A társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással való visszaélés

A Btk. 395. §-a e védelem részeként büntetni rendeli azt a magatartást, amikor valaki szándékosan és jogtalanul használja ki a társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatásokat, tévedésbe ejtve az ellátásról döntő hatóságokat, és ezzel kárt okozva az államháztartásnak.

A tényállás közvetlenül a költségvetés, illetve a társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerek működésének sértetlenségét óvja.

Tágabb értelemben azonban a jogalkotó a teljes jóléti rendszer megfelelő működése érdekében lép fel: az ilyen visszaélések ugyanis aláássák a rendszer finanszírozását, és végső soron a rászorulók támogatásának minőségét és elérhetőségét rontják.

A bűncselekmény tárgya kifejezetten a társadalombiztosítási ellátás, illetve a különböző jóléti és szociális célú pénzbeli vagy természetbeni juttatások.

Ezeknek a juttatásoknak jogszabályon (például a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényen) kell alapulniuk, és természetes személyek részére kell, hogy járjanak.

Ha az érintett támogatás nem jogszabályi alapú, vagy nem természetes személy a kedvezményezett, akkor a cselekmény adott esetben költségvetési csalásnak minősülhet.

A bűncselekmény elkövetője tévedésbe ejt, tévedésben tart vagy elhallgatja a valós tényeket annak érdekében, hogy maga vagy egy harmadik személy jogosulatlanul jusson ellátáshoz illetve, hogy azt megtarthassa.

A tévedést vagy tévedésben tartást itt is természetes személyekkel szemben kell megvalósítani (a hatóság vagy a hatóság nevében eljáró alkalmazott).

Az aktív csalárd magatartást kiterjedt digitalizáció mellett sem lehet teljesen kizárni, hiszen végső soron a döntések mögött mindig áll valamilyen emberi közreműködés.

Ez a bűncselekmény eredmény-bűncselekmény, vagyis a visszaélés csak akkor tekinthető befejezettnek, ha a költségvetésnek valóban kára keletkezik.

Ez a kár a valóságos anyagi hátrány, amely a jogosulatlan kifizetés vagy a jogtalan megtartás folytán keletkezik. Amíg a kár nem következik be, addig a cselekmény csak kísérletnek minősül.