A költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása

A Btk. 397. §-a azonban külön rendelkezést tartalmaz arról, hogy a gazdálkodó szervezet vezetője, illetve az ellenőrzésre, felügyeletre jogosult személyek is büntetőjogi felelősséggel tartoznak, ha mulasztásukkal lehetővé teszik a költségvetési csalás elkövetését.

Ezzel a jogszabály a vezetői vagy felügyeleti tisztséget viselő személyek különös felelősségét ismeri el a szervezet pénzügyi, adózási szabályainak betartásáért.

A Btk. 397. § jogi tárgya kiterjed a költségvetések védelmére és a szabályos gazdálkodás biztosítására.

Így nem csupán a közteherviselés érdekét védi, hanem a gazdálkodó szervezet működésének jogszerűségét és a vezetői pozíció felelős gyakorlását is.

A szabályozás a nemzetközi gyakorlatra és korábbi uniós kötelezettségekre vezethető vissza, amelyek előirányozták, hogy a szervezeteken belüli ellenőrzésért felelős személyek is megállapítható legyen a büntetőjogi felelőssége, amennyiben mulasztásaik elősegítik a pénzügyi csalások elkövetését.

A bűncselekmény akkor valósul meg, ha:

1. A gazdálkodó szervezet vezetője, vagy
   
   
2. Az ellenőrzésre, felügyeletre jogosult tagja vagy dolgozója
   
   

elmulasztja a felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségét, és ezáltal lehetővé teszi, hogy a szervezet bármely tagja vagy dolgozója a gazdálkodó szervezet tevékenysége körében költségvetési csalást kövessen el.

A bűncselekmény központi eleme a vezető vagy ellenőrzési feladatokat ellátó személy mulasztása.

Akkor valósul meg, ha az elkövető nem gyakorolta a rábízott felügyeleti jogkört vagy ellenőrzési feladatot, így nem derült fény idejében a költségvetési csalásra, és ezzel közvetlenül megnyílt az út a bűncselekmény végrehajtásához.

Ez a bűncselekmény többnyire akkor válik befejezetté, amikor a felügyeleti/ellenőrzési mulasztás lehetővé tette, hogy a költségvetési csalás legalább kísérleti szakaszba lépjen.

Nincs szükség arra, hogy az alapbűncselekmény eredménye (például a költségvetésnek okozott kár) ténylegesen bekövetkezzen.

Elég, ha a tag/dolgozó megkísérelte a költségvetési csalást, és ezt a vezetői mulasztás tette lehetővé.

 Az alaptényállás szerint tettes lehet:

1. A gazdálkodó szervezet vezetője (például ügyvezető, vezérigazgató).
   
   
2. Az ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tag (például felügyelőbizottság, belső ellenőrzés).
   
   
3. A felügyeletre feljogosított dolgozó (például olyan munkavállaló, akit az SZMSZ vagy egyéb belső szabályzat ezzel a jogosítvánnyal ruház fel).

Ez a felelősségi forma szokatlannak nevezhető a magyar büntetőjogban, hiszen a vezető úgy válik büntetőjogilag felelőssé, hogy ő maga közvetlenül nem valósítja meg a költségvetési csalás tényállási elemeit.

A törvény azzal indokolja ezt a konstrukciót, hogy a vezetői tisztség betöltése különös, emeltebb szintű felelősséget hordoz a szervezet törvényes, szabályszerű működéséért.

Ha azonban a vezető tudatosan működik együtt a költségvetési csalást elkövető dolgozóval (például közös szándék áll fenn, azaz a vezető részt tervez a csalásból), akkor a vezető már társtettesség vagy bűnsegély (esetleg felbujtás) miatt felelhet.

A 397. § szerinti mulasztási felelősség kifejezetten arra az esetre vonatkozik, amikor a vezető nem akar bűncselekményt, de a kötelességszegése, a felügyelet és ellenőrzés hiánya vagy elégtelensége miatt mégis lehetővé válik a költségvetési csalás.

A mulasztásnak és a felügyelet hiányának szándékosnak kell lennie.

Az elkövetőnek tudnia kell, hogy őt felügyeleti kötelezettség terheli, és tisztában kell lennie annak lehetőségével, hogy a felügyelet vagy ellenőrzés elmulasztása révén a szervezet tagja költségvetési csalást valósíthat meg.

Ha a vezető szándékosan hoz létre olyan helyzetet, amelyben a bűncselekményt lehetővé teszi, de nem kívánja annak elkövetését, mégis a Btk. 397. §-a alapján vonható felelősségre.

A 397. § tehát azt a speciális esetet szankcionálja, amikor a gazdálkodó szervezetben a vezetői vagy felügyeleti pozícióval járó kötelezettség mulasztása nyitja meg az utat a költségvetési csalás előtt.

Ez a "vezetői felelősség" túlmutat a klasszikus büntetőjogi felfogáson, amely rendszerint csak az alapbűncselekményt ténylegesen végrehajtó elkövetőket sújtja.

Itt a törvény kifejezetten megkívánja, hogy a gazdálkodó szervezet irányítására hivatott személyek se háríthassák el maguktól a felelősséget pusztán azzal, hogy "nem tudtak" a bűncselekményről, ha közben a kötelességükből fakadó ellenőrző mechanizmusokat elhanyagolták.

A büntetési tétel maximum három év szabadságvesztés, mely a felelősség kiterjesztése miatt enyhébb, mint a ténylegesen elkövetett költségvetési csalás büntetési tétele, mégis egyértelmű jelzés a jogalkotó részéről, hogy a vezetői pozíció tevékeny, gondos ellenőrzést és szabályos vállalatirányítást követel meg.