Bevonulási kötelezettség megszegése

A jogalkotó a haza védelmének biztosítása érdekében kifejezetten büntetni rendeli azt, ha a hadkötelesek a hadiállapotban kihirdetett kötelezettségüknek nem tesznek eleget, és a behívóparancsban megjelölt helyen és időpontban nem jelennek meg.

A bevonulási kötelezettség megszegése büntetőjogi következményekkel járhat, akár egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható.

A mulasztás lehet akár szándékos, akár gondatlan.

A Btk. 425. § (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy az a hadköteles, aki katonai bevonulási kötelezettségének nem tesz eleget, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztésre számíthat.

Ezzel a törvény a honvédelmi kötelezettségek egyik kulcselemét, a bevonulást védi.

A magyar jogalkotó kiemelten fontosnak tartja, hogy hadiállapot idején minden hadköteles köteles a behívóparancsban megadott helyen és időpontban megjelenni.

Ezen elvárás megsértése – akár mulasztásról, akár szándékosságról van szó – veszélyezteti az ország védelmi feladatainak hatékony ellátását.

A bevonulási kötelezettség hátterében az Alaptörvény XXXI. cikkének (1) bekezdése áll, amely általános honvédelmi kötelezettséget ró a magyar állampolgárokra.

Ez a személyes honvédelmi kötelezettség többféle formát is ölthet (például polgári védelmi kötelezettség vagy honvédelmi munkakötelezettség), de a katonai szolgálati kötelezettség mind közül a legszigorúbban szabályozott.

Hadiállapot beálltával minden magyar állampolgárságú, nagykorú, hazai lakóhellyel rendelkező férfi hadkötelessé válik.

A vonatkozó honvédelmi törvény (Hvt.) kimondja: katonai szolgálatra a 18. életévét betöltött hadköteles hívható be annak az évnek december 31-éig, amelyben betölti az 50. életévét (kiképzett tartalékosként a 65. életévét).

A bevonulás lehet fegyveres vagy fegyver nélküli szolgálat is, a pontos részletek a behívóparancsból derülnek ki.

A hadköteles köteles a számára kijelölt katonai szervezetnél meghatározott időpontban megjelenni, ahol a Honvéd Vezérkar főnöke által kijelölt alakulat veszi át a szolgálatra jelentkezőket.

A behívás rendjét a honvédelemért felelős miniszter rendelete szabályozza.

Ha valaki nem vonul be időben, az akadályozhatja a szervezett felkészülést és a csapatszintű bevonulást, közvetlenül veszélyeztetve a honvédelmi célok teljesítését.

A bevonulási kötelezettség megszegése tipikusan mulasztásos bűncselekmény. A mulasztás lényege, hogy a hadköteles:

• Egyáltalán nem jelenik meg a behívóparancsban megadott helyen és időpontban, vagy
  
  
• Olyan mértékben késik, hogy az ellehetetleníti a szervezett bevonulást.
  
  

Már önmagában a távolmaradás vagy a késedelem bekövetkezése is befejezetté teszi a bűncselekményt, további eredmény nem szükséges. Nem kell bizonyítani, hogy a mulasztásnak milyen konkrét kihatása volt a honvédelemre, hiszen a törvény a katonai szervezetek megfelelő feltöltéséhez fűződő érdeket védi.

• Rövid késés is lehet büntetendő, ha az megzavarja vagy meghiúsítja a szervezett bevonulást.
  
  
• Betegségre hivatkozás: ha a hadköteles járóképes, akkor a kötelességét – vagyis a bevonulást – teljesítenie kell, és csak ezt követően kérheti az orvosi vizsgálatot.
  
  

Kísérletről nem beszélhetünk, hiszen a bevonulás időpontjának elmulasztása önmagában lezárja a folyamatot: az első pillanattól kezdve befejezett bűncselekménynek minősül, mihelyt a hadköteles nem jelenik meg.

A tettes kizárólag hadköteles lehet, tehát aki:

• Magyar állampolgár,
  
  
• Nagykorú,
  
  
• Magyarországi bejelentett lakóhellyel bír,
  
  
• Megkapta a behívóparancsot hadiállapot idején.
  
  

Az nem befolyásolja a büntetőjogi felelősség megállapítását, hogy milyen indíték vezérelte a mulasztót: nem szükséges bizonyítani, hogy az illető szándékosan akart kitérni a katonai szolgálat elől.

Ha azonban valaki ráveszi vagy segíti a hadköteles személyt a kötelezettség megszegésében, akkor – bűnsegédként vagy felbujtóként – ő is büntetőjogi felelősséggel tartozhat.

A Btk. 425. §-a két elkövetési formát különít el:

• Szándékos elkövetés: egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűntett.
  
  
• Gondatlan elkövetés: három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő vétség.
  
  

A szándékos esetekben súlyosabb a büntetési tétel, hiszen itt a hadköteles tudatosan vállalja a mulasztás következményeit.

A gondatlan elkövetés sem marad azonban büntetlenül, mert a jogalkotó célja, hogy a honvédelmi kötelezettséget minden érintett szigorúan vegye.

Lehetséges, hogy a hadköteles személyt rajtán kívül álló, elháríthatatlan akadály gátolta abban, hogy a behívóparancsban szereplő időpontban megjelenjen.

Ilyenkor a bíróság megvizsgálja, valóban váratlan és kivédhetetlen körülményről van-e szó (például súlyos egészségügyi krízis vagy olyan mentális állapot, amely kizárja a belátási képességet).

A joggyakorlat is elismeri, hogy szélsőséges körülmények között – például hirtelen bekövetkező, súlyos válsághelyzetnél, amit a vádlott nem tudott irányítani – a mulasztás nem róható fel.

Egy korábbi bírósági eset (BH 1982.184.) is megmutatta, hogy ha valaki kórházi ellátást igénylő öngyilkossági kísérletet követett el éppen a behívó idején, akkor nem valósul meg sem szándékos, sem gondatlan bűncselekmény, mert a döntés- és cselekvőképessége korlátozott volt.

A bevonulási kötelezettség megszegése (Btk. 425. §) világosan mutatja, hogy a honvédelem területén a törvényalkotó szigorúan szabályoz és jelentős büntetési tételeket helyez kilátásba.

Már a mulasztás ténye is elég lehet ahhoz, hogy büntetőeljárás induljon, így akár komoly szabadságvesztéssel járhat egy egyszerűnek tűnő késés is.

Ugyanakkor a jogszabályok figyelembe veszik az egyedi, kivételes helyzeteket, és lehetőséget biztosítanak a felelősség alóli mentesülésre, amennyiben rajtunk kívül álló ok akadályozta a bevonulást.

 jelen cikk kizárólag általános tájékoztatást szolgál, és nem helyettesíti a személyre szabott jogi tanácsadást.