Hamis magánokirat felhasználása

A Büntető Törvénykönyv 345. §-a büntetni rendeli azt, aki egy hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot jogi hatás kiváltására használ fel.

A jogalkotó ezzel biztosítja, hogy a magánokirathoz fűződő bizonyító erő, vagyis a dokumentumok hitelessége és megbízhatósága ne sérüljön.

A korábbi Btk. „magánokirat-hamisítás” elnevezése félrevezető volt, mert valójában nem az okirat hamisítását, hanem a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokirat felhasználását rendelte büntetni.

A hatályos törvény ezt a tényállásnak megfelelő elnevezéssel szabályozza.

Mi a magánokirat?

A magánokirat fogalmát a közokirathoz képest lehet értelmezni: minden olyan okirat, amely nem rendelkezik közokirati minőséggel.

• Magánszemélyek, jogi személyek és hatóságok is készíthetik és használhatják.

• Az ügyleti forgalomban és a gazdasági életben kulcsfontosságú szerepet tölt be.

• Bizonyító erővel bír, ezért fontos a hitelessége és valódisága.

Bizonyító erő szerinti csoportosítás

• Teljes bizonyító erejű magánokirat: pl. két tanúval ellátott szerződés, ügyvédi ellenjegyzéssel készült dokumentum.

• Egyszerű magánokirat: pl. egy kézzel írt, tanúk nélküli nyilatkozat.

A bűncselekmény tárgya

A jog az ügyleti forgalom biztonságát védi, amely a magánokiratok valódiságába vetett bizalomra épül. Ezért szankcionálja a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokirat felhasználását, amely az ügyleti biztonságot veszélyezteti.

A jogalkotó célja a magánokirati rendszer integritásának megőrzése, és ezzel a gazdasági-pénzügyi stabilitás biztosítása.

Hamis magánokirat felhasználását akkor követi el valaki, ha a jog vagy kötelezettség bizonyítására alkalmas okiratot – amely lehet hamis, utólagosan hamisított vagy valótlan tartalmú – ténylegesen fel is használja joghatás kiváltása érdekében.

A bűncselekmény immateriális, vagyis a sértettnek nem kell valódi károsodást szenvednie, már a felhasználás ténye büntetendő.

Nem minősül a tényállásba ütköző magatartásnak, ha az okiratot pusztán magánál tartja az elkövető, vagy olyan helyzetben hivatkozik rá, ahol nem merül fel jogi következmény.

A cselekmény alapesetben vétség, egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.