BH 2021.5.127

[1] A járásbíróság a 2018. október 31. napján tartott tárgyaláson kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli kiskorú veszélyeztetése bűntettében [Btk. 208. § (1) bek.], ezért őt - halmazati büntetésül - hét év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és öt év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a terhelt szülői felügyeleti jogát három kiskorú gyermeke vonatkozásában megszüntette, valamint 312 420 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte a terheltet.

[3] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2019. április 3. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: a terhelt cselekményét 3 rendbeli kapcsolati erőszak bűntettének [Btk. 212/A. § (2) bek. a) pont] is minősítette és a szabadságvesztés tartamát négy év hat hónapra enyhítette. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az eljárási szabályok megsértése miatt, a Be. 868. § (1) bekezdésére hivatkozással [tartalma szerint a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja] alapján], valamint anyagi jogszabálysértést kifogásolva a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját megjelölve.

[5] Az eljárási szabálysértések körében a felülvizsgálati indítvány indokai szerint a 2018. október 31-i tárgyaláson az elsőfokú bíróság megsértette a Be. 868. § (1) bekezdésében írtakat, amikor nem figyelmeztette a terheltet az új eljárási törvény szerinti eljárási jogaira és kötelezettségeire, és ezzel megfosztotta őt attól a lehetőségtől, hogy az ügyész a vádiratban indítványozotthoz képest számára kedvezőbb, alternatív indítványt tegyen.

[6] Kifogásolta továbbá, hogy az említett tárgyaláson K. Á. K. tanú hatályos törvénynek megfelelő törvényes figyelmeztetése ugyancsak elmaradt.

[7] Azon álláspontjának adott hangot, hogy a másodfokú bíróság ítéletének rendelkező része és indokolása egymással teljes egészében ellentétes, mivel a másodfokon terhére rótt 3 rendbeli kapcsolati erőszak bűntettének sértettjeit a törvényszék nem nevezte meg, így személyükre csak következtetni lehet.

[8] Sérelmezte továbbá, hogy a K. Á. K. sérelmére elkövetett bűncselekményt anélkül állapították meg, hogy nevezett a járási ügyészség vádiratában sértettként szerepelne.

[9] A másodfokú bíróság eltérő jogi minősítése kapcsán, az EBH 2017.B17. elvi határozatra hivatkozással vitatta, hogy az elkövetési magatartás rendszeressége hiányában a kapcsolati erőszak valamelyik formája [akár a Btk. 212/A. § (2) bekezdés a) pontja, akár a b) pontja szerinti bűncselekmény] megállapítható volna.

[10] Elsődlegesen a megtámadott határozat megváltoztatását és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta a jogerősen kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakítása mellett.

[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában az előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak találta, részben nem tartotta alaposnak.

[12] Rámutatott, hogy a felülvizsgálati eljárás olyan szigorú törvényi előfeltételekhez kötött jogorvoslat, amely a Be. 649. §-ában meghatározott okokon túl nem tágítható. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 650. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye; tehát a felülvizsgálat során nemcsak a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. A jogkövetkeztetések helyessége is az irányadó tényállás alapján vizsgálható. Emiatt az indítványnak a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét és ezen keresztül a jogi minősítést vitató része a törvényben kizárt.

[13] A felülvizsgálati indítványnak a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja szerinti szabályszegésre hivatkozása nem alapos, mivel az a körülmény, hogy a bíróság a 2018. október 31-i tárgyaláson az új Be. hatálybalépésére, illetve eljárási jogaira és kötelezettségeire nem figyelmeztette a terheltet és K. Á. K. tanút, helytállósága esetén is a Be. 609. § (1) bekezdése szerinti relatív eljárási szabályszegésnek minősülne, amely miatt a felülvizsgálat törvényben kizárt.

[14] A megtámadott ügydöntő határozatnak az ítélet rendelkező része és indokolása között nincs a főkérdések tekintetében olyan ellentétes megállapítás, amely a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja szerinti szabályszegést jelentene. Az indítvány erre hivatkozása formai jellegű, valójában a másodfokú bíróság által megállapított, az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi minősítés helyességének vitatása. A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont I. fordulata szerinti felülvizsgálati ok további törvényi előfeltétele, a ba) vagy bb) alpontok valamelyikének fennállta.

[15] Az irányadó tényállás szerint a terhelt 2010-től 2015. január 17-éig élettársát, K. Á. K.-t, valamint D. K. és N. T. utónevű gyermekeit többször bántalmazta, trágár, megalázó, gúnyos szavakkal illette és megöléssel is fenyegette. A kiskorú sértettek esetében a terhelt rendszeres bántalmazásai alkalmasak voltak nyolc napon túl gyógyuló sérülések okozására, míg a terhelt élettársánál a 2012. május 29-i bántalmazás következtében borda- és arccsonttörés formájában a súlyos sérülés be is következett. Ezzel a Btk. 459. § (1) bekezdés 14. pontja szerinti közös háztartásban élő hozzátartozói sérelmére mintegy öt éven át tanúsított az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos, több esetben súlyos testi sérülés okozására is alkalmas tettleges magatartást, amely a másodfokú bíróság álláspontjának megfelelően a kapcsolati erőszak bűntettének törvényi tényállásába is ütközik és a kiskorú gyermekeknél a kiskorú veszélyeztetésének bűntettével valóságos alaki halmazatban áll.

[16] A rendszeresség fogalmának értelmezésére felhívott elvi döntés éppen a védő érvelésével ellentétes és a döntés helyességét támasztja alá. Ugyanakkor a másodfokú bíróság jogi indokolása téves és a tényállás általa történt kiegészítésével is ellentétben áll. A törvényszék érvelése szerint mindhárom sértettnél a tettleges becsületsértésnek minősülő cselekvőség esetében állapítható meg a rendszeresség, illetve erre folyt bizonyítás. Ezért a sértettek számához igazodó rendbeliséggel a terhelt által elkövetett kapcsolati erőszak bűntettét a Btk. 212/A. § (2) bekezdés a) pontja szerint minősítette.

[17] Az ügyészi álláspont szerint az irányadó tényállás alapján a terhelt mindhárom sértett sérelmére rendszeresen, nem csupán az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartást tanúsított, hanem nyolc napon túl gyógyuló sérülések okozására alkalmas testi sértést is, ezért e bűncselekmény helyes minősítése mindhárom sértettnél a Btk. 212/A. § (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő kapcsolati erőszak bűntette, amely egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[18] A törvénysértő minősítés azonban csak akkor eredményez felülvizsgálatot, ha emiatt törvénysértő büntetést szabtak ki. A terhelttel szemben halmazati büntetésül kiszabott négy év hat hónap szabadságvesztés és öt év közügyektől eltiltás mellékbüntetés törvényes, erre figyelemmel a jogerős ügydöntő határozat a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti felülvizsgálati okkal nem érintett.

[19] A kifejtettek alapján a Legfőbb Ügyészség indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot tanácsülésen hatályában tartsa fenn.

[20] A felülvizsgálati indítványban foglalt ügyészi álláspontra tett észrevételében a védő továbbra is fenntartotta, hogy az indítványban kifogásolt eljárási szabálysértések megalapozzák a felülvizsgálatot, valamint, hogy a kapcsolati erőszak tényállási elem (rendszeres elkövetés) hiányában nem valósulhatott meg.

[21] A terhelt felülvizsgálati indítványa részben törvényben kizárt, részben nem alapos.

[22] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el.

[23] A felülvizsgálati indítványnak az eljárási szabályok megsértésére vonatkozó részét illetően a Kúria az alábbiakra mutat rá:

[24] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozatával szemben eljárási szabálysértés miatt akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.

[25] A fenti rendelkezés nem hagy kétséget afelől, hogy a rendkívüli jogorvoslat csak a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező, úgynevezett abszolút eljárási szabálysértések esetén vehető igénybe.

[26] A terhelt esetében az új törvény hatálybalépésére történő figyelmeztetés elmaradása legfeljebb relatív eljárási szabálysértés lehetne. A terhelt érdekében védő járt el, aki a tárgyaláson jelen volt és aki a Be. 42. § (4) bekezdés c) pontja értelmében egyébként is köteles a terheltet a védekezés törvényes eszközeiről felvilágosítani, a jogairól tájékoztatni, a kötelezettségeire figyelmeztetni. Emiatt a figyelmeztetés elmaradása miatt a terheltet hátrány nem érheti.

[27] A tanú új eljárási törvény rendelkezéseire történő figyelmeztetésének elmaradása ugyancsak legfeljebb relatív eljárási szabálysértés lehet.

[28] A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjára figyelemmel a Be. 649. § (2) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati ok, ha az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. A jelen ügyben azonban ilyenről szó sincs. A felülvizsgálati indítvány azt kifogásolja, hogy a másodfokú ítéletből nem állapítható meg, mely sértettek sérelmére valósult meg a kapcsolati erőszak bűntette, erre nézve legfeljebb következtetés vonható. Ezzel szemben a másodfokú ítélet név szerint felsorolja e bűncselekmény passzív alanyait.

[29] Azzal a kifogással, miszerint K. Á. K.-t a vádirat nem említi sértettként, az indítvány arra utal, hogy a másodfokú bíróság a vádon túlterjeszkedve állapított meg bűnösséget.

[30] A tárgyi vádhoz kötöttség azt jelenti, hogy a bíróság kizárólag olyan cselekményt, olyan tényt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz. A bíróságnak eljárása során a vádat ki kell merítenie [Be. 6. § (2) bek.]. Ellenkező esetben, vagyis, ha a bíróság a vád tárgyává tett cselekményt nem bírálja el, az a tényállás megalapozatlanságát eredményezi.

[31] Változatlanul irányadó ugyanakkor, hogy a vád tárgyává tett cselekmények történeti tényállásának leírása határozza meg a vád kereteit, és a bíróságnak ezen tényeket elbírálva kell a vádat kimerítenie.

[32] A vádelv sérelme nem valósul meg, ha a bíróság a vádiratban megnevezett terheltnek a vádiratban terhére rótt cselekmény elkövetési magatartását rögzíti, és a tettazonosság keretei között a sértett személyét - a vádiratban foglaltaktól - eltérően állapítja meg. Akkor sem valósul meg a vádhoz kötöttség sérelme, ha a bíróság ténymegállapítása szerint a vádiratban leírt és elbírált cselekménynek nem egy, hanem több sértettje van (EBH 2015.B13.)

[33] Erre utal a Be. 615. § (2) bekezdés c) pontja is, amikor a másodfellebbezés lehetőségét az alapozza meg, hogy a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg a másodfokú bíróság, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.

[34] A járási ügyészség vádirata hiánytalanul tartalmazza a cselekmény történeti tényállását, részletesen leírja a terhelt által elkövetett, az élettárs bántalmazásával kapcsolatos tényeket.

[35] Egyébként a hatályos eljárási törvény szerint a váddal kapcsolatban csak az felülvizsgálatot megalapozó (abszolút) eljárási szabálysértés, ha a bíróság nem az arra jogosult által emelt vád alapján járt el [Be. 649. § (2) bek. c) pont].

[36] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt helye van [Be. 648. § a) pont], ha a bíróság a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg, illetve a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a Btk. más szabályának megsértésével kiszabott büntetés miatt.

[37] A kapcsolati erőszak bűntettének megállapítása számos kérdést vetett fel. Ennek kapcsán vizsgálni kellett, hogy a terhelt cselekvőségében van-e rendszeresség; ennek megállapíthatósága esetén, hogy a Btk. 212/A. § (2) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti minősítés foghat-e helyt; kizárható-e a kettős értékelés a kapcsolati erőszak és a testi sértés, illetve tettleges becsületsértés tekintetében; állhat-e egymással halmazatban az a) illetve b) pont szerinti magatartás; mindhárom kiskorú sértettnél alkalmas-e a magatartás a (2) bekezdés b) pontja szerinti bűncselekmény megállapítására; kiterjed-e ez az anyára is; helytálló-e a másodfokú bíróság jogi indokolása a nagy nyilvánosság előtt elkövetett tettleges becsületsértés tekintetében.

[38] A 2013. évi LXXVIII. törvény 19. § (5) bekezdése 2013. június 30-i hatállyal új tényállásként iktatta be a jogrendszerbe a kapcsolati erőszakot, mint a "családon belüli erőszak" elleni hatékonyabb fellépés eszközét.

[39] A Btk. 212/A. § (1) bekezdése szerint: aki gyermekének szülője, továbbá az elkövetéskor vagy korábban vele közös háztartásban vagy egy lakásban élő hozzátartozója, volt házastársa, volt élettársa, gondnoka, gondnokoltja, gyámja vagy gyámoltja sérelmére rendszeresen

a) az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartást tanúsít,

b) a közös gazdálkodás körébe vagy közös vagyonba tartozó anyagi javakat von el és ezzel a sértettet súlyos nélkülözésnek tesz ki, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[40] A (2) bekezdés kimondja, hogy aki az (1) bekezdésben meghatározott személy sérelmére rendszeresen követ el

a) a 164. § (2) bekezdése szerinti testi sértést vagy a 227. § (2) bekezdése szerinti becsületsértést, bűntett miatt három évig;

b) a 164. § (3) és (4) bekezdése szerinti testi sértést, a 194. § (1) bekezdése szerinti személyi szabadság megsértését vagy kényszerítést, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[41] A törvény miniszteri indokolása szerint a "családon belüli erőszak" alapvetően egy kriminológiai fogalom, az e körbe vonható cselekmények igen széles skálán mozognak, kezdve a becsületsértés szabálysértési tényállásától egészen az akár többszörösen minősülő emberölés bűntettéig. Az új bűncselekmény ebbe a széles spektrumú elkövetési körbe teljes mértékben illeszkedik.

[42] Az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartás fogalom használata könnyebben bizonyíthatóvá teszi a tényállást, mintha a kizárólag szubjektív vizsgálatok alapján bizonyítható lelki sérelemmel, lelki bántalmazással próbálnánk a háztartáson belüli erőszak hasonló megnyilvánulási formáit szabályozni.

[43] A bűncselekmény megvalósulásához szükséges feltétel továbbá a rendszeresen megvalósuló elkövetés.

[44] A törvény a bűncselekmény elkövetési magatartásait az új Btk.-ban már szereplő büntetőjogi tényállásokra történő hivatkozással határozza meg. Az új Btk. az összefoglalóan családon belüli erőszak körében elkövetett cselekményeket külön-külön tényállásokban egyébként is szigorúan bünteti. Mindazonáltal, a törvény szándéka az elkövető elrettentése, és erre figyelemmel egyes kevésbé súlyos szabadságvesztéssel fenyegetett, a családon belüli erőszak körébe vonható bűncselekményeket (a testi sértés egyes alakzatait, a becsületsértést, a személyi szabadság megsértését és a kényszerítést) súlyosabban rendeli büntetni.

[45] A törvényben nem szerepel a magánindítvány annak ellenére, hogy a tényállás alapjául szolgáló cselekmények közül egyesek (könnyű testi sértés, tettleges becsületsértés) alapesetben magánindítványhoz kötöttek, az új tényállás esetén annak speciális és súlyosabb jellegére tekintettel (hozzátartozói viszony, rendszeresség, elkövetéskori vagy korábbi együttélés) már anélkül is elindulhat az eljárás.

[46] A halmazati kérdések körében a miniszteri indokolás az alábbiakra hívja fel a figyelmet:

[47] A kiskorú veszélyeztetése és a testi sértés a jelenlegi gyakorlat szerint is halmazatban állhat, ezért a tényállás a védett személyek köréből nem hagyja el a kiskorúakat. Ha a kiskorú veszélyeztetése úgy történik, hogy e tényállás szerint minősülő testi sértést követnek el vele szemben, akkor ez a tényállás lesz halmazatban a kiskorú veszélyeztetésével, értelemszerűen ebben az esetben az új Btk. 164. §-a szerinti testi sértés nem lesz megállapítható.

[48] Tekintettel arra, hogy a sértetti kör egyes számban van meghatározva, a tényállás megállapíthatóságához a rendszeres elkövetésnek azonos sértett sérelmére kell megvalósulnia. A sértettek számához igazodóan, ha mindegyik esetében megvalósul a rendszeres elkövetés, akkor e bűncselekmény halmazata lesz megállapítható, ugyanúgy, mint a testi sértésnél és a többi, a tényállásban felsorolt bűncselekménynél.

[49] Azonos sértett sérelmére rendszeresen elkövetett, a tényállásban szereplő különböző bűncselekmény esetén is e bűncselekmény lesz megállapítható (pl. első alkalommal könnyű testi sértést, második alkalommal tettleges becsületsértést követ el). Ugyanez igaz, ha az egyik bűncselekmény az (1) bekezdés a) pontjában, a másik bűncselekmény az (1) bekezdés b) pontjában szerepel, ebben az esetben a súlyosabban minősülő fordulatot kell megállapítani, az magába olvasztja az enyhébb cselekményt.

[50] A fentiekből következően a kiskorú veszélyeztetése és a kapcsolati erőszak halmazata valóságos és e bűncselekmények mellett a testi sértés nem állapítható meg. A kapcsolati erőszak magába olvasztja a könnyű testi sértést és a becsületsértést.

[51] Az azonos vagy enyhébb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmények (könnyű testi sértés, súlyos testi sértés) beolvadnak a kapcsolati erőszakba.

[52] A halmazat a sértettek számához igazodik, több sértettnél a (2) bekezdés szerinti bűncselekmény csak akkor állapítható meg, ha valamennyiük esetében megvalósul a rendszeresség.

[53] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényeges részei szerint a terhelt 2010. évtől 2015. január 17. napjáig terjedő időben vele együtt élő élettársát, K. Á. K. sértettet "…gyermekeik szeme láttára rendszeresen bántalmazta…", "…2012. május 29-én földre lökte, majd több órán keresztül ütötte, rugdosta a sértettet - neki borda- és arccsonttörést okozva -, aki végül eszméletét vesztette…", "…2012 júliusában a vádlott K. Á. K.-t megverte, kést dobott felé…"; "D.-t "heti rendszerességgel verte, tenyérrel, ököllel ütötte, földre lökte, megrugdosta, hosszú haját megragadva ráncigálta…", "…2012. május 29-én fejét ütötte, hajánál fogva húzta a földön…", "…egy alkalommal ököllel többször megütötte a D. arcát, akinek eleredt az orra vére és szája feldagadt…", "…egy alkalommal osztályfőnöke otthonában olyan erővel ütötte arcon, hogy egyensúlyát veszítve letántorodott a lépcsőről…", "…ha cigarettázáson kapta, megverte…"; N.-nek "…2012. május 29-én fejét ütötte, haját tépte és rugdosta, fejét csőbe verve azt kiabálta, hogy megöli…", "…egy téli alkalommal megütötte, megrugdalta a falhoz szorított, azon lecsúszva összegömbölyödő kislányt…", "…egy alkalommal megverte őt…"; B.-t "…nem bántotta…", "…egy alkalommal megpofozta…".

Ugyancsak a tényállásba tartozó megállapítás, miszerint "a vádlott a több éven át tartó erőszakos, durva, megalázó viselkedésével, a családtagokat ért rendszeres bántalmazásaival állandó lelki gyötrelmet és testi szenvedést okozott kk. V. D. K., kk. V. N. T. nevű gyermekeinek és lelki gyötrelmet az ezt a magatartást szemtanúként átélő kk. V. B. T. utónevű gyermekének. A vádlott a szülői feladatából eredő kötelezettségét rendszeresen és súlyosan megszegte és ezzel a három kiskorú sértett értelmi, erkölcsi, érzelmi fejlődését, továbbá kk. V. D. K. és kk. V. N. T. sértett testi fejlődését súlyosan veszélyeztette."

[54] A másodfokú bíróság a tényállást helyesbítette, amikor kirekesztette belőle azt a részt, hogy "B.-t a vádlott nem bántotta", továbbá kiegészítette K. Á. K.-nak a 2012. május 29-i bántalmazása alkalmával elszenvedett, nyolc napon belül gyógyuló sérülései felsorolásával és azzal, hogy "a vádlott a gyermekeinek szülője, illetve a vele egy lakásban élő gyermekei sérelmére a becsületsértést is megvalósító bántalmazást rendszeresen követte el".

[55] Egyetértett a Kúria a másodfokon eljárt törvényszék azon álláspontjával, miszerint a terhelt, mint a D. K. és N. T. kiskorú gyermekek szülője, illetve K. Á. K. Btk. 459. § (1) bek. 14. pont a) alpontja szerinti közös háztartásban élő hozzátartozója, a sérelmükre mintegy öt éven keresztül, rendszeresen tanúsított, az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos, több esetben testi sérülés okozására is alkalmas tettleges magatartása - a másodfokú bíróság jogi álláspontjának megfelelően - a kapcsolati erőszak bűntettének tényállásába is ütközik, amely a két kiskorú gyermeknél a sérelmükre elkövetett kiskorú veszélyeztetésének bűntettével valóságos alaki halmazatban áll.

[56] A rendszeresség kapcsán ugyanakkor ellentmondásos a másodfokú határozat tényállása és jogi indokolása. A tényállás másodfokon tett kiegészítése rögzíti, hogy a terhelt "a gyermekek és szülőjük sérelmére a bántalmazást rendszeresen követte el". Ugyanakkor a törvényszék jogi indokolásában kifejti, hogy a kapcsolati erőszak (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt magatartások ugyanazon magatartás esetében egymással nem állhatnak valóságos halmazatban és csak rendszeresség esetén lehet az elkövetés tényállásszerű, majd a súlyos testi sértés tekintetében erre vonatkozó részletesebb bizonyítás hiányában arra von következtetést, hogy a (2) bekezdés b) pontja szerinti minősítés kapcsán a rendszeresség nem állapítható meg.

[57] A másodfokú bíróság indokolása téves - és ebben helytálló a védő álláspontja -, mivel a rendszeresség a kapcsolati erőszak Btk. 212/A. § (2) bekezdés a) és b) pontjában írt bűncselekmény megállapításához egyaránt szükséges.

[58] Ugyanakkor a rendszeres elkövetés a tényállás része, ezért ennek kétségbe vonásával a védő lényegében a tényállást támadta.

[59] A kapcsolati erőszak bűncselekménye tényállásában szereplő "rendszeresen" törvényi feltétel nemcsak sokszámú és időben elhúzódó magatartásokat jelent, az eset körülményeitől függően akár két alkalommal történő elkövetés esetén is megállapítható (BH 2020.195.).

[60] A Btk. 212/A. § (2) bekezdés a), illetve b) pontja szerinti minősített eset megvalósulásához megkívánt rendszeres elkövetés legalább két, rövid időközönkénti, azonos sértett sérelmére megvalósított elkövetést takar. A rendszeresség nem a köztes időtartam hosszát, hanem az alkalomszerűség kizártságát feltételező fogalom. Jelentéstartalma több, mint ismétlődés, magában hordja ugyanis az elkövetőnek az egyes alkalmakat összekapcsoló tudatállapotát: az elkövető "rendszert csinál" magatartásából, magatartása nem rendkívüli, tehát legalább két elkövetést feltételez (EBH 2017.B17.)

[61] A törvényi szabályozás indokolása szerint a Btk.-nak a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekről szóló XIX. Fejezete, a gyermekek érdekét sértő és család elleni bűncselekményekről szóló XX. Fejezete és a törvényben meghatározott új büntetőjogi tényállás is a nőkkel szembeni erőszak és a háztartáson belüli erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Európa tanácsi egyezmény (CAHVIO) rendelkezéseinek figyelembevételével került megalkotásra, így a Btk. - más büntetőjogi tárgyú jogszabályokkal kiegészítve - megfelel a nemzetközi elvárásoknak.

[62] A törvény a hozzátartozó bántalmazását új elkövetési magatartásokkal egészítette ki, és erre figyelemmel meg is változtatta a bűncselekmény megnevezését, mivel az új elkövetési magatartásokkal a tényállás már nem csupán bántalmazásról rendelkezik. A kapcsolati erőszak önálló, új tényállás jellegét tovább erősíti, hogy a már meglévő tényállásokhoz képest - a sértettek speciális jellegére, és a rendszeres elkövetésre tekintettel - az új tényálláshoz kapcsolódó szigorúbb büntetési tételek mellett abban olyan új magatartások kriminalizálása is megjelenik, amelyek eddig nem szerepeltek a Btk.-ban. A törvény ennek megfelelően a testi sértés szintjét el nem érő, de - többek között - a sértett emberi méltóságát súlyosan sértő erőszakos magatartásokat is büntetni rendeli.

[63] A törvény a bűncselekmény elkövetési magatartásait a Btk.-ban korábban már szereplő büntetőjogi tényállásokra történő hivatkozással határozza meg. A Btk. az összefoglalóan családon belüli erőszak körében elkövetett cselekményeket külön-külön tényállásokban egyébként is szigorúan bünteti. Mindazonáltal a törvényhozó szándéka - a miniszteri indokolásból kitűnően - az elkövető elrettentése, és erre figyelemmel egyes kevésbé súlyos szabadságvesztéssel fenyegetett, a családon belüli erőszak körébe vonható bűncselekményeket (a testi sértés egyes alakzatait, a becsületsértést, a személyi szabadság megsértését és a kényszerítést) súlyosabban rendeli büntetni. A bűncselekmény megvalósulásának feltétele a rendszeres elkövetés.

[64] A rendszeres elkövetést az ugyanazon sértett sérelmére megvalósított testi sértés és a tettleges becsületsértés akár egymást követő, ismétlődő elkövetése is megalapozza, ugyanis a Btk. 227. § (2) bekezdése szerinti becsületsértés beleolvad a Btk. 164. § (2) bekezdése szerint testi sértésbe, mivel a becsület csorbítására alkalmas cselekmény - a tettleges bántalmazás körén kívül eső - minden olyan gesztus, illetve sértő mozdulat, ütésre emelt kéz, lökdösődés, amely az elkövetőnek a sértettel szemben tanúsított megvető, lealacsonyító értékítéletét fejezi ki (EBH 2017.B17.).

[65] Helytálló a másodfokú bíróság álláspontja a tekintetben, hogy kiskorú V. B. sértett tekintetében, akinél egyszeri becsületsértés vétsége valósult meg - rendszeresség hiányában - nem állapítható meg a kapcsolati erőszak.

[66] A Kúria dogmatikailag egyetértett a Legfőbb Ügyészség által a felülvizsgálati indítványra tett nyilatkozattal.

[67] Ugyanakkor nem helytálló a felülvizsgálati indítvány azon hivatkozása, amely szerint a tényállásban rögzített több, elkülönült cselekmény nem alkalmas a rendszeresség megállapítására, ugyanis a rendszeresség nem a köztes időtartam hosszát, hanem az alkalomszerűség megállapításának kizártságát feltételező fogalom. Ez megfelel a másodfokon kiegészített tényállásnak.

[68] Az irányadó tényállás alapján a terhelt mindhárom sértett (V. D. K., V. N. T. kiskorú gyermekek, illetve K. Á. K. élettárs) sérelmére nem csupán az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartást tanúsított, hanem nyolc napon túl gyógyuló sérülések okozására alkalmas testi sértést is.

A tényállás azonban nem alkalmas ennek megállapítására, mivel nem tartalmazza, hogy ilyen jellegű bántalmazást a terhelt a kapcsolati erőszakot önálló bűncselekménnyé nyilvánító, hatályos Btk. hatálybalépését - 2013. július 1. napját - követően valósította volna meg. Ugyanakkor a tényállás szerint tettleges becsületsértés, illetve könnyű testi sértés mindhárom sértett esetében 2013 júliusát követően is rendszeresen megvalósult. Ezért a bűncselekmény helyes minősítése 3 rendbeli, a Btk. 212/A. § (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő kapcsolati erőszak bűntette, amely 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[69] Mindezek alapján a másodfokú bíróság - annak ellenére, hogy a jogi indokolása nem helytálló, a fentebb kifejtettek szerint - törvényesen járt el, amikor a terhelt tényállásban írt cselekményét kapcsolati erőszak bűntettének [Btk. 212/A. § (2) bek. a) pont] is minősítette.

[70] A terhelt a kiszabott büntetést is sérelmezte. A kiszabott büntetés törvényes minősítés mellett csak akkor tekinthető törvénysértőnek, és esik a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont II. fordulat ba) alpontja alapján felülvizsgálat alá, ha a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, így a büntetést a bűncselekmény minősítéséhez kapcsolódó büntetési tételkeret megsértésével, avagy az irányadó büntetési tételkereten belül ugyan, de a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megsértésével szabták ki (BH 2016.264.II.).

[71] Az esetlegesen hibás minősítés nem önmagában, hanem csak akkor képezi felülvizsgálat alapját, ha a helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés) törvénysértő. A minősítés alatt a cselekmény Btk. Különös Része szerinti minősítése - az alapeset és annak enyhébben, vagy súlyosabban minősülő esete egyaránt - értendő (BH 2019.4.).

[72] A tényállásban írt kiskorú veszélyeztetése bűntettének büntetési tételkerete egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, így a halmazati büntetés felső határa hét év hat hónap.

[73] A terhelttel szemben az eljárt bíróságok halmazati büntetésül négy év hat hónap szabadságvesztést szabtak ki, amely a súlyosabb bűncselekmény büntetési tételén belül maradt, így a büntetés mértéke törvényes. Ugyancsak törvényes a vele szemben alkalmazott közügyektől eltiltás mellékbüntetés is.

[74] A Kúria hivatalból elvégzett vizsgálata [Be. 659. § (6) bek.] alapján felülvizsgálatot megalapozó ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés [Be. 649. § (2) bek.] nem történt.

[75] A kifejtettek értelmében a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva - a terhelt védője útján előterjesztett felülvizsgálati indítványának nem adott helyt és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. I. 737/2020.)