BH 2019.5.125

II. Pénzmosást követ el az is, aki az általa elkövetett büntetendő cselekmény elkövetéséből származó dolgot ezen eredetének leplezése céljából gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja, vagy a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, illetve pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe. A bűncselekményből származó pénz eredetének leplezése megvalósulhat különböző bankszámlákra történő átutalásokkal, függetlenül attól, hogy az azokhoz kapcsolt bankszámlaműveletek átláthatóak. A jogtalan elsajátítás bűncselekményéhez azonban nem kapcsolódik a pénzmosás bűncselekménye, ha az elkövető a számlájára tévedésből utalt pénzösszeg továbbutalásával nem a pénz valós eredetének elfedésére törekedett, hanem azzal valósította meg a jogtalan elsajátítást [Btk. 378. § (1) bek. b) pont, 399. § (1) bek. a) pont aa) alpont, (3) bek. a) és b) pont].

[1] A törvényszék a 2016. június 1. napján kihirdetett ítéletével az I. és II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett jogtalan elsajátítás vétségében [Btk. 378. § (1) bek. b) pont], ezért az I. r. terheltet két évre, a II. r. terheltet egy év hat hónapra próbára bocsátotta; az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 303. § (3) bekezdésének a) és b) pontjaiba ütköző, társtettesként elkövetett pénzmosás bűntettének vádja alól pedig mindkét terheltet felmentette. Rendelkezett a polgári jogi igényről, a zár alá vétel feloldásáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

[2] A kétirányú fellebbezések folytán eljárt ítélőtábla a 2017. február 17. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta azzal, hogy az I. r. terhelt terhére megállapított bűncselekmény jogszabályhelye: korábbi Btk. 325. § (1) bekezdés, vele szemben egy év tíz hónap fogházban végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki és 49 000 000 forint összegben vagyonelkobzást rendelt el, a szabadságvesztés végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztette, megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén a büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra; a II. r. terhelttel szemben a terhére megállapított bűncselekmény miatt kétszáz napi tétel pénzbüntetést szabott ki, a pénzbüntetés egynapi tételének összegét kétezer forintban állapítva meg, rendelkezett meg nem fizetés esetén a pénzbüntetés átváltoztatásról. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.

[3] A jogerős ügydöntő határozatok ellen a fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványt terjesztett elő az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a) pontjában írt okból. Álláspontja szerint az alapügyben eljárt bíróságok mindkét terheltet a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mentették fel a pénzmosás bűntettének vádja alól. Kifejtette, hogy a pénzmosás nem eredmény-bűncselekmény, a terheltek tényállásban írt magatartását a pénzmosás bűntettévé annak célzata emeli, mivel az általuk jogtalanul megszerzett pénzösszeg megtartása érdekében végrehajtott fiktív átutalások célja a pénzeszköz megtartása mellett a pénz törvénysértő eredetének elleplezése volt. Ezért megítélése szerint a terheltek bűnösségének megállapítása indokolt a Btk. 399. § (3) bekezdésének a) és b) pontjába ütköző és eszerint minősülő pénzmosás bűntettében is.

[4] A kiszabott büntetéseket pedig törvénysértően enyhének találta arra tekintettel, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mentették fel mindkét terheltet a pénzmosás bűntettének vádja alól, és így velük szemben csupán egy csekély tárgyi súlyú cselekmény, a jogtalan elsajátítás vétsége miatt szabtak ki büntetést.

[5] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a ítélőtábla ítéletét a korábbi Be. 428. § (1) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.

[6] A jogerős határozatokkal szemben az I. r. terhelt - védője útján - úgyszintén felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjában írt okból.

[7] Az indítványozó szerint bűnösségének megállapítására az anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, mert az általuk átutalt összeg a számviteli bizonylatban foglaltak jogszerű teljesítése volt, a helyesbítő számlák megküldésétől kezdődően sem lett idegen dolog a megszerzett pénzösszeg, a díjfizetésről kiállított számla alapján csupán egy szolgáltató érvényesítette követelését egy fogyasztóval szemben, a sztornó számlák összegének fogyasztó részére történt visszautalása a hiteles számviteli bizonylatban szereplő szolgáltatói jognyilatkozattal egyezően történt. Mivel az átutalás nem tévedésen alapult, a tényállásban szereplő átutalt összeg neki, mint a W. Kft. képviseletében eljáró személy számára nem volt idegen dolog, ezért álláspontja szerint bűncselekmény nem valósult meg.

[8] A terhelt kifejtette azt is, hogy a vagyonelkobzás alkalmazására az irányadó tényállással ellentétesen és jogszabályi rendelkezés sérelmével került sor, ezért a korábbi Be. 417. § (1) bekezdés b) pontja szerint az intézkedés alkalmazása törvénysértő.

[9] Emellett felülvizsgálati indítványát a korábbi Be. 373. § III. a) pontjára figyelemmel a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt felülvizsgálati okra is alapította, mert álláspontja szerint az alapeljárásban eljárt bíróságok nem adtak számot a NAV nyomozó hatóság által beszerzett jogi állásfoglalásáról, a tényállásban szereplő számviteli bizonylatok jogkövetkezményeiről, az E. Kft. adóbevallásáról, továbbá a védelem által benyújtott szakértői állásfoglalásokról, ezzel megsértve az indokolási kötelezettségüket.

[10] Megkérdőjelezte az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének megsértésére hivatkozással a nyomozás felügyeletét ellátó és a vádiratot előterjesztő ügyész (a megyei főügyész) elfogulatlanságát is, mivel - állítása szerint - a nyomozást felügyelő ügyész hozzátartozója a sértett társaság vezető beosztású dolgozója, a megyei főügyész pedig az iparági sportrendezvényen évek óta a sértett társaság színeiben versenyez, egyúttal a sértett társaság tisztségviselőjével hozzátartozói viszonyban áll.

[11] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a korábbi Be. 427. § (1) bekezdése alapján az ítélőtábla ítéletét változtassa meg, őt mentse fel a jogtalan elsajátítás vétsége miatt emelt vád alól, egyúttal - a vagyonelkobzás megkezdett végrehajtása miatt - a korábbi Be. 423. § (6) bekezdése alapján a jogerős határozat végrehajtásának felfüggesztését kérte.

[12] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt - a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerinti - eljárási szabálysértésre hivatkozó részében a terhelt felülvizsgálati indítványa alaptalan, emellett a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt más eljárási szabálysértés sem valósult meg, így az érdemi felülvizsgálatnak nincs akadálya.

[13] A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványát fenntartotta, és kifejtette, hogy a terheltek tudata a pénz bűnös eredetét átfogta, a pénz átutalásával leplezték a bűncselekménnyel szerzett pénzösszeg egyébként felismerhetően jogellenes voltát; a számlára érkezett pénzösszeg valós eredetének elfedését pénzügyi tevékenységgel kívánták biztosítani valamennyi esetben - így a negyvennyolcmillió forint I. r. terhelt magánszámlájára történő utalása esetében is -, ezzel a pénzmosás bűncselekményét maradéktalanul megvalósították.

[14] Álláspontja szerint a tévesen átutalt összegre a jogtalan elsajátítás elkövethető volt, mert a terheltek felismerték, hogy őket meg nem illető átutalás érkezett a társasághoz, ennek ellenére nem a pénz visszautalásáról rendelkeztek, hanem azt más célra használták, így bűnösségük megállapítására az anyagi jogi rendelkezések megsértése nélkül kerülne sor.

[15] Mindezekre figyelemmel azt indítványozta, hogy a Kúria a korábbi Be. 428. § (1) bekezdése szerint a megtámadott határozatot helyezze hatályon kívül és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.

[16] Az I. r. terhelt védője a fellebbviteli főügyészség és a Legfőbb Ügyészség indítványaira észrevételt tett; a felülvizsgálati indítványát fenntartva az átutalt pénzösszegek visszafizetése tárgyában folyamatban volt polgári perben hozott jogerős ítélet rendelkezéseire és indokolására hivatkozott, arra, hogy az eljárt bíróságok nem jogalap nélküli gazdagodás, hanem áramdíjtartozás jogcímén ítélték meg az E. Kft. részére a tényállásban rögzített kártérítést.

[17] A II. r. terhelt védője pedig az általa előterjesztett észrevételében védencének a jogtalan elsajátítás bűntettében megállapított elkövetői minőséget sérelmezte, hivatkozással arra, hogy a II r. terhelt az I. r. terhelt utasítására, azaz nem társtettesként, hanem bűnsegédként követte el a cselekményt, a pénzmosás kapcsán pedig az eljárt bíróságok álláspontjával értett egyet.

[18] A Kúria a felülvizsgálati indítványokat a korábbi Be. 424. § (1) bekezdése alapján - mivel az ügyész a terheltek terhére jelentette azt be - nyilvános ülésen bírálta el.

[19] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője az indítvánnyal egyezően szólalt fel, azt kiegészítette azzal, hogy az I. r. terhelt védője által a nyomozást felügyelő ügyészt és a megyei főügyészt érintően bejelentett kizárási ok alaptalan. Álláspontja szerint - mivel az eljárás már jogerősen befejeződött, a kizárási okra pedig az eljárás során sem a terhelt, sem védője nem hivatkozott - a kizárási ok alaposságának vizsgálatára utóbb, a felülvizsgálati eljárásban már nincs lehetőség, emellett a megjelölt hozzátartozói viszony csupán általánosságokat tartalmaz, nem lehet megállapítani, hogy az milyen azonosítható személyt és hozzátartozói viszonyt érint, a sportrendezvényeken való részvétel pedig az elfogultságra nem ad okot.

[20] Ezért a felülvizsgálati indítványt fenntartotta, a korábbi Be. 428. § (1) bekezdése szerint a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.

[21] Az I. r. terhelt védője a nyilvános ülésen a felülvizsgálati indítványában részletesen kifejtett érveit megismételve azokat változatlanul fenntartotta, utalt továbbá arra, hogy az eljárt ügyész esetleges elfogultságának kérdését az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének felhívásával csupán a tisztességes és pártatlan eljáráshoz való jog érvényesülése miatt vetette fel, mert álláspontja szerint a védencével szemben egyoldalúan véghezvitt bizonyítás a terhelti jogok sérelmével folyt.

[22] A nyilvános ülésen a II. r. terhelt védője írásban előterjesztett észrevételeit változatlanul fenntartotta.

[23] A felülvizsgálati indítványok nem alaposak.

[24] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek kizárólag a korábbi Be. 416. § (1) bekezdésében meghatározott okokból van helye.

[25] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a korábbi Be. 423. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványokban megjelölt okokra figyelemmel bírálta felül; emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges további eljárási szabálysértésekre is.

[26] A korábbi Be. 416. §-ának (1) bekezdés c) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság határozatának meghozatalára a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

[27] A korábbi Be. terhelti indítványban felhívott 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerint hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a bíróság a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése, vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tesz eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Azonban ez csak akkor vezethet - felülvizsgálati eljárásban is - hatályon kívül helyezéshez, ha a mulasztás szoros összefüggésbe hozható a bűnösség megállapításával, a felmentéssel, az eljárás megszüntetésével, a jogi minősítéssel, a büntetés kiszabásával, illetve az intézkedés alkalmazásával.

[28] A jogi indokolás körében a hatályon kívül helyezés csak akkor következhet be, ha a jogi indokolás annyira hiányos, hogy nem állapítható meg belőle jogi következtetés útján sem, hogy milyen jogszabályon alapul valamely büntetőjogi főkérdésben hozott döntés (1. BK vélemény).

[29] Mindebből következően tehát nem vizsgálható a bűnösség megállapításának, a felmentésnek, az eljárásmegszüntetésnek, a jogi minősítésnek vagy a büntetéskiszabásnak, illetve az intézkedés alkalmazásának anyagi jogi alapossága, helyessége. Az indokolási kötelezettség megsértése akkor minősül - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértésnek, ha a megtámadott határozat oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság döntését. E felülvizsgálati ok kapcsán nem vizsgálható a bűnösség megállapításának, a felmentésnek, az eljárásmegszüntetésnek, a büntetéskiszabásnak, illetve az intézkedés alkalmazásának anyagi jogi helyessége (BH 2012.32., 2017.48.).

[30] A felülvizsgálati indítványban megjelölt és a törvényben is szabályozott felülvizsgálati ok azonban a törvényszék és az ítélőtábla határozatát illetően nem állapítható meg.

[31] Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét teljesítette, hiszen a bizonyítékok értékelése körében kiemelte a sértett jogi képviselőjének vallomását, melyet az I. és II. r. terhelttel történő egyeztetések tekintetében valónak fogadott el; az egyéb tanúvallomásokkal összhangban állapította meg azt a tényt, hogy a terheltek a visszautalt pénzösszeg nagyságának téves voltáról tudomással bírtak és a visszautalás nem állt az E. Kft. szándékában. Mindemellett az ítélet tételesen és mindenre kiterjedően tartalmaz indokolást arra vonatkozóan, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat, jelesül a tanúvallomásokat, az okiratokat és a szakvéleményeket miként értékelte, azok egymással történő összevetése alapján mérlegelési tevékenységéről számot adott.

[32] A Kúria a védőnek az indokolást érintő kifogásai tekintetében kiemeli, hogy az igazságügyi szakértő meghallgatásakor a NAV állásfoglalása tartalmára észrevételt tett, az elsőfokú bíróság a szakértő véleményét ennek tükrében értékelte, emellett a védelem által becsatolt véleményt okirati bizonyítékként felhasználta, azt a kirendelt szakértő részére megismerhetővé tette.

[33] A vélemények bizonyítékként történt mikénti értékelése a tényállás tilalmazó támadása miatt azonban a felülvizsgálati eljárás tárgya nem lehet.

[34] Az E. Kft. adólevonási jogának gyakorlása, illetve a számviteli bizonylatok számviteli törvény szerinti jogkövetkezményei a védelem álláspontja szerint a terheltek azon tévedését igazolják, miszerint a terhelt által képviselt kft. számlájára a pénzösszeg jogszerűen érkezett, ezt azonban a bíróság indokolásában - a bizonyítékok értékelése során - elvetette.

[35] A másodfokú bíróság az indokolási kötelezettség tejesítését ellenőrizte, határozatának indokolásában az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás eredményét és az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét elemezte. Az indokolást az E. Kft. által lefolytatott fegyelmi eljárás adataival is kiegészítette, mely szerint a zárolás sikertelenségét eredményező magatartást a sértett szankcionálta.

[36] Ezért a védőnek az indokolást támadó eljárási szabálysértésre alapított indítványa nem foghatott helyt.

[37] Az ügyész kizárása kapcsán előterjesztett kifogással összefüggésben a Kúria álláspontja a következő:

[38] A korábbi Be. 31. § (1) bekezdés d) pontja szerint az ügyben ügyészként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.

[39] A következetes bírói gyakorlat szerint a bíró, illetve az ügyész kizárásának lehetséges okát az ügyhöz kötötten kell vizsgálni, és esetileg kell tisztázni, hogy az eljárt bíró vagy ügyész esetében az elfogultság megállapítható-e. Az erre vonatkozó bejelentést ugyanakkor alapos és konkrét okokkal kell alátámasztani. Az elfogultság általános szinten történő megfogalmazása, amely közvetett összefüggésbe sem hozható a bíró személyével, nem alkalmas a kizárási ok megállapítására.

[40] Az Alkotmánybíróság a 25/2013. (X. 4.) AB határozatában mutatott rá arra, hogy a kizárási indítványok egyébként sem korlátlanul, hanem csak az eljárási törvény által előírt szigorúbb rendben gyakorolhatók; azaz a felülvizsgálati eljárás során is irányadó a korábbi Be. 23. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, mely szerint a felülvizsgálati eljárásban is az elfogultság mint kizárási ok akkor áll fenn, ha a kérelmező első ízben olyan konkrét körülményt kíván érvényesíteni, melyről bizonyítja, hogy arról a jogerős ítélet meghozatalát követően szerzett tudomást.

[41] A korábbi Be. 32. § (1) bekezdése szerint az ügyész a vele szemben felmerült kizárási okot köteles az ügyészség vezetőjének bejelenteni, az (5) bekezdés értelmében az ügyész kizárásáról a főügyész, a főügyész kizárásáról pedig a legfőbb ügyész határoz. A Legfőbb Ügyészség nyilvános ülésen elhangzott tájékoztatása szerint ilyen kizárási ok bejelentése az ügyben nem történt.

[42] A nyomozás felügyeletét ellátó, valamint a megyei főügyész elfogultságára hivatkozással azonban a terhelt a büntetőeljárás alatt kizárás iránti kérelmet nem terjesztett elő, a rendelkezésre álló iratok alapján a kizárásnak sem objektív, sem szubjektív okokra visszavezethető megalapozottsága nem volt megállapítható. A sértettel való hozzátartozói viszony kapcsán konkrét adat az ügyben nem merült fel, a sértett által szervezett sportrendezvényen való részvétel pedig önmagában az elfogultság megállapítására nem ad alapot.

[43] Erre tekintettel a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés II/b. pontja szerinti eljárási szabálysértés nem volt megállapítható.

[44] Az indítványban felsorolt további eljárási szabálysértések - bizonyítási indítványok elutasítása, nyomozati szabálytalanságok, zár alá vétel fenntartásának időtartama - nem szerepelnek a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt okok között, ezért nem szolgálhatnak a rendkívüli jogorvoslat alapjául.

[45] A felülvizsgálatot megalapozó egyéb szabálysértést pedig a Kúria nem észlelt a hivatalból történő vizsgálata során.

[46] Az Emberi Jogok Európai Egyezményének megsértésével kapcsolatban a Kúria megjegyzi, hogy az erre való hivatkozás a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés g) pontja alapján és csak abban az esetben lehet a felülvizsgálat alapja, ha nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv megállapította, hogy az eljárás lefolytatása vagy a bíróság jogerős határozata megsértette a törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés valamely rendelkezését. Ilyen határozatra az indítvány nem hivatkozott; ennek hiányában a sérelmezett, esetleges eljárási hibák - az előzőekben kifejtettekre figyelemmel - legfeljebb a felülvizsgálati eljárás alapjául nem szolgáló relatív eljárási szabálysértések lehetnek.

[47] Az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványában anyagi jogszabálysértésként sérelmezte bűnösségének megállapítását a korábbi Btk. 325. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő jogtalan elsajátítás vétségében.

[48] A korábbi Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

[49] A korábbi Be. 423. § (1) bekezdése szerint ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó és a felülvizsgálati indítványban ez a tényállás nem támadható.

[50] Erre figyelemmel a Kúria a megállapított tényálláshoz még annak esetleges megalapozatlansága esetén is kötve van, és a felülvizsgálat során a vitatott jogkérdések kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el. Ebből következően a bizonyítékok eltérő értékelésére, eltérő következtetés levonására, bizonyításra, illetve ilyen célból az ítélet hatályon kívül helyezésére nincs törvényes lehetőség.

[51] A Kúria ezért a felülvizsgálati indítványnak a bizonyítékok bizonyító erejét, helytállóságát, azok mérlegelését vitató, a bizonyítékok hiányára hivatkozó érveivel érdemben nem foglalkozhatott. A törvényben kizárt ugyanis a felülvizsgálati indítvány azon részében, mely a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, átértékelését célozta, a tényállástól eltérő körülményekre hivatkozott és ezen keresztül a tényállást támadva kifogásolta a bűnösség megállapítását.

[52] Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt a 2010. február 21-én kelt, a sértettnek írt levelében javasolta a villamosenergia-számlázás kölcsönös kompenzálását 11 800 862 forint erejéig, mivel a gázmotoros erőműhöz tartozó segédberendezések villamosenergia-fogyasztása után járó, az általa képviselt kft. részéről meg nem fizetett díj és a reklamált rendszerhasználati díj különbözete összegszerűen megegyezett. Az elsőfokú határozat szerint az I. r. terhelt akkor, amikor az E. Kft. sértett a 2008. január 1. napja óta tévesen befizetett teljes áramdíjat visszautalta, annak tudatában, hogy ezen teljes összegre a W. Kft. nem jogosult, intézkedett arról, hogy a II. r. terhelt milyen összegeket, milyen számlákra és milyen jogcímen utaljon át. A tényállás azt is tartalmazza, hogy a helyesbítő számlák kiküldésére az ún. SAP könyvelési rendszer hibájából nem került sor, azonban a stornó számlákon szereplő összegre a W. Kft. nem volt jogosult.

[53] Ezért téves a felülvizsgálati indítványban az az érvelés, hogy a stornó számlák kiállítása nem tévedésből történt, és a számlákon feltüntetett összeg jogszerűen érkezett a W. Kft. számlájára. A felülvizsgálati indítvány szerinti okfejtése nem helytálló abban a tekintetben sem, hogy a terheltek tudattartalmának a tévesen átutalt összeg vonatkozásában nincs jelentősége, mert az átutalás jogcíme okirattal alátámasztott. A stornó számlák kiállításának és könyvelésének ténye nem kérdőjelezi meg azt, hogy a 120 477 111 forint összeget kitevő visszautalás a szolgáltató sértett szándéka ellenére történt és a terheltek ezzel tisztában voltak, mint ahogy az irányadó tényállás szerint azzal is, hogy a gazdasági társaságot jogszerűen 11 800 862 forint illette meg. Így a különbözet, azaz 108 676 249 forint a terheltek számára idegen dolog volt, azzal szabadon nem rendelkezhettek, a pénzösszeget nem használhatták fel.

[54] A Kúria a teljesség kedvéért megjegyzi, hogy a korábbi Btk. 325. § (1) bekezdése szerinti jogtalan elsajátítás lényeges tényállási eleme, hogy az utóbb eltulajdonított idegen dolog találás vagy véletlen folytán, illetve tévedésből kerül az elkövető birtokába, azaz általa megvalósított jogellenes magatartás hiányában. Ezért az okirattal alátámasztott, érvényes jogcím alapján történő átutalásra való hivatkozás - éppen az elsőfokú határozatban tényként rögzített, a terheltek által is felismert téves átutalásra tekintettel - nem eredményezheti annak megállapítását, hogy az átutalt pénzösszeg a terheltek számára nem volt idegen dolog.

[55] A terheltek a gazdasági társaságot meg nem illető, tévedésből hozzájuk került idegen dolog, a 108 676 249 forint saját célra történő felhasználásáról rendelkeztek, azt eltulajdonítva. Ekként a bűnösségük megállapítására nem a büntető anyagi jog megsértésével került sor.

[56] Az adott ügyben felmerült kérdés nem példa nélküli a bírói gyakorlatban sem, hiszen hasonló tényállás alapján az eljárt bíróságok által hivatkozott, a BH 2011.333. számú - továbbá a BH 2011.128. számú - eseti döntés szerint a jogtalan elsajátítás bűncselekményét követi el, aki a gazdasági társaság pénzgazdálkodásért felelős vezetőjeként felismeri ugyan, hogy a pénzösszeg téves átutalás alapján érkezett a gazdasági társasághoz, ám ennek ellenére nem annak visszautalásáról, hanem más célra történő felhasználásáról rendelkezik.

[57] A felülvizsgálati indítványban kifejtett érvek szerint az átutalás nem volt téves, mert a stornó számla az E. Kft. fizetési kötelezettségét tartalmazta, és az okirat által tanúsított gazdasági esemény alapján a számlák összegét a W. Kft. részére teljesíteni kellett. Az indítványozó hivatkozott a NAV azon állásfoglalására, mely szerint nem történt téves átutalás, emellett az E. Kft. áfabevallására, mely igazolja, hogy az átutalás nem tévedésen alapult. Ezzel azonban a törvényi tilalom ellenére valójában az eljárt bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységét, ezen keresztül az irányadó tényállást támadta.

[58] Az I. r. terhelt tévedésre is hivatkozott. Azonban felülvizsgálat keretében a büntethetőséget kizáró okra vonatkozó következtetés helyessége vagy annak hiánya kizárólag az irányadó tények alapulvételével vitatható (EBH 2011.2395.). Az irányadó tényállás pedig a terheltek tévedésére utaló tényt nem tartalmaz.

[59] A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványában okszerűen utal arra, hogy az időbeli hatály kérdésében eltérő döntés meghozatala nem indokolt. A jogtalan elsajátítás bűncselekménye mind a korábbi Btk., mind a 2012. évi C. törvény (Btk.) szerint egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az elsőfokú bíróság szerint a jogtalan elsajátítás esetében - a 4. BK véleményre is figyelemmel - a Btk. feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezései a terheltek esetében az elbíráláskor hatályban lévő anyagi jogi szabályok alkalmazását indokolták. Utalt arra is, hogy a korábbi Btk. anyagi jogi rendelkezéseinek alkalmazására kizárólag a pénzmosás bűncselekményében történő bűnösség megállapítása esetén kerülhetne sor, a büntetési tételkeret súlyosbodására figyelemmel.

[60] Ehhez képest a másodfokon eljárt ítélőtábla határozata a Btk. 2. §-a vonatkozásában - a jogtalan elsajátítás elkövetéskor hatályos korábbi Btk. alkalmazása ellenére - érdemi indokolást nem tartalmaz.

[61] A pénzmosás a korábbi Btk. szerint öt évig, míg Btk. szerint egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ugyanakkor a felülvizsgálat a felmentő rendelkezést nem érintette. A büntetés kiszabása során a középmérték [korábbi Btk. 83. § (2) bek., Btk. 80. § (2) bek.] alkalmazása mindkét időpontban irányadó volt, emellett a fent hivatkozott büntetési tétel és a korábbi Btk. 47. § (2) bekezdése, valamint a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja szerinti feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés azonosságára figyelemmel nem sértett anyagi jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor a korábbi Btk. alkalmazása mellett döntött.

[62] Töretlen ugyanakkor a Kúria gyakorlata abban a kérdésben, hogy a Btk. 2. §-ának téves alkalmazása csak akkor felülvizsgálati ok, ha kihatott a bűnösség megállapítására vagy törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte (BH 2014.293.II.). Ilyen törvénysértésre azonban egyik felülvizsgálati indítvány sem hivatkozott.

[63] Az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványában hivatkozott arra is, hogy a vagyonelkobzás alkalmazására az irányadó tényállással ellentétesen és a jogszabályi rendelkezés sérelmével került sor, mert az elkobzott 49 000 000 forinttal az I. r. terhelt nem gyarapodott, azt a gazdasági társaságok működésének finanszírozására fordította, ekként a bűnös úton történt vagyonszerzés megállapítása az irányadó tényállással és az iratok tartalmával ellentétesen történt.

[64] A felülvizsgálati eljárásban azonban a vagyonelkobzás nem támadható.

[65] A korábbi Be. 416. § (4) bekezdés c) pontja szerint kizárt a felülvizsgálat, ha a törvénysértés különleges eljárás (Be. XXIX. Fejezet I-II. Cím) lefolytatásával orvosolható.

[66] A korábbi Be. 570. § (1) bekezdés a) pontja szerint pedig különleges eljárásnak van helye, ha a bíróság a jogerős ügydöntő határozatában a vagyonelkobzásról nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.

[67] Miután a törvény nem tesz különbséget az egyes különleges eljárások között, az idézett törvényi tilalom valamennyi, a XXIX. Fejezet I-II. Címében szabályozott különleges eljárásra vonatkozik (EBH 2017.B23.).

[68] A különleges eljárások általános szabályai szerint - eltérő rendelkezés hiányában - az eljárás hivatalból, vagy az ügyész, a terhelt, illetve a védő indítványára indulhat meg [Be. 555. § (2) bek. a) pont].

[69] Kétségtelen, hogy a korábbi Be. 570. §-a szerint a bíróság az ügyész indítványára, illetőleg hivatalból jár el a vagyonelkobzás kapcsán különleges eljárásban. Ugyanakkor azonban a korábbi Be. 43. § (2) bekezdés d) pontja a terhelt alapvető jogává teszi, hogy az eljárás bármely szakában indítványokat és észrevételeket tegyen, és a korábbi Be. 50. § (3) bekezdése a terhelt védőjének is biztosítja ezen alapvető jogosultságot, rögzítve, hogy a terhelt jogait a védője külön is gyakorolhatja, kivéve azokat, amelyek értelemszerűen kizárólag a terheltet illetik.

[70] Amennyiben a terhelt, illetve védője a vagyonelkobzás törvénysértő rendelkezéseit kifogásoló indítványt terjeszt elő, az ügyésznek, illetve a bíróságnak az 1998. évi XIX. törvény 6. § (1) bekezdésére figyelemmel azt érdemben meg kell vizsgálnia, és amennyiben a különleges eljárás feltételei fennállnak, az ügyésznek kötelessége az ilyen eljárás kezdeményezése, a bíróságnak pedig kötelessége hivatalból - azaz ügyészi indítvány hiányában is - lefolytatni az eljárást.

[71] Azaz az esetleges törvénysértés különleges eljárás lefolytatásával orvosolható, így erre tekintettel a felülvizsgálati eljárásban a vagyonelkobzás nem támadható. A korábbi Be. 423. § (6) bekezdésére figyelemmel ezért a vagyonelkobzás végrehajtásának felfüggesztésére sem kerülhetett sor.

[72] A II. r. terhelt védője észrevételében kifogásolta az elkövetői alakzat megállapítását is, mert álláspontja szerint a II. r. terhelt a cselekményt bűnsegédként követte el.

[73] A korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint a büntető anyagi jog szabályának megsértése abban az esetben felülvizsgálati ok, ha a büntetés törvénysértő. A Btk. 14. § (3) bekezdése szerint azonban a részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tétel alkalmazandó, erre is figyelemmel a II. r. terhelttel szemben alkalmazott pénzbüntetés neme és mértéke is törvényes, ezért felülvizsgálatra a társtettesi elkövetés megállapítása miatt nem volt ok.

[74] A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványában a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában írt okból a pénzmosás bűntettének vádja miatt történő felmentő rendelkezést azért támadta, mert álláspontja szerint az eljárt bíróságok mindkét terheltet a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mentették fel, ekként a kiszabott büntetések is törvénysértően enyhék. A Legfőbb Ügyészség által is osztott álláspontja szerint a fiktív átutalások célja a pénz törvénysértő eredetének leplezése volt, és tévesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a terheltek cselekménye azért nem valósította meg a pénzmosás bűntettét, mert a banki átutalások követhetősége és átláthatósága miatt alkalmatlan volt a pénz eredetének leplezésére, ahogy nem helytálló a másodfokú bíróság álláspontja sem, miszerint a terheltek a banki tranzakciókkal nem a pénzösszeg eredetének leplezését, hanem különböző jogcímek kreálásával a jogszerűtlenül megszerzett összeg megtartását kívánták elérni. Megítélése szerint a pénz eredetének eredményes leplezése nem törvényi tényállási elem, az átutalt összeg eredetének elrejtése és a saját célra történő felhasználás célzata egymástól nem elválasztható, a terheltek célja pedig az volt, hogy több pénzforgalmi művelet közbeiktatásával a bűncselekmény és az abból befolyt pénz egymástól történő eltávolítását érjék el, ami a pénzmosás célzataként értékelendő. Ezzel - a fiktív jogcímű átutalásokkal - a pénz illegális eredete felismerhetetlenné vált, legális eredetűnek mutatkozott, így leplezhetővé vált a bűncselekményből származás ténye és lehetetlenné vált annak bűncselekményből származó eredetének azonosíthatósága.

[75] Az irányadó tényállás lényege szerint az I. r. terhelt 2002. szeptember 10. napjától 2002. december 17. napjáig, majd 2004. június 8. napjától a felszámolás elrendeléséig, 2011. július 18-ig volt a W. Kft. önálló képviseletre jogosult vezető tisztségviselője, mely társaság üzemeltette a tulajdonában álló R. Hotelt is. Az I. r. terhelt gazdasági igazgatóként alkalmazta a II. r. terheltet 2009. július 24. napjától kezdődően, feladatát az I. r. terhelt utasításai, iránymutatásai alapján látta el.

[76] A W. Kft. és az E. Kft. között 2003. évtől kezdődően villamosenergia-szolgáltatási szerződéses jogviszony állt fenn, melynek során a W. Kft. 2009. szeptember 10. napján számlareklamációval élt és elszámolási igényt jelentett be az E. Kft. felé, mivel az 2008. január 1. napjától kezdődően az energiafogyasztás ellenértékének meghatározásakor nem vette figyelembe a jogszabályi változás miatti kedvezőbb árszabást, így a 2008. január 1. napján hatályba lépett, a villamos energia rendszerhasználati díjakról szóló 119/2007. (XII. 29.) GKM rendeletben meghatározott, a kft. számára kedvezőbb közép-, kisfeszültségű transzformátorhoz történő csatlakozásra előírt díjszabás helyett az I. r. terhelt által üzemeltetett szálloda tekintetében a kisfeszültségű csatlakozás rendszerhasználati díját számolta el.

[77] Az E. Kft. a terheltekkel történt egyeztetések eredményeként a számlázás helytelenségét elismerve 2010. április 18-19-én megkezdte az érintett számlák törlését azzal, hogy egyidejűleg a helyesbítő számlákat is kiállítja. A kérdéses számlák törlése megtörtént, azonban ezt követően a helyesbítő számlákat a sértett társaság könyveléssel megbízott alkalmazottja kiállítani nem tudta, mivel a számlázáshoz használt ún. SAP-programban a 2008. évre alkalmazandó tarifa csak tájékoztató jelleggel volt rögzítve, azzal számlázni nem lehetett. A helyesbítő számlák hiányában a törölt számlákkal érintett teljes összeg, azaz 120 477 111 forint mint számlához nem rendelhető befizetés megjelent az I. r. terhelt által képviselt gazdasági társaság folyószámláján. A számlareklamáció alapján a kft. részére jogszerűen 11 800 862 forint járt volna vissza.

[78] Mivel a SAP-program - néhány napos türelmi idő után - automatikusan visszautalja a számlához nem rendelhető befizetést az ügyfél részére, a sértett alkalmazottai a folyószámla zárolása iránt intézkedtek a pénz visszautalásának megakadályozása érdekében, azonban az általuk elvégzett zárolás módja nem volt alkalmas a visszautalás megakadályozására. A fentiekre visszavezethetően az E. Kft. sértett SAP-rendszere további emberi beavatkozás nélkül automatikusan 2010. április 23. napján a jogszerűen járó 11 800 862 forint helyett - a sértett tényleges szándékával ellentétesen - a számlák törlésével érintett teljes összeget, 120 477 111 forintot visszautalt a kft. számlájára, és az 2010. április 26. napján a számlán jóváírásra is került.

[79] Az I. r. terhelt annak tudatában, hogy ezen teljes összegre a W. Kft. nem jogosult, 2010. április 26. napján felhívta a II. r. terheltet, majd tájékoztatta őt a jóváírásról, illetve arról, hogy ezen összeg terhére milyen átutalásokat kell végrehajtani. Ennek során a II. r. terhelt az I. r. terhelt utasítására 50 000 000 forintot utalt át az I. r. terhelt érdekeltségébe tartozó Y. Kft. számlájára, 25 000 000 forintot a W. Kft. zárolt projekt számlájára, 25 000 000 forintot az APEH beszedési számlájára, 12 160 052 forintot a G. S. gázszolgáltatónak.

[80] Az I. r. terhelt érdekeltségébe tartozó Y. Kft. részére átutalt 50 000 000 forinttal 2010. április 26-án, néhány órán belül a következő banki műveleteket végezték: az I. r. terhelt utasítására a II. r. terhelt a teljes összeget átutalta az I. r. terhelt magánbankszámlájára "lekötött tartalékelőleg visszafizetés" címén. Az I. r. terhelt ezen összegből 49 000 000 forintot átutalt a W. Kft. bankszámlájára "kölcsön visszafizetése" jogcímen, majd ezen számláról 48 000 000 forintot utalt tovább az érdekeltségi körébe tartozó W. C. Kft. számlájára "szállodai tartozás kiegyenlítése" megjegyzéssel, végül ugyanezen összeget rövid időn belül a magánbankszámlájára utalta.

[81] A terheltek az átutalt összeg eltulajdonításával a sértettnek 108 678 249 forint kárt okoztak.

[82] A Kúria nem találta alaposnak a fellebbviteli főügyészség indítványát és a Legfőbb Ügyészség érvelését, és nem értett egyet az eljárt bíróságok érvelésével sem.

[83] A pénzmosás megállapítása - elvileg - nem kizárt akkor sem, ha a terheltek pénzügyi tevékenysége, a bankszámlákra történő utalások folytán nyomon követhető, továbbá az azokhoz kapcsolt kreált jogcímek alapján történő bankszámlaműveletek átláthatók. A bűncselekményből származó pénz eredetének leplezése megvalósulhat ugyanis a különböző bankszámlákra történő átutalásokkal, melyeknek sajátja, hogy a bankszámlaforgalom pontosan rekonstruálható, a pénz útja tételesen nyomon követhető.

[84] A pénz pénzügyi (banki) műveletek tárgyává válva különösképpen alkalmas a valós eredet leplezésére, ami önmagában veszélyes a társadalomra. A pénznek banki műveletek körében történő és fiktív jogcímen megvalósuló továbbutalása a külvilág szereplői számára alkalmas lehet az illegális eredet felismerhetetlenné tételére, legálisnak mutatkozó eredetet mutatva (BH 2014.7. számú döntés indokolása).

[85] A korábbi Btk. 303. § (3) bekezdés a) és b) pontjai szerinti pénzmosást az követi el, aki szabadságvesztéssel büntetendő cselekményének elkövetéséből származó dolgot ezen eredetének leplezése céljából gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja, vagy a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe. [Ezt a tényállást a Btk. 399. § (3) bekezdés a) és b) pontja azonos módon tartalmazza.]

[86] A pénzmosás olyan bűncselekmény, mely arra irányul, hogy a bűnös úton szerzett pénz eredetét leplezze, egyúttal lehetetlenné tegye az illegálisan szerzett pénz eredetének azonosíthatóságát és azt legális forrásból származónak tüntesse fel. A pénzmosás nem önálló, hanem járulékos bűncselekmény, a bűnkapcsolat egy formája, így feltételezi azt, hogy megvalósulását megelőzi valamely másik bűncselekmény, amelyből származó jövedelem eredetét az elkövető a pénz bújtatása vagy integrálása révén próbálja leplezni, és a bűnös úton szerzett jövedelmét a legális gazdaságba visszaforgatni.

[87] A cselekménynek lényegében három fázisa különíthető el: az elhelyezés, a bújtatás és az integrálás. E három mozzanat együtt jelenti a pénz legalizálásának folyamatát. Olyan pénzügyi manőverek (átutalás, átváltás, befektetés stb.) sorozatáról van szó, amelyben a pénz eredeti bűnös származása követhetetlenné válik.

[88] A pénzmosás kapcsán - ahogy arra a BH 2006.143. számú eseti döntés is utal - önmagában a pénz átváltása eredetleplezési célzat nélkül nem valósítja meg a pénzmosást, és - ahogy azt a BH 2014.7. számú eseti döntésben is kifejtette a bíróság - a pénzmosás nem a csalás büntetlen utócselekménye, minthogy a törvény a pénzmosást kifejezetten kiemelte a lehetséges utócselekmények köréből. Az adott ügyben a csalás megvalósulását követően fiktív jogcím alapján végzett banki művelet már a csalással szerzett dologgal az eredet leplezése céljából végzett pénzügyi tevékenység volt, hiszen elkövetői oldalról létezett egy eleve fiktív lízingügylet, melyből származó pénznek a banki művelet körében fiktív jogcímmel történt továbbutalása a külvilág szereplői számára az illegális eredetet felismerhetetlenné tette, azaz legális eredetet mutathat.

[89] A pénzmosás tehát a bűncselekményből származó dologra elkövetett járulékos magatartásokat bünteti, így akkor tényállásszerű, ha azt megelőzi egy olyan cselekmény, mely a Btk. szerint valamely büntetendő cselekmény törvényi tényállását megvalósítja. Az alapbűncselekmény lehet befejezett, de a részcselekmények megvalósulását követően is lehet a pénzmosás tényállásszerű, így például akkor, ha az elkövető a kábítószer-kereskedésből éveken át szerzett jövedelmét használja fel gazdasági tevékenysége során, vagy azzal pénzügyi műveleteket végez. A pénzmosás nem csupán a legutolsó részcselekmény elkövetését követően, hanem már akkor megvalósul, amikor az elkövető a kábítószer-kereskedésből származó pénzt első ízben tisztára mossa, így teremtve lehetőséget arra, hogy a bűncselekményből származó, folyamatosan beáramló pénz eredetét elfedje.

[90] Mindezekből következően a pénzmosás alapbűncselekmény hiányában nem valósulhat meg, az csak akkor tényállásszerű, ha az elkövető az általa vagy a más által elkövetett bűncselekmény elkövetéséből származó dolog eredetét leplezi. Következésképpen az alapbűncselekmény és a pénzmosás esetében valóságos heterogén alaki halmazat általában nem jöhet létre, azaz egy elkövetési magatartás (vagy magatartássorozat) egyidejűleg az alapbűncselekmény és a pénzmosás törvényi tényállását nem merítheti ki.

[91] Jelen ügyben éppen maga az ügyészség által pénzmosásként értékelt magatartás az alapbűncselekmény.

[92] A terheltek által elkövetett jogtalan elsajátítás oly módon valósult meg, hogy az idegen dolog tévedésből került a birtokukba, azt a dolog felett rendelkezni jogosult sértett nem tudatosan, hanem tévesen juttatta oda. A tévedést nem az elkövetők idézték elő, a terheltek által felismert tévedés következményeként a dolog az I. r. terhelt birtokába került, ám önmagában a dolog birtokba kerülése (bankszámlán történt megjelenése) nem volt jogellenes. Tévedésből az elkövető birtokába került dolog tulajdonoshoz való visszajuttatása, visszaadása esetén ugyanis a bűncselekmény nem valósul meg.

[93] A tévedésből az elkövetőhöz került dolog eltulajdonítása (vagy nyolc napon belüli vissza nem adása) jogellenes. Az elkövető ugyanis, miután felismerte az átruházó tévedését, nyilvánvalóan tudatában volt annak, hogy birtokosi helyzete nem a tulajdonos akaratából való. Ehhez képest jogszerű magatartás csak a visszaadás lehet. Abban az esetben ugyanis, ha az elkövető felismeri, hogy a pénzösszeg téves átutalás alapján érkezett a bankszámlájára, de ennek ellenére nem annak visszautalásáról, hanem más célra történő felhasználásáról rendelkezik, elköveti a jogtalan elsajátítást (BH 2011.333.).

[94] Az eltulajdonítás pedig akkor következik be, amikor a tulajdonos a dolog feletti rendelkezési jogát gyakorolni nem tudja, a visszaadás elmulasztásával a dolog feletti rendelkezéssel az elkövető a tulajdonos számára a dolgot véglegesen hozzáférhetetlenné teszi.

[95] Ilyen rendelkezés volt az I. r. terhelt érdekeltségi körébe tartozó gazdasági társaságok számlájára történő átutalás, a köztartozások kiegyenlítése érdekében az adóhatóság részére történő átutalás, a szolgáltató felé fennálló tartozás fedezetére történő felhasználás és ebbe a körbe tartozik a pénzösszeg egy részének magánbankszámlára történő átutalása is.

[96] Jelen ügyben a terheltek a tévedésből birtokukba került pénzösszeget néhány órán belül egységes akaratelhatározással végrehajtott átutalások révén tulajdonították el, melynek része volt az is, hogy az átutalásokhoz fiktív jogcímeket illesztettek. A tévedésből hozzájuk került pénzzel egy napon, néhány órán belül végzett műveletek a vagyon elleni bűncselekmény tényleges megvalósulásának minősülnek.

[97] Mindezekből következően a terheltek által elkövetett jogtalan elsajátítás bűncselekményéhez nem kapcsolódott a pénzmosás. Nincs az irányadó tényállás szerint olyan, az egységes cselekménysort követő magatartás, mely alapján meg lehetne azt állapítani, hogy a terheltek a bűncselekményből származó pénz eredetének leplezése érdekében azt elhelyezték, bújtatták, rétegezték vagy integrálták volna, hiszen a pénzzel történő banki műveletek végzése, az átutalások sorozata volt maga a jogtalan elsajátítás.

[98] A fentiek miatt téves az az ügyészi álláspont, miszerint a terheltek a banki műveleteket eredetleplezési célzattal hajtották végre, mint ahogy az is, hogy a terheltek a pénzátutalásokkal a pénz valós eredetének elfedését pénzügyi tevékenységgel kívánták biztosítani.

[99] A fentiekre tekintettel helyesen jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre, hogy az irányadó tényállás alapján pénzmosás nem valósult meg, ezért a pénzmosás miatt emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - történő felmentő rendelkezés törvényes.

[100] A Kúria olyan egyéb eljárási szabálysértést nem észlelt, amelynek vizsgálatára a korábbi Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles, és amelyre az indítványozók nem hivatkoztak.

[101] Ezért a kifejtettekre tekintettel a felülvizsgálati indítványoknak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat mindkét terhelt tekintetében a korábbi Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. I. 830/2017.)