A büntetőeljárásban eljáró hatóságok úgy vélik, hogy a büntetőeljárás eredményes lefolytatása sokszor elképzelhetetlen kényszerintézkedések nélkül. Az egyes kényszerintézkedések alkalmazásakor a hatóságok jogosultak alapvető emberi jogokat súlyosan korlátozni is.
A büntetőeljárás terheltjei számára az egyik legkedvesebb ilyen jog, a személyes szabadság alkotmányos alapjoga. A büntetőeljárásban azonban ez az alapvető jog is korlátozható. Az ilyen jogkorlátozás azonban csak akkor törvényes, ha arra az ez által elérni kívánt (és alkotmányosan elismert) célhoz képest a korlátozás szükségszerű és arányos.
A kényszerintézkedések csoportosításának egyik alapvető szempontja, hogy a jogkorlátozás a személyi szabadságot, vagy pedig egyes vagyoni jogokat korlátoz-e.
A büntetőeljárás során a következő kényszerintézkedések alkalmazhatóak:
A személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések kizárólag a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsított személlyel, vagy a terhelttel szemben alkalmazhatók. Alkalmazásuk során vagy megfosztják őket a személyi szabadságuktól, vagy pedig csupán korlátozzák azt.
A jelenlegi szabályok szerint letartóztatásként ismert intézményt a korábbi szabályok előzetes letartóztatásnak, “előzetesnek” ismerték, a mai bűnügyi felügyelet pedig házi őrizet néven volt ismert.
A vagyont érintő kényszerintézkedések a terhelttel és más személyekkel szemben is egyaránt alkalmazhatóak.
Nem rendelhető el bármely kényszerintézkedés bárkivel szemben, egy csoportjuk kizárólag a terhelttel szemben alkalmazható.
Csak a terhelttel szemben alkalmazható: távoltartás, bűnügyi felügyelet, letartóztatás, előzetes kényszergyógykezelés és zár alá vétel a polgári jogi igény biztosítása érdekében. A terhelttel szemben alkalmazható kényszerintézkedéseknek különböző indokai vannak.
A kényszerintézkedéseket úgy is rendszerezhetjük, hogy ki rendelheti el azt. Általánosságban elmondható, hogy az őrizet kivételével a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedésekről a bíróság dönt, a vagyont érintőekről pedig az ügyészség, a nyomozó hatóság és a bíróság is dönthet (kivéve a motozást, melyről az ügyészség vagy a nyomozó hatóság dönt, míg az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételéről csak a bíróság).
A büntetőeljárás célja, hogy az eljárás alá vont személy büntetőjogi felelősségéről a bíróság döntést hozzon. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, biztosítani kell az eljárás rendjét és sikerességét. Így azt, hogy
A kényszerintézkedések tehát az eljárás (hatóságok szempontjából) sikeres lefolytatását szolgálják. Akkor alkalmazhatóak, ha a hatóságok alkalmazásukat szükségesnek ítélik, és az alábbiakban ismertetett szabályok szerint azt elrendelik.
Ha Önnel vagy hozzátartozójával szemben szabadságot korlátozó kényszerintézkedést rendeltek, el az elrendelésnek az alábbi okai lehetnek lehetnek:
A szabályozás nemcsak abban az esetben teszi lehetővé a kényszerintézkedések elrendelését ha már megtörtént az eljárást akadályozó esemény, hanem akkor is, ha megalapozottan feltehető, hogy a jövőben meg fog.
A terhelt jelenlétének biztosítása érdekében rendelik el a kényszerintézkedést, ha a terhelt megszökött, szökést kísérelt meg, vagy elrejtőzött, vagy megalapozottan feltehető, hogy elérhetetlenné válna, így megszökne vagy elrejtőzne.
A bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának megakadályozása érdekében rendelik el, ha a terhelt a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személyt megfélemlített, jogellenesen befolyásolt, vagy bizonyítási eszközt, elektronikus adatot, vagy vagyonelkobzás alá eső dolgot megsemmisített, meghamisított vagy elrejtett, illetve megalapozottan feltehető, hogy a fenti cselekményeket elkövetné.
A bűnismétlés lehetőségének megakadályozása érdekében rendelik el, ha a gyanúsítotti kihallgatását követően az eljárás tárgyát képező bűncselekményt folytatta, vagy újabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt gyanúsítottként hallgatták ki, illetve megalapozottan feltehető, hogy a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, folytatná, újabb cselekményt követne el.