A jogalkotó a haza védelmének biztosítása érdekében kifejezetten büntetni rendeli azt, ha a hadkötelesek a hadiállapotban kihirdetett kötelezettségüknek nem tesznek eleget, és a behívóparancsban megjelölt helyen és időpontban nem jelennek meg.
A bevonulási kötelezettség megszegése büntetőjogi következményekkel járhat, akár egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható.
A mulasztás lehet akár szándékos, akár gondatlan.
A Btk. 425. § (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy az a hadköteles, aki katonai bevonulási kötelezettségének nem tesz eleget, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztésre számíthat.
Ezzel a törvény a honvédelmi kötelezettségek egyik kulcselemét, a bevonulást védi.
A magyar jogalkotó kiemelten fontosnak tartja, hogy hadiállapot idején minden hadköteles köteles a behívóparancsban megadott helyen és időpontban megjelenni.
Ezen elvárás megsértése – akár mulasztásról, akár szándékosságról van szó – veszélyezteti az ország védelmi feladatainak hatékony ellátását.
A bevonulási kötelezettség hátterében az Alaptörvény XXXI. cikkének (1) bekezdése áll, amely általános honvédelmi kötelezettséget ró a magyar állampolgárokra.
Ez a személyes honvédelmi kötelezettség többféle formát is ölthet (például polgári védelmi kötelezettség vagy honvédelmi munkakötelezettség), de a katonai szolgálati kötelezettség mind közül a legszigorúbban szabályozott.
Hadiállapot beálltával minden magyar állampolgárságú, nagykorú, hazai lakóhellyel rendelkező férfi hadkötelessé válik.
A vonatkozó honvédelmi törvény (Hvt.) kimondja: katonai szolgálatra a 18. életévét betöltött hadköteles hívható be annak az évnek december 31-éig, amelyben betölti az 50. életévét (kiképzett tartalékosként a 65. életévét).
A bevonulás lehet fegyveres vagy fegyver nélküli szolgálat is, a pontos részletek a behívóparancsból derülnek ki.
A hadköteles köteles a számára kijelölt katonai szervezetnél meghatározott időpontban megjelenni, ahol a Honvéd Vezérkar főnöke által kijelölt alakulat veszi át a szolgálatra jelentkezőket.
A behívás rendjét a honvédelemért felelős miniszter rendelete szabályozza.
Ha valaki nem vonul be időben, az akadályozhatja a szervezett felkészülést és a csapatszintű bevonulást, közvetlenül veszélyeztetve a honvédelmi célok teljesítését.
A bevonulási kötelezettség megszegése tipikusan mulasztásos bűncselekmény. A mulasztás lényege, hogy a hadköteles:
Már önmagában a távolmaradás vagy a késedelem bekövetkezése is befejezetté teszi a bűncselekményt, további eredmény nem szükséges. Nem kell bizonyítani, hogy a mulasztásnak milyen konkrét kihatása volt a honvédelemre, hiszen a törvény a katonai szervezetek megfelelő feltöltéséhez fűződő érdeket védi.
Kísérletről nem beszélhetünk, hiszen a bevonulás időpontjának elmulasztása önmagában lezárja a folyamatot: az első pillanattól kezdve befejezett bűncselekménynek minősül, mihelyt a hadköteles nem jelenik meg.
A tettes kizárólag hadköteles lehet, tehát aki:
Az nem befolyásolja a büntetőjogi felelősség megállapítását, hogy milyen indíték vezérelte a mulasztót: nem szükséges bizonyítani, hogy az illető szándékosan akart kitérni a katonai szolgálat elől.
Ha azonban valaki ráveszi vagy segíti a hadköteles személyt a kötelezettség megszegésében, akkor – bűnsegédként vagy felbujtóként – ő is büntetőjogi felelősséggel tartozhat.
A Btk. 425. §-a két elkövetési formát különít el:
A szándékos esetekben súlyosabb a büntetési tétel, hiszen itt a hadköteles tudatosan vállalja a mulasztás következményeit.
A gondatlan elkövetés sem marad azonban büntetlenül, mert a jogalkotó célja, hogy a honvédelmi kötelezettséget minden érintett szigorúan vegye.
Lehetséges, hogy a hadköteles személyt rajtán kívül álló, elháríthatatlan akadály gátolta abban, hogy a behívóparancsban szereplő időpontban megjelenjen.
Ilyenkor a bíróság megvizsgálja, valóban váratlan és kivédhetetlen körülményről van-e szó (például súlyos egészségügyi krízis vagy olyan mentális állapot, amely kizárja a belátási képességet).
A joggyakorlat is elismeri, hogy szélsőséges körülmények között – például hirtelen bekövetkező, súlyos válsághelyzetnél, amit a vádlott nem tudott irányítani – a mulasztás nem róható fel.
Egy korábbi bírósági eset (BH 1982.184.) is megmutatta, hogy ha valaki kórházi ellátást igénylő öngyilkossági kísérletet követett el éppen a behívó idején, akkor nem valósul meg sem szándékos, sem gondatlan bűncselekmény, mert a döntés- és cselekvőképessége korlátozott volt.
A bevonulási kötelezettség megszegése (Btk. 425. §) világosan mutatja, hogy a honvédelem területén a törvényalkotó szigorúan szabályoz és jelentős büntetési tételeket helyez kilátásba.
Már a mulasztás ténye is elég lehet ahhoz, hogy büntetőeljárás induljon, így akár komoly szabadságvesztéssel járhat egy egyszerűnek tűnő késés is.
Ugyanakkor a jogszabályok figyelembe veszik az egyedi, kivételes helyzeteket, és lehetőséget biztosítanak a felelősség alóli mentesülésre, amennyiben rajtunk kívül álló ok akadályozta a bevonulást.
jelen cikk kizárólag általános tájékoztatást szolgál, és nem helyettesíti a személyre szabott jogi tanácsadást.