- Testi sértés Btk szerinti tényállása:
- A testi sértés sértettje
- A testi sértés elkövetési magatartása
- A bűncselekmény befejezetté válása
- A testi sértés elkövetője
- A gyógytartam fogalma
- A testi sértés súlyosabban minősülő esetei
- Az aljas indokból vagy célból elkövetett testi sértés
- Védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben elkövetett testi sértés
- A bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett testi sértés
- A maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés
- A súlyos egészségromlást okozó testi sértés
- A különös kegyetlenséggel megvalósított súlyos testi sértés
- Az életveszélyt okozó testi sértés
- A halált okozó testi sértés
- A testi sértés előkészülete
- Testi sértéssel kapcsolatos bírói gyakorlat:
Testi sértés Btk szerinti tényállása:
Btk. 164. § (1) Aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el.
Testi sértés
164. § (1) Aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el.
(2) Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon belül gyógyul, az elkövető könnyű testi sértés vétsége miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon túl gyógyul, az elkövető súlyos testi sértés bűntette miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(4) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a könnyű testi sértést
a) aljas indokból vagy célból,
b) védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére, illetve
c) a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére
követik el.
(5) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a könnyű testi sértés maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz.
(6) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a súlyos testi sértést
a) aljas indokból vagy célból,
b) védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére,
c) a bűncselekmény el hárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére,
d) maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okozva,
e) különös kegyetlenséggel
követik el.
(7) Aki a (3) vagy (6) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(8) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a testi sértés életveszélyt vagy halált okoz.
(9) Aki a súlyos testi sértést gondatlanságból követi el, vétség miatt
a) a (3) bekezdésben meghatározott esetben egy évig,
b) a (6) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott esetben három évig,
c) életveszélyes sérülés okozása esetén egy évtől öt évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(10) A (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény csak magánindítványra büntethető.
Speciális rendelkezés, hogy a könnyű testi sértés alapesete csak magánindítványra üldözendő.
A testi sértés sértettje
A bűncselekmény elkövetési tárgya az emberi test épsége és egészsége.
Az emberi test épsége azt jelenti, hogy az emberi test szervei helyesen működnek és a sejtektől egészen az életfontosságú szervekig sértetlenek. Az egészség a testet alkotó anatómiai és biológiai szervek és egységek helyes funkcionálását jelenti.
Büntetőjogi értelemben a testi épség és egészség az a fizikai és szellemi állapot, amelyben a sértett az ellene elkövetett bűncselekményt megelőzően volt. Ez azt jelenti, hogy a beteg vagy a sérült személy testi épségét, egészségét ugyanúgy védi a törvény, hiszen a negatív változást a korábbi állapotához képest kell vizsgálni.
Az öncsonkítás a saját egészségnek vagy testi épségnek megsértése, tekintettel azonban a törvénybeli „más” kifejezésre, nem minősül e bűncselekménynek (a biztosítási csalás céljából történő elkövetés már vizsgálandó, illetve a kibúvás a katonai szolgálat alól).
A testi sértés elkövetési magatartása
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (az új Btk.) szerkezetileg és dogmatikailag is megváltozott módon, tartalmában azonban csak kisebb változtatásokkal szabályozza a testi sértés tényállását. Eszerint a testi sértést az követi el, aki más testi épségét vagy egészségét sérti. Ezen belül a tényállás a könnyű testi sértést és a súlyos testi sértést is alapesetként szabályozza, amelyek között továbbra is a gyógytartam hossza alapján kell különbséget tenni. Így ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon belül gyógyul, akkor könnyű testi sértés vétségét, míg ha nyolc napon túl gyógyul, súlyos testi sértés bűntettét követi el az elkövető. A bűncselekmény elkövetési magatartása az elkövetési tárgyakhoz igazodóan kettős, a testi bántalmazás és az egészségsértés.
A testi bántalmazás a más testét érő olyan ellenséges külső behatás, mely a testen vagy annak egy részén nyomokat visszahagyó sérülést vagy betegséget eredményez. E feltétel nem áll fenn és így nem valósul meg e bűncselekmény, ha az elkövető csak megérinti a sértett testét, haját, körmét levágja vagy undorító folyadékkal leönti.
A testi bántalmazás módja bármilyen lehet, a lelki folyamatokra történő ráhatás kivételével. Közvetlen a bántalmazás, ha az elkövető támadó jelleggel érinti a sértett testét, míg közvetett, ha például állatot uszít rá.
Az egészségsértés a magatartással okozati összefüggésben létrejött betegséget öleli fel. Ezen elkövetési magatartás kisegítő jellegű, abban az esetben is ez áll fenn, ha pszichikai, lelki behatás okozza. Így az olyan undorkeltés, amely a sértett pszichéjében valódi zavart vált ki, már nem tettleges becsületsértésnek, hanem testi sértésnek minősül.
A bűncselekmény befejezetté válása
A bűncselekmény a sérülés vagy betegség bekövetkeztével válik befejezetté. A sérülés külső okból keletkező és a test külső vagy belső részén jelentkező kóros elváltozás. A betegség az ember testi és szellemi állapotának normális jellegétől való, patológiás eltérés.
Fontos feltétel, hogy ezen eredmények a testi bántalmazással vagy az egészségsértéssel okozati összefüggésben jönnek létre. Annak nincs jelentősége, hogy az eredmény létrejöttében a sértett szervezetének egyéni sajátossága is közrehatott. Ha azonban más harmadik személy magatartása vagy az elkövető által nem ismert más objektív körülmény tereli az eseményeket az elkövető által előre nem látott sérülés vagy betegség bekövetkezte felé, az okozati összefüggés megszakad.
A testi sértés elkövetője
A bűncselekmény elkövetője bárki lehet. A közös elkövetés esetén a problémát általában az szokta jelenteni, ha súlyosabb eredmény következik be, és nem állapítható meg, hogy az elkövetők közül kinek a magatartása idézte ezt elő. Így például együttesen rugdossák a földön fekvő sértettet, aki sorozatos bordatörésével hónapokig beteg és szemének elvesztése miatt maradandó fogyatékosságot is szenved. Ekkor a bíróság a szándék- és akarategység fennállta esetén az elkövető konkrét személyétől függetlenül a súlyosabb minősítés körében társtettesként ítéli el őket.
A könnyű testi sértés és a súlyos testi sértés szándékos bűncselekmények, míg a súlyos testi sértés gondatlanul is megvalósulhat. Fontos azonban, hogy a szándéknak nemcsak a testi bántalmazásra, hanem a sérülés okozására is ki kell terjednie. Így a sporttevékenység során okozott sérülésért nem felel az elkövető, ha az adott tevékenységre vonatkozó szabályokat betartotta és szándéka ezen eredmény kiváltására nem terjed ki.
A gyógytartam fogalma
A bűncselekmény minősítése során irányadó fogalom a gyógytartam. A gyógytartam funkcionális vagy anatómiai jellegű, tényleges vagy valószínű lehet.
A tényleges gyógytartam esetében nem az anatómiai gyógytartam – azaz a szövetek regenerálódását jelentő -, hanem a funkcionális gyógytartam lesz az irányadó, mely az adott szervnek vagy testrésznek olyan állapotba kerülését jelenti, hogy az képes legyen a baleset bekövetkezését megelőzően ellátott funkcióját betölteni.
Természetesen, ha az elkövető által okozott sérülés a sértett magatartásától függetlenül vezet komplikációhoz, az így elhúzódó gyógyulási idő már a bíróság számára is irányadó.
A valószínű gyógytartam
Kivételesen, ha nem állapítható meg pontosan, hogy mennyi idő alatt gyógyult volna az elkövető által okozott sérülés vagy betegség, a gyógytartamot valószínűsíteni kell.
A valószínű gyógytartam lesz az irányadó, ha a sértett halála következik be, amennyiben ez nem áll okozati összefüggésben az okozott betegséggel vagy sérüléssel. Ha a korábbi ütlegelés miatt egyébként rendszeres ellátásban részesülő sértettet még gyógyulása előtt halálos közlekedési baleset éri, az eljárás során igénybe vett szakértők valószínűsíteni fogják, hogy betegsége, illetve sérülése mennyi idő alatt rendeződött volna.
A valószínű gyógytartam lesz az irányadó akkor is, ha a sértett felróható magatartásának következtében lép fel fertőzés vagy komplikáció, amely jelentősen megnöveli a gyógyulás időszakát. Így ha a hajléktalan, alkoholista sértett – akit a bűncselekmény elkövetése után kórházba szállítanak és ott ellátnak – a kórházból kiszökik és sérülését a továbbiakban el nem látva a hatóságok előtt ismeretlen helyen tartózkodik, akkor az így beállott súlyosabb következményért az elkövető már nem vonható felelősségre.
Ugyancsak valószínű gyógytartam alapján minősít a bíróság, ha a cselekmény kísérleti szakban marad. Így ha az elkövető egy bottal közepes erővel csap a sértett válla felé, azonban az ütés célját nem éri el, mert a sértettet barátja félrelöki, a bíróság valószínűsíteni fogja, hogy a cselekmény sikeressége esetén milyen sérülést okozott volna.
A testi sértés súlyosabban minősülő esetei
Az alapesetnél súlyosabban minősül a cselekmény, ha a könnyű testi sértést aljas indokból vagy célból, ha védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben, illetve ha a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el. Még súlyosabban minősül a könnyű testi sértés, ha az maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz. Legsúlyosabb az elkövető felelőssége a könnyű testi sértésért akkor, ha az életveszélyt vagy halált okoz. A súlyos testi sértés minősített esetei két fokozatban szerepelnek, a fenti minősített eseteken felül ezen kívül csak a súlyos testi sértés esetében számít minősítő körülményként a különös kegyetlenséggel történő elkövetés.
Az aljas indokból vagy célból elkövetett testi sértés
Az aljas indok vagy cél megítélése kapcsán a társadalom általános erkölcsi felfogása az irányadó. Minden olyan indok vagy cél annak minősül, amely e szempontból kiemelkedően súlyosan elítélendő. Így például, ha az elkövető a sértett akaratával ellentétesen azért bántalmazza őt, mert ez számára nemi vágyának kielégítését fokozza vagy ha a bántalmazás teljesen indokolatlan vagy jelentéktelen ok miatt történik.
Védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben elkövetett testi sértés
A védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személy akár időleges, akár állandó jelleggel ilyen állapotban lévő személy lehet. Akaratnyilvánításra képtelen állapot esetén a sértett belső okok miatt nem észleli a vele szemben végrehajtani szándékozott bűncselekményt, mert például – állandó jelleggel – súlyos szellemi fogyatékossággal bír, vagy – ideiglenes jelleggel – alszik vagy kábítószer hatása alatt áll.
Védekezésre képtelen, aki külső okok miatt nem képes a vele szemben megnyilvánuló támadást kivédeni vagy elhárítani, mert például – ideiglenes jelleggel – bezárták vagy fogyatékossága folytán – állandó jelleggel – mozgásában korlátozott. Ezek a személyek észlelik, felismerik a bűncselekmény elkövetését, azonban – akarati képességük hiányában – nem képesek védekezni ellene.
A bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett testi sértés
Az eddigi szabályokhoz képest 2013. július 1-jétől az új Btk. minősített testi sértésnek minősíti a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személlyel szemben elkövetett cselekményeket. A jogalkotó ezzel is a szigorúbb büntetőjogi fellépés lehetőségét kívánta megteremteni az utóbbi időben elszaporodó, az idősebb személyek ellen elkövetett, gyakran igen erőszakos támadásokkal szemben. A törvény nem határozza meg konkrét életkor alapján, hogy ki tekintendő „idős” személynek, ezt a gyakorlatnak kell kialakítania. A minősített eset megállapításához annak bizonyítására is szükség van, hogy a megtámadott idős vagy fogyatékkal élő személy emiatt a tulajdonsága miatt a bűncselekmény kivédésére csak korlátozottan lehetett képes.
A maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés
Maradandó fogyatékosság abban az esetben állapítható meg, ha az adott testrész funkciója már nem vagy nem teljes mértékben állítható vissza. Ennek jellegzetes típusa valamely testrész – például végtag -, valamely érzékszerv – például látás, szaglás -, képesség – például nemző, közösülési, beszélő – elvesztése vagy használhatatlanná válása, a sértett testének eltorzulása, fogyatékossá válása, függetlenül attól, hogy ez külsőleg érzékelhető-e. E körbe sorolandó az az eset is, ha a sértett a bántalmazás következtében válik szellemi fogyatékossá.
A súlyos egészségromlást okozó testi sértés
A súlyos egészségromlás a maradandó fogyatékossághoz képest kiegészítő jellegű minősített eset.
A sértett olyan fizikai, pszichikai vagy szellemi egészségkárosodását jelenti, amely tartós – általában fél évnél hosszabb – és korábbi egészségi állapotához képest romlást jelent. Ilyen lehet például a krónikus betegség, de e körbe sorolhatjuk azt az esetet is, amikor az elkövető bántalmazása miatt a terhes nő elveszti gyermekét.
Nincs büntetőjogi jelentősége annak, hogy e hosszú gyógyulás után a sértett maradéktalanul rendbe jön-e vagy sem.
A különös kegyetlenséggel megvalósított súlyos testi sértés
A súlyos testi sértés akkor is súlyosabban minősül, ha különös kegyetlenséggel követik el.
A különös kegyetlenség megítélésénél – a szándékos emberöléshez hasonlóan- részben a sértett által elszenvedett támadás jellege, részben pedig az általános társadalmi felfogás az irányadó. Ilyen például, ha az elkövető a szokásostól lényegesen eltérő megalázással és elhúzódóan hajtja végre a cselekményt, például az egyébként öntudatlan sértettet hosszasan és kitartóan bántalmazza, számtalan törést, zúzódást és sérülést okozva ezzel.
Az életveszélyt okozó testi sértés
Az életveszély a halál bekövetkeztének reális, de nem szükségszerű lehetősége. Közvetlen az életveszély, ha életfontosságú szervek vagy szervrendszerek sérülnek – ilyen például a légmell vagy a koponyaűri vérzés -, közvetett, ha a sérülés valamely testüreg megnyílásával jár együtt, amely magával hozza fertőzés vagy gyulladás lehetőségét, de ennek hiányában is, ha a vérzéshez vagy a sérüléshez sokk járul.
A halált okozó testi sértés
A halál okozása a testi sértés legsúlyosabban büntetendő minősített esete.
Nagyon fontos feltétel, hogy ebben az esetben az elkövető szándéka csak a testi sérülés okozására irányul, a halálos eredményre az elkövető gondatlansága terjedhet csak ki. Például az elkövető az erősen ittas állapotú, egyébként rossz fizikai jellemzőkkel rendelkező sértettet úgy üti meg, hogy az ennek következtében elesik és fejét bevágva meghal, a halálos eredmény tekintetében a gondatlanság megállapítható. Az elkövető ugyanis nem kívánta a halálos eredmény bekövetkeztét, ugyanakkor kellő körültekintés és figyelem mellett számolnia kellett volna azzal, hogy a sértett egyébként is rossz fizikai állapota és erős ittassága mellett az általa szándékosan mért ütés is elegendő ahhoz, hogy egyensúlyát vesztve elessen.
További fontos feltétel, hogy az elkövető testi bántalmazása és a halálos eredmény között az okozati összefüggés fennálljon. Ha ugyanis az elkövető közepes erővel fejen üti a sértettet, amely alkalmas egy nyolc napon túl gyógyuló sérülés okozására, de a sértett születési fogyatékossága – abnormálisan vékony koponyacsontja – miatt hal ebbe bele, az elkövetőt még gondatlanság sem terheli, feltéve, ha erről a születési rendellenességről nem volt tudomása.
A testi sértés előkészülete
Abban az esetben, ha az elkövető súlyos testi sértésre vagy aljas indokból vagy célból, védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére, a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személlyel szemben, maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást okozó, illetve különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértésre készül elő, előkészület miatt büntetendő.
Testi sértéssel kapcsolatos bírói gyakorlat:
3/2013. Büntető jogegységi határozat a Legfelsőbb Bíróságnak az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú Irányelve újjáalakításának tárgyában
A Kúria Büntető Kollégiuma, mint Büntető Jogegységi Tanács a Kúria Büntető Kollégiumának vezetője által indítványozott jogegységi eljárásban Budapesten, a 2013. év július hó 8. napján tartott ülésen meghozta a következő
jogegységi határozatot:
A Legfelsőbb Bíróságnak az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú Irányelve irányelvkénti fenntartását megszünteti - a 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 195. §-ának (3) bekezdése alapján - azzal, hogy e jogegységi határozat a 15. számú Irányelv I. és II. részének helyébe lép.
Indokolás
I. A Kúria Büntető Kollégiumának vezetője a 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt jogkörével élve a Bszi. 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta. Álláspontja szerint ugyanis a Legfelsőbb Bíróság 15. számú, az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló Irányelve - alapvetően a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 2013. év július hó 1. napján történt hatálybalépésére tekintettel -újjáalkotásra szorul.
A legfőbb ügyész maga is szükségesnek tartotta, hogy a Kúria a 15. számú Irányelv I. és II. részének helyébe lépő jogegységi határozatot hozzon.
A Bszi. 195. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel, a Bszi. 34. §-a (4) bekezdésének b) pontja alapján a Kúria büntető jogegységi tanácsaként eljáró Büntető Kollégium egyetértett az indítvánnyal abban, hogy az élet elleni bűncselekmények jogi minősítési és elhatárolási kérdéseinek egységes megoldása érdekében jogegységi eljárás lefolytatása és - a 15. számú Irányelv irányelvkénti fenntartásának megszüntetésével egyidejűleg - jogegységi határozat hozatala szükséges.
A Legfelsőbb Bíróság 15. számú - az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló, 1981. november 23-án meghozott és az élet védelmét fokozottabban biztosító 4. számú Irányelvet felváltó - Irányelve több évtizeden keresztül hasznosan szolgálta az ítélkezési gyakorlat egységének kialakítását. Az Irányelvben rögzített iránymutatások túlnyomó része ma is helytálló ugyan, az időközben bekövetkezett jogszabályi változások - főként a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépése - azonban indokolttá tették az irányelv alábbiakban részletezett korszerűsítését.
I. Az emberölés elhatárolása az élet és testi épség elleni egyéb bűncselekményektől
Magyarország Alaptörvényének II. Cikke alapvetésként rögzíti, hogy mindenkinek joga van az élethez és az emberi méltósághoz.
Ekként tehát az emberi élet kiemelt - alkotmányos, s erre épülően büntetőjogi védelmet élvező - érték.
Az élet elvételét eredményező bűncselekmények körében kiemelkedő veszélyességű a szándékos emberölés, amelynek közvetlen tárgya: az emberi élet.
Az emberölés bűncselekménye aktív magatartással (tevéssel) és mulasztással egyaránt megvalósítható. Aktív tevékenység az is, ha az elkövető - a halálos eredményt kívánva vagy abba belenyugodva - olyan helyzetbe hozza a sértettet, amelyben a halál szükségszerű bekövetkezésének elmaradása már csak a puszta véletlenen múlik.
Mulasztással elkövetett emberölésről van szó viszont egyfelől akkor, amikor a halálhoz vezető ok-okozati folyamat az elkövető magatartásától függetlenül indult ugyan meg, s az elkövető ezt fel is ismerte, de bekövetkezésének megakadályozását - bár arra kifejezett jogszabályi (családjogi, munkajogi, kötelmi jogi) vagy az elkövető és a sértett között fennálló kapcsolatra tekintettel erkölcsi alapon nyugvó kötelezettsége állt fenn és a súlyos következmény elhárítására reális lehetősége is lett volna - szándékosan, a halál beálltát kívánva vagy aziránt közömbösséget tanúsítva, elmulasztotta. Ugyanígy mulasztással megvalósított emberölés az is, amikor az elkövető mulasztása indítja el azt az okfolyamatot, amely a sértett egészségi állapotának fokozatos romlását, végül a halálát eredményezi, feltéve természetesen, hogy az elkövető ezt az előre felismert következményt kívánta vagy abba belenyugodott.
1. A gyakorlatban az emberölés bűntettének kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének; a halálos eredmény bekövetkezése esetén pedig a szándékos emberölés és a halált okozó testi sértés bűntettének elhatárolása okoz nehézséget.
Minthogy az említett bűncselekmények mindegyike szándékos elkövetési magatartással valósul meg, elhatárolásuk az elkövetőnek a cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló konkrét tudattartalma alapján történhet.
Az emberölés, illetőleg ennek kísérlete esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, és ezt kívánja, vagy ebbe belenyugszik. Ezzel szemben az életveszélyt okozó testi sértés, valamint a halált okozó testi sértés esetében az elkövető szándéka csupán testi sérülés előidézésére irányul. Az életveszélyt okozó testi sértésnél a szándék kiterjedhet az eredményre, de lehetséges e vonatkozásban a gondatlanság is, a halált okozó testi sértés esetén viszont az eredmény tekintetében csak gondatlanság állhat fenn. Ez utóbbi bűncselekmény kapcsán az elkövető tudatában - a tőle elvárható figyelem, körültekintés elmulasztása miatt - fel sem merül a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetősége, vagy ha igen, azt nem kívánja, nem nyugszik bele abba, hanem könnyelműen bízik az elmaradásában.
Az elkövetés időpontjában fennálló tudati állapot tisztázásánál, így annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre avagy testi sértésre, illetőleg egészségsértésre irányult-e: jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult és ennélfogva megismerhető tények elemzésének van jelentősége.
2. Az emberölésre, illetőleg a testi sértésre irányuló szándék megállapításánál az elkövetéskori tudattartalomra a tárgyi (objektív) és az alanyi (szubjektív) tényezőkből lehet következtetni. Ezeknek az alábbi - példálódzó jellegű -felsorolása segítséget ad az elkövetéskori szándék jellegének a helyes megítéléséhez.
A) A tárgyi tényezők körében:
a) A cselekmény elkövetéséhez használt eszköz mindig gondos értékelést igényel. Az emberölésnek vannak ugyan ún. tipikus eszközei (kés, fejsze, lőfegyver, méreg stb.), ám azok egymagukban még nem alapozzák meg az ölési szándékra vonható következtetést, az eszközt ugyanis minden esetben össze kell vetni az elkövetés egyéb körülményeivel.
Az olyan különösen veszélyes eszközök, mint például a lőfegyver, hosszú nyelű balta, nagy pengehosszúságú kés, jelentős adag méreg stb., megfelelő irányítottsággal, erővel, illetve mennyiségben történő alkalmazásuk esetén - jellegüknél fogva - általában az emberölésre irányuló szándékra engednek következtetni. Ilyenkor is vizsgálni kell azonban, hogy nincsenek-e olyan tényezők, amelyek az emberölésre irányuló szándékot kizárják.
b) Az elkövetés körülményeiből és módjából általában megalapozott következtetés vonható az elkövető szándékára. Különösen az elkövetésnél tanúsított erőkifejtés, annak mértéke, egyszeri véghezvitele vagy többszöri megismétlése, folyamatossága, elhúzódó jellege jön figyelembe. A szúrás, ütés, vágás, döfés esetében jelentősége van az irányítottságnak és annak is, hogy az elkövető hogyan tartotta az eszközt a használat időpontjában.
A nem irányzott, ismétlés nélkül leadott, kapkodva, vaktában, hadonászva végrehajtott ütés, szúrás, vágás stb. önmagában rendszerint a testi sértés okozására irányuló szándékra utal. Az egyéb objektív és szubjektív körülmények azonban az élet kioltására irányuló elkövetői szándék megállapítását is eredményezhetik. Értelemszerűen ugyanezek a szempontok veendők tekintetbe a lőfegyverrel leadott lövés esetén is. Az életfontosságú szervekre célzottság szinte kivételt nem tűrően emberölési szándékra utal, amíg a passzív alany felé vaktában leadott lövés az adott elkövetési körülmények között - pl. a tettes és a passzív alany között nagyobb távolság a tettes és/vagy a passzív alany lövés leadáskori mozgása - testi épséget sértő szándékra utalhat.
c) A sérülés helye és jellege is következtetési alap lehet az elkövető szándékára. Az emberi testnek vannak olyan részei (pl. a fej, szív-, has- és mellüreg, nyaki területek stb.), amelyek önmagukban életfontosságú szervek, vagy ilyeneket tartalmaznak. Az ezeket ért sérülések általában a sértett azonnali vagy rövid idő alatt bekövetkező, esetleg csak műtéti úton elhárítható halálához vezethetnek. Ezt figyelembe véve, a sérülés helyéből - az erőbehatással összefüggésben - rendszerint következtetést lehet levonni arra nézve, hogy az elkövető ölésre avagy testi sértésre irányuló szándékkal cselekedett-e.
Az elkövetési magatartás eredménye, vagyis az, hogy a sértett milyen sérülést szenvedett, szintén következtetési alap lehet, de egymagában nem igazít el az emberölés kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés, illetőleg az emberölés és a halált okozó testi sértés elhatárolása kérdésében.
d) Az elkövető kijelentéseinek ugyancsak jelentőségük lehet az elkövetéskor fennállott szándék megállapításánál.
Ezek azonban gyakran az elkövetést megelőző veszekedés, verekedés során - vagyis indulati állapotban - hangzanak el. Ezért körültekintő értékelésre van szükség, hogy a szándékra utaló kijelentések komolyak-e, azoknak megfelelt-e a tanúsított magatartás.
e) Az elkövetéskor fennállott ölési, illetőleg testi sértési szándékra következtetési alap lehet az elkövetőnek a cselekmény elkövetése utáni magatartása és az is, hogy az eseményeket követően milyen kijelentéseket tett.
Rendszerint az élet kioltására irányuló szándék fennállására utal, ha az elkövető a sértett előreláthatólag bekövetkező halálával szemben közömbösséget tanúsít. Abból a körülményből azonban, hogy az elkövető a sértettet segítségnyújtás nélkül hagyta, egymagában még nem lehet az ölési szándékra következtetni.
A véghezvitel után a cselekmény nyomainak, eszközeinek, bizonyítékainak stb. eltüntetésére, az eredmény elhárítására irányuló törekvés szintén támpontként szolgálhat az elkövető tudattartalmának és a szándék jellegének a megállapításánál.
B) Az alanyi tényezők körében:
a) A szándék kialakulása során szerepet játszanak az elkövető személyi tulajdonságai, ezért a személyiségvizsgálat a szándék megismerése szempontjából is fontos. Mindenkor az elkövetéskori (aktuális) személyiség jön figyelembe.
A tudattartalom kialakulását befolyásoló külső körülményekből következtetni lehet az elkövetéskori személyiségre is, vagyis ezek a bizonyító tények egyben a szubjektív tényezők közrehatásának a bizonyítására is szolgálhatnak.
b) A cselekményt kiváltó indítóok (motívum) felderítésének és vizsgálatának kiemelkedő jelentősége van a tárgyalt bűncselekmény-kategória esetében.
Amikor az akaratelhatározás és az elkövetés között alig van időköz (hirtelen kialakult szándék), előfordul, hogy hiányzik a halálos eredmény bekövetkezésének előrelátása. Ebből a szempontból jelentősége lehet a tevékenység indító okának is, nevezetesen, hogy a véghezvitel támadás, védekezés vagy elhárítás céljából történt-e.
Az egyenes szándékkal elkövetett ölési cselekmények esetében csaknem kizárt, hogy az elkövetőt valamilyen külső vagy belső - rendszerint felismerhető - tényező ne motiválta volna. Ezzel kapcsolatban elsődlegesen az elkövető és a sértett közötti viszony feltárásának van jelentősége.
Az indítóok ismerete segítséget nyújthat az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés kísérletének a testi sértéstől való elhatárolásához. Az elkövetéskori konkrét tudattartalomra vonható következtetés a legkülönbözőbb indítóokokból, amilyenek pl.: az ellenséges, haragos érzület, a féltékenység, az indulat, a félelem, a szégyenérzet, az elkeseredettség stb. Mindenkor lényeges az indítóok és a konkrét elkövetési cselekmény közötti kapcsolat tisztázása és bizonyítása.
Másfelől azonban a szándékra utaló szubjektív körülményeknek vagy más, korábban fennállott konkrét indítóoknak a hiánya még nem zárja ki az emberölésre irányuló eshetőleges szándék megállapítását.
c) Az elkövetéskori tudattartalom megállapításához szorosan kapcsolódhat a cselekmény véghezvitelét megelőző pszichikus folyamat feltárása; ez a folyamat a külvilágban megvalósult jelenségekből ismerhető meg. Ebben a vonatkozásban különösen nagy szerepe lehet az emberölés, illetőleg a testi sértés egyes minősített esetei törvényi tényállásához tartozó elemeknek.
d) Végül annak eldöntésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre avagy testi sértésre irányult-e, jelentőséghez jut az elkövetőnek a sértetthez fűződő kapcsolata, rokoni viszonya, érzelmi kötődése és az egyéb alanyi mozzanatok is.
3. Az alanyi és tárgyi körülmények feltárása és elemzése, valamint összhatásukban, kölcsönös összefüggésükben való sokoldalú mérlegelése során, az elkövetés konkrét körülményei között vizsgálni kell egyfelől az elkövető, másfelől a sértett életkorát, egészségi és fizikai állapotát is. Ezeknek nemcsak az emberölés, illetőleg a testi sértés megállapítása, hanem az említett bűncselekmény minősített eseteinek a megítélése szempontjából is jelentősége lehet. Így az az elkövetési magatartás, amely az erős testi felépítésű sértett esetében legfeljebb testi sértés megállapítását eredményezheti, kisgyermek, törődött, idős ember vagy magatehetetlen sértett esetében megalapozhatja pl.: a cselekménynek emberölés kísérleteként való értékelését.
4. A jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat a törvényi tényállásban foglalt eredmény fajtája szerint különbséget tesz egyrészt a jogtárgyat sértő, másrészt az ezt veszélyeztető bűncselekmények között.
A Btk. 164. §-a (8) bekezdésének I. fordulatában meghatározott életveszélyt okozó testi sértés nem "tiszta" veszélyeztetési bűncselekmény, mert az elkövetési magatartás csak az érintett egyik jogtárgyat - az emberi életet -veszélyezteti, a másik jogtárgyat - a testi épséget - viszont ténylegesen sérti.
Az életveszély fogalmilag a halál bekövetkezésének a reális lehetőségét jelenti, de nem azonosítható a halál szükségszerű beállásának a lehetőségével. Az előbbiről akkor van szó, ha a testi sértés folytán megindult az az okfolyamat, amely a halál bekövetkezéséhez vezethet, de rendszerint fennáll az életveszély megszüntetésére, illetőleg a halál elhárítására alkalmas beavatkozás lehetősége is. A hírközlés, a közlekedési hálózat, az egészségügyi ellátás és szolgálat, valamint az orvostudomány jelenlegi fejlettségére tekintettel ma már többnyire nem a "véletlenen" múlik az életveszély tényleges elhárítása. Mindez a társadalmi tudatban is általánosan ismert.
A sérülés életveszélyes volta szakkérdés, amelyet orvosszakértő igénybevételével kell megállapítani. Az orvosszakértő nyilatkozik abban a kérdésben is, hogy az életveszély az adott esetben közvetlen vagy közvetett volt-e. Ennek azért van jelentősége, mert az életveszélyt okozó testi sértés felrovása többnyire akkor indokolt, ha a testi sértés közvetett életveszélyt idézett elő (ami azonban nem jelenti, hogy az életveszély közvetlen jellege szükségszerűen az emberölés bűntettének kísérletét alapozná meg).
Életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye, ha a testi sértésre irányuló magatartást tanúsító elkövető szándéka az életveszélyre is kiterjed, mert ennek bekövetkezését kívánja vagy ebbe belenyugodva cselekszik. Jóllehet az életveszély, mint eredmény tekintetében az egyenes szándék elméletileg nem zárható ki, a gyakorlatban az életveszélyes eredményt érintő szándék eventuális formában jelentkezik.
Ilyen szándék hiányában akkor kell ezt a bűncselekményt megállapítani, ha a beállott életveszélyes következmény tekintetében az elkövetőt gondatlanság terheli (Btk. 9. §). Ha az életveszélyre is kiterjedő szándék megállapítható, ez az eredmény azonban elmarad (tehát még közvetett életveszély sem következett be), az életveszélyt okozó testi sértés kísérletének megállapítására kerülhet sor.
A gondatlanságból elkövetett - életveszélyt okozó - testi sértés vétsége csupán a bűnösséget érintően tér el a bűntetti alakzattól. Az elkövető ugyanis testi épséget sértő szándék nélkül cselekszik, s magatartásának lehetséges - testi épség vagy egészség megsértését eredményező - következményeit a tőle elvárható figyelem, körültekintés elmulasztása miatt nem látja előre, vagy előre látja ugyan, de könnyelműen bízik az eredmény elmaradásában.
Abban az esetben viszont, amikor az elkövető a halálos eredmény bekövetkezését kívánja, vagy abba belenyugodva cselekszik, vagyis ha nem az élet veszélyeztetésére, hanem a halálos eredmény létrehozására irányul a szándék: emberölés, illetőleg kísérlete megállapításának van helye akkor is, ha magatartásának folyományaként akár semmiféle sérülés nem jött létre vagy éppen életveszélyes sérülés keletkezett.
Amikor az elkövető szándéka testi sértés okozására irányul, ugyanakkor tudata az életveszély bekövetkezésének a lehetőségét is átfogja, és e következményt kívánva vagy ebbe belenyugodva cselekszik, de - az életet veszélyeztető szándékán túlmenően - a sértett halála is bekövetkezett: nem emberölés, hanem halált okozó testi sértés megállapításának van helye, feltéve, hogy az eredmény tekintetében gondatlan bűnösség áll fenn.
5. Halált okozó testi sértés valósul meg; ha az elkövető szándékos cselekménye testi sértés előidézésére irányul, de a magatartással okozati összefüggésben a sértett halála is bekövetkezik, viszont az elkövetőt a halálos eredmény tekintetében csak gondatlanság terheli. Amennyiben az elkövetőt nem vezeti testi épséget sértő szándék, de a magatartás okozatos következménye a passzív alany halála: csak a gondatlanságból elkövetett emberölés megállapítása jöhet szóba, feltéve, hogy az elkövetési magatartást a gondatlanság ismérve jellemzi.
A halált okozó testi sértés elkövetési magatartása szempontjából közömbös, hogy az elkövető a testi sértés alapesetére, minősített esetére vagy éppen életveszély okozására irányuló szándékkal valósítja-e meg a cselekményt. Az elkövetési magatartás és a bekövetkezett halál között az okozati összefüggés akkor állapítható meg, ha a testi sértési cselekmény indította el vagy mozdította elő azt az okfolyamatot, amely a halál bekövetkezéséhez vezetett. Végül a halálos eredmény viszonylatában a bűnösség a gondatlanság bármely formájában fennállhat.
E bűncselekmény ún. vegyes bűnösségi alakzatára tekintettel a kísérlet kizárt, miként az életveszélyt okozó testi sértésnek sincs kísérlete abban az esetben, ha testbántalmazásra irányuló szándékos magatartáshoz csupán gondatlan eredmény kapcsolódna.
6. Az emberölés enyhébben minősülő - privilegizált - esete: az erős felindulásban elkövetett emberölés.
a) Az indulat hatása alatt elkövetés egymagában még nem alapozza meg az emberölés privilegizált alakzatát. Az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításához az indulat olyan - fiziológiai eredetű - magas foka szükséges, amelynek következtében az elkövető belső egyensúlya megbomlik, tudata elhomályosul és ennek folytán a megfontolás szokásos mértékének megtartása lehetetlenné válik. Ha viszont az indulat kóros alapon fejlődött ki, akkor a Btk. 17. §-ában foglaltak szerint kell eljárni. A törvényi előfeltételek megléte esetén azonban a kóros elmeállapot folytán korlátozott beszámítási képességű elkövető ölési cselekménye is minősülhet erős felindulásban elkövetettnek, és ez esetben a Btk. 17. § (2) bekezdése is alkalmazható.
Az erős felindulás fennállta és foka nem elmeorvos-szakértői, hanem a bíróság által eldöntendő tény és jogkérdés, amelyet az elkövető konkrét pszichikai tulajdonságai alapján kell megítélni.
A felindulást kiváltó ok megítélése nem szűkíthető le a cselekmény elkövetését közvetlenül megelőző eseményekre, hanem a történések egész folyamatát, az eset összes körülményeit kölcsönhatásukban és folyamatosságukban kell vizsgálat alá vonni. Az erős felindulást kiváltó külső okok közül az egyik leggyakoribb a sértett magatartása, amely az elkövető felháborodását, haragját idézi elő vagy benne félelmet okoz. Önmagában azonban nem alapozza meg az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítását pl.: az elkeseredettség, a bánat, a szomorúság, a magárahagyatottság érzete, a sértődöttség, a puszta személyi ellenszenv vagy kizárólagosan az idegfeszült állapot, és ugyancsak nincs alap ennek megállapítására, ha az elkövető a sértett fellépésére maga szolgáltatott okot.
b) Az erős felindulásnak méltányolható okból való származása akkor állapítható meg, ha az bizonyos fokig igazolható és erkölcsileg menthető.
A méltányolható ok megítélésénél jelentősége van az elkövető és a sértett között fennálló viszonynak, érzelmi kapcsolatnak. Ezzel összefüggésben kell vizsgálni, hogy az elkövetést kiváltó ok súlyossága, valamint az arra reagáló magatartás objektíve is arányban áll-e. Így a jelentéktelen sérelmet követő túlméretezett indulatkitörés - méltányolható ok hiányában - nem alapozza meg az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítását. Ettől eltér azonban az az eset, amikor a hosszan tartó, folyamatos gyötrésből, megaláztatásból egy viszonylag kisebb jelentőségű sérelem hatására tör ki a fékezhetetlen indulat.
Szükséges továbbá, hogy az ölési cselekmény az erős felindulás állapotában menjen végbe, valamint hogy a cselekmény elkövetésére irányuló akaratelhatározást nyomban kövesse a kivitelezés, vagyis az emberölésre irányuló szándék kifejlődése és a cselekmény között viszonylag rövidebb idő teljen el.
c) Ha az elkövető méltányolható okból keletkezett erős felindulásban életveszélyt okozó testi sértést valósít meg, életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye. Az erkölcsileg menthető okból származó indulat hatása alatti elkövetést pedig a büntetés kiszabása során kell értékelni.
Amennyiben az elkövető a jogos védelmi helyzet megszűnését követően, de még a jogtalan támadás által kiváltott nagy fokú felindultságában hajtja végre az ölési cselekményét, magatartása erős felindulásban elkövetett emberölés bűntetteként értékelhető.
7. A gondatlanságból elkövetett emberölés esetén a gondatlanság két alakzata (tudatos gondatlanság - hanyagság) elhatárolásának a bűnösség fokának helyes megítélésénél, következésképpen a differenciált büntetés kiszabásánál van jelentősége.
A gondosság kifejtésére vonatkozó kötelesség objektív mértékhez igazodik, amelyet írott szabályok, szakmai szokások tartalmaznak vagy amely a mindennapi életben kialakult gyakorlatban jelenik meg. Ezzel szemben a gondosság kötelességének betartására való képesség mértékét mindenkor az elkövető személyes tulajdonságainak, körülményeinek a figyelembe vételével kell megítélni. Adott esetben az elvárhatóság hiánya akadályát képezheti a bűnösség megállapításának, egyébként pedig - mint a bűnösség fokát befolyásoló tényező -a büntetés kiszabására lehet kihatással.
II. Az emberölés minősített esetei
A szándékos emberölés minősített esetei az élet ellen irányuló cselekmények legsúlyosabb változatait foglalják magukban. A minősített esetek törvényi meghatározása a bűncselekmény tárgyára, az elkövetési módra, az elkövető személyét jellemző körülményekre, vagy a passzív alany sajátosságára tekintettel, valamint az alanyi oldalon jelentkező motívumok és célzat alapján történt meg. Az előre kitervelten és az aljas célból elkövetett emberölés kivételével az emberölés valamennyi minősített esete véghezvihető eshetőleges szándékkal is.
1. Az emberölés előre kitervelten történő elkövetése feltételezi, hogy az elkövető az ölési cselekmény véghezvitelének helyét, idejét és módját átgondolja, a végrehajtást akadályozó vagy segítő tényezőket felmérje és a lényeges előkészületi, elkövetési és az elkövetés utáni mozzanatokat figyelembe vegye.
Az előre kiterveltséget a tervszerű és céltudatos magatartás jellemzi. Ez az ölési cselekmény részleteinek átgondolását, viszonylag hosszabb időn át történő fontolgatását, a cselekmény elkövetési szakaszainak megfelelő mozzanatok mérlegelését jelenti. Nem feltétel azonban az említett tényezők együttes fennállása. Az ölésre irányuló céltudatos törekvés az egyenes szándék meglétét tételezi fel. Az előre kitervelten elkövetés megállapítása kizárt, ha az elkövető ölési szándéka eshetőleges.
Nem zárja ki viszont ezt a minősítést a vagylagos terv vagy végrehajtási mód kialakítása, amint az sem, ha az ölési cselekmény végrehajtása nem a tervnek megfelelően megy végbe. Nem szükséges az, hogy az elkövető valamennyi lehetőséget pontosan számításba vegyen és teljes bizonyossággal, határozottsággal alakítsa ki a véghezvitel tervét. A tervszerűség megállapítható már akkor is, ha tudatilag döntő vonásaiban gondolja át, alakítja ki a végrehajtási módot.
Az előre kiterveltségnek nélkülözhetetlen feltétele a cselekmény elkövetésére indító és az ez ellen szóló motívumoknak az elkövető tudatában lejátszódó küzdelme, a céltudatos és tervszerű elkövetés mérlegelése, megfontolása. Mindezekhez bizonyos idő szükséges. Az emberölésre irányuló szándék kialakulásának és fejlődésének feltárása ezért a súlyosabb minősítés megállapításának fontos része. Általában nem lehet szó előre kitervelt elkövetésről, ha az elhatározást rövid időn belül követi a véghezvitel megkezdése.
Nem zárja ki az előre kiterveltség megállapítását, ha az elkövető beszámítási képességében korlátozott, kóros elmeállapotú, és az sem, ha a cselekményt a leleplezés biztos tudatában követi el.
A véghezvitel módjából és/vagy az elkövetést követően tanúsított magatartásból visszamenőleg is következtetés vonható az előre kiterveltségre.
2. Az emberölés akkor minősül nyereségvágyból elkövetettnek, ha közvetlen anyagi előny megszerzésére irányul. A közvetett anyagi előny elérése érdekében végrehajtott ölés aljas indokból vagy célból elkövetettként értékelhető. Közömbös, hogy az elkövető által elérni kívánt vagy ténylegesen megszerzett vagyoni előny életszükséglet, káros szenvedély vagy erkölcsileg meg nem alapozott igény kielégítését szolgálja.
A nyereségvágyból elkövetett emberölés esetén az elkövetés indoka és a célzat összefonódik. A nyereségvágy a célzatot és az indítóokot is magában foglalja. Így ez a cselekmény eshetőleges szándékkal is megvalósítható. Befejezettségéhez elegendő az ilyen indítóok megléte és a sértett halálának bekövetkezése, de nem feltétel, hogy az elkövető az anyagi előnyt, a vagyoni hasznot ténylegesen megszerezze.
Nyereségvágyból elkövetettként minősül az anyagi ellenszolgáltatás fejében elkövetett ölési cselekmény, továbbá a rablási célzattal megvalósított emberölés, ideértve a megszerzett vagyon megtartása érdekében elkövetést is.
A nyereségvágyból elkövetett emberölés nem összetett bűncselekmény, ennélfogva a társtettességet kizárólag a dologelvételben való közreműködés nem alapozza meg. E minősített eset társtettese ugyanis csak az lehet, aki magában az ölésben társtettesként részt vesz.
3. Az aljas indokból vagy célból elkövetett emberölésen az erkölcsileg elvetendő motívumból fakadó, valamint ilyen célból megvalósított cselekményeket kell érteni.
Az indok és cél szerinti megkülönböztetés a szándék fajtája szempontjából lényeges; az aljas indokból elkövetés - éppen úgy, mint a nyereségvágyból történő elkövetés - eshetőleges szándékkal is megvalósítható, a célzatos elkövetésnek azonban az egyenes szándék az előfeltétele. Amennyiben az aljas cél megállapítható, az magában foglalja az indok aljasságát is, ennélfogva a minősítés kapcsán csupán az előbbi körülményre kell hivatkozni.
Ha a nemi erkölcs elleni bűncselekmény végrehajtása érdekében alkalmazott erőszakhoz ölési szándék is társul vagy az ölési cselekmény elkövetésének egyik motívuma a nemi élet szabadsága elleni erőszakos bűncselekmény végrehajtása, a súlyosabb minősítésű emberölés állapítható meg. Úgyszintén akkor is, ha az elkövető az ölési cselekményt nemi vágy kielégítésének fokozása érdekében követi el.
Az aljas indokból (célból) elkövetett ölési cselekmény megállapítása szempontjából a bosszú megítélése attól függ, hogy milyen ok váltja ki az elkövetőben a keletkezett indulatot, mivel ennek a jellege és mibenléte a súlyosabb minősítés feltétele.
Önmagában az a körülmény, hogy az elkövető önkényesen maga vesz elégtételt a rajta esett sérelem miatt, vagy haragos viszonyból, szerelmi kapcsolatból eredő indulat, pl. féltékenység hatása alatt cselekszik, még nem szolgálhat alapul az aljas indokból való elkövetés megállapítására.
Ha viszont az elkövető más bűncselekmény megvalósítása avagy már véghezvitt más bűncselekmény leplezése, nyomainak eltüntetése vagy a felelősségre vonás elkerülése végett követi el az ölési cselekményt, a minősített emberölés megállapítása megalapozott lehet. Ugyanez a helyzet, amikor az ilyen magatartás harmadik személy bűncselekményének a leplezését célozza. Ezért ilyenkor is a c) pont alatti minősített eset, s nem - az emberölés alapesetével halmazatban - a bűnpártolás bűntette rovandó fel.
4. A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megállapításánál elsősorban emberiességi, valamint erkölcsi szempontok a meghatározók.
A különös kegyetlenség fogalma alá az átlagost lényegesen meghaladó szenvedéssel járó (amilyen például a tűzhalál, az élve eltemetés stb.), rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, gátlástalanul, az emberi méltóság mély megalázásával vagy az elkövető emberi mivoltából kivetkőzve véghezvitt ölési cselekmények vonhatók.
Annak, hogy a sértett eszméletlensége folytán ténylegesen elviselt-e fájdalomérzést, nincs jelentősége, miként nincs különösebb jelentősége az elkövetés eszközének sem. Így megállapítható a súlyosabb minősítés akkor is, ha az elkövető az ölési cselekményekhez általában használatos, ún. tipikus eszköz igénybevétele nélkül, puszta kézzel, agyonveréssel, rúgással vagy taposással valósítja meg a cselekményt.
Az eszköz nélkül - lábbal, puszta kézzel - testszerte történő, elhúzódó bántalmazás esetén azonban először abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy az elkövető ölésre vagy testi sértésre irányuló szándékkal cselekedett-e. Amennyiben az ölésre irányuló szándék megállapítható, a sértettnek okozott sérülések nagyobb száma, súlya és jellege alapján - különösen, ha az aktív elkövetői tevőlegesség több halálhoz vezető folyamatot is megindított -általában következtetés vonható az elkövetés embertelenségére is. Ilyenkor - mivel a vizsgálódás szempontjai eltérőek - a kétszeres értékelés tilalmának megsértéséről nincs szó.
Az elkövető tudatának az elkövetés idején át kell fognia a végrehajtás különös kegyetlenségét. Az elkövető ezzel kapcsolatos tudattartalmára a sérülések számából, a bántalmazás hosszantartó, elhúzódó voltából, a sértett látható szenvedéséből, illetőleg a sértettnek a végrehajtás ideje alatt tanúsított magatartásából vonható következtetés.
A különös kegyetlenséggel elkövetés felróhatósága mulasztásos emberölés esetén sem kizárt.
Az elkövetőnek a sértett megölése után tanúsított magatartása, pl. a holttest feldarabolása, elásása vagy elégetése, kívül esik az elkövetésen és általában a cselekmény felfedezésének a meghiúsítását célozza; ezért önmagában az ilyen magatartás nem valósítja meg a különös kegyetlenséggel elkövetést.
5. Fokozott büntetőjogi védelem illeti meg a hivatalos személyt [Btk. 459. § (1) bek. 11. pont] és a külföldi hivatalos személyt [Btk. 459. § (1) bek. 13. pont] a hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt ért élet elleni támadás esetén, ugyanígy a közfeladatot ellátó személyt [Btk. 459. § (1) bek. 12. pont] is, a sérelmére a feladata ellátása során, továbbá a hivatalos, a külföldi hivatalos avagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személyt a sérelmére megvalósított ölési cselekmény kapcsán.
Az elkövetésre indító motívumnak a jogi minősítés szempontjából nincs jelentősége. Akkor azonban, ha a hivatalos személy sértettet a hivatalos eljárása során tett intézkedése miatt, de a hivatali minőségének megszűnése után, vagy a közfeladatot ellátó személyt a feladatának ellátását követően, emiatt, illetve a támogatásukra, védelmükre kelt személyt utóbb e tevékenysége miatt éri az élet elleni támadás, az aljas indokból (célból) elkövetett emberölés állapítandó meg.
6. A több ember sérelmére elkövetett emberölés törvényi egység [összefoglalt bűncselekmény]. Megállapításának akkor van helye, ha az elkövető akár egyetlen akarat-elhatározásból fakadóan, egyidőben, illetőleg egymást követően, akár különböző időpontokban és eltérő akarat-elhatározásból hajtja végre vagy kíséreli meg több ember megölését. Nem előfeltétele tehát a törvényi egységbe foglalásnak az akarat-elhatározás egységessége és az időbeli közelség sem, de a felelősségrevonásnak egy eljárásban kell megtörténnie. Ez azt jelenti, hogy az emberölés bűntettét megvalósító cselekményeknek egymással quasi halmazati viszonyban kell állniuk (következésképpen az emberölés bűntettét elbíráló ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően véghezvitt emberölés már nem foglalható törvényi egységbe), s az egy eljárásban történő felelősségrevonás feltétele fennáll akkor is, ha perújítási tárgyalás eredményeként kerül sor a több ember sérelmére elkövetett emberölés megállapítására.
A Btk. 160. §-a (2) bekezdésének f) pontja alá tartozó összefoglalt bűncselekmény megállapítására csak tettesi (társtettesi) magatartással megvalósult részcselekmények (emberölések) esetén kerülhet sor. A részesség járulékos jellegéből következik, hogy több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntette, mint alapcselekmény megállapíthatóságának hiányában, az ehhez kapcsolódó részesség sem állapítható meg. Amennyiben tehát nincs olyan elkövető, akinek a terhére legalább két sértett megölése, vagy egy ember befejezett megölése és egy személy ölésének megkísérlése tettesként (közvetett tettesként, társtettesként) megállapítható volna, több ember sérelmére véghezvitt emberölés bűntettéhez (kísérletéhez) kapcsolódó részesi cselekményről akkor sem lehet szó, ha a több különállóan végrehajtott emberöléshez ugyanaz az elkövető nyújtott bűnsegédi támogatást vagy a több ember megölésére ugyanaz az elkövető bujtott fel.
A bűncselekmény befejezettségéhez legalább két ember halálának a bekövetkezése szükséges, így - feltéve, hogy a szándék több személy életének kioltására irányul - egy sértett halála és egy további kísérleti szakban rekedt ölési cselekmény esetén a több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérlete állapítandó meg akkor is, ha az egyik ölési cselekmény egyébként - adott esetben önmagában minősített emberölést megvalósítva -befejeződött. (Értelemszerűen több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérletéről van szó akkor is, amikor a két vagy több sértett ellen megkísérelt ölési cselekmény során halálos eredmény egyáltalán nem következett be.) A minősített eset csak a Btk. 160. §-a szerinti bűncselekmény vonatkozásában alkalmazható. Ha tehát a két sértett sérelmére megvalósított ölési cselekmény egyikét erős felindulásban követték el, a több emberen elkövetett emberölés megállapításának nincs helye.
7. A több ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés megállapításának akkor van helye, ha az elkövető szándéka meghatározott személy (vagy személyek) életének kioltására irányul, de a cselekményt úgy hajtja végre, hogy ezáltal a célszemélyeken kívül mások élete is - reális - veszélybe kerül. A befejezett és/vagy megkísérelt emberöléshez kapcsolódó több ember életének veszélyeztetése körében a minősítéshez legalább kettő vagy ezt meghaladó létszámú személyre nézve kell a veszélynek fennállnia. A veszély pedig az elkövetési cselekménnyel szükségszerű összefüggésben álló, még létre nem jött olyan helyzet vagy esemény, amelynek bekövetkezésével reálisan számolni kell, s amelynek bekövetkezte közvetlenül, avagy a testi épség vagy egészség jelentős sérelmén keresztül a fenyegetett személyek életének elvesztésével jár.
Az emberölésnek egyrészt több emberen, másrészt több ember életét veszélyeztetve elkövetése tehát nem zárja ki egymást; vagyis a több ember sérelmére elkövetett emberölés mellett adott esetben a több ember életét veszélyeztetve elkövetés is megállapítható.
8. A különös visszaeső fogalmát a Btk. 459. §-a (1) bekezdése 31/a) pontja határozza meg, arról pedig, hogy az emberöléssel kapcsolatos különös visszaesés szempontjából melyek a hasonló jellegű bűncselekmények, a Btk. 160. §-ának (6) bekezdése ad taxatív felsorolást.
Az egyazon törvényszakaszban szereplő szándékos bűncselekmények viszont a különös visszaesést tekintve "ugyanolyanok", következésképpen különös visszaesőként elkövetett az emberölés - a Btk. 459. §-ának (1) bekezdése 31. pontjában a visszaesésre megállapított feltételek esetén -, ha az elkövetőt korábban emberölés előkészületének bűntette [Btk. 160. § (3) bekezdés] miatt ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre.
A Btk. 459. §-ának (1) bekezdése 31. pontjában a visszaesésre megállapított feltételek esetén különös visszaeső az emberölés előkészületének bűntettét megvalósító elkövető is, ha a bíróság megelőzően a Btk. 160. §-ának (1) vagy (2) bekezdésébe ütköző emberölés miatt ítélte végrehajtandó szabadságvesztésre, ám ebben az esetben a Btk. 160. § (2) bekezdésének h) pontja szerinti minősített eset megállapításának nincs helye, tekintve, hogy az emberölés minősített esetei a legalább kísérleti szakba lépett emberölési cselekményre vonatkoznak. Az emberölés bűntettét érintően a különös visszaesés alanyi jellegű, személyhez tapadó minősítő körülmény, amely kizárólag annak az elkövetőnek a cselekményét minősíti súlyosabban, akinél ez a tényező megállapítható. Közömbös tehát, hogy az egyik elkövetőnek a másik elkövető különös visszaesői minőségéről az elkövetéskor volt-e tudomása. Ehhez képest a társtettesek vagy a tettes és részes ölési cselekményének jogi minősítése ebből a szempontból eltérő lehet.
9. A tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölésnél a minősítés szempontjából kizárólag a sértett életkorának van jelentősége, közömbös tehát, hogy védekezésre képes volt-e vagy sem.
E minősített eset alá tartozik az újszülött megölése, nevezetesen az, amikor a szülő nő gyermekét a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után szándékosan megöli.
Mindazonáltal az újszülöttnek a szülés tartama alatt vagy közvetlenül azt követően az anya általi megölése kapcsán - igazságügyi orvos- és pszichológus szakértő bevonásával - tisztázni szükséges, hogy az a különleges állapot, amely az újszülött világra hozatalával jár, befolyásolta-e, (s ha igen milyen mértékben) az elkövetőt a cselekményében. Ennek ugyanis a büntetés kiszabásánál jelentősége lehet, miként annak is, hogy a szülő nőt milyen ok vezette az ölésre. Így házasságon kívül szülő nő esetében figyelembe kell venni, hogy a magára hagyatottság érzése, a szűkebb környezet rosszallásától való félelem olyan motiváló tényező, amely számottevő enyhítő hatást jelenthet.
Az a körülmény, hogy az elkövető titkolja a terhességét, nem tesz előkészületeket a szülésre, s nem vesz igénybe orvosi ellátást, gondozást sem, önmagában még nem alapozza meg a cselekmény előre kiterveltkénti minősítését.
10. A (2) bekezdés j) pontja szempontjából védekezésre képtelennek kell tekinteni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére [Btk. 459. § (1) bek. 29. pont]. E minősítő körülmény akkor róható fel, ha a sértett védekezésre képtelensége az elkövetőtől függetlenül állt elő, vagy azt az elkövető az ölési szándék kialakulását megelőzően - az ölési cselekménytől függetlenül - idézte elő.
A (2) bekezdés i) és j) pontjában meghatározott minősítő körülményeket tekintve leszögezhető, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött passzív alany önmagában az életkora folytán nem tekinthető védekezésre képtelen személynek. Ebből viszont az is következik, hogy az emberölés i) és j) pont szerinti (kétszeres) minősülése nem kizárt, erre akkor kerülhet sor, ha a cselekmény tizennegyedik életévét meg nem haladott életkorú személy sértettje helyzeténél vagy állapotától függetlenül ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére. A törvényhozó ugyanis a tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetést nem hozza közvetlen összefüggésbe a passzív alany védekezési képességével.
11. Az elhárításra korlátozottan képes személy sérelmére megvalósított emberölés csak akkor képez súlyosabban minősülő esetet, ha a korlátozottság a sértett idős korából vagy fogyatékosságából fakad. Amennyiben a sértett idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva egyáltalán nem képes a bűncselekmény elhárítására, azaz védekezésre képtelen, a Btk. 160. § (2) bekezdésének j) pontja alatti minősítő körülmény állapítandó meg. Ehhez képest az emberölés a (2) bekezdés j) és k) pontja szerint együttesen nem minősülhet.
Annak megítélése, hogy a sértett elhárításra korlátozottan volt-e képes egyrészt a sértett életkorának a mentális és fizikai állapotával összefüggésében kell jelentőséget tulajdonítani, másrészt a támadás jellegének és a kialakult erőviszonyoknak az egybevetését igényli.
III. Az emberölés és az öngyilkosságban közreműködés elhatárolása
Az öngyilkosság a magyar büntetőjog szerint nem bűncselekmény. A törvény azonban - a 160. § (5) bekezdése szerinti emberölés, illetőleg a 162. §-ban írt öngyilkosságban közreműködés című tényállásaiban - büntetni rendeli az öngyilkossághoz kapcsolódó (rábíró, azt elősegítő) magatartásokat.
1. Az emberölés Btk. 160. §-ának (5) bekezdése az öngyilkosságban közreműködéshez [Btk. 162. §] képest speciális törvényi tényállás, amely az emberölés alapesete szerint [160. § (1) bek.] rendeli büntetni azt, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt arra bírja rá, hogy maga váljon meg az életétől, ha az öngyilkosságot elkövetik.
A törvényi tényállás eredmény-bűncselekmény. Befejezettségéhez az szükséges, hogy az öngyilkosság végrehajtása folytán a passzív alany halála bekövetkezzék. Amennyiben tehát a passzív alany az öngyilkosság fogalmi ismérveit kimerítő magatartást megkezdi, de nem fejezi be, avagy befejezi, de a halál (az önkéntes elállás, illetőleg az önkéntes eredményelhárítás kivételével) bármely okból nem következik be, e bűncselekmény kísérletét kell megállapítani.
2. A Btk. 160. § (5) bekezdésének rendszertani elhelyezkedéséből és a 160. § (1) bekezdése szerinti büntetendőségéből, továbbá abból, hogy a cselekmény passzív alanya azonos a Btk. 160. (2) bekezdésének j) pontjában meghatározott egyik lehetséges passzív alannyal, az következik, hogy ezt a cselekményt a Btk. 160. §-ának (2) bekezdésében felsorolt körülmények nem minősítik súlyosabban.
3. A Btk. 160. §-ának (1) bekezdésében és az (5) bekezdésében meghatározott bűncselekmények a különös visszaesés szempontjából ugyanolyan bűncselekmények.
Ebből, és az előbbiekben írtakból az következik, hogy azzal szemben, akit korábban emberölés vagy a Btk. 160. § (6) bekezdése szerinti hasonló jellegű bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek és a Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pontjában meghatározott időtartam alatt a Btk. 160. § (5) bekezdése szerinti bűncselekményt elköveti - a Btk. 160. § (1) bekezdésében meghatározott büntetési tételkeretből kiindulva - mint különös visszaesővel szemben a Btk. 89. §-a alapján kell a büntetést kiszabni. Ellenben annak a személynek, aki a Btk. 160. §-ának (5) bekezdésében meghatározott bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésére ítélését követően a Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pontjában meghatározott időtartam alatt a Btk. 160. § (1) bekezdése szerinti [vagy értelemszerűen a 160. § (2) bekezdés a-g) illetve i-k) pontjai szerint minősülő] emberölést követ el, ez utóbbi cselekménye a Btk. 160. § (2) bekezdésének h) pontja szerint mint különös visszaesőként (is) elkövetett emberölésnek minősül.
4. A Btk. 162. §-ában meghatározott öngyilkosságban közreműködés törvényi tényállása kétféle elkövetési magatartást rendel büntetni: az öngyilkosságra rábírást és az öngyilkosság elkövetéséhez segítségnyújtást. Mindkét elkövetési magatartás kifejtése esetén a bűncselekmény már akkor befejezett, ha az öngyilkosságot megkísérlik, azaz akkor is, ha az öngyilkosság fogalmi ismérveit kimerítő magatartás nem eredményezi a halál bekövetkezését. A "bevégzettség" - a halál beállta - a törvényi tényállás teljességéhez nem feltétlenül szükséges.
a) Az öngyilkosságra rábírás fogalmilag az öngyilkosság elkövetésére "felbujtás" [azért sui generis alakzat, mert az öngyilkosság nem büntetendő].
Ezért a rábíró magatartás megállapításához a felbujtás ismérvei az irányadók.
b) Eltérő azonban az öngyilkosságra rábíró magatartás jogi értékelése (minősítése) a passzív alanytól és az elkövető életkorától függően.
A Btk. 162. § (1) bekezdésében meghatározott alapeset elkövetője bárki lehet, passzív alanya (az öngyilkos) általában bármilyen tizennyolcadik életévét betöltött akaratnyilvánításra (legalább korlátozottan) képes személy. Ugyanígy felel a tizennyolcadik életévét be nem töltött elkövető is, aki akaratnyilvánításra (legalább korlátozottan) képes tizennegyedik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét be nem töltött passzív alanyt bír rá az öngyilkosságra.
Ha az elkövető a tizennyolcadik életévét már betöltötte és az általa öngyilkosságra rábírt akaratnyilvánításra (legalább korlátozottan) képes passzív alany a tizennegyedik életévét betöltötte, de tizennyolcadik életévét még nem, a Btk. 162. §-ának (2) bekezdése szerinti minősített eset valósul meg.
Amennyiben a cselekmény passzív alanya (az öngyilkos) a tizennegyedik életévét sem töltötte be, vagy betöltötte ugyan, de akaratnyilvánításra képtelen, függetlenül az elkövető életkorától nem a 162. §-ban meghatározott bűncselekmény, hanem az emberölés 160. § (5) bekezdése szerinti alakzata valósul meg. Befejezettségére az 1. pont alatt írtak az irányadók.
c) Az öngyilkosságban közreműködés másik elkövetési magatartása, a más öngyilkosságához segítségnyújtás, az elkövető részéről fogalmilag a bűnsegéllyel azonosítható magatartást feltételez. Ehhez képest a segítségnyújtás lehet fizikai vagy pszichikai, történhet az öngyilkosság megkezdése előtt és az önpusztító magatartás folyamatában egyaránt, az előbbi esetben azonban nem lehet a pszichikai ráhatás öngyilkossági akaratot kialakító, hanem a már kialakult ilyen elhatározást erősítő, támogató. A segítség pedig nem nyilvánulhat meg az öngyilkosság fogalmi ismérveit kimerítő magatartás részleges, részbeni kifejtésében, mert ez a cselekvőség emberölés.
A segítségnyújtással elkövetett öngyilkosságban közreműködést illetően a 4/b) pontban kifejtett, a passzív alanyra és az alanyra (elkövetőre) vonatkozó elhatárolási elvek azzal az eltéréssel irányadók, hogy nemcsak 14. életévét betöltött és 18. életévét be nem töltött személy öngyilkosságában, hanem a 14. életévét be nem töltött személy öngyilkosságában való ilyen közreműködéssel is a Btk. 162. §-ának (2) bekezdésében megállapított minősített eset valósul meg, minthogy a Btk. 160. § (5) bekezdésében írt törvényi tényállás elkövetési magatartása között az öngyilkossághoz segítségnyújtás nem szerepel.
Akaratnyilvánításra képtelen passzív alany esetén, minthogy az ilyen személy általában az öngyilkosságra vonatkozó akaratelhatározásra sem képes, segítségnyújtással a 162. § szerinti bűncselekmény fogalmilag nem valósulhat meg. Ilyenkor a tárgyi értelemben öngyilkosságot kimerítő tevékenység "segítése" tulajdonképpen öngyilkosságra rábírás, ami a 160. § (5) bekezdésében meghatározott emberölés megállapítására ad alapot.
A Bszi. 37. §-a (1) bekezdése szerinti ülésen a Kúria által meghozott e jogegységi határozat elsősorban az élet elleni bűncselekmények törvényi tényállásait értelmezi, elvi tartalmú megállapításai azonban a testi épséget és egészséget sértő bűncselekmények elbírálásánál is figyelembe vehetők.
A jogegységi határozatot a jogegységi tanács a Bszi. 42. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján közzéteszi azzal, hogy az a Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelve I. és II. részének helyébe lép.
Budapest, 2013. július 8.
10. BK vélemény A terhes állapotban lévő nő sérelmére elkövetett testi sértésről
Ha a terhes állapotban levő nő a rajta elkövetett testi sértés következtében méhmagzatát elvesztette, a cselekmény a 2012. évi C. törvény 164. §-ának (6) bekezdés d) pontjának 2. fordulata szerint minősül.
A 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 164. § (6) bekezdés d) pontja a bűncselekmény tárgyi oldalán jelentkező minősítő körülményeket a maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás általános meghatározásában foglalja össze.
Amennyiben a terhes állapotban levő nővel szemben követtek el testi sértést és annak folytán a méhmagzatát elvesztette, ez a következmény önmagában - egyéb kihatások mérlegelésétől függetlenül - a sértett súlyos egészségromlását idézi elő; így az ilyen testi sértés a Btk. 164. § (6) bekezdésének d) pontjának 2. fordulata szerint minősül.
Ugyanakkor azonban alanyi vonatkozásban érvényesül a Btk. 9. §-a, mely szerint az eredményhez - mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez - a törvény által fűzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatók, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli. Következésképpen, ha az elkövető nem tudta és a tőle elvárható figyelem vagy körültekintés mellett a körülményekből nem ismerhette fel, hogy a bántalmazott nő terhes állapotban van: cselekménye nem minősíthető a Btk. 164. § (6) bekezdés d) pontjának 2. fordulata szerint.
BH 2021.5.127 I. A kiskorú veszélyeztetése és a kapcsolati erőszak halmazata valóságos. A kapcsolati erőszak magába olvasztja a könnyű testi sértést és a tettleges becsületsértést. A kiskorú veszélyeztetése és a testi sértés halmazatban állhat, ezért a tényállás a védett személyek köréből nem hagyja el a kiskorúakat. II. Ha a kiskorú veszélyeztetése úgy történik, hogy e tényállás szerint minősülő testi sértést követnek el vele szemben, akkor a kapcsolati erőszak lesz halmazatban a kiskorú veszélyeztetésével, értelemszerűen ebben az esetben a testi sértés nem lesz megállapítható [Btk. 164. § (2)-(4) bek., 208. § (1) bek., 212/A. § (2) bek. a) és b) pont].
[1] A járásbíróság a 2018. október 31. napján tartott tárgyaláson kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli kiskorú veszélyeztetése bűntettében [Btk. 208. § (1) bek.], ezért őt - halmazati büntetésül - hét év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és öt év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a terhelt szülői felügyeleti jogát három kiskorú gyermeke vonatkozásában megszüntette, valamint 312 420 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte a terheltet.
[3] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2019. április 3. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: a terhelt cselekményét 3 rendbeli kapcsolati erőszak bűntettének [Btk. 212/A. § (2) bek. a) pont] is minősítette és a szabadságvesztés tartamát négy év hat hónapra enyhítette. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az eljárási szabályok megsértése miatt, a Be. 868. § (1) bekezdésére hivatkozással [tartalma szerint a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja] alapján], valamint anyagi jogszabálysértést kifogásolva a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját megjelölve.
[5] Az eljárási szabálysértések körében a felülvizsgálati indítvány indokai szerint a 2018. október 31-i tárgyaláson az elsőfokú bíróság megsértette a Be. 868. § (1) bekezdésében írtakat, amikor nem figyelmeztette a terheltet az új eljárási törvény szerinti eljárási jogaira és kötelezettségeire, és ezzel megfosztotta őt attól a lehetőségtől, hogy az ügyész a vádiratban indítványozotthoz képest számára kedvezőbb, alternatív indítványt tegyen.
[6] Kifogásolta továbbá, hogy az említett tárgyaláson K. Á. K. tanú hatályos törvénynek megfelelő törvényes figyelmeztetése ugyancsak elmaradt.
[7] Azon álláspontjának adott hangot, hogy a másodfokú bíróság ítéletének rendelkező része és indokolása egymással teljes egészében ellentétes, mivel a másodfokon terhére rótt 3 rendbeli kapcsolati erőszak bűntettének sértettjeit a törvényszék nem nevezte meg, így személyükre csak következtetni lehet.
[8] Sérelmezte továbbá, hogy a K. Á. K. sérelmére elkövetett bűncselekményt anélkül állapították meg, hogy nevezett a járási ügyészség vádiratában sértettként szerepelne.
[9] A másodfokú bíróság eltérő jogi minősítése kapcsán, az EBH 2017.B17. elvi határozatra hivatkozással vitatta, hogy az elkövetési magatartás rendszeressége hiányában a kapcsolati erőszak valamelyik formája [akár a Btk. 212/A. § (2) bekezdés a) pontja, akár a b) pontja szerinti bűncselekmény] megállapítható volna.
[10] Elsődlegesen a megtámadott határozat megváltoztatását és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta a jogerősen kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakítása mellett.
[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában az előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak találta, részben nem tartotta alaposnak.
[12] Rámutatott, hogy a felülvizsgálati eljárás olyan szigorú törvényi előfeltételekhez kötött jogorvoslat, amely a Be. 649. §-ában meghatározott okokon túl nem tágítható. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 650. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye; tehát a felülvizsgálat során nemcsak a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. A jogkövetkeztetések helyessége is az irányadó tényállás alapján vizsgálható. Emiatt az indítványnak a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét és ezen keresztül a jogi minősítést vitató része a törvényben kizárt.
[13] A felülvizsgálati indítványnak a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja szerinti szabályszegésre hivatkozása nem alapos, mivel az a körülmény, hogy a bíróság a 2018. október 31-i tárgyaláson az új Be. hatálybalépésére, illetve eljárási jogaira és kötelezettségeire nem figyelmeztette a terheltet és K. Á. K. tanút, helytállósága esetén is a Be. 609. § (1) bekezdése szerinti relatív eljárási szabályszegésnek minősülne, amely miatt a felülvizsgálat törvényben kizárt.
[14] A megtámadott ügydöntő határozatnak az ítélet rendelkező része és indokolása között nincs a főkérdések tekintetében olyan ellentétes megállapítás, amely a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja szerinti szabályszegést jelentene. Az indítvány erre hivatkozása formai jellegű, valójában a másodfokú bíróság által megállapított, az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi minősítés helyességének vitatása. A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont I. fordulata szerinti felülvizsgálati ok további törvényi előfeltétele, a ba) vagy bb) alpontok valamelyikének fennállta.
[15] Az irányadó tényállás szerint a terhelt 2010-től 2015. január 17-éig élettársát, K. Á. K.-t, valamint D. K. és N. T. utónevű gyermekeit többször bántalmazta, trágár, megalázó, gúnyos szavakkal illette és megöléssel is fenyegette. A kiskorú sértettek esetében a terhelt rendszeres bántalmazásai alkalmasak voltak nyolc napon túl gyógyuló sérülések okozására, míg a terhelt élettársánál a 2012. május 29-i bántalmazás következtében borda- és arccsonttörés formájában a súlyos sérülés be is következett. Ezzel a Btk. 459. § (1) bekezdés 14. pontja szerinti közös háztartásban élő hozzátartozói sérelmére mintegy öt éven át tanúsított az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos, több esetben súlyos testi sérülés okozására is alkalmas tettleges magatartást, amely a másodfokú bíróság álláspontjának megfelelően a kapcsolati erőszak bűntettének törvényi tényállásába is ütközik és a kiskorú gyermekeknél a kiskorú veszélyeztetésének bűntettével valóságos alaki halmazatban áll.
[16] A rendszeresség fogalmának értelmezésére felhívott elvi döntés éppen a védő érvelésével ellentétes és a döntés helyességét támasztja alá. Ugyanakkor a másodfokú bíróság jogi indokolása téves és a tényállás általa történt kiegészítésével is ellentétben áll. A törvényszék érvelése szerint mindhárom sértettnél a tettleges becsületsértésnek minősülő cselekvőség esetében állapítható meg a rendszeresség, illetve erre folyt bizonyítás. Ezért a sértettek számához igazodó rendbeliséggel a terhelt által elkövetett kapcsolati erőszak bűntettét a Btk. 212/A. § (2) bekezdés a) pontja szerint minősítette.
[17] Az ügyészi álláspont szerint az irányadó tényállás alapján a terhelt mindhárom sértett sérelmére rendszeresen, nem csupán az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartást tanúsított, hanem nyolc napon túl gyógyuló sérülések okozására alkalmas testi sértést is, ezért e bűncselekmény helyes minősítése mindhárom sértettnél a Btk. 212/A. § (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő kapcsolati erőszak bűntette, amely egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[18] A törvénysértő minősítés azonban csak akkor eredményez felülvizsgálatot, ha emiatt törvénysértő büntetést szabtak ki. A terhelttel szemben halmazati büntetésül kiszabott négy év hat hónap szabadságvesztés és öt év közügyektől eltiltás mellékbüntetés törvényes, erre figyelemmel a jogerős ügydöntő határozat a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti felülvizsgálati okkal nem érintett.
[19] A kifejtettek alapján a Legfőbb Ügyészség indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot tanácsülésen hatályában tartsa fenn.
[20] A felülvizsgálati indítványban foglalt ügyészi álláspontra tett észrevételében a védő továbbra is fenntartotta, hogy az indítványban kifogásolt eljárási szabálysértések megalapozzák a felülvizsgálatot, valamint, hogy a kapcsolati erőszak tényállási elem (rendszeres elkövetés) hiányában nem valósulhatott meg.
[21] A terhelt felülvizsgálati indítványa részben törvényben kizárt, részben nem alapos.
[22] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el.
[23] A felülvizsgálati indítványnak az eljárási szabályok megsértésére vonatkozó részét illetően a Kúria az alábbiakra mutat rá:
[24] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozatával szemben eljárási szabálysértés miatt akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
[25] A fenti rendelkezés nem hagy kétséget afelől, hogy a rendkívüli jogorvoslat csak a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező, úgynevezett abszolút eljárási szabálysértések esetén vehető igénybe.
[26] A terhelt esetében az új törvény hatálybalépésére történő figyelmeztetés elmaradása legfeljebb relatív eljárási szabálysértés lehetne. A terhelt érdekében védő járt el, aki a tárgyaláson jelen volt és aki a Be. 42. § (4) bekezdés c) pontja értelmében egyébként is köteles a terheltet a védekezés törvényes eszközeiről felvilágosítani, a jogairól tájékoztatni, a kötelezettségeire figyelmeztetni. Emiatt a figyelmeztetés elmaradása miatt a terheltet hátrány nem érheti.
[27] A tanú új eljárási törvény rendelkezéseire történő figyelmeztetésének elmaradása ugyancsak legfeljebb relatív eljárási szabálysértés lehet.
[28] A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjára figyelemmel a Be. 649. § (2) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati ok, ha az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. A jelen ügyben azonban ilyenről szó sincs. A felülvizsgálati indítvány azt kifogásolja, hogy a másodfokú ítéletből nem állapítható meg, mely sértettek sérelmére valósult meg a kapcsolati erőszak bűntette, erre nézve legfeljebb következtetés vonható. Ezzel szemben a másodfokú ítélet név szerint felsorolja e bűncselekmény passzív alanyait.
[29] Azzal a kifogással, miszerint K. Á. K.-t a vádirat nem említi sértettként, az indítvány arra utal, hogy a másodfokú bíróság a vádon túlterjeszkedve állapított meg bűnösséget.
[30] A tárgyi vádhoz kötöttség azt jelenti, hogy a bíróság kizárólag olyan cselekményt, olyan tényt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz. A bíróságnak eljárása során a vádat ki kell merítenie [Be. 6. § (2) bek.]. Ellenkező esetben, vagyis, ha a bíróság a vád tárgyává tett cselekményt nem bírálja el, az a tényállás megalapozatlanságát eredményezi.
[31] Változatlanul irányadó ugyanakkor, hogy a vád tárgyává tett cselekmények történeti tényállásának leírása határozza meg a vád kereteit, és a bíróságnak ezen tényeket elbírálva kell a vádat kimerítenie.
[32] A vádelv sérelme nem valósul meg, ha a bíróság a vádiratban megnevezett terheltnek a vádiratban terhére rótt cselekmény elkövetési magatartását rögzíti, és a tettazonosság keretei között a sértett személyét - a vádiratban foglaltaktól - eltérően állapítja meg. Akkor sem valósul meg a vádhoz kötöttség sérelme, ha a bíróság ténymegállapítása szerint a vádiratban leírt és elbírált cselekménynek nem egy, hanem több sértettje van (EBH 2015.B13.)
[33] Erre utal a Be. 615. § (2) bekezdés c) pontja is, amikor a másodfellebbezés lehetőségét az alapozza meg, hogy a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg a másodfokú bíróság, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.
[34] A járási ügyészség vádirata hiánytalanul tartalmazza a cselekmény történeti tényállását, részletesen leírja a terhelt által elkövetett, az élettárs bántalmazásával kapcsolatos tényeket.
[35] Egyébként a hatályos eljárási törvény szerint a váddal kapcsolatban csak az felülvizsgálatot megalapozó (abszolút) eljárási szabálysértés, ha a bíróság nem az arra jogosult által emelt vád alapján járt el [Be. 649. § (2) bek. c) pont].
[36] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt helye van [Be. 648. § a) pont], ha a bíróság a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg, illetve a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a Btk. más szabályának megsértésével kiszabott büntetés miatt.
[37] A kapcsolati erőszak bűntettének megállapítása számos kérdést vetett fel. Ennek kapcsán vizsgálni kellett, hogy a terhelt cselekvőségében van-e rendszeresség; ennek megállapíthatósága esetén, hogy a Btk. 212/A. § (2) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti minősítés foghat-e helyt; kizárható-e a kettős értékelés a kapcsolati erőszak és a testi sértés, illetve tettleges becsületsértés tekintetében; állhat-e egymással halmazatban az a) illetve b) pont szerinti magatartás; mindhárom kiskorú sértettnél alkalmas-e a magatartás a (2) bekezdés b) pontja szerinti bűncselekmény megállapítására; kiterjed-e ez az anyára is; helytálló-e a másodfokú bíróság jogi indokolása a nagy nyilvánosság előtt elkövetett tettleges becsületsértés tekintetében.
[38] A 2013. évi LXXVIII. törvény 19. § (5) bekezdése 2013. június 30-i hatállyal új tényállásként iktatta be a jogrendszerbe a kapcsolati erőszakot, mint a "családon belüli erőszak" elleni hatékonyabb fellépés eszközét.
[39] A Btk. 212/A. § (1) bekezdése szerint: aki gyermekének szülője, továbbá az elkövetéskor vagy korábban vele közös háztartásban vagy egy lakásban élő hozzátartozója, volt házastársa, volt élettársa, gondnoka, gondnokoltja, gyámja vagy gyámoltja sérelmére rendszeresen
a) az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartást tanúsít,
b) a közös gazdálkodás körébe vagy közös vagyonba tartozó anyagi javakat von el és ezzel a sértettet súlyos nélkülözésnek tesz ki, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[40] A (2) bekezdés kimondja, hogy aki az (1) bekezdésben meghatározott személy sérelmére rendszeresen követ el
a) a 164. § (2) bekezdése szerinti testi sértést vagy a 227. § (2) bekezdése szerinti becsületsértést, bűntett miatt három évig;
b) a 164. § (3) és (4) bekezdése szerinti testi sértést, a 194. § (1) bekezdése szerinti személyi szabadság megsértését vagy kényszerítést, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[41] A törvény miniszteri indokolása szerint a "családon belüli erőszak" alapvetően egy kriminológiai fogalom, az e körbe vonható cselekmények igen széles skálán mozognak, kezdve a becsületsértés szabálysértési tényállásától egészen az akár többszörösen minősülő emberölés bűntettéig. Az új bűncselekmény ebbe a széles spektrumú elkövetési körbe teljes mértékben illeszkedik.
[42] Az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartás fogalom használata könnyebben bizonyíthatóvá teszi a tényállást, mintha a kizárólag szubjektív vizsgálatok alapján bizonyítható lelki sérelemmel, lelki bántalmazással próbálnánk a háztartáson belüli erőszak hasonló megnyilvánulási formáit szabályozni.
[43] A bűncselekmény megvalósulásához szükséges feltétel továbbá a rendszeresen megvalósuló elkövetés.
[44] A törvény a bűncselekmény elkövetési magatartásait az új Btk.-ban már szereplő büntetőjogi tényállásokra történő hivatkozással határozza meg. Az új Btk. az összefoglalóan családon belüli erőszak körében elkövetett cselekményeket külön-külön tényállásokban egyébként is szigorúan bünteti. Mindazonáltal, a törvény szándéka az elkövető elrettentése, és erre figyelemmel egyes kevésbé súlyos szabadságvesztéssel fenyegetett, a családon belüli erőszak körébe vonható bűncselekményeket (a testi sértés egyes alakzatait, a becsületsértést, a személyi szabadság megsértését és a kényszerítést) súlyosabban rendeli büntetni.
[45] A törvényben nem szerepel a magánindítvány annak ellenére, hogy a tényállás alapjául szolgáló cselekmények közül egyesek (könnyű testi sértés, tettleges becsületsértés) alapesetben magánindítványhoz kötöttek, az új tényállás esetén annak speciális és súlyosabb jellegére tekintettel (hozzátartozói viszony, rendszeresség, elkövetéskori vagy korábbi együttélés) már anélkül is elindulhat az eljárás.
[46] A halmazati kérdések körében a miniszteri indokolás az alábbiakra hívja fel a figyelmet:
[47] A kiskorú veszélyeztetése és a testi sértés a jelenlegi gyakorlat szerint is halmazatban állhat, ezért a tényállás a védett személyek köréből nem hagyja el a kiskorúakat. Ha a kiskorú veszélyeztetése úgy történik, hogy e tényállás szerint minősülő testi sértést követnek el vele szemben, akkor ez a tényállás lesz halmazatban a kiskorú veszélyeztetésével, értelemszerűen ebben az esetben az új Btk. 164. §-a szerinti testi sértés nem lesz megállapítható.
[48] Tekintettel arra, hogy a sértetti kör egyes számban van meghatározva, a tényállás megállapíthatóságához a rendszeres elkövetésnek azonos sértett sérelmére kell megvalósulnia. A sértettek számához igazodóan, ha mindegyik esetében megvalósul a rendszeres elkövetés, akkor e bűncselekmény halmazata lesz megállapítható, ugyanúgy, mint a testi sértésnél és a többi, a tényállásban felsorolt bűncselekménynél.
[49] Azonos sértett sérelmére rendszeresen elkövetett, a tényállásban szereplő különböző bűncselekmény esetén is e bűncselekmény lesz megállapítható (pl. első alkalommal könnyű testi sértést, második alkalommal tettleges becsületsértést követ el). Ugyanez igaz, ha az egyik bűncselekmény az (1) bekezdés a) pontjában, a másik bűncselekmény az (1) bekezdés b) pontjában szerepel, ebben az esetben a súlyosabban minősülő fordulatot kell megállapítani, az magába olvasztja az enyhébb cselekményt.
[50] A fentiekből következően a kiskorú veszélyeztetése és a kapcsolati erőszak halmazata valóságos és e bűncselekmények mellett a testi sértés nem állapítható meg. A kapcsolati erőszak magába olvasztja a könnyű testi sértést és a becsületsértést.
[51] Az azonos vagy enyhébb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmények (könnyű testi sértés, súlyos testi sértés) beolvadnak a kapcsolati erőszakba.
[52] A halmazat a sértettek számához igazodik, több sértettnél a (2) bekezdés szerinti bűncselekmény csak akkor állapítható meg, ha valamennyiük esetében megvalósul a rendszeresség.
[53] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényeges részei szerint a terhelt 2010. évtől 2015. január 17. napjáig terjedő időben vele együtt élő élettársát, K. Á. K. sértettet "…gyermekeik szeme láttára rendszeresen bántalmazta…", "…2012. május 29-én földre lökte, majd több órán keresztül ütötte, rugdosta a sértettet - neki borda- és arccsonttörést okozva -, aki végül eszméletét vesztette…", "…2012 júliusában a vádlott K. Á. K.-t megverte, kést dobott felé…"; "D.-t "heti rendszerességgel verte, tenyérrel, ököllel ütötte, földre lökte, megrugdosta, hosszú haját megragadva ráncigálta…", "…2012. május 29-én fejét ütötte, hajánál fogva húzta a földön…", "…egy alkalommal ököllel többször megütötte a D. arcát, akinek eleredt az orra vére és szája feldagadt…", "…egy alkalommal osztályfőnöke otthonában olyan erővel ütötte arcon, hogy egyensúlyát veszítve letántorodott a lépcsőről…", "…ha cigarettázáson kapta, megverte…"; N.-nek "…2012. május 29-én fejét ütötte, haját tépte és rugdosta, fejét csőbe verve azt kiabálta, hogy megöli…", "…egy téli alkalommal megütötte, megrugdalta a falhoz szorított, azon lecsúszva összegömbölyödő kislányt…", "…egy alkalommal megverte őt…"; B.-t "…nem bántotta…", "…egy alkalommal megpofozta…".
Ugyancsak a tényállásba tartozó megállapítás, miszerint "a vádlott a több éven át tartó erőszakos, durva, megalázó viselkedésével, a családtagokat ért rendszeres bántalmazásaival állandó lelki gyötrelmet és testi szenvedést okozott kk. V. D. K., kk. V. N. T. nevű gyermekeinek és lelki gyötrelmet az ezt a magatartást szemtanúként átélő kk. V. B. T. utónevű gyermekének. A vádlott a szülői feladatából eredő kötelezettségét rendszeresen és súlyosan megszegte és ezzel a három kiskorú sértett értelmi, erkölcsi, érzelmi fejlődését, továbbá kk. V. D. K. és kk. V. N. T. sértett testi fejlődését súlyosan veszélyeztette."
[54] A másodfokú bíróság a tényállást helyesbítette, amikor kirekesztette belőle azt a részt, hogy "B.-t a vádlott nem bántotta", továbbá kiegészítette K. Á. K.-nak a 2012. május 29-i bántalmazása alkalmával elszenvedett, nyolc napon belül gyógyuló sérülései felsorolásával és azzal, hogy "a vádlott a gyermekeinek szülője, illetve a vele egy lakásban élő gyermekei sérelmére a becsületsértést is megvalósító bántalmazást rendszeresen követte el".
[55] Egyetértett a Kúria a másodfokon eljárt törvényszék azon álláspontjával, miszerint a terhelt, mint a D. K. és N. T. kiskorú gyermekek szülője, illetve K. Á. K. Btk. 459. § (1) bek. 14. pont a) alpontja szerinti közös háztartásban élő hozzátartozója, a sérelmükre mintegy öt éven keresztül, rendszeresen tanúsított, az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos, több esetben testi sérülés okozására is alkalmas tettleges magatartása - a másodfokú bíróság jogi álláspontjának megfelelően - a kapcsolati erőszak bűntettének tényállásába is ütközik, amely a két kiskorú gyermeknél a sérelmükre elkövetett kiskorú veszélyeztetésének bűntettével valóságos alaki halmazatban áll.
[56] A rendszeresség kapcsán ugyanakkor ellentmondásos a másodfokú határozat tényállása és jogi indokolása. A tényállás másodfokon tett kiegészítése rögzíti, hogy a terhelt "a gyermekek és szülőjük sérelmére a bántalmazást rendszeresen követte el". Ugyanakkor a törvényszék jogi indokolásában kifejti, hogy a kapcsolati erőszak (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt magatartások ugyanazon magatartás esetében egymással nem állhatnak valóságos halmazatban és csak rendszeresség esetén lehet az elkövetés tényállásszerű, majd a súlyos testi sértés tekintetében erre vonatkozó részletesebb bizonyítás hiányában arra von következtetést, hogy a (2) bekezdés b) pontja szerinti minősítés kapcsán a rendszeresség nem állapítható meg.
[57] A másodfokú bíróság indokolása téves - és ebben helytálló a védő álláspontja -, mivel a rendszeresség a kapcsolati erőszak Btk. 212/A. § (2) bekezdés a) és b) pontjában írt bűncselekmény megállapításához egyaránt szükséges.
[58] Ugyanakkor a rendszeres elkövetés a tényállás része, ezért ennek kétségbe vonásával a védő lényegében a tényállást támadta.
[59] A kapcsolati erőszak bűncselekménye tényállásában szereplő "rendszeresen" törvényi feltétel nemcsak sokszámú és időben elhúzódó magatartásokat jelent, az eset körülményeitől függően akár két alkalommal történő elkövetés esetén is megállapítható (BH 2020.195.).
[60] A Btk. 212/A. § (2) bekezdés a), illetve b) pontja szerinti minősített eset megvalósulásához megkívánt rendszeres elkövetés legalább két, rövid időközönkénti, azonos sértett sérelmére megvalósított elkövetést takar. A rendszeresség nem a köztes időtartam hosszát, hanem az alkalomszerűség kizártságát feltételező fogalom. Jelentéstartalma több, mint ismétlődés, magában hordja ugyanis az elkövetőnek az egyes alkalmakat összekapcsoló tudatállapotát: az elkövető "rendszert csinál" magatartásából, magatartása nem rendkívüli, tehát legalább két elkövetést feltételez (EBH 2017.B17.)
[61] A törvényi szabályozás indokolása szerint a Btk.-nak a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekről szóló XIX. Fejezete, a gyermekek érdekét sértő és család elleni bűncselekményekről szóló XX. Fejezete és a törvényben meghatározott új büntetőjogi tényállás is a nőkkel szembeni erőszak és a háztartáson belüli erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Európa tanácsi egyezmény (CAHVIO) rendelkezéseinek figyelembevételével került megalkotásra, így a Btk. - más büntetőjogi tárgyú jogszabályokkal kiegészítve - megfelel a nemzetközi elvárásoknak.
[62] A törvény a hozzátartozó bántalmazását új elkövetési magatartásokkal egészítette ki, és erre figyelemmel meg is változtatta a bűncselekmény megnevezését, mivel az új elkövetési magatartásokkal a tényállás már nem csupán bántalmazásról rendelkezik. A kapcsolati erőszak önálló, új tényállás jellegét tovább erősíti, hogy a már meglévő tényállásokhoz képest - a sértettek speciális jellegére, és a rendszeres elkövetésre tekintettel - az új tényálláshoz kapcsolódó szigorúbb büntetési tételek mellett abban olyan új magatartások kriminalizálása is megjelenik, amelyek eddig nem szerepeltek a Btk.-ban. A törvény ennek megfelelően a testi sértés szintjét el nem érő, de - többek között - a sértett emberi méltóságát súlyosan sértő erőszakos magatartásokat is büntetni rendeli.
[63] A törvény a bűncselekmény elkövetési magatartásait a Btk.-ban korábban már szereplő büntetőjogi tényállásokra történő hivatkozással határozza meg. A Btk. az összefoglalóan családon belüli erőszak körében elkövetett cselekményeket külön-külön tényállásokban egyébként is szigorúan bünteti. Mindazonáltal a törvényhozó szándéka - a miniszteri indokolásból kitűnően - az elkövető elrettentése, és erre figyelemmel egyes kevésbé súlyos szabadságvesztéssel fenyegetett, a családon belüli erőszak körébe vonható bűncselekményeket (a testi sértés egyes alakzatait, a becsületsértést, a személyi szabadság megsértését és a kényszerítést) súlyosabban rendeli büntetni. A bűncselekmény megvalósulásának feltétele a rendszeres elkövetés.
[64] A rendszeres elkövetést az ugyanazon sértett sérelmére megvalósított testi sértés és a tettleges becsületsértés akár egymást követő, ismétlődő elkövetése is megalapozza, ugyanis a Btk. 227. § (2) bekezdése szerinti becsületsértés beleolvad a Btk. 164. § (2) bekezdése szerint testi sértésbe, mivel a becsület csorbítására alkalmas cselekmény - a tettleges bántalmazás körén kívül eső - minden olyan gesztus, illetve sértő mozdulat, ütésre emelt kéz, lökdösődés, amely az elkövetőnek a sértettel szemben tanúsított megvető, lealacsonyító értékítéletét fejezi ki (EBH 2017.B17.).
[65] Helytálló a másodfokú bíróság álláspontja a tekintetben, hogy kiskorú V. B. sértett tekintetében, akinél egyszeri becsületsértés vétsége valósult meg - rendszeresség hiányában - nem állapítható meg a kapcsolati erőszak.
[66] A Kúria dogmatikailag egyetértett a Legfőbb Ügyészség által a felülvizsgálati indítványra tett nyilatkozattal.
[67] Ugyanakkor nem helytálló a felülvizsgálati indítvány azon hivatkozása, amely szerint a tényállásban rögzített több, elkülönült cselekmény nem alkalmas a rendszeresség megállapítására, ugyanis a rendszeresség nem a köztes időtartam hosszát, hanem az alkalomszerűség megállapításának kizártságát feltételező fogalom. Ez megfelel a másodfokon kiegészített tényállásnak.
[68] Az irányadó tényállás alapján a terhelt mindhárom sértett (V. D. K., V. N. T. kiskorú gyermekek, illetve K. Á. K. élettárs) sérelmére nem csupán az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartást tanúsított, hanem nyolc napon túl gyógyuló sérülések okozására alkalmas testi sértést is.
A tényállás azonban nem alkalmas ennek megállapítására, mivel nem tartalmazza, hogy ilyen jellegű bántalmazást a terhelt a kapcsolati erőszakot önálló bűncselekménnyé nyilvánító, hatályos Btk. hatálybalépését - 2013. július 1. napját - követően valósította volna meg. Ugyanakkor a tényállás szerint tettleges becsületsértés, illetve könnyű testi sértés mindhárom sértett esetében 2013 júliusát követően is rendszeresen megvalósult. Ezért a bűncselekmény helyes minősítése 3 rendbeli, a Btk. 212/A. § (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő kapcsolati erőszak bűntette, amely 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[69] Mindezek alapján a másodfokú bíróság - annak ellenére, hogy a jogi indokolása nem helytálló, a fentebb kifejtettek szerint - törvényesen járt el, amikor a terhelt tényállásban írt cselekményét kapcsolati erőszak bűntettének [Btk. 212/A. § (2) bek. a) pont] is minősítette.
[70] A terhelt a kiszabott büntetést is sérelmezte. A kiszabott büntetés törvényes minősítés mellett csak akkor tekinthető törvénysértőnek, és esik a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont II. fordulat ba) alpontja alapján felülvizsgálat alá, ha a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, így a büntetést a bűncselekmény minősítéséhez kapcsolódó büntetési tételkeret megsértésével, avagy az irányadó büntetési tételkereten belül ugyan, de a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megsértésével szabták ki (BH 2016.264.II.).
[71] Az esetlegesen hibás minősítés nem önmagában, hanem csak akkor képezi felülvizsgálat alapját, ha a helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés) törvénysértő. A minősítés alatt a cselekmény Btk. Különös Része szerinti minősítése - az alapeset és annak enyhébben, vagy súlyosabban minősülő esete egyaránt - értendő (BH 2019.4.).
[72] A tényállásban írt kiskorú veszélyeztetése bűntettének büntetési tételkerete egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, így a halmazati büntetés felső határa hét év hat hónap.
[73] A terhelttel szemben az eljárt bíróságok halmazati büntetésül négy év hat hónap szabadságvesztést szabtak ki, amely a súlyosabb bűncselekmény büntetési tételén belül maradt, így a büntetés mértéke törvényes. Ugyancsak törvényes a vele szemben alkalmazott közügyektől eltiltás mellékbüntetés is.
[74] A Kúria hivatalból elvégzett vizsgálata [Be. 659. § (6) bek.] alapján felülvizsgálatot megalapozó ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés [Be. 649. § (2) bek.] nem történt.
[75] A kifejtettek értelmében a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva - a terhelt védője útján előterjesztett felülvizsgálati indítványának nem adott helyt és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 737/2020.)
BH 2020.7.194 I. Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettét követi el, aki a sértettet hastájékon ököllel, legalább közepes erővel úgy üti meg, hogy a sértettnek életveszélyes sérülést - léprepedést - okoz, majd lépét eltávolítják [Btk. 164. § (1), (8) bek.]. II. Az ökölbe szorított kézzel ütés akaratlagos, szándékos cselekvés, amelynek során az erőt uralni kell, másként erőszakká fajul, s ezáltal jogellenes magatartást valósít meg. Ököllel, közepes erővel hasra ütni annak belenyugvását jelenti, hogy a másiknak testi sérülése keletkezhet [Btk. 7. §]. III. Az életveszélyes eredmény tekintetében megállapítható gondatlanság a vegyes bűnösségű cselekmény fogalmi eleme, de nem változtat az alapcselekmény - testi sértés - szándékosságán. A meggondolatlan magatartás nem azonos a gondatlansággal [Btk. 7. §, 9. §].
[1] A törvényszék a 2018. április 6. napján kihirdetett ítéletével a terheltet testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek., (8) bek. 1. ford.] miatt mint visszaesőt 3 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2019. január 29. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a városi bíróság végzésével kiszabott 5 hónap fogházbüntetéssel kapcsolatban engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette. Rendelkezett a járulékos kérdésekről, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében. Kifejtette, hogy a bíróság tévesen mondta ki bűnösnek szándékos bűncselekményben, valójában egy szerencsétlen baleset történt, amely miatt a sértett sem kérte a megbüntetését. Kifogásolta a bizonyítást, mivel nem vizsgálták a védekezésében előadottakat, mely szerint a sértett sérülését másként szerezte. Az igazságügyi orvos szakértő csak azt állapította meg, hogy a terhelt okozhatta a sérülést, azonban nem vizsgálta az általa előadott máskénti sérülés lehetőségeit. Kifogásolta továbbá a visszaesői minőségének megállapítását.
[4] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, az orvos szakértői véleménynek a vitatása felülvizsgálati eljárásban törvényben kizárt. Emellett az irányadó tényállás alapján a bíróság törvényesen minősítette a terhelt cselekményét életveszélyt okozó testi sértés bűntettének, ebben a részében az indítvány nem alapos.
[5] Helytálló a terhelt visszaesői minőségének megállapítása is.
[6] Erre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[7] A Kúria a Be. 660. § (2) bekezdés b) pontja alapján nyilvános ülést tartott.
[8] A védő a terhelt felülvizsgálati indítványában foglaltakat fenntartotta azzal, hogy a cselekmény törvénysértő minősítése és ez alapján a törvénysértő büntetés kiszabása miatt van helye felülvizsgálatnak. Emellett a tényállásból nem állapítható meg egyértelműen, hogy testi sértés okozására irányult a terhelt szándéka, a sértett és a terhelt közötti erőviszonyokat nem vizsgálta a bíróság, megszokott volt közöttük a dulakodás, ezért nem kellett sérülés lehetőségével számolnia a terheltnek.
[9] Indítványozta, hogy a Kúria az ítéletet változtassa meg, és a terhelt bűnösségét a Btk. 164. § (9) bekezdés c) pontja szerinti, gondatlanságból elkövetett testi sértés vétségében állapítsa meg, és a kiszabott büntetést enyhítse. A Legfőbb Ügyészség képviselője az átiratában foglaltakat fenntartotta és indítványozta, hogy a Kúria az első- és másodfokú határozatot hatályában tartsa fenn.
[10] A terhelt utolsó szó jogán előadta, hogy a sértettel jó viszonyban van, soha nem akarta bántani, nem akart sérülést okozni neki, sajnálja, ami történt.
[11] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[12] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szemben jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. A Be. 648. §-a szerinti felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye és kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[13] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[14] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének - a minősítéssel kapcsolatos más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül - a kiszabott büntetésnek, illetve mértékének vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[15] Ehhez képest a terhelt indítványában a jogerős tényállástól eltérve a védekezését ismételte meg, kifogásolva a bizonyítást, a bizonyítékok értékelését, elégtelennek tartva a szakértői bizonyítást, eltérő tényállás megállapítását célozva. Felülvizsgálatban ez kizárt. Ugyanez vonatkozik a védőnek a tényállás megalapozottságát vitató észrevételeire is.
[16] Ezen túlmenően a terhelt és a védő is kifogásolta a cselekmény minősítését és ezzel összefüggésben a büntetés kiszabását.
[17] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki.
[18] A felülvizsgálati indítvány szerint véletlen baleset történt a terhelt és a sértett közötti szokásos, játékos bokszolás közben, így a cselekmény helyes minősítése gondatlanságból elkövetett életveszélyt okozó testi sértés vétsége [Btk. 164. § (1) bek., (9) bek. c) pont].
[19] Az irányadó tényállás lényege a következő:
[20] "...a vádlott 2017. február 4. napját megelőző időszakban munkaviszonnyal nem rendelkezett, megélhetését az általa két gyermek után felvett gyermekgondozási segély biztosította. Unokatestvérénél, a sértettnél tartózkodott, mintegy két hét időtartamban. Ezen időszak alatt az unokatestvérek rendszeresen nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztottak.
[21] 2017. február 3. napján a vádlott lakóhelyére távozott, majd napközben Sz.-en, ezt követően pedig ismét T.-n folytatta az italozást a sértett t.-i családi házas ingatlanában.
[22] A vádlott a sértett szobájában aludt 2017. február 4. napján, a reggeli órákban a vádlott és a sértett felébredtek. A vádlott és a sértett a reggeli órákban a boltban többek között alkohol tartalmú italokat is vásároltak, amelyeket részben elfogyasztottak és ezáltal ittas állapotba kerültek. A vádlott a sértett előtt nem ismert okból, indulatos állapotban volt már ekkor. Kettejük között szokás volt az, hogy játékosan ütögették egymást, így a vádlott álló testhelyzetből a közöttük szokásban volt ütögetést meghaladó erővel, egy alkalommal, jobb ököllel a vele szemben álló sértettet hastájékon, bal oldalán minimálisan közepes erővel megütötte. Ekkor a sértett erős fájdalmat érzett a hastájékon, amitől összeesett, ez a fájdalom kb. 2 percig tartott. Ezt követően a sértett a vádlottal együtt napközben újból szeszes italt fogyasztott. A sértett a délutáni órákban ismerőséhez, Zs. Á.-hoz ment, majd este 18 és 19 óra között rosszul lett, hozzá ismerősei orvost hívtak.
[23] A sértett a reggeli órákban a terhelt ökölütésétől ún. kétszakaszos léprepedést szenvedett el, amelynek során a traumás erőbehatásokra a léptok részlegesen átszakadt, majd a teljes szakadás csak órákkal később következett be, a léptok alatti vérzés miatt megnövekedett nyomás hatására, a trauma kapcsán meggyengült tokrészletnek megfelelően. A léprepedés következtében azt műtéti úton el kellett távolítani. A léprepedés sérülés 8 napon túl gyógyuló, tényleges gyógytartama 6-8 hétre tehető. Ez közvetlen életveszélyes állapottal járó sérülés, idejében történő szakszerű orvosi beavatkozás nélkül, a hasüregbe történő elvérzés, vérvesztéses sokk a sérült halálához vezetett volna. A lép eltávolítása maradandó fogyatékosságként értékelendő, a lépeltávolítással összefüggésben 5%-os egészségkárosodás alakult ki. Súlyos egészségromlás nem alakult ki."
[24] A felülvizsgálati indítványban célzottakkal szemben a jogerős tényállás szerint a cselekmény nem játékos bokszolás volt a terhelt és a sértett között, azzal együtt, hogy kettejük között valóban szokás volt egymás játékos ütögetése. Az irányadó tényállás azonban - ezen szokástól is - eltérő körülményeket tartalmaz, a terhelt meggondolatlan magatartása nem azonos a gondatlan elkövetéssel, a megbánása büntetéskiszabási tényező.
[25] A Btk. 7. §-a szerint szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja vagy e következményekbe belenyugszik.
[26] Az ökölütés kétségtelen akaratlagos, szándékos magatartás, a kéz ökölbe szorítása eleve akaratlagos cselekvés, az ütés ereje, a támadott testtájék pedig kizárja a gondatlan testi sértés megállapítását.
[27] A másik fél megütése eleve előre láthatóan kockázatos magatartás, az erőt pedig uralni kell, amennyiben azt játéknak tekinti a terhelt, különben erőszak lesz belőle, ekként jogellenes magatartás. Jelen esetben azonban ez történt.
[28] A terhelt ütése nem volt véletlen, nem volt korlátozott, nem játék volt, így a testi sértésre mint alapcselekményre irányuló eshetőleges szándék megállapítása törvényes, a terhelt, ha a cselekményének ezen következményét nem is kívánta, de abba belenyugodott.
[29] Ezzel szemben az eredmény, az életveszély tekintetében hiányzott a terhelt részéről a rágondolás. Következésképpen emiatt hanyag gondatlanság terheli, mivel a cselekménye következményeit azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet, körültekintést elmulasztotta.
[30] Ekként a terhelt által elkövetett cselekmény vegyes bűnösséggel megvalósított bűncselekmény. Az alapcselekmény tekintetében eshetőleges szándék, míg az eredmény vonatkozásában (életveszély) gondatlanság terheli a terheltet.
[31] A cselekmény minősítése törvényes, a helyes minősítéshez kapcsolódó törvényi keretek között kiszabott büntetés nem törvénysértő, az megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak, ezért nincs lehetőség a jogerős határozat megváltoztatására.
[32] A visszaesői minőség megállapítása pedig nem törvénysértő, felülvizsgálati okot nem képez.
[33] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 754/2019.)
BH 2020.9.257 I. A szándékosság és gondatlanság a bűnösség jogi fogalmát alkotják, ezért eldöntésük jogkérdés. Megállapításához az elkövető tudattartalmát - az alanyi okozatosságot - kell tisztázni, amelyre a tárgyi oldal ismérveinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) vizsgálata alapján lehet következtetni [Btk. 7. §, 8. §, 9. §]. II. Más személy arcának, fejének, felső testének többszörös zúzódását ökölütésekkel, taposással, rugdalással történő előidézése akkor is a súlyos testi sértés bűntette kísérletének megállapítását alapozza meg, ha az előidézett sérülések ténylegesen 8 napon belül gyógyulnak. A kifejtett bántalmazások ilyen módja, intenzitása és a támadott testtájékok anatómiai fontossága ugyanis a súlyosabb - 8 napon túl gyógyuló - sérülések előidézésére alkalmasak, melyeknek bekövetkezésébe a bántalmazás elkövetője szükségszerűen belenyugszik [Btk. 164. § (1), (3) bek.].
[1] A járásbíróság a 2018. január 8. napján kelt ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntette kísérletében [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek., (6) bek. a) pont]. Ezért a terheltet mint erőszakos, többszörös visszaesőt 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház, és a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2018. október 16. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelt szabadságvesztés-büntetését 4 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 5 évre súlyosította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítottan. Indokai szerint az eljárt bíróság a sértett sérüléseinek keletkezési módjára, gyógytartamára vonatkozó szakértői vélemény nélkül tévesen állapította meg a súlyos testi sértés bűntettének kísérletét. Álláspontja szerint az általa tanúsított magatartás csupán 8 napon belül gyógyuló sérülés okozására alkalmas, a sértett bántalmazása során súlyosabb sérülés előidézése nem is volt célja; ezt támasztja alá az is, hogy a bűncselekmény befejezésétől elállt. Kifogásolta az eljárt bíróság mérlegelési tevékenysége keretében azt, hogy a sértett ellentmondásos vallomását fogadta el, valamint azt, hogy a büntetés kiszabása során részleges beismerő vallomását nem kellő súllyal vette figyelembe.
[4] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartotta. Az ügyészi álláspont szerint az indítvány minősítést sérelmező megállapításai, valamint az elállásra vonatkozó hivatkozása az ítéleti tényállástól eltérő ténybeli alapokon áll, ezért az az ítélet felülvizsgálatát nem teszi lehetővé. Utalt arra, hogy a sértett sérülései kapcsán a szakértő kirendelésére, valamint a tényállás felderítetlenségére, megalapozottságára vonatkozó támadás felülvizsgálat alapját nem képezheti.
[5] A terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[6] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi és nem pedig ténybeli kifogás lehetőségét biztosítja. A Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[7] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[8] Nem sértett azonban törvényt az eljárt bíróság, amikor a terhelt bűnösségét folytatólagosan, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntette kísérletében [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek., (6) bek. a) pont] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.
[9] A Btk. 164. § (1) bekezdése szerint, aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el.
[10] A (3) bekezdés kimondja, ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség 8 napon túl gyógyul, az elkövető súlyos testi sértés bűntette miatt büntetendő.
[11] A (6) bekezdés a) pontja szerint a cselekmény súlyosabban minősül, ha a súlyos testi sértést aljas indokból vagy célból követik el.
[12] A 10. § (4) bekezdése alapján nem büntethető kísérlet miatt,
a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a cselekmény befejezése, vagy
b) aki az eredmény bekövetkezését önként hárítja el.
[13] Az irányadó tényállás - az indítványban foglaltakkal ellentétben - egyértelműen rögzíti, hogy a terhelt 2015. augusztus 16. napján 8 óra 30 perc körüli időben átment az S.-i Fegyház és Börtönben abba a zárkába, ahol N. R. sértett még az ágyán feküdt. A terhelt ez alkalommal a sértettet
- arcán ököllel,
- több alkalommal, erősen,
- a szeme alatt megütötte,
- továbbá megpróbálta lerántani az ágyról. A bántalmazásnak a sértett zárkatársának megjelenése vetett véget. A bántalmazás miatt a terhelttel szemben fegyelmi eljárás indult, melynek során 15 nap magánelzárás fegyelmi fenyítéssel sújtották.
A terhelt 2015. szeptember 4-én az S.-i Fegyház és Börtön elhelyezkedési körletének földszintjén reggel 5.45 és 6 óra közti időben - miközben a dolgozók munkába induláshoz sorakoztak - N. R. sértettet a korábbi fegyelmi felelősségre vonása miatt
- nyakánál fogva megragadta,
- egy alkalommal ököllel az orra mellett erősen megütötte, majd
- a földön fekvő sértettet több alkalommal megrúgta;
- bordáit és hátát rugdosta, a további bántalmazást egyik fogvatartott társuk akadályozta meg.
A bántalmazás miatt a terheltet 10 nap magánelzárás fegyelmi fenyítéssel sújtották.
2015. szeptember 15-én 16 óra 40 perc körüli időben az elhelyezési körlet lépcsőházában a terhelt sétáról visszajövet ismét rátámadt a sértettre, ennek során
- ököllel a fejét ütötte,
- bal hüvelykujjával nyomta a szemét, és közben azt kiabálta, hogy amíg vissza nem vonja a feljelentést ellene, akárhányszor találkozni fog vele, mindig megveri.
A bántalmazások következtében a sértett az arc zúzódását, az orr és jobb mellkasfél zúzódását, az arc és fej zúzódását szenvedte el, sérüléseinek gyógytartama 8 napon belüli volt, figyelemmel azonban a bántalmazás módjára és a támadott testtájékra, a cselekmény alkalmas volt súlyosabb sérülés okozására.
[14] Az indítvány valójában a megállapított tényekből való jogkövetkeztetés helyességét vitatja. Ennek kapcsán a Kúria rámutat a következőkre.
[15] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.
[16] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely, külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés.
[17] A tudati - és más tények - megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.
[18] Jelen ügyben pedig ez a helyzet. A tényállás ugyanis egyértelműen tartalmazza, hogy a terhelt a sértettet arcán ököllel, több alkalommal, erősen, a szeme alatt ütötte, nyakánál fogva megragadta, ököllel orra mellett erősen megütötte, a földön fekvő sértettet több alkalommal megrúgta, bordáit, hátát rugdosta, bal hüvelykujjával a szemét nyomta.
[19] A testi erővel történt bántalmazás elkövetési magatartása mögött nyilvánvaló különbség van az egyes bántalmazási módokat illetően, így az ököllel való ütés (ökölbe szorított kéz) lábbal való rúgás, lágy rész (szem nyomása), a támadott testtájék és az alkalmazott erő nagysága tekintetében. Az ökölütés nyilvánvalóan koncentrált, nagyobb erő kifejtésére alkalmas, és az meghatározott testtájék (arc területét) érintően értelemszerűen súlyosabb sérülés lehetőségére való rágondolást is jelent; ugyanez a helyzet a földön fekvő személy mellkasa, borda területe lábbal történő megrúgása, vagy a lágy rész, szem hüvelykujjal történő nyomása esetén.
[20] Mindezekből egyértelmű következtetés vonható le arra nézve, hogy a sértett előzőekben leírt, több alkalommal történő bántalmazása során nem csupán 8 napon belül gyógyuló, könnyű sérülés, hanem súlyosabb eredménnyel járó, 8 napon túl gyógyuló sérülés okozásának reális lehetősége fennállt, és a terhelt szándéka - megtorló jelleggel, bosszú által vezérelve - éppen erre irányult; a súlyosabb eredmény elmaradása egyfelől a véletlen, másfelől kívülálló személyek közbeavatkozása folytán maradt el.
[21] A Btk. 10. § (4) bekezdése szerinti, önkéntes elállás (eredményelhárítás) lehetősége jelen ügyben fel sem merülhet, hiszen a már kifejtettek szerint a sértett bántalmazásának valamennyi esetében külső személy, zárkatárs megjelenése, egy fogvatartott társ közbelépése vetett véget, továbbá a terhelt "azt kiabálta, hogy amíg vissza nem vonja a feljelentést ellene, akárhányszor találkozni fog vele, mindig megveri". Mindezek sem az önkéntességet, sem a cselekmény befejezésétől való elállást nem alapozzák meg.
[22] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét súlyos testi sértés bűntette kísérletében [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek., (6) bek. a) pont] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.
[23] A büntetés (illetve intézkedés) törvényessége esetében a felülvizsgálat oka a Btk. - adott büntetés kiszabása (intézkedés alkalmazása) anyagi jogi alapjára, valamint a nemére, mértékére vonatkozó - mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megszegése.
[24] Konkrét ügyben a büntetés (intézkedés) anyagi jogi alapja részint a helyes minősítést meghatározó, részint az adott büntetés kiszabására (intézkedés alkalmazására), valamint nemére, mértékére vonatkozó anyagi jogi rendelkezés.
[25] A terhelt esetén a Btk. 164. § (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő, aljas indokból elkövetett testi sértés bűntettének kísérlete esetén a törvény 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés-büntetés kiszabását teszi lehetővé, a terhelt ugyanakkor cselekményét erőszakos, többszörös visszaesőként valósította meg (Btk. 89-90. §).
[26] Erre tekintettel a terhelttel szemben kiszabott 4 év 6 hónap szabadságvesztés - miként a közügyektől eltiltás alkalmazása - nem törvénysértő.
[27] Az indítvány kifogásolta a sértetti vallomás mikénti értékelését, szakértői vélemény beszerzését, a bizonyítási eljárás megismétlését szorgalmazta.
[28] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható.
[29] Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértékének vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[30] Következésképpen a jogerős ítéleti tényállás támadása az eljárt bíróság mérlegelési tevékenységének kifogásolásán keresztül felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezethet.
[31] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.
[32] Ekként a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján, a terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 629/2019.)
BH 2020.4.94 I. Emberölést és nem halált okozó testi sértést valósít meg az az elkövető, aki a mozgásában betegségei miatt korlátozott, fekvő helyzetben lévő sértettet az élet kioltására alkalmas eszközzel, baltával két-három percen keresztül bántalmazza, melynek során kétszer nagy erővel, míg ötször közepes erővel a fején megüti; és a sértett ennek következtében életét veszti [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. k) pont, 164. § (1) és (8) bek.].
II. Nem érinti az elbírált cselekmény minősítésére vonatkozó értékelés perrendszerűségét és nem fosztja meg a bíróságot a döntéshozatal szabadságától, ha közzétett eseti döntésekre (BH) hivatkozik ítéletében. Ezek ugyanis az egységes bírói gyakorlat kialakítását, a vitás jogkérdésekben való eligazodást, és ebből következően a jogbiztonságot szolgálják. A Kúriai Határozatokban közzétett eseti döntések ismerete a jogalkalmazást segíti elő és a jogi érvelés egyik eszköze [Be. 451. § (5) bek., 561. § (3) bek. d)-e) pont].
[1] A törvényszék a 2017. május 11. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. k) pont]. Ezért őt tizenkét év - fegyházban végrehajtandó - szabadságvesztésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte. Az általa előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásába beszámította. Megállapította, hogy a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a bűnjelekről, valamint a felmerült bűnügyi költség viseléséről.
[2] Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett ellentétes irányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2018. november 21. napján meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a bűnjelekre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezéseket pontosította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ítélet ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt - tartalma szerint - elsődlegesen a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a terhelt felmentése érdekében, másodlagosan a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában írt okból a bűncselekmény törvénysértő minősítése és a kiszabott törvénysértő büntetés miatt.
[4] Felülvizsgálati indítványában sérelmezte, hogy a nyomozó hatóság a terhelt vallomását eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerezte be. Érvelése szerint a nyomozó hatóság által is ismert tény volt, hogy a terhelt alkoholista és "ezt kihasználva folyamatos pszichikai nyomás alatt tartották, megfosztották a szabad védőválasztás jogától". Kifogásolta továbbá, hogy - az eljárási cselekmény idején hatályos - a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 180. § (1) bekezdését megsértve a nyomozó hatóság olyan kérdéseket tett fel a terheltnek, amely a választ is magában foglalta.
[5] Kifejtette továbbá, hogy a bizonyítékként megjelölt terhelti vallomásról készült jegyzőkönyv sérti a 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet 94. § (1) bekezdésében írtakat is, és a "le nem írtak" célja az ellenőrizhetetlenség biztosítása volt. E körben indítványozta, hogy a Kúria a II. és III. számú fellebbezés kiegészítését és a videófelvételről készült leiratot is vegye figyelembe.
[6] A fentiek alapján elsődlegesen a terhelt beismerő vallomásának bizonyítékok köréből való kizárását és erre alapítva a terhelt felmentését indítványozta.
[7] Másodlagosan a bűncselekmény törvénysértő minősítésének megváltoztatását és a büntetés enyhítését tartotta indokoltnak. Álláspontja szerint "ha a terhelt lenne az elkövető, ez esetben is csak halált okozó testi sértés vonatkozásában lehetne bűnösnek kimondani".
[8] Okfejtése szerint a terhelt szándéka nem ölésre, hanem a védekezés, ellenállás lebírására irányult. Ugyanakkor utalt arra is, hogy a terhelt elkövetéskori tudattartalmának vizsgálatára nem lehet kihatással a tényállás felderítetlensége.
[9] Az elkövetési eszköz tekintetében előadta, hogy azt a bűncselekmény helyszínén találta a terhelt, így "nem élet kioltására készült". Érvelése szerint kizárólag az elkövetési eszközből nem lehet a terhelti szándékra következtetést levonni.
[10] Az elkövetési eszköz tükrében "elgondolkodtató"-nak tartotta a sérülések helyét és számát, mert érvelése szerint "egy erős ütés és halott a sértett".
[11] Valószínűsítette, hogy a cselekmény "inkább indulati" jellegű lehetett, azonban - álláspontja szerint - azt a nyomozó hatóság nem derítette fel.
[12] Kiemelte, hogy dr. F. I. igazságügyi orvos szakértő megállapította: a sértett életét a szakszerű orvosi beavatkozás megmenthette volna, ami azt igazolja, hogy a terhelt szándéka nem ölésre irányult. Továbbá az igazságügyi orvos szakértői vélemények rögzítették, hogy a sértett halálát traumás sokk okozta, azonban a terhelt nem tudhatta, hogy a sértett milyen megbetegedésekben szenved, így azt sem, hogy a testi sértés bekövetkezése ilyen eredményhez vezet. Ez utóbbi büntethetőséget kizáró okot alapoz meg.
[13] Mindezek alapján a Kúria 3/2013. BJE határozatára is figyelemmel a terhelt cselekményének minősítése helyesen nem emberölés bűntette, hanem halált okozó testi sértés bűntette.
[14] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, érdemében alaptalannak találta.
[15] Kifejtette, hogy az indítvány a bizonyítékok értékelését és ez alapján a tényállást támadó részében a törvényben kizárt. Így nem vizsgálható, hogy a bíróság a tényállás alapjául miért fogadta el a terhelt utóbb visszavonni szándékozott beismerő vallomását.
[16] Az eljárásjogi szabálysértés tekintetében arra hivatkozott, hogy a nyomozás során felmerült esetleges eljárási szabálysértés felülvizsgálat alapját nem képezheti. Ugyanakkor utalt arra is, hogy ez a kifogás nélkülözi a ténybeli alapot, mert a terhelt maga kérte a kihallgatását és elfogadta a kirendelt védő jelenlétét.
[17] Az anyagi jogszabálysértéssel kapcsolatos érvelést a Legfőbb Ügyészség alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság törvényesen minősítette a terhelt cselekményét emberölés bűntettének, és e minősítés indokait helytállóan részletezte. Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[18] A terhelt meghatalmazott védője a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára észrevételt tett, melyben a felülvizsgálati indítványát fenntartotta.
[19] Előadta, hogy felülvizsgálati indítványában nem vitatta a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét és nem támadta a jogerős ítéletben megállapított tényállást.
[20] Hivatkozott arra, hogy "nem a nyomozó hatóság szabálysértését" kérte számon, "hanem azt, hogy az eljáró bíróság felhívás ellenére miért nem akarta észrevenni, ez pedig már a BÍRÓSÁG" szabályszegése.
[21] Kifejtette, hogy a BH-ra hivatkozás két problémát hordoz magában, egyrészt "nincs két büntetőügy, eset, ami ugyanaz lenne; másrészt […] az önálló gondolkodás és véleményalkotás lehetőségétől" foszt meg.
[22] A Kúria a meghatalmazott védő felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, érdemében alaptalannak találta.
[23] A felülvizsgálat a Be. 648. § a), b) és c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okokból, és kizárólag a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás alapulvételével vehető igénybe.
[24] A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint, ha az alapügyben eljárt bíróságok büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg a terhelt bűnösségét, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja értelmében ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[25] Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 608. § (1) bekezdése feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések kimerítő felsorolását adja.
[26] A Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott abszolút eljárási szabálysértések a következők:
"a) a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, vagy a tárgyaláson a tanács tagjai nem voltak mindvégig jelen,
b) az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt,
c) a bíróság a hatáskörét túllépte, katonai büntetőeljárásra vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el,
d) a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező,
e) a bíróság az 567. § (1) bekezdés a)-b) és d)-e) pontjában, valamint (2) bekezdésében meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása miatt az eljárást megszüntette,
f) az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes."
[27] A meghatalmazott védő felülvizsgálati indítványában a nyomozás során megvalósított eljárási szabálysértést sérelmezett, ami nem minősül feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésnek, így - mint arra a Legfőbb Ügyészség átiratában helyesen hivatkozott - felülvizsgálat alapját nem képezheti.
[28] A nyomozás során esetlegesen elkövetett eljárási szabálysértés relatív - feltétlen hatályon kívül helyezést nem eredményező, a Be. 609. §-ban meghatározott - eljárási szabálysértésnek minősülhet, ami felülvizsgálati eljárásban nem sérelmezhető (BH 2015.154.).
[29] A Kúria itt kíván utalni arra, hogy a közzétett eseti döntések az egységes bírói gyakorlat kialakítását, a vitás jogkérdésekben való eligazodást és ebből következően a jogbiztonságot szolgálják. Így a Kúriai Határozatokban közzétett eseti döntések ismerete a jogalkalmazást segíti elő és a jogi érvelés egyik eszköze.
[30] A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye.
[31] Mindez azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. Minderre tekintettel azt, hogy történt-e az ügyben büntető anyagi jogsértés, a Kúria kizárólag az ítéletben rögzített tények alapulvételével vizsgálhatja.
[32] A Kúria az irányadó tényállás általános meghatározása körében kihangsúlyozza, hogy a tényállás a másodfokú bíróság által tett kiegészítésekkel, helyesbítésekkel irányadó a felülvizsgálati eljárásban (EBH 2011.2385). Mindezekre tekintettel a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett a felülvizsgálati indítvány tartalma szerint hivatkozott Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában és a b) pont ba) alpontjában meghatározott okból bírálta felül.
[33] A meghatalmazott védő azon indítványa, hogy a Kúria a terhelt nyomozás során tett beismerő vallomását zárja ki a bizonyítékok köréből - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés hiányában -, a bizonyítékok értékelése körébe tartozik. A Kúria - a törvény kizáró rendelkezése alapján - nem foglalhat állást abban a kérdésben, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a terhelt nyomozás során tett beismerő vallomását helyesen fogadták-e el a tényállás alapjául, vagy azt - a védő által hivatkozott relatív eljárási szabálysértés okából - ki kellett volna zárniuk a bizonyítékok köréből.
[34] A teljesség érdekében a Kúria utal arra, hogy a terhelt nyomozás során tett beismerő vallomásának kizárására vonatkozó indítvány egyben a jogerős ítéletben megállapított és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállást is támadta, mert e vallomás kizárásával más tényállás megállapítására kívánta alapítani a terhelt felmentését.
[35] Mindezek alapján a terhelt felmentésére irányuló indítvány törvényben kizárt, mert a bizonyítékok értékelésének vitatásán és a jogerős ítéletben megállapított tényállás támadásán alapul.
[36] A jogerős ítéletben megállapított és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a terhelt gyermekkorától kezdve ismerte a szomszédságában lakó sértettet. A sértett az utóbbi években megromlott egészségi állapota miatt már a házát nem tudta elhagyni. A sértett súlyos általános érelmeszesedésben, koszorúér-elmeszesedésben, inzulinnal kezelt cukorbetegségben, szívizomtúltengésben és csípő- és térdízületi elfajulásban szenvedett, valamint koszorúerek éráthidalás utáni, szívinfarktus és hasi ütőéren végrehajtott műérbeültetés utáni állapotban szenvedett. A sértett mozgásában korlátozott volt.
[37] A terhelt rendszeresen fogyasztott szeszes italt, alkoholfüggő.
[38] 2014. december 16-án napközben 1 liter bort és 0,5 dl pálinkát fogyasztott, majd az este 18 óra és 21 óra közötti időben további 2-3 üveg sört ivott meg. A sértett a délutáni órákban kisebb mennyiségű szeszes italt fogyasztott.
[39] A terhelt az italboltból 21 óra körüli időben indult haza gyalogosan. 21 óra 10-15 perc körüli időben a sértett háza előtt elhaladva észlelte, hogy a sértett házában a verandaajtó résnyire nyitva van. Ezt észlelve átmászott a kerítésen és bement a sértett házába.
[40] A sértett a kései órákban már nem várt látogatót, így meglepődött és megijedt a terhelttől, akivel kiabálni kezdett, majd támadólag megindult felé. A terhelt a sértett reakciójától ugyancsak megijedt és ezért amikor a sértett odaért hozzá, őt két kézzel mellkastájékon ellökte magától, amitől a sértett az ágya és a mellette lévő asztal közé, részben az ágyra a bal oldalára zuhant. A sértett ekkor nem kiabált, nem szólt, de próbált felkelni. A terhelt ekkor magához vett egy - a büntetőeljárás során fel nem lelt - kb. 7-8 centiméteres tompa élű baltát és azzal elkezdte ütlegelni a sértettet.
[41] A terhelt a sértett feje és válla irányába az eszközzel legalább kétszer nagy erejű, majd több közepes erejű ütést mért. A sértett a jobb karjával hadonászva megpróbálta a támadást elhárítani, míg a bal karját az arca és a homloka elé tartotta védekezésül. A terhelt a sértett bántalmazását addig folytatta, amíg ő a karjával védekezett, majd miután már nem mozdult a sértett, a terhelt felhagyott a bántalmazásával, mely kb. 2-3 percig tartott.
[42] A terhelt a bántalmazás során az eszközzel legalább kétszer nagy erővel, legalább ötször közepes erővel találta el a sértett fejét, ezen túlmenően további két ütést mért a sértett feje irányába, de ezek az ütések a sértett védekezésül feltartott bal karját érték.
[43] A sértett a sérüléseket fekvő testhelyzetben szenvedte el.
[44] A sértett fejére mért ütések következtében a hajas fejbőr fejsisak állományában, a bal oldalon, a homlokcsont-halántékcsont és falcsont vetületében 16×14 centiméteres területben foltos, szederjes - bevérzést - és a hajas fejbőr folytonosságmegszakítódásait, a bal oldali halántéki izomzat tapadási vonalánál, illetve a halántéki izomzat állományában bevérzést, a koponyatető csontjain, a középvonal mellett 3 milliméterre kezdődő és a haránt irányába balra, a fülkagyló irányába terjedő zegzugos lefutású, 14 centiméter hosszúságú törésvonalat, a kemény burkon belül, jobb oldalon 2-2 milliméter vastagságú vérömleny kialakulását, a lágy agyhártyák alatti keskeny résben, a bal félteke homloklebenyének csúcsán, illetve a jobb félteke fali lebenyének területében kis kiterjedésű bevérzéseket, az agyalapi felszínén a lágy agyhártyák alatti keskeny résben filmszerű vérömleny kialakulását, mérsékelt fokú agyvizenyőt, az agyállomány diffúz sorvadását, az agykamrák mérsékelt, másodlagos jellegű tágulatát, és a törzsdúci magok és kéregállomány oxigénhiányos (hypoxiás) állapotát, a koponyaalap csontjait, a bal oldali középső koponyagödörben, a dobüreg felső falak mellett elhelyezkedésű törésvonalát, a dobüreg bevérzését, illetve mellkasfali zsírszövetben a mellkas felső izomzatában a bal vállízület környezetében foltos, szederjes-fekete bevérzést szenvedett el. A sértett a csontos vázban a koponyafedél csontjai a bal oldali középső koponyagödörben, a bal oldali csontos szemüreg alsó peremén, a bal felső állkapocscsonton, és járomcsonton szenvedett el töréseket.
[45] A sértett az ütések hatására a szoba padlóján elterült. Az ütlegeléstől magatehetetlenné vált és ezért segítséget nem tudott hívni annak ellenére, hogy halála a bántalmazást követően kb. 1-2 óra múlva következett be.
[46] A halálának közvetlen oka a bántalmazással közvetlen okozati összefüggésben álló traumás vérzéses sokk volt. Az elszenvedett bántalmazás következtében kialakult sérülések és a halál beállta között közvetlen okozati összefüggés állapítható meg.
[47] A halálának a bekövetkezésében közrehatottak a természetes okú megbetegedései, mivel a traumás vérzéses sokk gyors előrehaladását, visszafordíthatatlanná váló állapotát elősegítették.
[48] A bántalmazást követően a terhelt a sértett fürdőszobájában megmosta a kezét, majd a lakásból távozva, a kertek alatt haladva, 23 óra tájban ért haza. Otthon a kazánházban a terhelt levetkőzött és a ruházatát - a cipője kivételével - elégette.
[49] A Kúria a védő anyagi jogszabálysértésre hivatkozó indítványát nem találta alaposnak.
[50] A meghatalmazott védő helyesen hivatkozott arra, hogy az élet és testi épség védelméről szóló 3/2013. BJE határozat ad iránymutatást, fogalmaz meg alapvető szempontokat annak eldöntéséhez, hogy a terhelt cselekménye emberölés bűntettének [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. k) pont], avagy ölési szándék híján testi sértés bűntettének [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek.] minősül. Az elhatárolás a tárgyi és alanyi tényezők körültekintő vizsgálatával végezhető el.
[51] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a két bűncselekmény elhatárolása az elkövetőnek a cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló konkrét tudattartalma alapján történhet. Emberölés esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, és ezt kívánja, vagy ebbe belenyugszik. Ezzel szemben a halált okozó testi sértés esetében az elkövető szándéka csupán testi sérülés előidézésére irányul és a halálos eredményre kizárólag a gondatlansága terjed ki.
[52] Az elkövetéskor fennálló tudattartalomra a külvilágban megnyilvánult és így megismerhető tárgyi és alanyi tényekből lehet és kell visszakövetkeztetni (3/2013. BJE határozat, BH 2010.289.).
[53] Az irányadó tényállás alapján tárgyi tényezőket vizsgálva megállapítható, hogy a terhelt az élet kioltására alkalmas eszközzel, baltával bántalmazta a sértettet, mellyel legalább kétszer nagy erővel, míg ötször közepes erővel a sértettet fejen ütötte. A sérüléseket a sértett a fején, mellkasán, valamint a kezén, könyökén és bal alkarján szenvedte el. Az utóbbi sérülések a sértett védekezését igazolták. Így a terhelt ütései életfontosságú testrészre irányultak. A terhelt a bántalmazást addig folytatta, amíg a sértett védekezett a támadással szemben. A bántalmazás 2-3 percen keresztül tartott, így intenzív jellegű volt.
[54] Az a tény, hogy a terhelt legalább hétszer, ebből 2 esetben nagy erővel ütötte meg a sértettet, s ezek életfontosságú szerveket tartalmazó testtájékot, az arckoponyát érték, az eshetőleges ölési, s nem a testi sértési szándékra enged következtetni (BH 2017.174., 2010.289.).
[55] A terhelt a bántalmazást követően a sértett fürdőszobájában megmosta a kezét, az elkövetési eszközt magával vitte, azaz a bizonyítékok megsemmisítése érdekében cselekedett.
[56] A terhelt a magatehetetlen sértettet a lakóházban magára hagyta.
[57] Ezekből a tényekből okszerűen vontak következtetést az alapügyben eljáró bíróságok arra, hogy a terhelt szándéka a sértett megölésére irányult és a lehetséges következmény iránt közömbös volt, abba belenyugodott. Az ölésre irányuló szándék megállapíthatóságát nem zárja ki az a tény, hogy az elkövetési eszközt a bűncselekmény helyszínén veszi magához a terhelt, az a rögtönös szándék kialakulására enged következtetni, ami az előre kiterveltség megállapíthatóságát zárja ki.
[58] A védő a felülvizsgálati indítványában arra hivatkozott, hogy a sértett megbetegedései és az elszenvedett sérülések együttes hatása vezetett a traumás sokk kialakulásához, amely a sértett halálát eredményezte. A meghatalmazott védő ezzel a jogerős ítéletben megállapított tényállást támadta, ami annak támadhatatlansága folytán nem foghatott helyt. Az alapügyben eljárt bíróságok az igazságügyi orvosszakértők véleményeit elfogadva azt állapították meg, hogy a sértett halálát az elszenvedett sérülésekkel közvetlen okozati összefüggésben álló traumás vérzéses sokk okozta, és a sértett megbetegedései kizárólag a sokk gyors előrehaladását eredményezték.
[59] Így a sértett bántalmazása indította el a halálhoz vezető okfolyamatot, a terhelti bántalmazás nélkül a sértett halála nem következett volna be, azaz ez volt az eredmény sine qua nonja.
[60] Az irányadó tényállás alapján a sértett megromlott egészségi állapota kizárólag közreható ok volt az eredmény bekövetkezésében, a sértett halála a megbetegedései hiányában is bekövetkezett volna a bántalmazás miatt kialakult traumás vérzéses sokk miatt. Így a sértett egészségi állapotának a cselekmény büntetőjogi megítélése szempontjából nincs jelentősége.
[61] A védő azon érvelése, hogy a sértett életét a szakszerű orvosi beavatkozás megmenthette volna, hipotetikus jellegű, mert a jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt a sértettet addig bántalmazta, amíg védekezett, majd ezt követően a lakóházban a magatehetetlen sértettet magára hagyta, így az orvosi beavatkozás lehetősége csak elméleti lehetőségként fogalmazódhat meg, amelynek megtörténte nem az ölési szándék megállapíthatóságára, hanem a bűncselekmény stádiumára lett volna kihatással (kísérlet vagy befejezett).
[62] A meghatalmazott védő okfejtése szerint a bűncselekmény indulati jellegű magatartás volt, azonban ennek megítélése tekintetében a tényállást felderítetlennek ítélte meg.
[63] A Kúria a védő által kifejtettekre tekintettel rámutat arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálandó el abban az esetben is, ha a tényállás hiányos, nem kellően felderített vagy ellentétes az iratok tartalmával (BH 2004.102.), azaz a tényálláshoz kötöttségből eredően az irányadó tényállás megalapozottságát a Kúria nem vizsgálhatja (BH 2016.264., 2010.324.).
[64] A teljesség érdekében a Kúria utal arra, hogy az indulati tényező abban az esetben eredményezheti az emberölés privilegizált esetének, az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének a megállapítását, ha a terhelt cselekvőségét méltányolható indok vezérelte, azonban erre vonatkozó megállapítást az irányadó tényállás nem tartalmaz (BH 2019.174.).
[65] A meghatalmazott védő hivatkozott arra is, hogy a terhelt cselekvőségének indoka "védekezés, az ellenállás lebírása" is lehetett.
[66] A Kúria megállapította, hogy a Btk. 22. § (1) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró ok, a jogos védelem megállapítása az irányadó tényállás alapján kizárt.
[67] Jogos védelem okából nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
[68] A jogerős ítéletben megállapított tényállás azt tartalmazza, hogy a terhelt 21 óra utáni időpontban, engedély nélkül ment be a sértett házába, akit, amikor észlelte, hogy a terhelt a házában van, megijedt és azért a 74 éves, mozgásában korlátozott sértett támadólag lépett fel a terhelttel szemben, aki őt a mellkasánál fogva ellökte, majd a földön fekvő - onnan felállni akaró - sértettet baltával a fején többször megütötte. Így a bántalmazás megkezdésekor a terhelt felé irányuló jogtalan támadás, vagy ezzel fenyegető helyzet nem állt fenn, ebből eredően a jogos védelem megállapítása kizárt.
[69] Az irányadó tényállás szerint a sértett egészségi állapotát a terhelt ismerte, a súlyos megbetegedéseiről, mozgáskorlátozottságáról tudott. Így a meghatalmazott védő tévesen hivatkozott arra, hogy a terhelt vonatkozásában a tévedés mint büntethetőséget kizáró ok megállapításának van helye. Ezt egyrészt kizárja az a tény, hogy a terhelt a sértett egészségi állapotával tisztában volt. Másrészt a halálos eredmény bekövetkezésében oksági szerepe nem a sértett megbetegedéseinek, hanem a baltával való bántalmazásnak volt, a sértett egészségi állapota kizárólag felgyorsította ezt az okfolyamatot. Jelentősége annak van, hogy az irányadó tényállásban foglaltak szerint a terhelt magatartása indította el a halálhoz vezető okfolyamatot.
[70] Töretlen a bírói gyakorlat annak megítélésében, hogy az ölési cselekmény és a bekövetkezett halálos eredmény közötti okozati összefüggés nem szakad meg, ha közreható oknak - jelen esetben a sértett betegségeinek - is szerepe volt a sértett halála bekövetkezésében (BH 2010.289.).
[71] A bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének minősítése törvényes, e minősítés megváltoztatására nem kerülhetett sor.
[72] Felülvizsgálati eljárásban a büntetés revíziójára csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására. A büntetéskiszabás önmagában a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti (BH 2005.337.). A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja értelmében - a bűncselekmény törvénysértő minősítésén túlmenően - a büntetés kizárólag a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megsértése alapján támadható, amennyiben a nemében és/vagy mértékében törvénysértő (EBH 2011.2387., BH 2012.239., 2005.337., 2016.264.II.). Ilyen törvénysértésre a terhelt meghatalmazott védője nem hivatkozott, és azt a Kúria sem észlelt.
[73] Miután a felülvizsgálati indítvánnyal támadott minősítés törvényes, és más anyagi jogszabálysértés sem történt, a kiszabott büntetés megváltoztatására nem kerülhetett sor.
[74] A Kúria a Be. 659. § (5) bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálata alapján megállapította, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértést nem vétettek.
[75] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése értemében tanácsülésen eljárva a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján - hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 486/2019.)
BH 2017.7.206 I. Törvénysértő szándékos elkövetés helyett, gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségeként minősíteni a két elkövető általi, a sértett testét megfogó, a sértett kezeit lefogó, közepes erővel megcsavaró - ennek következtében 8 napon túli, ténylegesen 5-6 hét gyógytartamot kitevő gyógyulást igénylő, elmozdulás nélküli törést okozó - akaratlagos magatartást [Btk. 7. §, 8. §, 164. § (1) és (3) bek., (9) bek. a) pont].
II. Ha a minősítés törvénysértő, és ehhez képest az indítványozó a kiszabott büntetést is kifogásolja, akkor annak törvényességét is vizsgálni kell. Ha a helyes minősítés mellett nem a kiszabott szabadságvesztés, hanem a végrehajtásának próbaidőre felfüggesztése lesz törvénysértő, mivel a Btk. 86. § (1) bekezdésébe ütközik, akkor ez a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjának harmadik fordulata szerinti felülvizsgálati ok.
[1] A járásbíróság a 2016. május 31. napján meghozott és jogerős ítéletével az I. r. terheltet gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétsége [Btk. 164. § (1) és (3) bek., (9) bek. a) pont] miatt 10 hónap szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy annak végrehajtási fokozata fogház. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
[2] A II. r. terheltet gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétsége [Btk. 164. § (1), (3) bek., (9) bek. a) pont] miatt 8 hónap szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy annak végrehajtási fokozata fogház. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
[3] Az irányadó tényállás lényege a következő.
[4] Az I. r. és a II. r. terhelt a büntetés-végrehajtási intézetben ugyanabban a zárkában töltötték szabadságvesztés-büntetésüket, ezen zárkában volt elhelyezve a sértett is.
[5] 2015. április 25. napján délelőtt az I. és a II. r. terhelt - meg nem állapítható előzmények után - lefogták a sértettet, és az I. r. terhelt - a sértett bal kézfejét megfogva - hátracsavarta a sértett bal karját, míg a II. r. terhelt a sértett jobb kezét fogta le az alkarjánál, megakadályozva ezzel, hogy a sértett védekezhessen. Az I. r. terhelt a sértett bal kézfejét közepest meg nem haladó erővel csavarta meg, ennek következtében a bal kézfejének III. kézközépcsontján elmozdulás nélküli spirál alakú törés következett be. A II. r. terhelt cselekménye folytán a sértett jobb alkarján hámfosztás jellegű sérülést szenvedett el.
[6] Az elszenvedett sérülések közül a törés büntetőjogi gyógytartama a 8 napot meghaladja, a tényleges gyógyulási idő 5-6 hétre tehető, míg a jobb alkaron létrejött sérülés önmagában 8 napon belül gyógyult.
[7] A cselekmény során a terheltek azzal a szándékkal jártak el, hogy a sértettet lefogják, de szándékuk nem terjedt ki sérülés okozására.
[8] A járásbíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség 2016. november 28. napján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az I. és a II. r. terhelt terhére a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott okból, a Be. 417. § (1) bekezdés I. pontja alapján.
[9] A főügyészség indítványában arra hivatkozott, hogy az irányadó tényállás szerint a terheltek a sértettet lefogták, azonban a cselekmény minősítése során figyelmen kívül maradt, hogy ezáltal a két terhelt a sértettet a személyi szabadságától megfosztotta. A járásbíróság által megállapított tényállás azt is rögzíti, hogy a terheltek szándéka kifejezetten a sértett lefogására irányult.
[10] Kifejtette továbbá, hogy az erőszak alkalmazásával megvalósított személyi szabadság megsértése ugyan beolvad a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett erőszakos bűncselekménybe, azonban jelen esetben a terheltek terhére megállapított gondatlanságból elkövetett testi sértés vétsége enyhébb bűncselekmény, a gondatlan testi sértés nem is foghatja át a súlyosabb, szándékos elkövetéssel megvalósított személyi szabadság megsértésének bűntettét. Ezért azzal halmazatban megállapítható.
[11] Az irányadó tényállás szerint a 8 napon túl gyógyuló sérülést kizárólag az I. r. terhelt cselekménye okozta. Ezért a II. r. terhelt társtettesség, szándékosság hiányában - gondatlan bűncselekményről lévén szó - az I. r. terhelt cselekményéért nem tartozhat büntetőjogi felelősséggel. A II. r. terhelt kizárólag 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott a sértettnek, azonban a könnyű testi sértés gondatlan alakzata nem büntetendő. Ezért a II. r. terhelt cselekményének a minősítése sem helytálló.
[12] Mindezek alapján a főügyészség indítványozta, hogy a Kúria - nyilvános ülésen eljárva - a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontja alapján a járásbíróság ítéletét változtassa meg az alábbiak szerint:
- az I. r. terhelt cselekményét a Btk. 194. § (1) bekezdésébe ütköző, aszerint minősülő és büntetendő személyi szabadság megsértése bűntettének is minősítse;
- a II. r. terhelt cselekményét kizárólag a Btk. 194. § (1) bekezdésébe ütköző, aszerint minősülő és büntetendő személyi szabadság megsértése bűntettének minősítse;
- állapítsa meg, hogy mindkét terhelt visszaeső;
- mellőzze mindkét terhelt esetében a kiszabott szabadságvesztések végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését;
- a szabadságvesztés fokozatát a Btk. 37. § (2) bekezdése alapján börtönben határozza meg;
- állapítsa meg, hogy a terheltek a Btk. 38. § (4) bekezdés d) pontja alapján feltételes szabadságra nem bocsáthatók;
- egyebekben az elsőfokú ítéletet hatályában tartsa fenn.
[13] A Legfőbb Ügyészség átiratában a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát fenntartotta. Kifejtette, hogy az irányadó tényállás alapján a terheltek cselekménye a Btk. 194. § (1) bekezdése szerint is minősül. Erre tekintettel a kizárólag gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott büntetés az I. r. és a II. r. terheltek tekintetében a Btk. 86. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel törvénysértő.
[14] Indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak adjon helyt, és a Be. 428. § (1) bekezdése alapján - a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti nyilvános ülésen - a járásbíróság ítéletét mindkét terhelt tekintetében helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.
[15] A Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.
[16] A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen az átiratában foglaltakat fenntartotta.
[17] Az I. r. terhelt védője szerint az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a cselekményt, ezért az ítélet hatályában tartását indítványozta.
[18] A II. r. terhelt védője szintén az elsőfokú ítélet hatályában tartását kérte.
[19] A II. r. terhelt a védőjéhez csatlakozott, továbbá kijelentette, hogy a bűncselekményt nem követte el.
[20] A felülvizsgálati indítvány alapos.
[21] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, illetve a büntetés végrehajtását a Btk. 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
[22] Az ügyészség felülvizsgálati indítványa joghatályos [Be. 417. § (1) bek. I. pont, Be. 418. § (1) bek.].
[23] Az eljárt bíróság mindkét terheltet gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségében mondta ki bűnösnek, ami törvénysértő.
[24] Az irányadó - s egyébként a váddal egyező - tényállás szerint a két terhelt a sértettet lefogta; az I. r. terhelt a sértett bal kézfejét megfogva a sértett bal karját hátracsavarta, bal kézfejét közepes erővel megcsavarta; a II. r. terhelt a sértett jobb kezét az alkarnál lefogta, ezáltal megakadályozta, hogy a sértett védekezhessen, ettől a sértett a jobb alkarján hámfosztást szenvedett el.
[25] Az I. r. terhelt magatartása következtében a sértett bal kézfejének középcsontján elmozdulás nélküli törés következett be, aminek gyógytartama 8 napon túli, ténylegesen 5-6 hét, a II. r. terhelt magatartása következtében a sértett a jobb alkaron 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.
[26] A jogerős ítélet fő hibája a terheltek tudattartalmára vont jogkövetkeztetés.
[27] Ehhez képest a tényállás szerinti magatartás semmiképp nem lehet tettileg gondatlan.
[28] Ezzel szemben a jogerős ítélet tiszta gondatlan cselekményt, testi sértést rótt fel.
[29] Előrebocsátja a Kúria, hogy a Btk. - bárminemű motivációtól, indítéktól és célzattól függetlenül - büntetni rendeli az erőszak kifejtését; még a jogos vagy jogosnak vélt igény erőszakkal érvényesítése is bűncselekmény (önbíráskodás).
[30] Erőszakot kifejtő cselekmény tényállásszerűsége ellenében pedig csak olyan körülmények zárhatják ki a társadalomra veszélyességet (jogellenességet), melyek folytán az adott magatartás társadalom számára hasznos, de legalább tűrt.
[31] E körbe tartozhat valamely alapjog gyakorlása, kiváltképp (és időtlenül) ilyen az élethez való jog.
[32] Ez azonban erőszakos magatartás csak akkor lehet, ha közvetlen jogtalan támadást, illetve annak közvetlen fenyegető veszélyét hárítja (jogos védelem), vagy közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből ment (végszükség), vagy a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személy kerül elfogásra [Be. 127. § (3) bek.].
[33] Jelen esetben azonban a terheltek oldalán - nyilvánvalóan - egyikről sincs szó.
[34] A Btk. az erőszak fogalmát, mértékét nem (egyik bűncselekmény esetében sem) határozza meg. Az erőszak - értelemszerűen - fizikai erő kifejtésével történő ráhatást, támadást jelent.
[35] A Btk. 459. § (1) bekezdés 4. pontja szerinti törvényi értelmezés alapján erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására. Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása. Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt.
[36] Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről stb.) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűen meglévő képzet mindig csak valamely a külvilágban megjelenő fizikai, illetve mérhető (számszaki stb.) tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés.
[37] Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami pedig jogkérdés.
[38] Jelen ügyben - mindkét terhelt esetében - épp ez a tényekből vont következtetés kérdéses, helytelen.
[39] Kétségtelen ugyanis, hogy a két elkövető általi, más testét megfogó, a sértett kezeit lefogó, közepes erővel megcsavaró akaratlagos magatartás fogalmilag nem lehet gondatlan tevőlegesség.
[40] Jelen esetben az sem tartható, hogy az ilyen magatartás eredményére kiható tudattartalom gondatlanság lehetne, a közepes erővel kézcsavarás, illetve a védekezést akadályozó lefogás - értelemszerű - akaratlagossága mellett.
[41] A tényállás szerinti magatartás alapján
- a tudattartalom nem lehet gondatlan,
- a terheltek magatartása pedig nem csupán erőszakos, hanem erőszak megállapítására alkalmas.
[42] Ehhez képest az ilyen magatartás alkalmas lehet szándékos testi sértés, személyi szabadság megsértése, avagy utóbbi közömbösebb fajtája, kényszerítés megállapítására.
[43] Mindemellett (ami a két terhelt cselekvőségét illeti) rámutat a Kúria arra, hogy mindig az elkövető (így a részes is) választja meg magatartásának módját, ami - értelemszerűen - helyzeti előnyéből fakadó lehetőség.
[44] Ha nem korlátozza a külvilág számára világosan és másik elkövető számára kifejezetten saját magatartása hatókörét, terjedelmét, akkor az egyidejű, azonos térben, egymás észrevehető, elérhető - ekként közvetlen - közelségében kifejtett elkövetői magatartások kölcsönösen szándékegységben vannak.
[45] Ilyen külvilágbeli fizikai feltételek mellett ugyanis - önmagában az érzékszervek természetes működése általi (s ekként szubjektíve sem befolyásolható) felfogóképességből adódóan - nincs észszerű alapja, és ennélfogva indoka annak a következtetésnek, hogy az egyik elkövető magatartásának tudattartalma nem fogta át a másik elkövető magatartását.
[46] Különösen így van ez, ha egyazon sértett egyik kezét az egyik elkövető csavarja, másik kezét pedig a másik elkövető fogja le.
[47] Folyamatos, együttes bántalmazás esetében, illetve során - épp az egyidejűség folytán - az elkövetők mindegyikének tisztában kell lenni azzal, hogy egyfelől a sértett számára vele szembenállást jelent a közvetlen közelségében tettest bátorító jelenlét, különösen pedig a sértett ellen cselekvő magatartás. Másfelől - értelemszerűen - mindez az elkövetők tudattartalmát illetően szintén ezt jelenti. Továbbá felveti a támadó, s ekként annak társa testi sértést meghaladó szándékának lehetőségét is.
[48] Önmagában a bátorító jelenlét (s ekként bűnsegédi bűnösség) lényege nem csupán abban áll, hogy a tettest erősíti. A sértett felől ugyanis azt jelenti, hogy - különösebb tevőlegesség nélkül is - értelemszerűen megosztja a védekező sértett figyelmét, ezáltal gyengíti az elkövetésnek ellenállást, tehát segíti a bűncselekmény elkövetését. Kiváltképp így van, ha tevőlegesség is társul hozzá, így például a sértett támadása.
[49] Ilyen körülmények között, aki bizonytalan jelenléte másikra való hatásában, a történések kimenetelében, akkor választhatja, hogy elmegy, avagy jelen esetben kifejezi rosszallását, félreállását, elállását.
[50] Ha viszont ottmarad és tevékeny, akkor legalább eshetőlegesen tudatában van annak, hogy olyan sérelem okozásába kapcsolódott be, ami nem határolt, nem limitált sem általa, sem más által. Erre vonatkozó, külvilágban felismerhető magatartás hiányában utóbb sem hivatkozhat - a ténybeliség ellenében - eredményesen arra, hogy kevesebbet gondolt a tettes szándékáról.
[51] A tényállásban pedig ilyen - a saját szándékát egyértelműen kifejező, a másik szándékához képest korlátozó - magatartás egyik terhelt részéről sincs.
[52] Következésképpen ugyanannak a sértettnek folyamatos, egyidejű, együttes, egymás elérhető távolságában, észrevehető közelségében való bántalmazása, ami a bántalmazók között előzetesen, illetve közben nem korlátolt, kölcsönös szándékegységet feltételez, fejez ki.
[53] Ekként kétségtelen, hogy a két terhelt tudata kezdettől kölcsönösen átfogta a sértett elleni testi sértési szándékot, és átfogta a (könnyű) testi sértésen túlmenő szándékot is.
[54] Ehhez képest lehet a tényállás szerinti magatartás súlyos testi sértés [Btk. 164. § (3) bek.], azonkívül személyi szabadság megsértése [Btk. 194. § (1) bek.], a terheltek szerinti elkövetői magatartás szándékegysége folytán pedig vizsgálandó a társas elkövetés kérdése.
[55] Kétségtelen, hogy nem minden testi sértés megvalósítása feltételezi egyben személyi szabadság megsértését, viszont az erőszakos, illetve erőszakkal megvalósított személyi szabadság megsértése egyben testi sértés megállapítására is alkalmas lehet.
[56] Következésképpen a cselekmény helyes - szándékos bűncselekménykénti - minősítése esetén a terheltekkel szemben kiszabott büntetés végrehajtásának felfüggesztése törvénysértő, mivel azt a Btk. 86. § (1) bekezdésben foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
[57] A Btk. 86. § (1) bekezdés c) pontja szerint ugyanis a szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel azzal szemben, aki a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követte el.
[58] A rövidített indokolással ellátott határozat esetében viszont a Be. 427. § (1) bekezdés szerinti határozat meghozatala az iratok alapján nem volt lehetséges.
[59] Ekként a Kúria a megtámadott határozatot - a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt okból - a Be. 428. § (1) bekezdése alapján mindkét terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra utasította.
(Kúria Bfv. III. 1.829/2016.)
BH 2016.1.1 A hivatali visszaélés bűntettével halmazatban felbujtóként aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében is meg kell állapítani annak a büntetés-végrehajtási főtörzsőrmesternek a büntetőjogi felelősségét, aki a felügyelete alatt álló foglyokat arra bírja rá, hogy az előzetes letartóztatása miatt fogva levő sértettet a gyermekeinek sérelmére elkövetett súlyos bűncselekménye miatt akár könnyű testi sérülést is okozó módon a zárkájában tettleg bántalmazza és a rábírás hatására a foglyok a sértettnek könnyű testi sérülést okoztak [Btk. 14. § (1) bek., 164. § (1) bek., (4) bek., 305. § (1) bek. c) pont].
[1] A törvényszék katonai tanácsa a 2014. július 2. napján kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki
[2] - a büntetés-végrehajtási főtörzsőrmester I. r. vádlottat hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § c) pont] és felbujtóként, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1)-(2) bek., (4) bek. a) pont],
[3] - a II. r. vádlottat 3 rendbeli, felbujtóként, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1)-(2) bek., (4) bek. a) pont],
[4] - a III. r, a IV. r. és az V. r. vádlottat társtettesként, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1)-(2) bek., (4) bek. a) pont].
[5] Ezért a bv. főtörzsőrmester I. r. vádlottat - halmazati büntetésül - egy év hat hónap szabadságvesztésre és lefokozásra, a II. r. vádlottat - halmazati büntetésül - egy év négy hónap szabadságvesztésre, a III. r. vádlottat egy év szabadságvesztésre, a IV. r. vádlottat, mint visszaesőt egy év börtönbüntetésre és egy évre a közügyek gyakorlásától eltiltásra, az V. r. vádlottat egy év szabadságvesztésre ítélte.
[6] Az I. r., a II. r., a III. r. vádlott szabadságvesztésének végrehajtását kettő-kettő évi, az V. r. vádlott szabadságvesztésének végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette, továbbá az I. r. vádlottat előzetes mentesítésben részesítette.
[7] Az ítélet ellen az ügyész az I. r. terhelt előzetes mentesítésének mellőzése érdekében jelentett be fellebbezést, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt; az I. r. vádlott és védője, valamint a II. r. vádlott védője felmentés, a IV. r. vádlott az eljárás megszüntetése, illetve a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett.
[8] A fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla katonai tanácsa a 2015. február 20. napján meghozott ítéletével a törvényszék katonai tanácsának ítéletét - a jogerőt a III. és V. r. vádlottak tekintetében feltörve - megváltoztatta:
[9] - az elsőfokú ítéletnek az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. vádlottak bűnösségét a testi épség elleni bűncselekményben megállapító rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az I. r. vádlottal szemben a felbujtóként elkövetett könnyű testi sértés vétsége, a II. r. vádlottal szemben a felbujtóként elkövetett könnyű testi sértés vétsége, míg a III. r., a IV. r., valamint az V. r. vádlottakkal szemben a társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette;
[10] - az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 180 napi tétel, napi tételenként 1000 forint pénzbüntetésre, míg a lefokozást egy évre a törzsőrmesteri rendfokozatba visszavetésre enyhítette,
[11] mellőzte a vádlott előzetes mentesítésére vonatkozó rendelkezést és rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre való átváltoztatásáról.
[12] Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[13] A másodfokú ítélet ellen a katonai ügyész jelentett be másodfellebbezést
[14] - az I. r. vádlott terhére a büntetőeljárás részbeni megszüntetése miatt, további bűnösség megállapítása és súlyosabb büntetés kiszabása végett,
[15] - a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. vádlott terhére a büntetőeljárás megszüntetése miatt, bűnösségük megállapítása, valamint velük szemben büntetés kiszabása érdekében.
[16] A katonai ügyész álláspontja szerint a másodfokú katonai tanács anyagi jogszabályt sértett, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az öt vádlott azért nem valósította meg az aljas indokból elkövetett testi sértés bűntettét, mert az aljas indok nem következik az első fokon megállapított tényállásból, így a sértett magánindítványának hiányában a megállapítható maradék-bűncselekmény, a könnyű testi sértés vétsége miatti eljárásnak akadálya van (magánindítvány hiánya), ezért a büntetőeljárást valamennyi vádlottal szemben megszüntette.
[17] A Legfőbb Ügyészség a fellebbviteli főügyészség másodfellebbezését fenntartotta.
[18] Álláspontja szerint az eljárt bíróságok által megállapított tényállás kisebb részben megalapozatlan, ezért indítványt tett annak kiegészítésére, részint a IV. r. vádlott bűnügyi előéletére vonatkozóan, részint azzal, hogy Sz. J. sértett nyilatkozata szerint a sérelmére elkövetett bántalmazás miatt nem kívánt magánindítványt tenni.
[19] Egyebekben kifejtette, hogy az eljárás során nem merült fel adat arra, miszerint a vádlottak a sértettel, illetve gyermekével korábban kapcsolatban álltak volna, ezért a vádlottakat a sértett bántalmazására nem az iránta érzett ellenszenv indította. A büntetés-végrehajtási intézetben fogva tartott vádlottak indítékát egyrészt a bv. főtörzsőrmester I. r. vádlott elvárásának teljesítése, másrészt az a körülmény határozta meg, hogy a mások segítségére nem számítható, ezért számukra kiszolgáltatott sértettet megalázhatták. Álláspontja szerint a testi sértés elkövetése valamennyi terhelt esetében erkölcsileg elvetendő, súlyosan elítélendő motívumból fakadt.
[20] Ezért indítványozta, hogy a Kúria a másodfellebbezés elbírálása során állapítsa meg a bv. főtörzsőrmester I. r. és a II. r. vádlott bűnösségét a felbujtóként, míg a III. r., a IV. r. és az V. r. vádlottak bűnösségét a társtettesként, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében is, és a bv. főtörzsőrmester I. r. vádlottal szemben szabjon ki végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést és lefokozást, mellőzve az előzetes mentesítését.
[21] A büntetett előéletű, a bűncselekmény elkövetésébe három személyt bevonó II. r. vádlottal szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására, a III. r. és az V. r. vádlottakkal szemben szintén végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés, míg a bűncselekményt visszaesőként elkövető IV. r. vádlottal szemben szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabására tett indítványt.
[22] Az ügyészi másodfellebbezés alapján a Kúria az ügyben a Be. 393. §-a alapján nyilvános ülést tartott.
[23] Az első- és másodfokú ítéletet az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül.
[24] Ennek során megállapította, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság betartotta az eljárási törvény rendelkezéseit.
[25] A tényállást túlnyomórészt a Kúria is hiánytalannak találta, azt azonban - a Legfőbb Ügyészség indítványával egyezően az ott leírtak szerint, az iratok alapján - a Be. 388. § (2) bekezdésére figyelemmel kiegészítette:
[26] A Legfőbb Ügyészség által fenntartott ügyészi másodfellebbezés alapos.
[27] Az irányadó tényállás szerint a bv. főtörzsőrmester I. r. vádlott az előzetes letartóztatása végrehajtására befogadott Sz. J. sértettet a büntetés-végrehajtási intézet 43-as zárkájába helyezte el, egyúttal a szintén e zárkában elhelyezett II. r. vádlottat a zárkából kiléptette és az intézetben a körletfelügyelők és a fogvatartottak között fennálló alá-fölé rendeltségi viszony kihasználásával felszólította arra, hogy zárkatársaival együtt a sértettet - az általa a gyermeke sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt - bántalmazza.
[28] E cselekmény jogi megítélésében a Kúria az első fokon eljárt katonai tanács érveit osztotta.
[29] A cselekmény elkövetésére csupán amiatt került sor, hogy a sértett a gyermeke sérelmére követett el bűncselekményt. A vádlottak a sértettet korábban nem ismerték, és őket - így az I. r. vádlottat - nem harag vagy bosszú, hanem a sértettel szembeni ellenszenv vezette. Ezt pedig az okozta, hogy a bántalmazásban részt vevő vádlottak - a II. r. vádlott közvetítésével - tudomást szereztek arról: Sz. J.-t milyen jellegű bűncselekmény miatt helyezték előzetes fogvatartásba.
[30] Amint arra az elsőfokú bíróság helytállóan rámutatott: az ilyen jellegű, a fogvatartottak között felmerülő igazságtételi szándék nem egyeztethető össze a társadalmi szokásokkal, elvárásokkal, és nem fakad erkölcsileg menthető okból. A fogvatartottak ezzel megalázni kívánták a sértettet, és ennek nem volt más oka, mint a sértett fogvatartásának alapjául szolgáló cselekménye. Ez pedig sem a hivatalos személyként eljáró az I. r. vádlott, sem pedig a fogva tartott vádlottak számára nem megengedett.
[31] Annak megítélésénél, hogy a fogva tartott vádlottak ezzel bűncselekményt követtek-e el, nincs jelentősége annak sem, hogy azt a körletfelügyelő felhívására követték el.
[32] A másodfokú bíróság által hivatkozott eseti döntések ennek nem mondanak ellent.
[33] Ahogy azt irányadó döntések is kifejtették (BH 1994.120., EBH 2002.730., BH 2012.115.): önmagában a bosszú mint indíték valóban nem alapozza meg a testi sértés aljas indokból történő elkövetését. Az adott ügyben azonban az váltotta ki a bántalmazást, hogy az I. r. terhelt tudomására hozta vádlott-társainak: a sértett azért került fogvatartásba, mert családját, gyermekét bántalmazta, és kifejezetten közölte velük azt, hogy a sértettet emiatt meg kell verniük.
[34] A vádlottak tehát a cselekményt aljas indokból követték el, így az mint minősítő körülmény megállapítható a testi épség elleni bűncselekménynél.
[35] Így a cselekményt a másodfokon eljárt ítélőtábla törvénysértően minősítette a könnyű testi sértés vétsége alapeseteként.
[36] Ugyanakkor a magánindítvány csak a könnyű testi sértés vétségének alapesetében büntethetőségi feltétel; az aljas indokból elkövetett testi sértés bűntette miatti eljárásnak a magánindítvány hiánya nem akadálya.
[37] Ezért törvénysértően döntött a másodfokú bíróság, amikor a vádlottakkal szemben a helyesen aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntetteként minősülő cselekmény miatt indult eljárást büntethetőségi akadály - magánindítvány hiánya - miatt megszüntette.
[38] Mindezekre figyelemmel a Kúria a másodfokú ítéletet a Be. 398. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta és a (3) bekezdésre figyelemmel a törvénynek megfelelően határozott a cselekmény minősítését, valamint a büntetés kiszabását, illetve intézkedés alkalmazását illetően is.
[39] A Kúria osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját is, amely szerint a vádlottakkal szemben - a IV. r. vádlott kivételével - az elbíráláskor hatályos 2012. évi C. törvény, azaz a Btk. alkalmazása indokolt a Btk. 2. § (2) bekezdésére tekintettel, mivel e vádlottakra kedvezőbb elbírálást eredményez.
[40] Ez azonban nem irányadó a IV. r. vádlottra vonatkozóan, miután ő a bűncselekményt a korábban kiszabott szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követte el, így feltételes szabadságra sem az 1978. évi IV. törvény 47. § (4) bekezdés a) pontjára, sem a Btk. 38. § (4) bekezdés d) pontjára figyelemmel nem bocsátható.
[41] Ennek megfelelően
[42] - az I. r., a II. r., a III. r. és az V. r. vádlottak cselekményét a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint büntetendő testi sértés bűntettének, a IV. r. vádlott cselekményét az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés I. fordulata szerint büntetendő testi sértés bűntettének minősítette, és
[43] - a bv. főtörzsőrmester I. r. vádlott bűnösségét felbujtóként, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében is, a II. r. vádlott bűnösségét felbujtóként, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntette miatt, míg a III. r., a IV. r. és az V. r. vádlott bűnösségét társtettesként, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében is megállapította.
[44] A II. r. vádlott cselekményeinek rendbeliségét illetően egyetértett a másodfokú bíróság álláspontjával, miszerint az egységesen egyrendbelinek minősül.
[45] A joghátrányokat illetően azonban differenciáltabb megoldást választott a Legfőbb Ügyészség indítványában foglaltaknál.
[46] Az I. r. vádlottal szemben szabadságvesztés kiszabását látta szükségesnek. Ennek megfelelően - a Btk. 81. § (2) és (3) bekezdésének alkalmazásával - halmazati büntetésként szabadságvesztésre ítélte.
[47] A halmazati büntetés vele szemben irányadó mértéke három hónaptól négy év hat hónapig terjedő szabadságvesztés, és a Btk. 80. § (2) bekezdése szerint a szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke az irányadó. Azonban az elsőfokú bíróság által feltárt, a büntetés kiszabása során irányadó körülményekre is tekintettel - különösen az elkövetés, illetve az elsőfokú ítélet meghozatala óta eltelt hosszabb időre is figyelemmel - a szabadságvesztés tartamát a középmértéket el nem érően állapította meg, emellett az elsőfokú ítéletben feltárt, alapvetően pozitív előéletére tekintettel lehetőséget látott a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére is, ahogy a legsúlyosabb katonai büntetés helyett a Btk. 136. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásával katonai mellékbüntetés alkalmazására is.
[48] E körben jegyzi meg a Kúria, hogy a harmadfokú elbírálás időpontjában még hatályos, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) szerint - ahogy az azt 2015. július 1. napjától felváltó új szolgálati törvény szerint is - végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetén a szolgálati viszony további fenntartásáról vagy annak megszüntetéséről a vádlott elöljárója, végső soron a miniszter dönt.
[49] A többi vádlott cselekményének megítélésénél a Kúria arra volt figyelemmel, hogy ők a bűncselekmény elkövetése idején fogva voltak a büntetés-végrehajtási intézetben, és így nyilvánvalóan ki voltak szolgáltatva a körletfelügyelői szolgálatot ellátó I. r. vádlottnak.
[50] Ezért ugyan bűnösségüket megállapította, azonban cselekményüket olyan csekély fokban tartotta veszélyesnek a társadalomra, hogy nem látta indokoltnak velük szemben büntetés kiszabását vagy súlyosabb intézkedés alkalmazását; így a II. r., a III. r. és az V. r. vádlottat a Btk. 84. § (1) bekezdésének, míg a IV. r. vádlottat az 1978. évi IV. törvény 71. § (1) bekezdésének alkalmazásával megrovásban részesítette.
(Kúria Bhar. I. 768/2015.)
BH 2014.12.356 Gondatlanságból elkövetett életveszélyt okozó testi sértésért felel - a szubjektív gondossági kötelesség elmulasztása folytán - a telephely tulajdonosa, aki ugyan őrző kutyáit kerítéssel elkerítve tartotta, de annak ismeretében, hogy onnan a kutyák korábban már kiszabadultak és másnak testi sérülést is okoztak, nem erősítette meg a kerítést oly módon, hogy a kutyák kiszabadulását kizárja, ennek következtében - a kerítésfonatot szétfeszítve - onnan ismét kiszabadultak és a telephely közelében munkálatokat végző sértett testi épségét életveszélyesen - maradandó fogyatékosságot is okozva - megsértették [1978. évi IV. tv. 170. § (1), (7) bek. III. fordulata; 1998. évi XXVIII. tv. 5. § (1) bek.; 2011. évi CLVIII. tv. 6. §].
[1] A törvényszék a 2013. szeptember 9. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat az ellene az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (7) bekezdés III. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó gondatlanságból elkövetett testi sértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A sértett polgári jogi igényének érvényesítését a törvény egyéb útjára utasította.
[2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére jelentett be fellebbezést, az ítélet megalapozatlanság okából történő hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.
[3] A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és utasítsa új eljárásra.
[4] A másodfokon eljáró ítélőtábla a 2014. január 15. napján tartott tárgyaláson meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés vétségében [1978. évi IV. tv. 170. § (1) és (7) bek.], ezért őt hat hónapi - végrehajtásában egy évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte, és a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette.
[5] A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést, felmentés érdekében. A védő a másodfellebbezés indokolásában kifejtette, hogy a bíróság a Be. 4. § (2) bekezdésének megsértésével állapította meg a vádlott bűnösségét, mivel kétséget kizáróan nem bizonyított tényt értékelt a terhére. Érvelése szerint igazságügyi szakértők a telephelyet körülvevő kerítés műszaki állapotát alkalmasnak ítélték arra, hogy a kutyák kijutását megakadályozza. Mindezt a kinológus szakértő is alátámasztotta.
[6] Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 24/A. § szerint az ügyben az erre jogosult hatóságok a vádlott kutyáit nem minősítették egyedileg veszélyesnek, és nincs törvényi vélelem a veszélyességre még fizikai sérülés okozása esetén sem.
[7] A másodfokú bíróságnak a gondossági kötelesség elmulasztása körében kifejtett indokai - álláspontjuk szerint - megalapozatlanok. A vádlott az ítéleti tényállás szerint is ellenőrizte a támadást megelőzően a kerítés állapotát, azon folytonossági hiányt nem észlelt. Ugyanakkor a szakértők a kerítés folytonossági hiánya keletkezési körülményeit illetően nem tudtak határozottan állást foglalni, csupán valószínűsítették, hogy azt vagy a kutyák, vagy külső erő okozta. Ebből következően a vádlott felelőssége a kutyák kijutását tekintve kétséget kizáróan nem állapítható meg.
[8] A Legfőbb Ügyészség a másodfellebbezést joghatályosnak, ugyanakkor alaptalannak tartotta. Az indítványában kifejtett álláspont szerint a törvényszék által megállapított és az ítélőtábla által helyesbített tényállás megalapozott, és a harmadfokú eljárásban irányadó. Az ítélőtábla a vádlott hanyag gondatlanságban megnyilvánuló bűnösségére vont következtetése helytálló, a cselekmény minősítése törvényes. Ezért a másodfokú eljárásban hozott ítélet helybenhagyását indítványozta.
[9] A Legfőbb Ügyészség képviselője a Be. 391. § (2) bekezdése alapján tartott nyilvános ülésén utalt arra, hogy a kutyák két hónappal korábbi támadásának azért van jelentősége, mert a vádlott erről értesült, ennek ellenére mulasztotta el a kerítés megerősítését, ami a kutyák kijutását megakadályozhatta volna.
[10] A Kúria a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 387. § (1) bekezdésére figyelemmel az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül. Megállapította, hogy az első- és a másodfokú bírósági eljárásban az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés nem történt. A másodfokú ítélet maradéktalanul megalapozott, a bűnösségre vont következtetés okszerű, a cselekmény minősítése és az alkalmazott joghátrány a büntető anyagi jog szabályaival összhangban álló, ezért a bejelentett fellebbezések alaptalanok.
[11] Ugyanakkor észlelte, hogy az elsőfokú bíróság a sértettet - azon nyilatkozata ellenére, hogy nem haragszik a vádlottra - a polgári jogi igény előterjesztése miatt tévesen érdekeltnek és egyben elfogultnak tekintette.
[12] A tanút sértetti pozíciója, illetőleg az a körülmény, hogy polgári jogi igényt terjesztett elő, önmagában sem érdekeltnek, sem elfogultnak nem minősíti. Ilyen következtetést megalapozó jelek sem a sértett egyéb nyilatkozataiból, sem egyéb megnyilvánulásaiból nem voltak megállapíthatók. Ezáltal az elsőfokú bíróság relatív eljárási szabályt sértett, ami azonban az ügy érdemére kihatással nem volt.
[13] Az első- és másodfokú ítéletben kifejtetteket összevetve megállapítható, hogy a vádlott büntetőjogi felelőssége kérdésében eltérő álláspont alapja az volt, hogy míg az elsőfokú bíróság szerint a vádlottnak azért nem kellett előre látnia a tényállásban írt esemény bekövetkezését, mert - miként azt az igazságügyi műszaki, mezőgazdasági, valamint kinológus szakértők véleménye alátámasztotta - a telep kerítése alkalmas volt a kutyák biztonságos visszatartására, szökésük megakadályozására; addig az ítélőtábla által helyesbített és a harmadfokú eljárásban irányadó tényállás szerint - a szakértőknek a kerítés minőségével kapcsolatos álláspontja csupán addig a pontig fogadható el, amíg a kutyák szét nem feszítették a kerítésfonatot és az így keletkezett nyíláson átbújva a sértettre támadtak és életveszélyes sérülést okoztak.
[14] A Kúria e körben a másodfokon eljárt ítélőtábla jogi álláspontjával értett egyet, és osztotta a Legfőbb Ügyészség átiratában kifejtetteket is.
[15] Nem vonható kétségbe a másodfokú bíróság azon következtetésének helyessége, mely szerint a vádlottnak tudomása volt arról, hogy a telephely őrzésénél alkalmazott kutyák a cselekményt megelőzően a telepről ismeretlen módon kiszabadulva már okoztak testi sérülést egy arra közlekedő személynek. Ennek ellenére elmulasztotta a kerítés olyan szintű megerősítését, hogy az alkalmas legyen a hasonló, embert érintő, testi épséget sértő támadás megakadályozására. Ezen kötelezettségek elmulasztása és a sértett sérülése közötti okozati összefüggés egyértelműen megállapítható volt.
[16] A gondatlan bűncselekmények büntetőjogi felelősségének megállapíthatóságánál alapvetően abból kell kiindulni, hogy az elkövetőt milyen gondossági kötelesség terheli.
[17] Az adott ügyben a vádlott, mint kutyatartó személy mulasztása és a bekövetkezett eredmény közötti összefüggés kimutatható.
[18] Az 1978. évi IV. törvény 14. §-ának II. fordulata értelmében gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki a magatartása következményének lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet, vagy körültekintést elmulasztja (hanyag gondatlanság). Ebben az esetben a bűnösség alapja a megkívánt és elvárható "rágondolás" hiánya. A hanyag gondatlanságnak ugyanakkor nincs értelmi és érzelmi oldala. Az elkövető nem látja előre magatartásának lehetséges következményeit (hiányzik az értelmi oldal), ezért érzelmileg nem is viszonyulhat azokhoz (érzelmi oldal hiánya).
[19] A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a vádlott az objektíve előrelátható és elkerülhető eredményt a saját képességeihez és lehetőségeihez mérten elkerülhette volna, ha a tőle elvárható figyelmet, vagy körültekintést fejti ki.
[20] A következmény tényleges előrelátásának hiányában a hanyag gondatlanság megállapítása kerülhet szóba. A hanyag gondatlanság körében a különös norma megszegésének tényéből rendszerint levezethető a tettes szubjektív értelemben vett gondatlansága is [EBH 2010.2206.].
[21] Az állattartó gondoskodni köteles az állat szökésének megakadályozásáról [1998. évi XXVIII. tv. 5. § (1) bek.]. Az embert kutyatulajdonosként terhelő kötelezettség szempontjából jelentősége van annak is, hogy a kutya tulajdonságai milyen módon ismerhetők meg. Az ebről nem fajtája, hanem kizárólag egyedi viselkedésének következményeként ítélkezhet a hatóság [2011. évi CLVIII. tv. 6. §-ához fűzött indokolás]. Az ebek veszélyesnek minősülnek, függetlenül attól, hogy azokat a hatóság nem minősítette veszélyesnek. A kutyák veszélyesnek minősülő egyedi viselkedésével pedig a vádlott teljes mértékben tisztában volt.
[22] A vádlott a kutyák korábbi kiszabadulásakor tanúsított magatartása, az ekkor történt sérülés okozása folytán tisztában volt azzal, hogy újabb kijutásuk esetén hasonló eredmény bekövetkezésének veszélye reálisan fennáll. A kutyák kiszabadulásának lehetősége megteremtette a felelősségi alapot, amely az irányadó tényállás alapján a vádlottat terhelte.
[23] Mindezekből következik, hogy a vádlott terhére megállapított hanyag gondatlanság tekintetében a büntetőjogi felelősség megállapításának mindkét alapvető feltétele megvalósult, nevezetesen az objektív gondossági kötelesség megszegése, és a szubjektív előreláthatóság fennállása. A másodfokú bíróság okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a szubjektív előreláthatóság körében a bekövetkezett eredmény előre nem látásában a vádlottat felróható mulasztás terhelte.
[24] A védő álláspontjával ellentétben a szakértői vélemények nem alkalmasak annak egyértelmű megállapítására, hogy a vádlott által létesített és fenntartott kerítés alkalmas volt a cselekmény megelőzésére. A nyomozás során a műszaki szakértői vélemény kihangsúlyozta, hogy az ebek agresszivitását követően maga a kerítés már nem tudta őket visszatartani, azaz ténylegesen fennállt annak a lehetősége, hogy a kutyák a kerítést kibontsák, illetve szétfeszítsék. Maga a vádlott is hivatkozott arra, hogy ha a munkálatokról szóltak volna neki, ott maradt volna a tanyán, vagy szólt volna valakinek, hogy legyen ott a kutyák miatt és figyeljen, nehogy baj legyen.
[25] Fenti terhelti nyilatkozatból egyértelműen következik, hogy tisztában volt azzal, ha senki nincs a tanyán, amikor annak környékén dolgoznak, fennáll annak a veszélye, hogy a kutyák esetleg a korábban történtekhez hasonló módon fognak viselkedni.
[26] Végül a szakértőnek az elsőfokú bírósági tárgyaláson tett nyilatkozata szerint "a kerítés műszakilag jól volt megcsinálva, azonban ezt az állati terhelést aktuálisan nem bírta".
[27] Az ítélőtábla ezért helyesen hivatkozott ítéletében arra, hogy a sértett megtámadásakor a kutyák meg tudták bontani a kerítést, ami egyben azt jelenti, hogy az nem volt alkalmas arra, hogy az ebeket a telephelyről való kijutástól visszatartsa. Ily módon a vádlott gondossági kötelezettségét mulasztotta el, amibe beletartozott az emberre veszélyes ebek telepről kijutásának megakadályozása által az előre látható tapasztalati ténnyel igazolt veszélyhelyzet ismételt kialakulásának megelőzése. A vádlott ezt a tőle elvárható gondosságot elmulasztotta, akkor is, ha nem észlelte a kerítés meghibásodását, illetve, akkor is, ha olyan kerítést tartott fenn, amelyen a kutyák annak kifeszítése útján igen rövid idő alatt képesek voltak keresztül jutni.
[28] A Kúria osztotta a másodfokú bíróság álláspontját a Btk. 2. §-a tekintetében. A bűncselekményt az elkövetéskor hatályos törvény alapján kell elbírálni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályos törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el.
[29] Az ítélőtábla hibátlan indokolással mutatott rá arra, hogy az elbíráláskor hatályban lévő törvény szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz, ezért az elkövetéskori, 1978. évi IV. törvény rendelkezései az irányadóak.
[30] Az általa alkalmazott joghátrány arányban álló a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekkel, amit a Kúria azzal egészített ki, hogy tovább súlyosít a maradandó fogyatékossággal járó sérülés.
[31] A Kúria egyetértett azzal is, hogy a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítására vonatkozó első bírói rendelkezést az ítélőtábla nem változtatta meg. A sértett jogi képviselője útján rendkívül részletes polgári jogi igényt terjesztett elő, amely olyan elemeket is tartalmaz, amelyek elbírálása kizárólag a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. Ennek büntetőeljárásban történő vizsgálata az eljárás szükségtelen elhúzódásával járna, ezért indokolt, hogy az erre vonatkozó döntés polgári peres eljárásban szülessen meg.
[32] A Kúria mindezekre figyelemmel az ítélőtábla másodfokú ítéletét a Be. 396. § alapján helybenhagyta.
(Kúria Bhar. I. 384/2014.)
BH 2015.5.118 A súlyos testi sértés bűntette miatt kiszabott szabadságvesztés próbaidőre felfüggesztése nem indokolt, ha a cselekmény tárgyi súlya jelentős, durva elkövetési módja és következményei folytán közelít az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének a kísérletéhez [Btk. 85. § (1) bek., 164. § (1), (3) bek., 367. § (1), (2) bek. b) pont].
[1] A törvényszék a 2012. november 26-án kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki zsarolás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 323. § (1) és (2) bek. b) pont], valamint testi sértés bűntettében [korábbi Btk. 170. § (1) és (2) bek.], és ezért őt halmazati büntetésül 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.
[2] A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről - köztük a gáz-riasztópisztoly elkobzásáról -, valamint a bűnügyi költség viseléséről.
[3] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2013. április 30-án kihirdetett ítéletével az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a zsarolás bűntettének kísérlete [korábbi Btk. 323. § (1) és (2) bek. b) pont] miatti büntetőeljárást megszüntette, a vádlottal szemben kiszabott büntetést - a halmazati büntetésre utalás mellőzésével - 10 hónapi börtönbüntetésre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, kötelezve a vádlottat a további, a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
[4] A másodfokú ítélet ellen a vádlott és védője enyhítés végett jelentett be fellebbezést. A védő a másodfellebbezését a Be. 367/A. § (4) bekezdésének kötelező rendelkezése ellenére írásban nem indokolta.
[5] Az ügyész a másodfokú ítéletet tudomásul vette.
[6] A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta és a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
[7] Álláspontja szerint a tényállás megalapozott, ekként irányadó; a bűnösségre vont jogi következtetés helyes, a kiszabott büntetés pedig inkább enyhe, mint súlyos.
[8] A Kúria az ügyben a Be. 391. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a védő a fellebbezését fenntartva az időmúlásra tekintettel a közügyektől eltiltás mellőzését, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte.
[9] A Legfőbb Ügyészség képviselőjének a nyilvános ülésen kifejtett álláspontja szerint a vádlott terhére aggálymentesen megállapítható lehetett volna az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérleti alakzata. A minősítés ekkénti megváltoztatását ugyan nem indítványozta, de éppen erre tekintettel ellenezte a büntetés enyhítését.
[10] Figyelemmel az időközben meghozott 4/2013. BK véleményben foglaltakra, az elbíráláskor hatályos törvény - a 2012. évi C. törvény, a továbbiakban: Btk. - alkalmazására tett indítványt annak 2. § (2) bekezdése alapján. Erre tekintettel a cselekmény minősítése, a büntetés kiszabása, a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kapcsán a Btk. szerinti jogszabályhelyek alkalmazását és felhívását, egyebekben a támadott határozat helybenhagyását indítványozta.
[11] A vádlott a védőjéhez csatlakozva olyan joghátrány alkalmazását kérte, amely nem eredményez a számára további szabadságelvonást, így ugyanis folytathatók volnának a megkezdett tanulmányai.
[12] A vádlottnak és védőjének másodfellebbezése a következők szerint nem alapos.
[13] A Kúria mindenekelőtt azt állapította meg, hogy a védelmi másodfellebbezéseknek a Be. 386. § (1) bekezdés c) pontja alapján helye volt. A másodfokú ítélet ugyanis a vádlottal szemben a zsarolás bűntettének kísérlete miatt a büntetőeljárást megszüntette; ennyiben is megváltoztatva az elsőfokú bíróság ítéletét, amely a zsarolás kísérletét illetően a vádlott bűnösségét megállapította. A másodfellebbezés lehetősége független attól, hogy a védelmi fellebbezések a bűnösség tekintetében eltérő döntést nem támadták, hanem kizárólag a kiszabott büntetés enyhítését célozták (1. BK vélemény B. II. 2. b) pontja).
[14] Ebből következően a Kúria teljes körű felülbírálatba bocsátkozott a Be. 387. § (1) bekezdése szerint.
[15] Ennek során megállapította
[16] - egyfelől, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú eljárásban megtartották a büntetőeljárás lényeges szabályait. A Kúria olyan abszolút eljárási szabálysértést nem észlelt, amely alapot adott volna a támadott ítéleteknek a Be. 399. §-a alapján történő hatályon kívül helyezésére;
[17] - másfelől azt állapította meg, hogy az eljárt bíróságok - döntően az elsőfokú bíróság - az ügy helyes ténybeli megítéléséhez szükséges mértékben feltárták a bizonyítékokat; és azok hiánytalan és helyes értékelésével megalapozott tényállást állapítottak meg, amely tényállás a harmadfokú eljárásban is irányadó.
[18] Az első és másodfokon eljárt bíróságok az ítéletükből kikövetkeztethetően az elkövetéskor hatályban volt büntetőtörvényt, a korábbi Btk. rendelkezéseit alkalmazták.
[19] A jogerős elbírálás időpontja a harmadfokú elbírálás; a harmadfokú határozat meghozatalának időpontjában már a Btk. rendelkezései voltak hatályosak.
[20] Ehhez képest a Kúriának először abban a kérdésben kellett állást foglalnia a Btk. 2. §-ának rendelkezésére figyelemmel, hogy a jelenleg hatályos Btk. alkalmazása enyhébb elbírálás lehetőségét biztosítja-e a vádlott számára az elkövetéskor - 2011 augusztusában - hatályos korábbi Btk. szabályaihoz képest.
[21] Rögzíthető, hogy
[22] - a vád tárgyává tett bűncselekmények - az adott minősítő körülményeket is figyelembe véve - a büntetési tételüket illetően azonosan szabályozottak mindkét anyagi jogszabályban;
[23] - a büntetés kiszabásakor mind az elkövetéskori, mind az elbíráláskori törvény azonosan a középmértékből kiindulást tartotta, tartja irányadónak a büntetés kiszabása során;
[24] - a vádlott helyzetét illetően viszont az elbíráláskor hatályos törvény kedvezőbb elbírálást biztosított a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségére vonatkozóan, amíg ugyanis az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. 47. § (2) bekezdés második fordulata alapján - tekintve, hogy mindkét bűncselekmény bűntett - a büntetés háromnegyed részének kitöltésével nyílt meg a feltételes szabadlábra bocsátás lehetősége; addig az elbíráláskori törvény - Btk. 38. § (2) bekezdés a) pont - szerint a vádlott a kiszabott szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható a legkorábban feltételes szabadságra.
[25] Erre figyelemmel a Kúria az elbírálás során az annak időpontjában hatályos Btk. rendelkezéseit alkalmazta.
[26] A jelenleg hatályos Btk. szabályaira tekintettel sem tévedett a másodfokú bíróság, amikor a kísérlettől önkéntes elállás miatt - Btk. 10. § (4) bekezdés a) pontja - a büntetőeljárást a zsarolás bűntettének kísérlete miatt emelt vád tekintetében megszüntette. E döntése megfelel a 4/2002. BJE határozatban kifejtett álláspontoknak. A másodfokú bíróság ítélete e tekintetben érdemben nem érinthető; ugyanakkor azonban - mivel a már hivatkozott Be. 387. § (1) bekezdése, valamint annak (2) bekezdése alapján e cselekmény tekintetében sem állt be részjogerő - a vonatkozó törvényhely immár a Btk. 367. § (1) és (2) bekezdés b) pontja.
[27] Az irányadó tényállásból helyes következtetést vont mind az első-, mind a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségére a testi épséget sértő cselekményt illetően.
[28] Ennek a bűncselekménynek a jelenleg hatályos anyagi jogszabály szerinti minősítése a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntette.
[29] A jelen harmadfokú határozatban e cselekmény minősítését is meg kellett változtatni, függetlenül attól, hogy azt a fellebbezések nem támadták.
[30] A másodfokú bíróság a büntetést az irányadó büntetési tételkereten belül, a büntetési tétel középmértékét irányadónak tekintve, és az attól eltérést kellőképpen megindokolva szabta ki a helyesen feltárt bűnösségi körülmények alapján.
[31] Megfelelően választotta meg a büntetési nemet; nincs olyan ok, amely miatt a Btk. 33. § (4) bekezdésben foglaltak alkalmazásával közérdekű munka vagy pénzbüntetés volna kiszabható. Ezt a vádlott előéletének és a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetésnek a személyben rejlő társadalomra veszélyességet növelő hatása kizárta.
[32] Az enyhítő körülményeket - ugyancsak helytálló módon - nagy nyomatékkal annak során vette figyelembe, amikor a szabadságvesztés tartamát a középmérték alatt, annak csupán közel a felében határozta meg.
[33] Ugyancsak helyes álláspontot foglalt el az ítélőtábla, amikor a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztésére nem látott lehetőséget. A cselekmény tárgyi súlya jelentős. A durva elkövetési módból - az arc több esetben ököllel, a fej pisztoly nyelével való ugyancsak többszöri, valamint vodkásüveggel való egyszeri megütése, ennek eredményeként a sértett koponyájának kemény burok alatti vérzése, agykérgi zúzódása - következően a cselekmény közelít az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletéhez; mindez pedig nem teszi lehetővé a büntetés végrehajtásának felfüggesztését.
[34] Összességében ezért az enyhítésre irányuló fellebbezések nem vezethettek eredményre.
[35] Arra tekintettel, hogy a Kúria - egységesen - az elbíráláskor, jelenleg hatályos törvényt alkalmazta, rögzíteni kellett, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata a Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontja alapján börtön; e büntetésből a vádlott legkorábban annak kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra a Btk. 38. § (2) bekezdésének a) pontja szerint.
[36] Ennyiben a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 398. §-a szerint részben megváltoztatta, egyebekben azt a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta.
(Kúria Bhar. III. 909/2013.)
BH 2013.8.202 Emberölés bűntette kísérletének és nem életveszélyt okozó testi sértésnek minősül annak a vádlottnak a cselekménye, aki egy 11,5 cm pengehosszúságú késsel, nagy erővel hasba szúrja a sértettet, és ezáltal életveszélyes sérülést okoz [Btk. 13. §, 16. §, 166. § (1) bek., 170. § (6) bek.].
Az F. Bíróság a 2010. július hó 13. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki életveszélyt okozó testi sértés bűntettében [Btk. 170. § (1) bekezdés és (6) bekezdés].
Ezért őt 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte. A kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette.
Az ítélet ellen az ügyész súlyosabb minősítés megállapítása és a büntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést, a terhelt és védője tudomásul vették az elsőfokú ítéletet.
A másodfokon eljáró F. Ítélőtábla a 2012. április hó 26. napján tartott nyilvános tárgyaláson meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:
a terhelt terhére megállapított bűncselekményt emberölés bűntette kísérleteként [Btk. 166. § (1) bekezdés] minősítette.
A terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetést 3 évre súlyosította azzal, hogy fogházban rendelte végrehajtani. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. A terheltet 3 évre a közügyek gyakorlásától eltiltotta. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet történeti tényállása szerint a terhelt és a sértett 15 éve éltek élettársi kapcsolatban.
2009. június 5. napján a terhelt és a sértett a déli óráktól kezdve otthon tartózkodtak, italoztak, délutánra erősen ittas állapotba kerültek. A délután folyamán a terhelt és a sértett között szóváltás alakult ki amiatt, hogy a terhelt nem akart a sértettel elmenni annak édesanyját meglátogatni. A terhelt a konyhában nekiállt elkészíteni a vacsorát, mely közben a sértett trágár szavakkal szidalmazta.
16 óra körüli időben - miután a sértett visszatért az udvaron található WC-ből - a terhelt a kezében lévő 11,5 cm pengehosszúságú, recés élű konyhakéssel - a kést marokra fogva - szemből nagy erővel előre és alulról felfelé irányuló mozdulattal egy alkalommal hasba szúrta a sértettet úgy, hogy a kés pengéje teljes hosszában annak testébe hatolt.
A sértett a szúrás következtében a köldökhöz közel esően egy rendbeli mélyen a hasüregbe hatoló, a hashártya mögötti térben a főér falát érintőlegesen sértő, és a vékonybél falán is hasonló jellegű sérülést ejtő, kb. 200-300 ml térfogatú hasűri vérgyülemmel járó, nyolc napon túl gyógyuló szúrt sérülést szenvedett, amely a sértettnél közvetett életveszélyt idézett elő; a sérülés tényleges gyógytartama 4 hét.
A célszerű és szakszerű sebészeti beavatkozás elmaradása esetén nem feltétlenül, de bekövetkezhetett volna a halál hasűri vérzés és/vagy hasűri fertőzés okából.
A hasi szúrt sérülés maradványállapotaként a has mellső felszíne középvonalában 17 cm hosszú részben másodlagosan gyógyult műtéti heg és a műtéti heg középső harmadában a köldökhöz közel esően hasfali sérv maradt vissza, amely büntetőjogi szempontból maradandó fogyatékosságként értékelendő.
A terheltet az enyhe fokú szellemi leépülése (dementia) enyhe fokban korlátozta abban, hogy cselekménye következményeit felismerje, illetve, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában e cselekmény minősítése körében leszögezte, hogy amit az elsőfokú bíróság a jogi indokolásában felsorolt, mint testi sértés okozására irányuló szándékot, az mind ölésre irányuló szándékra utalt. Kiemelte, hogy a terhelt tudattartalmának a sértett vonatkozásában át kellett fognia, hogy az alkalmazott eszköz - nagy erővel véghezvitt cselekvőség esetén - az emberi élet kioltására alkalmas. Utalt arra, hogy a terheltnek a cselekmény elkövetése utáni magatartása sem ad alapot annak a következtetésnek a levonására, hogy nem állt szándékában korábban a sértett életének kioltása. Megállapította azt is, hogy a terhelt az ölési cselekmény során egyenes szándékkal cselekedett.
Az első-, és másodfokú ítélet ellen a terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontját megjelölve. Az indítvány szerint a másodfokon eljáró F. Ítélőtábla a bűncselekményt törvénysértően minősítette, így a jogerősen kiszabott büntetés is törvénysértő.
A felülvizsgálati indítvány indokolása szerint az elsőfokú bíróság a szándékos emberölés kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés elhatárolásáról kimerítően számot adott ítéletének indokolásában, helyesen következtetett arra, hogy a terhelt szándéka testi sérülés előidézésére irányult. A másodfokú bíróság ugyanakkor az elkövetés körülményeiből (elkövetés eszköze, a terhelt és sértett testhelyzete, a sérülés helye és jellege), csakúgy mint a terhelt cselekmény utáni magatartásából helytelen következtetést vont le a terhelti szándékra.
A felülvizsgálati indítványt benyújtó védő szerint a másodfokú bíróság által alkalmazott törvénysértő minősítést támasztja alá az is, hogy a sértett a terheltnek megbocsátott, az életközösséget helyreállították, a mai napig is együtt élnek.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak, a cselekmény jogi minősítését törvényesnek tartotta.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
A Kúria a felülvizsgálati indítványnak az elbírálása során abból indult ki, hogy a 15. számú Irányelv (Legfelsőbb Bíróság) alapján kialakult töretlen bírói gyakorlat szerint a szándékos emberölés kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés - avagy utóbbi kísérlete - elhatárolása az elkövetőnek a cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló konkrét tudattartalma alapján történhet.
Az emberölés, illetve ennek kísérlete esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, és ezt kívánja, vagy ebbe belenyugszik. Ezzel szemben az életveszélyt okozó testi sértés esetében az elkövető szándéka csupán testi sérülés előidézésére irányul; az életveszélyt okozó testi sértés esetén a szándéknak nem feltétlenül kell az eredményre kiterjednie. Az elkövetés időpontjában fennálló tudati állapot megállapításánál, illetve annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre avagy bántalmazásra, illetőleg egészségsértésre irányult-e: jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult és így megismerhető tényekből kell visszakövetkeztetni.
Az emberölésre, illetőleg a testi sértésre irányuló szándék megállapításánál az elkövetéskori tudattartalomra a tárgyi (objektív) és alanyi (szubjektív) tényezőkből lehet következtetni (Irányelv I/1-2. pontja).
Kétségtelen, hogy a terhelt cselekményét mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság ezen iránymutatásnak megfelelően vizsgálta, azonban a másodfokú bíróság vont okszerű következtetést a terhelt szándékára.
Az irányadó tényállás alapulvételével nem lehet kétséges ugyanis az, hogy a terhelt egy 11,5 cm pengehosszúságú késsel irányítottan, kifejezetten nagy erővel oly módon szúrta hasba a mellékhelyiségből visszatérő gyanútlan sértettet, hogy a kés teljes pengehosszúságában behatolt a sértett testébe és ott közvetetten életveszélyes áthatoló jellegű sérülést okozott.
A tárgyi és alanyi tényezőket a 15. számú Irányelv iránymutatásának megfelelően vizsgálva megállapítható, hogy adott ügyben az erősen ittas állapotban lévő terhelt által az élettársa sérelmére elkövetett cselekménynek a büntetőjogi értékelése során elsősorban az ún. tárgyi tényezőknek van meghatározó jelentősége.
A tárgyi tényezők körében fokozott figyelemmel kell vizsgálni az elkövetés eszközét, mert vannak olyan ún. tipikus eszközök, amelyek megfelelő irányítottsággal, illetve megfelelő erővel történő alkalmazásuk esetén általában az emberölésre irányuló szándék fennforgására engednek következtetni. Ugyanakkor az elkövetéshez használt 11,5 cm-es pengehosszúságú kés - amely egyébként az emberölés tipikus eszközének tekinthető - egymagában nem alapozza meg az ölési szándékra vonható következtetést. Az eszközt mindig az elkövetés egyéb körülményeivel összefüggésben kell értékelni. Az ilyen eszközzel végrehajtott cselekmények esetén is vizsgálni kell tehát, hogy nincsenek-e olyan körülmények, amelyek az emberölésre irányuló szándékot kizárják. Az elkövetés körülményeiből és módjából általában ugyancsak alapos következtetés vonható az elkövető szándékára. E körülmények között különösen az elkövetésnél tanúsított erőkifejtés vehető figyelembe. A szúrás esetében emellett jelentősége van az irányítottságnak és annak is, hogy az elkövető hogyan tartotta az eszközt a használat időpontjában.
Jelen esetben a terhelt a vele szemben álló sértettet nagy erővel, előre és alulról felfelé irányuló mozdulattal szúrta hasba. A kés gyakorlatilag a markolatáig hatolt a testbe, miközben mélyen a hasüregbe hatoló, a hashártya mögötti térben a főér falát érintőlegesen sértő, és a vékonybél falán is hasonló jellegű sérülést ejtett. Ennek következményeként kb. 200-300 ml térfogatú hasűri vérgyülem keletkezett, a sértett a szakszerű orvosi beavatkozás elmaradása esetén a vérzés és/vagy a fertőződés miatt meg is halhatott volna, de a halál nem következett volna be feltétlenül. A szúrás ereje, iránya, a sérülés helye és jellege is következtetési alapul szolgál tehát az ölésre irányuló szándék megállapításánál.
Ilyen tényezők mellett - amint arra az F. Ítélőtábla is helyesen mutatott rá - a terheltnek az a cselekménye, hogy a sértettet nagy erővel hasba szúrta, a Btk. 166. §-ának (1) bekezdése szerint minősülő emberölés bűntette Btk. 16. §-a szerinti kísérletének, nem pedig az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének a megállapítására volt alkalmas. A megtámadott testrészt, az elkövetés eszközét, a szúrás nagy erejét tekintve a terheltnek - a beszámítási képessége birtokában - számítania kellett arra, hogy a sértett a szúrás eredményeként az életét vesztheti.
Annak, hogy a terhelt beszámítási képessége enyhe fokban korlátozott volt, ebben a vonatkozásban nincs jelentősége, mivel ilyen állapotban is képesnek kellett lennie a fentiek felismerésére.
Az F. Ítélőtábla tehát az anyagi jogszabályoknak és a bírói gyakorlatnak megfelelően minősítette a terhelt cselekményét emberölés bűntette kísérleteként.
A Kúria megállapítása szerint a terhelt - szemben az F. Ítélőtábla álláspontjával - a Btk. 13. §-ának II. fordulata értelmében eshetőleges szándékkal valósította meg a cselekményét, az esetleg bekövetkező eredmény iránt ugyanis közömbös maradt, abba belenyugodva cselekedett. Az irányadó tényállásból egyenes ölési szándékra utaló adat nem állapítható meg, a történeti előzmények ismeretében a terhelt a halálos eredmény elmaradását tekintve kizárólag a puszta véletlenre való hagyatkozással kísérelte meg a sértett életét kioltani.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 839/2012.)