BH+ 2008.8.336

I. Az elsőfokú bíróság a 2007. január 10. napján kihirdetett ítéletében a terheltet garázdaság vétsége miatt 300 napi tétel, napi tételenként 200, összesen: 60 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

Az ítéleti tényállás lényege szerint:

A terhelt 1968-ban szerzett "A" és "B" kategóriára, majd 1975-ben "C" és "E" kategóriára érvényes gépjárművezetői engedélyt.

2004. október 5-én az esti órákban a terhelt B. városban szerviz úton hátramenetben közlekedett a tulajdonát képező Wartburg típusú személygépkocsival. A gépkocsi nyitott ablakán kikiabálva elütéssel fenyegette meg haragosát, K. I.-t, aki két személy társaságában gyalogosan haladt. Miután a gyalogosok tovább haladtak, a terhelt megállt a gépkocsijával, majd előre elindult intenzív gyorsítással, nagy motorhanggal a három személy irányába. Járművét a kb. 20 méteres útszakaszon legfeljebb 24-25 km/óra sebességre felgyorsítva, hirtelen fékezni kezdett. Csikorgó kerekekkel, csúszó gumikkal a sértettek előtt kb. 1,6-2,6 méterre állt meg. Ismételt szitkozódást követően elhagyta a helyszínt. Személyi sérülés nem történt, a sértettek élete, testi épsége közvetlen veszélybe nem került, azonban a terhelt kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartásával a sértettekben és a helyszínen tartózkodó további személyben megbotránkozást, riadalmat keltett.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész téves minősítés miatt és a büntetés súlyosításáért, valamint a terhelt és a védője által felmentésért bejelentett fellebbezést elbírálva a másodfokon eljárt bíróság a 2007. október 11. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelt cselekményét közúti veszélyeztetés bűntettének minősítette és mellékbüntetésként 1 évre a közúti járművezetéstől eltiltotta. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A tényállást a terhelt közlekedési előéletére vonatkozóan pontosította. Mellőzte, hogy a sértettek élete, testi épsége nem került közvetlen veszélybe, valamint, hogy a terhelt kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartásával a sértettekben és a helyszínen tartózkodó Sz. T.-ban megbotránkozást és riadalmat keltett. Ehelyett azt állapította meg, hogy a sértettek élete, testi épsége közvetlen veszélybe került. Rögzítette, hogy a szerviz út közterületnek minősül, forgalomkorlátozás nincs, és ott a KRESZ szabályai érvényesek.

A cselekmény eltérő minősítéséhez fűzött jogi okfejtés szerint a terhelt intenzív gyorsítással indult el a közúton a gyalogosok irányába, majd hirtelen fékezett, csikorgó kerekekkel és csúszó gumikkal állt meg. A KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában írt közlekedési szabályt szándékosan megszegte, e szabályszegésével okozati összefüggésben alakult ki a közvetlen veszélyhelyzet. A cselekménynek garázdaság bűncselekményének minősítését pedig azért is tévesnek találta, mert a törvényi tényálláshoz megkívánt erőszakos magatartás nem valósult meg.

II. A jogerős másodfokú határozat ellen a terhelt a meghatalmazott védője útján nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott okból. Jogi érvelése szerint a másodfokú bíróság tévesen minősítette garázdaság vétsége helyett közúti veszélyeztetés bűntettének a terhelti cselekményt, a törvénysértő minősítés miatt törvénysértő büntetést szabott ki vele szemben. Sérelmezte, hogy a szerviz út majdnem zárt tér, nem folyamatos közlekedésre kijelölt hely, így a közútra vonatkozó rendelkezéseket sem lehet alkalmazni. Mindezekre figyelemmel indítványozta a megtámadott másodfokú határozat megváltoztatását és a törvénynek megfelelő határozat hozatalát.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítványban kifejtettekkel nem értett egyet. Osztotta a másodfokú ítélet jogi álláspontját, ennek folytán a megtámadott határozat hatályában tartására tett indítványt.

A felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.

A felülvizsgálat során a Be. 423. § (1) bekezdése szerint a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkérdések annak alapján vizsgálhatók és dönthetők el.

A Btk. 186. § (1) bekezdésében meghatározott közúti veszélyeztetés bűntettét az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak szándékos megszegésével más vagy mások életét, vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki. A bűncselekmény elkövetője a közúti közlekedés szabályainak hatálya alatt álló személy (járművezető), akinek szándéka mind az elkövetési magatartásra (közlekedési szabályok megszegése), mind pedig az eredményre (más vagy mások életének, testi épségének közvetlen veszélyeztetésére) kiterjed.

A másodfokú bíróság az irányadó tényállás alapján a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában írt szándékos szabályszegést helytállóan állapította meg.

Az ítéletben rögzített tényállás szerint a terhelt a gépjárművét hirtelen gyorsítva, nagy motorhanggal, előre elindult a három személy irányába. A felgyorsult gépkocsit hirtelen lefékezve, csúszó gumikkal a sértettek közelében állította meg.

A tényállásban írt helyszínen lévő út a gyalogosok és a közúti járművek közlekedésére szolgáló közterület (közút), ezért ott az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól rendelkezései az irányadók. A másodfokú bíróság jogi értékelése megfelel a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában rögzített norma helyes értelmezésének.

A közúti közlekedés e szabálya a közlekedésben részt vevőkre vonatkozó - a személy és vagyonbiztonság megóvását célzó - általános rendelkezés, amely kötelezően előírja, hogy aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon.

A terhelt számára is nyilvánvaló volt, hogy az általa vezetett gépjármű kora és a műszaki sajátosságai miatt tökéletes biztonsággal nem kivitelezhető a manőver, a sértettek életkora és a fenyegetés, valamint a gyorsítás és a hirtelen fékezés hanghatása által kiváltott pszichés helyzet megteremti a közvetlen veszélyt.

A terhelt gépjárművezetői magatartása nem absztrakt módon, hanem az általánosság köréből kilépve, a sértettekre konkretizálódva megsérülésük reális veszélyét jelentette. A terhelt szándéka e veszélyhelyzet létrehozására irányult. Személyi sérülés nem történt, de a sértettek testi épsége közvetlen veszélybe került, így a Btk. 186. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közúti veszélyeztetés bűntette törvényi tényállásának valamennyi eleme megvalósult.

A terhelt bűnösségének megállapítása és a cselekmény közúti veszélyeztetés bűntettének minősítése megfelel a büntető anyagi jog szabályainak, ezért a bűncselekményre megállapított büntetési tétel keretei között kiszabott főbüntetés a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálat tárgyát nem képezhette. A közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabása a bíróság számára nem kötelező, az csupán lehetőség. A bíróság mérlegelésén múlik, hogy a büntetés kiszabása során él-e ezzel a lehetőséggel. A bíróság mérlegelésén alapuló bármely ilyen döntés törvényesnek tekintendő, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak a büntetés kiszabás felülvizsgálatára - értelemszerűen a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés mellőzésére - a törvény nem ad lehetőséget.

Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 426. § alapján a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott másodfokú határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II.1045/2007.)