A jogszabály abból indul ki, hogy a „testi épség” és az „egészség” büntetőjogi értelemben a sértett aktuális állapotát jelenti: még a beteg, illetve valamely fogyatékossággal élő személynek is van egészsége, testi épsége, amit jogellenesen megsérteni tilos.
A döntő szempont a gyógytartam. A bírói gyakorlatban az orvos szakértő állapítja meg, mennyi idő szükséges a tényleges (anatómiai és funkcionális) felépüléshez.
Ezzel együtt a bírói gyakorlat szerint a törvényben meghatározott „egyetlen” alapeset gyökere a könnyű testi sértés (mint a legalapvetőbb forma), a súlyos testi sértés pedig ennek minősített esete.
Előfordulhat azonban, hogy valaki erőteljes bántalmazás után mégis csak rövidebb ideig lábadozik, vagy éppen ellenkezőleg, egy kisebbnek tűnő sérülés húzódik el.
A gyógytartam megállapítása szakorvos (orvos szakértő) feladata. A döntés nem csupán a munkaképtelenség időtartamán, hanem a sérülés, illetve betegség valós (anatómiai és funkcionális) gyógyulási idején alapul.
A bűncselekmény elkövetési magatartása az elkövetési tárgyakhoz igazodóan kettős, a testi bántalmazás és az egészségsértés.
A testi bántalmazás a más testét érő olyan ellenséges külső behatás, mely a testen vagy annak egy részén nyomokat visszahagyó sérülést vagy betegséget eredményez.
E feltétel nem áll fenn és így nem valósul meg e bűncselekmény, ha az elkövető csak megérinti a sértett testét, haját, körmét levágja vagy undorító folyadékkal leönti.
A testi bántalmazás módja bármilyen lehet, a lelki folyamatokra történő ráhatás kivételével. Közvetlen a bántalmazás, ha az elkövető támadó jelleggel érinti a sértett testét, míg közvetett, ha például állatot uszít rá.
Az egészségsértés a magatartással okozati összefüggésben létrejött betegséget öleli fel.
Ezen elkövetési magatartás kisegítő jellegű, abban az esetben is ez áll fenn, ha pszichikai, lelki behatás okozza.
Így az olyan undorkeltés, amely a sértett pszichéjében valódi zavart vált ki, már nem tettleges becsületsértésnek, hanem testi sértésnek minősül.
A bűncselekmény a sérülés vagy betegség bekövetkeztével válik befejezetté.
A sérülés külső okból keletkező és a test külső vagy belső részén jelentkező kóros elváltozás.
A betegség az ember testi és szellemi állapotának normális jellegétől való, patológiás eltérés.
Fontos feltétel, hogy ezen eredmények a testi bántalmazással vagy az egészségsértéssel okozati összefüggésben jönnek létre.
Annak nincs jelentősége, hogy az eredmény létrejöttében a sértett szervezetének egyéni sajátossága is közrehatott.
A Btk. részletesen felsorolja azokat a körülményeket, amelyek a büntetési tételt tovább emelhetik. A könnyű testi sértést például súlyosabban rendeli büntetni az 1-3 esetben, a súlyos testi sértést pedig az 1-5. esetben.
A Btk. kifejezetten említi a testi sértés életveszélyt vagy halált okozó eseteit. Ebben a kategóriában már két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés is szóba kerülhet.
A törvény büntetni rendeli már a súlyos testi sértésre való előkészületet is.
Kísérleti szakba lép a bűncselekmény, ha az elkövető már megkezdi a támadást (például ütni szándékozik), de a sérülés végül valamilyen okból elmarad. Ha többen, közösen vesznek részt a bántalmazásban, akkor társtettesség jön szóba.
Ilyen esetben mindegy, ki mekkora sérülést okozott ténylegesen: a bíróság a közös szándék alapján, a bekövetkezett eredményt figyelembe véve állapítja meg a felelősséget.
Előfordulhat, hogy valaki nem szándékosan bántalmazza a másik embert, mégis okoz sérülést. Ilyenkor gondatlan testi sértés miatt vonható felelősségre, ha a sérülés legalább 8 napon túl gyógyul.
Közismert példa erre a közúti balesetek során keletkezett sérülés, amikor a jármű vezetője elvárható figyelem hiányában okoz balesetet, és a másik fél súlyosan megsérül.
A testi sértés bűncselekményének megítélése rengeteg tényezőtől függ: a szándék erőssége, a sértés jellege, a védekezésre való képesség és a tényleges gyógytartam egyaránt befolyásolja a végső minősítést.
Látható, hogy egy viszonylag hétköznapi verekedésből is lehet súlyos ügy, ha például különös kegyetlenség vagy életveszély bekövetkezésének kockázata áll fenn.
A büntetőeljárás során gyakran felmerülnek szakszerű bizonyítási kérdések (például orvos szakértő alkalmazása), és nem mindegy, hogy a gyanúsított vagy vádlott milyen jogi taktikát választ.
Ez a cikk általános tájékoztatást nyújt, de nem helyettesíti a személyre szabott jogi tanácsadást.
Ha konkrét ügyről van szó, kérjük, forduljon szakemberhez!