Az elöljárók és katonai parancsnokok felelőssége azt jelenti, hogy vezetői pozíciójukból fakadóan felelősségre vonhatók az alárendeltjeik által elkövetett bűncselekményekért, még akkor is, ha közvetlenül nem vettek részt azok végrehajtásában.
A magyar Büntető Törvénykönyv (Btk.) 145. §-a rögzíti az elöljárók és hivatali vezetők felelősségét, amely a nemzetközi büntetőjogban is elismert elv.
A vezetői felelősség elve a XV. századig nyúlik vissza. VII. Károly francia király már ekkor kimondta, hogy a parancsnokok felelősek a katonáik által elkövetett bűncselekményekért. A modern nemzetközi jog ezt az elvet a II. világháború utáni Nürnbergi és Tokiói Törvényszékeken erősítette meg, majd a jugoszláviai és ruandai háborús bűnöket vizsgáló törvényszékek tovább fejlesztették.
A Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma (28. cikk) kimondja, hogy:
Ez a jogelv biztosítja, hogy a magas rangú vezetők ne bújhassanak ki a felelősség alól azzal az érvvel, hogy nem ők követték el a bűncselekményeket. Célja a jogállamiság és az igazságszolgáltatás érvényesítése a legsúlyosabb bűncselekmények esetében is.