Okirattal visszaélés

A Büntető Törvénykönyv 346. §-a a köz- és magánokiratokkal való visszaélés körét szabályozza, és ezzel a dokumentumok bizonyító erejének érvényesülését kívánja védeni.

A szabályozás a saját okiratot nem érinti: aki a saját köz- vagy magánokiratát megsemmisíti vagy megrongálja, nem követ el bűncselekményt.

Ugyanakkor, ha az elkövető nem kizárólagos tulajdonosa a dokumentumnak, és mindezt tudatosan, szándékosan teszi, büntetőjogi felelősség merül fel.

Az okiratok társadalmi rendeltetése a jogilag jelentős tények bizonyítása. Ezt csak akkor képesek betölteni, ha megőrzésük és rendeltetésszerű használatuk biztosított. Az okirati bizonyítás biztonságát veszélyeztető visszaéléseket szankcionálja az okirattal visszaélés tényállása.

A bűncselekmény elkövetési tárgya:

• Közokirat és magánokirat egyaránt lehet, de csak ha nem vagy nem kizárólag az elkövető sajátja.
• Nem saját okirat: ha a tulajdonjoga mást illet.
• Nem kizárólagos tulajdon: ha közös tulajdonban van, vagy valamilyen jog korlátozza az elkövető rendelkezési jogát (pl. letétben lévő dokumentum).
• Nem valósítja meg a bűncselekményt: ha az elkövető a saját tulajdonú, de bemutatási vagy megőrzési kötelezettség alá eső okiratát (pl. személyi igazolvány, útlevél) megsemmisíti vagy megrongálja.

A bűncselekmény tettese:

• Bárki lehet, kivéve az okirat kizárólagos vagy részleges tulajdonosát.

Joghatás és bizonyító erő:

• Az okiratnak alkalmasnak kell lennie joghatás kiváltására vagy jogilag jelentős tények bizonyítására.
• Ezzel biztosítja a jog a bizonyítási rendszer sértetlenségét és az okiratokba vetett társadalmi bizalmat.

Az okirattal visszaélés büntetése az okirat típusától és a magatartás módjától függően két fő kategóriára osztható.

Először a közokiratok esetében már a puszta jogtalan megszerzés, megsemmisítés vagy megrongálás, illetve a jogtalan haszonszerzési céllal való átadás-átvétel is vétségnek számít, és akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható.

A magánokiratok tekintetében pedig szintén büntetendő, ha az elkövető azokkal jogtalan előnyszerzés vagy hátrányokozás céljából él vissza.

A bűncselekmény kizárólag szándékosan valósítható meg: egyenes vagy eshetőleges szándékkal.

A törvény ezzel a szabályozással védi az okiratok hitelességét és azt a társadalmi érdeket, hogy a dokumentumok bizonyító ereje ne sérüljön.