BH+ 2005.1.1

A D. Városi Bíróság a 2003. január 30-án kelt ítéletével S. Zs. I. r. terheltet számviteli fegyelem megsértésének vétsége, valamint bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt 2 év időtartamra próbára bocsátotta.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint az I. r. és S. P. E. II. r. terheltek a több üzlettel rendelkező N. L-né javaslatára 1997 októberében A. Bt. néven céget alapítottak, az alapításban N-né is részt vett, utána pedig ellenőrizte és irányította azt.

A Bt.-t N.-né cégei látták el áruval, értékesítés után a terheltek a vételárral neki elszámoltak. A gyakran hiányos szállítóleveleket maguk töltötték ki, a pénzt kézen- közön adták át N.-nénak, aki utólag készített aztán számlákat. 1997. április 18-ig a II. r. terhelt, ettől kezdve május 28-ig az I. r. volt az ügyintéző, de az ügyintézést már 1998 nyarától ő végezte.

1999. május 28-án N.-né a Bt.-t megvásárolta. Az I. r. terhelt az iratokat hiányosan és rendezetlenül adta át, leltárt és zárómérleget felszólítás ellenére sem készített.

A szabálytalan ügyintézés miatt nem lehetett utólag hitelesen megállapítani a Bt. mennyi árut vett át, hol tárolták, hová adták tovább, s mennyi pénzt adtak át N-nénak. A magatartásukkal megszegték a számlavitelről szóló előírásokat, a társaság vagyoni és pénzügyi helyzetének ellenőrzését meghiúsították.

A magánokirat-hamisítást is együtt, az I. r. terhelt, mint bűnsegéd, azzal követték el, hogy a társaság nevén lévő telefonkészülékeket úgy íratták vissza együtt a maguk nevére, hogy az ehhez szükséges okiratot a társaság nevében mint ügyintéző a II. r. terhelt írta alá, holott ekkor már nem is volt tagja a társaságnak.

A megyei bíróság a 2003. szeptember 10-én kelt ítéletével a bűnügyi költségekről szóló rendelkezést megváltoztatta, s az ítélet egyéb rendelkezéseit helybenhagyta.

A jogerős határozatok ellen az I. r. terhelt és védője felmentésre irányuló felülvizsgálati indítványt nyújtott be.

Az indítvány indokolása szerint a számviteli fegyelem megsértésének vétségét akkor se lehetne a terhére megállapítani, ha valamelyik számviteli szabályt megsértette volna, mivel a szándéka a cég vagyoni helyzete ellenőrzésének meghiúsítására vagy megnehezítésére nem terjedt ki, gondatlan alakzata pedig e vétségnek nincs.

Törvénysértő azonban a vétség elkövetésének a megállapítása elsősorban azért, mert nincs bizonyítva, hogy megszegte volna a számviteli szabályokat. Az ítélet és az iratok szerint N. L.-né a nyomozás során nem adta át a hatóságnak az összes iratot, így nem állítható bizonyossággal, hogy azok egy része a terheltek miatt hiányzik.

A bűncselekmény hiányát támasztja alá továbbá az is, hogy N. L.-né irányította a társaságot, így a számvitelt is, ezt tudták a hatóságok is, a cselekményét mégse tekintették bűncselekménynek.

A magánokirat-hamisítás esetében pedig a cselekménynek nincs társadalomra veszélyessége, vagy az olyan csekély fokú, hogy büntetőjogi felelősségre vonás nem alkalmazható, ugyanis a cselekmény azért történt, hogy a saját telefonkészülékeik a saját nevükön szerepeljenek, vagyis a jogszerű helyzet helyreállítását célozta.

A legfőbb ügyész átiratával a megtámadott határozatok hatályban fenntartását indítványozta, az álláspontja szerint a tényállás alapján a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítása törvényes volt.

A felülvizsgálati indítvány alaptalan.

Az a körülmény, hogy a terhelt nem azért sértett meg számviteli szabályokat, hogy ezzel a cég ellenőrzését lehetetlenné tegye vagy megnehezítse, nem a szándéknak, hanem a célzatnak a hiányát jelenti. A számviteli fegyelem megsértésének vétsége azonban nem célzatos bűncselekmény, így eshetőleges szándékkal is elkövethető.

Az üzleti életben dolgozók előtt általánosan ismert, így a terhelt előtt is ismert volt, hogy a szabálytalan számvitel megnehezítheti vagy lehetetlenné is teheti a tényleges vagyoni helyzet megismerését. A terhelt tehát a káros következmény lehetőségét tudva, abba belenyugodva, vagyis eshetőleges szándékkal követte el a cselekményt; a szándék hiányára való hivatkozás a célzat és a szándék téves azonosításán alapuló alaptalan állítás.

A jelen bírósági eljárásnak nem tárgya N. L.-né magatartásának a megítélése. A magatartásának más hatóság által történt megítélése a terhelt cselekményének megítélése szempontjából itt közömbös, mivel ha több elkövető esetében valamelyik felelősségre vonása, akár hatóság tudtával is, elmarad, ez a körülmény a cselekmény bűncselekmény mivoltát nem szűnteti meg.

A terhelt büntetőjogi felelősségének a tényét nem érinti az a körülmény sem, hogy nem állapítható meg pontosan, hogy a terhelt mennyi iratot adott át N. L.-nénak, mivel a tényállásban ezen kívül megállapított szabályszegések önmagukban is bűncselekményt valósítanak meg.

A cselekmény társadalomra veszélyességét döntően a hatósági ellenőrzés meghiúsítása vagy megnehezítése jelenti, ezért nincs jelentősége annak sem, hogy az üzlettárs ismerte a számvitel szabálytalan mivoltát.

A magánokirat-hamisítás társadalomra veszélyessége az indítványban írt okok miatt valóban csekély, de az elkövetés módja miatt nem oly mértékben az, hogy büntethetőséget kizáró ok lehetne.

A kifejtettek miatt a megtámadott határozatok megfelelnek a büntető anyagi jog szabályainak, ezért azokat a Legfelsőbb Bíróság a Be. 427. §-a alapján hatályukban fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Bfv.III.373/2004.)