20+ év büntetőjogi tapasztalat
több, mint 2000 büntető ügy.
több, mint 2000 büntető ügy.
A közúti közlekedés mindennapjaink része, de egyetlen figyelmetlenség vagy indulatból fakadó szabályszegés is elég lehet ahhoz, hogy valaki büntetőeljárás alá kerüljön.
A közúti veszélyeztetés súlyos büntetőjogi következményekkel járhat, különösen akkor, ha testi sérülést vagy akár halált okoz.
Ebben a cikkben közérthetően, mégis szakmailag megbízható módon mutatjuk be, mit jelent a közúti veszélyeztetés a Büntető Törvénykönyv szerint, milyen elemek szükségesek a bűncselekmény megállapításához, és mikor súlyosbodik a jogi felelősség.
A közúti közlekedés szabályait elsősorban a KRESZ rögzíti.
Ezek kiterjednek mind az egyértelmű, kógens (pl. „stop”-tábla, záróvonal), mind a mérlegelést igénylő (pl. megfelelő sebesség megválasztása) szabályokra.
A közlekedési szabályszegésnek ezen felül a közforgalom elől el nem zárt úton vagy közúton kell történnie, hogy a Btk. 234. § alkalmazható legyen.
Egy lezárt, magáncélú földúton az így létrejövő helyzet önmagában nem valósítja meg a közúti veszélyeztetés bűncselekményét.
A közúti veszélyeztetés csak akkor minősül bűncselekménynek, ha az közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton történik.
Egy elzárt magánterületen történt szabályszegés – még ha balesethez is vezet – nem tartozik e bűncselekmény hatálya alá, kivéve, ha súlyosabb eredménye is lett, például haláleset.
A cselekmény csak akkor bűncselekmény, ha közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton történik.
Ha tehát az elkövető megszegi a közúti közlekedés szabályait – például egy lezárt, mások által nem használható földúton vezet az út- és látási viszonyoknak nem megfelelő sebességgel -, és kisodródva, felborulva összetöri autóját, nem valósul meg bűncselekmény, függetlenül attól, van-e más a kocsiban.
Ha azonban már súlyosabb eredménye is van a szabályszegésnek – súlyos testi sértés vagy halál -, az ilyen magánúton elkövetett cselekmények esetében is alkalmazni kell a közúti veszélyeztetés bűncselekményét meghatározó rendelkezéseket, amelyek alapján az elkövető felelősségre vonható.
A Btk. 240. § (1) bekezdése alapján ugyanis a közúton elkövetett bűncselekményekre megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegése nem közúton okoz legalább súlyos testi sértést vagy halált.
A bűncselekmény megállapításának előfeltétele tehát, hogy a járművezető ezeket a szabályokat szándékosan megszegje, azaz tisztában legyen azzal, hogy az adott esetben mit kellene cselekednie, és ennek tudatosan ne tegyen eleget.
A törvény a „közvetlen” veszélyt írja elő – ez azt jelenti, hogy a szabályszegés következtében az eredmény azonnal bekövetkezhet.
A veszélynek konkrétnak kell lennie, egyértelműen az adott személyre, helyzetre kell irányulnia.
Például, ha egy autós szándékosan úgy manőverezik, hogy egy másik jármű csak vészfékezéssel kerülheti el az ütközést, az már megfelelhet e tényállásnak.
Ha csak távoli, elméleti kockázatról van szó, vagy a magatartás nem teremt érdemi kockázatot, akkor a közúti veszélyeztetés tényállása nem állapítható meg.
A véletlen lehetősége, vagy a veszélytől távoli szituáció nem elegendő a bűncselekmény megállapításához.
A közúti veszélyeztetés kizárólag szándékosan elkövetett szabálysértések esetén jön szóba. A szándékosság azt jelenti, hogy az elkövető:
Ha valaki például nem veszi észre a piros lámpát, mert elvakította a nap, az gondatlan magatartás, nem közúti veszélyeztetés.
Ugyanakkor ha valaki szándékosan hajt át a tilos jelzésen, az már beleeshet a Btk. 234. § hatálya alá.
Nem ritka, hogy az elkövető, bár szándékosan szegi meg a szabályokat, mégis bízik saját tapasztalatában, eddigi gyakorlatában, illetve abban, hogy az általa vezetett jármű kiemelkedő műszaki adottságokkal bír.
Ha erre kellő alapja volt, a közúti veszélyeztetésért nem vonható felelősségre, hiszen a veszélyhelyzet vonatkozásában csak a tudatos gondatlanság terhelte.
Így, ha egy nagyteljesítményű személygépkocsival közlekedő, egyébként kamionsofőr foglalkozású vezető egy kevéssé jól belátható útszakaszon kezd előzésbe, alappal bízhat a kocsi teljesítményén túl saját rutinjában és abban, hogy az előzést időben és minden baj nélkül be tudja fejezni.
Ez alól kivétel, ha a szabályszegés olyan kógens előírás megsértéséből fakad, amelyet minden esetben be kell tartani.
Az is előfordul, hogy az elkövető bosszúból, „tanítási” célzatból vagy egyéb okból szándékosan kíván ráijeszteni a sértettre.
Abban az esetben, ha a bűncselekmény a veszélyhelyzeten túl egyéb eredményt okoz (például maradandó fogyatékosságot vagy halált), nem e bűncselekményért, hanem testi sértésért vagy szándékos emberölésért vonhatják felelősségre.
Ilyenkor a bíróság azt vizsgálja, hogy az elkövető szándéka mire irányult.
Ha a veszélyhelyzeten túl az adott eredményre is kiterjedt, a jármű csak az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmény megvalósításának eszköze lesz.
A közlekedési szabályszegés szándékos megtörténte azonban felveti a közúti veszélyeztetés alapesetének halmazatban történő megállapítási lehetőségét is.
A szabályszegés és az eredmény között fenn kell állnia az okozati kapcsolatnak.
Ha a bekövetkezett sérülés vagy halál más külső körülmény hatására jön létre, akkor a közúti veszélyeztetés megállapítása kizárt lehet – legfeljebb a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként vehető figyelembe.
A bűncselekmény alanya csak olyan személy lehet, aki a közúti közlekedés szabályainak hatálya alatt áll.
Elkövető csak olyan személy lehet, aki járművet vezet a közúti közlekedés során – tehát nem gyalogos vagy utas. Az sem kizáró ok, ha valaki jogosítvány nélkül vezet.
A sértett minden más személy lehet, aki az elkövetőn kívül áll – akár egy ember, akár több.
Akkor is egyrendbeli bűncselekmény valósul meg, ha nem egy, hanem több személy élete vagy testi épsége kerül veszélybe.
A bűncselekmény passzív alanya az elkövetőn kívül álló személy vagy személyek lehetnek. Akkor is egyrendbeli bűncselekmény valósul meg, ha nem egy, hanem több személy élete vagy testi épsége kerül veszélybe.
A bűncselekmény súlyosabban minősül, ha az súlyos testi sértést okoz. Ilyenkor a kiszabható szabadságvezstés egy évtől öt évig terjedhet.
Ha pedig maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget okoz a cselekmény, a kiszabható büntetés tovább emelkedik két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztésre.
Tovább súlyosbodik a jogkövetkezmény, ha a bűncselekmény halált okoz. Ilyenkor a kiszabható szabadságvezstés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés lehet.
A legsúlyosabban pedig akkor minősül a bűncselekmény, ha kettőnél több ember halálát, illetve halálos tömegszerencsétlenséget okoz. Ilyenkor a kiszabható szabadságvezstés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés lehet.
A maradandó fogyatékosság valamely készségnek vagy képességnek a végleges elvesztését jelenti.
Nem feltétel, hogy ez a külső szemlélő számára felismerhető legyen. Ilyen a hallás, látás, járás képességének vagy a nemző, fogamzási képességnek az elvesztése.
A maradandó fogyatékosság leggyakoribb előfordulási formája valamely végtag vagy ehhez tartozó végtagrész elvesztése, például a kéz, láb vagy azok meghatározott részeinek, ujjaknak vagy ízületeknek a testtől különféle formában történő elválása, leszakadása, letépése.
Ebbe a körbe tartozik az is, ha a végtag ugyan a törzshöz kapcsolódva látszólag épen megmarad, azonban rendeltetésszerűen már nem használható (idegek elszakadása, bénulás). Nem feltétel, hogy a bűncselekmény passzív alanya a bűncselekmény előtt kifogástalan egészségi állapotnak örvendjen.
Az is elég, ha a közúti veszélyeztetés eredményeként korábbi állapotához képest romlás állt be.
Maradandó fogyatékosságnak minősül, ha a szabályszegéssel okozati összefüggésben a terhes nő elveszti magzatát.
Nincs annak jelentősége, hogy az adott testrész vagy adott sérülés – csonthiány, foghiány – utóbb orvosi beavatkozások eredményeképpen pótolható.
A fizikai romláson kívül a szellemi képességekben bekövetkezett végleges negatív irányú változás is ide sorolható.
Ennek szintén feltétele, hogy az a szabályszegéssel okozati összefüggésben következzen be.
A súlyos egészségromlás a maradandó fogyatékossághoz képest kiegészítő jelleggel bír.
A törvényalkotó azt a fizikai, pszichés vagy szellemi károsodást értékeli, amelynek eredményeképpen a sértett felépülése jóval hosszabb időt vesz igénybe, mint a súlyos testi sérülést megalapozó nyolc napon túli gyógytartam.
A bírói gyakorlat elsősorban a krónikus illetve az olyan gyógyíthatatlan betegségeket sorolja e körbe, ahol a gyógytartam minimum fél év.
A tömegszerencsétlenség megállapításának feltétele a bírói gyakorlat alapján, hogy – az elkövetőn kívül – a helyszínen legalább egy súlyos testi sérülést szenvedett passzív alany és további kilenc sérült személy legyen.
Halálos tömegszerencsétlenség esetén pedig legalább egy ember halála és további kilenc sérülése következik be.
Hasonlóan súlyosan ítéltetik meg, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza.
E minősítő körülmény kiemelésének alapja, hogy a halálos tömegszerencsétlenség egy személy életének a kioltása mellett nagyszámú személy sérülését teszi feltétellé, ami a bűncselekmények legnagyobb hányadában szerencsére nem következik be.
A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása értelmében az elkövető szándéka e bűncselekmény tekintetében legfeljebb a veszélyeztetési eredményig terjedhet.
A bűncselekményben minősítő körülményként meghatározott eredmények tekintetében az elkövetőt legfeljebb gondatlanság terhelheti.
Így, ha szándékosan idézi elő a súlyos egészségromlást vagy a kettőnél több ember halálát, akkor más, az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekményért (például testi sértésért vagy emberölésért) felel. Ekkor a közlekedés során történő elkövetés csak mint speciális mód vagy eszköz jelenik meg.
Ha azonban az elkövetőt ezen eredmények tekintetében még a hanyagság sem terheli nem felelhet a minősített eredményekért. NIncs szó hanyagságról, ha a tőle elvárható figyelemmel és körültekintéssel eljárva sem láthatta előre szabályszegése eredményeit. Az ilyen típusú szándékot limitált veszélyeztetési szándéknak nevezzük (Legfelsőbb Bíróság 123. számú Büntető kollégiumi állásfoglalása).
Ha a közúti közlekedés szabályainak megszegése mellett elkülönülten egyéb jogsértés is bekövetkezik, az elkövető halmazatban mindkét bűncselekményért felelősségre vonható. Megeshet hogy a vezető az őt igazoltatni szándékozó rendőr felé kormányozza autóját, az ütközést a rendőr ellépésével tudja elhárítani. Ekkor a jármű vezetője a közúti veszélyeztetés mellett a hivatalos személy elleni erőszak bűncselekménye is megvalósul.
Előfordulhat hogy, az elkövető magatartásának eredménye személyi sérülés, és a jármű vezetője nem nyújt segítséget a sérült személynek. Ilyenkor a közúti veszélyeztetés mellett segítségnyújtás elmulasztásának súlyosabban minősített esetéért is felel, hiszen a veszélyhelyzetet ő maga idézte elő.
A közúti veszélyeztetés szigorú büntetőjogi kategória, amely komoly következményekkel járhat.
Szándékos szabálysértés és közvetlen veszélyhelyzet esetén a Btk. 234. § alapján eljárás indulhat, különösen, ha súlyos eredmény is bekövetkezik.
Ilyen helyzetben elengedhetetlen, hogy a gyanúsított jogi segítséget kérjen – egy tapasztalt büntetőjogi ügyvéd pontosan fel tudja mérni az eset körülményeit, és segít a legjobb védekezési stratégia kidolgozásában.
Jelen cikk nem minősül jogi tanácsadásnak, és nem helyettesíti az egyedi ügyekre szabott ügyvédi konzultációt.
