is bántalmazott. A határozat utal arra, hogy ez az álláspont nincs ellentétben a Legfelsőbb Bíróság 93. számú Büntető Kollégiumi állásfoglalásában kifejtettekkel, mert nem mellőzhető a garázdaság vétségének bűnhalmazatban megállapítása akkor, amikor annak törvényi tényállása a súlyos testi sértéstől függetlenül is megvalósult, és a garázda magatartás során más személyek is bántalmazást szenvedtek.

[19] A BK 93. számú Büntető Kollégiumi állásfoglalás, amely jelenleg 34. számú Büntető Kollégiumi véleményként van hatályban, azonos szöveggel tartalmazza, hogy bűnhalmazat létesül, ha az elkövető egy cselekménnyel a garázdaság, valamint a testi sértés vagy a rongálás törvényi tényállását is megvalósítja, feltéve, hogy a testi sértés vagy a rongálás törvényi büntetési tétele nem súlyosabb, mint a garázdaságé (súlyosabb bűncselekmény mellett a garázdaság önállóságát veszti). Rögzíti továbbá a vélemény, hogy ez az iránymutatás az alaki halmazatra vonatkozik, hiszen amikor az elkövető a garázda, erőszakos magatartástól függetlenül vagy azzal bizonyos időbeli és térbeli összefüggésben ugyan, de mégis elkülönülten valósít meg más bűncselekményt, akkor az anyagi halmazat szabályai az irányadók.

[20] A Kúria álláspontja szerint a Bírósági Határozatokban 1984.171. szám alatt közzétett eseti döntés a BK 34. számú vélemény (korábban BK 93. számú állásfoglalás) téves értelmezésén alapszik.

[21] Az azonos helyen, azonos időpontban tanúsított kihívóan közösségellenes, megbotránkoztatás vagy riadalom keltésére alkalmas erőszakos magatartásban megnyilvánuló összefüggő cselekménysor természetes egységet, következésképpen egy - a garázdaság tényállását kimerítő - bűncselekményt képez, függetlenül az erőszakos magatartás hatókörébe eső passzív alanyok számától. Amennyiben ezen - egységes - cselekménysoron belüli erőszakos magatartás más bűncselekmény (testi sértés, rongálás) tényállását is kimeríti, a garázdaság és ez utóbbi bűncselekmények között alaki halmazat jön létre. Ha e más bűncselekmény a garázdaságnál súlyosabban büntetendő, a törvény - a speciális szubszidiaritás rendező elvét alkalmazva - a halmazatot kizárja. A BK 34. számú vélemény nyomán kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a garázdaság bűncselekményével az egyazon cselekménnyel véghezvitt azonos vagy enyhébb büntetéssel fenyegetett bűncselekmények valóban valóságos alaki halmazatba kerülhetnek, de csak akkor, ha a garázda magatartás során nem valósult meg olyan súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmény is, amely mellett a garázdaság önállóságát veszti. Ha tehát a megbotránkozás vagy riadalom keltésére alkalmas erőszakos magatartásnak egyaránt van nyolc napon túl és nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedő sértettje, csupán a súlyos testi sértés bűntettének (vagy kísérletének), illetve - magánindítvány előterjesztése esetén - a könnyű testi sértés vétségének megállapítására nyílik lehetőség, az alapeseti minősítésbe illeszkedő garázdaság viszont - mint garázda módon történő véghezvitel - csak a büntetés kiszabása körében értékelhető.

[22] A fentiekből következik, hogy a jogerős határozatban foglalt jogi értékelése téves, hiszen a cselekményt egységesen súlyos testi sértés bűntette kísérletének kellett volna minősíteni, s ehhez képest téves a büntetés halmazati jellegére történő hivatkozás is.

[23] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára épülő felülvizsgálati indítvány azonban csak akkor alapos, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése törvénysértő büntetés kiszabásához vezetett. Ebben az esetben a büntetés a halmazati szabályok alkalmazása nélkül is a testi sértés bűntettének büntetési tételkeret középmértéke alatt maradt, így az nem tekinthető törvénysértően eltúlzottnak.

[24] Ezért a Kúria - minthogy az ügydöntő határozat megváltoztatására nem volt eljárási lehetőség - a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a értelmében hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 915/2014.)