Az emberi szabadság elleni bűncselekmények

Az Alaptörvény IV. cikke egyértelműen kimondja, hogy minden embernek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz, és ezt a jogot kizárólag törvényben meghatározott esetekben lehet korlátozni.

A személyi szabadság védelmét a Büntető Törvénykönyv (Btk.) XVIII. fejezete biztosítja, amely részletesen szabályozza azokat a bűncselekményeket, amelyek a személyi szabadságot sértik vagy veszélyeztetik.

Az emberi szabadság elleni bűncselekmények közül az emberkereskedelem, az emberrablás, az emberrablás feljelentésének elmulasztása és a személyi szabadság megsértése bűncselekményeket külön oldalon mutatjuk be a fejezet bűncselekményeinek közös jellemzőit valamint a kényszerítés bűncselekmények tényállásait az alábbiakban ismertetjük.

Kényszerítés

Aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, amennyiben más bűncselekmény nem valósul meg, bűntettet követ el.

A bűncselekmény védett jogi tárgya a személyek tág értelemben vett cselekvési szabadsága.

A bűncselekmény sértettje bárki lehet, tehát gyermekkorú vagy kóros elmeállapotú személy is.

A bűncselekmény elkövetője is bárki lehet. Ha azonban a hivatalos személy hivatalos eljárása során követi el a kényszerítő magatartást, hivatali bűncselekményért – például kényszervallatás – felelhet.

A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Az elkövető tudatának a magatartásával okozati összefüggésben bekövetkezett jelentős érdeksérelmet is át kell fognia.

A kényszerítés elkövetési magatartása

Az elkövetési magatartás a sértettnek – erőszakkal vagy fenyegetéssel – valamilyen, a saját akaratával ellentétes cselekvőségre való kényszerítése.

Az erőszak személy ellen irányul, a sértett testének támadó jellegű érintését jelenti. Elegendő, ha akaratot hajlító, így például az elkövető megpofozza, megüti a sértettet.

A fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A fenyegetés egyszerű, azaz az elkövető által kilátásba helyezett súlyos hátrány irányulhat akár a sértett anyagi helyzetére, becsületére, akár nemi szabadságára, például a sértettet a megerőszakolásával fenyegeti meg az elkövető.

A bűncselekmény csak akkor válik befejezetté, ha azon túl, hogy a sértett az elkövető akaratának megfelelően cselekszik, ebből jelentős érdeksérelme is származik.

Az érdeksérelem a sértett bármilyen érdekkörében – például vagyoni, személyi – a bűncselekménnyel okozati összefüggésben beállt negatív változás. Súlyossága mindig az eset összes körülményeitől függ.