Kibúvás a katonai szolgálat alól

A katonai szolgálat alóli kibúvás bűncselekményének szabályozása a hadiállapotban előírt kötelezettségek teljesítését biztosítja.

A törvény előtti elvárás az, hogy minden hadköteles – azaz minden olyan személy, aki a hadkötelezettség hatálya alá tartozik – tegyen eleget a rá vonatkozó megjelenési, bevonulási vagy egyéb kötelezettségeknek.

A társadalmi érdek, amelyet a jogszabály védeni kíván, a nemzet védelmének biztosítása.

Ez a jogi tárgy garantálja, hogy háborús, illetve hadiállapoti helyzetben a honvédség maradéktalanul támaszkodhasson az érintett korosztály tagjaira.

A Btk. 426. §-ának a) pontja szerint bűncselekményt követ el az a hadköteles, aki – a katonai szolgálat alóli kivonás céljával – nem tesz eleget megjelenési vagy bevonulási kötelezettségének.

E kötelezettségek körébe tartozik a megfelelő katonai igazgatási szervnél való megjelenés és a bevonulás.

A Btk. 426. §-ának b) pontja azokra az esetekre terjed ki, amikor a hadköteles a katonai szolgálat elkerülése érdekében saját testét megcsonkítja, egészségét károsítja vagy olyan félrevezető, megtévesztő magatartást tanúsít, amellyel a katonai igazgatási szervet megpróbálja tévedésbe ejteni.

A testcsonkítás bármely olyan önkéntes sérülés okozását jelenti, amely a hadköteles személyt ideiglenesen vagy véglegesen alkalmatlanná teszi a szolgálatra.

A megtévesztő magatartás pedig a katonai szerv tudatos és szándékos félrevezetését takarja, például hamis orvosi papírok benyújtásával.

A kulcsfontosságú elem minden esetben a célzat: a cselekményt kifejezetten azért követi el valaki, hogy a katonai szolgálattól mentesüljön. 

A katonai szolgálat alóli kibúvás bűncselekményét tettesként kizárólag hadköteles személy követheti el.

Hadköteles az a magyar állampolgárságú férfi, aki a hadkötelezettség bevezetését követően magyarországi bejelentett lakóhellyel rendelkezik, és még nem érte el a behívhatósági korhatárt. 

A „kibúvás a katonai szolgálat alól” megnevezésű bűncselekmény a magyar jogrendszerben egyértelműen és részletesen szabályozza azokat az eseteket, amikor a hadkötelesek a törvény által előírt kötelezettségeket elmulasztják vagy szándékosan félrevezető módszerekkel próbálják elkerülni.

A szabályozás világosan kimondja: öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az, aki hadiállapot idején vagy annak kormányzati kezdeményezését követően ily módon kíván kivonulni a nemzet védelméből eredő feladatai alól.