Tartási kötelezettség elmulasztása

A Btk. 212. §-a alapján az a személy, aki jogszabály vagy bírósági/hatósági döntés által előírt tartását szándékosan nem teljesíti, büntetőjogi felelősségre vonható.

Az alábbiakban bemutatjuk, milyen feltételek mellett valósul meg a bűncselekmény, mik az enyhébb és súlyosabb esetek, illetve hogyan lehet elkerülni a büntetést utólagos fizetéssel.

A jogalkotó elsődleges célja, hogy a tartásra jogosult személy – többnyire a gyermek – megkapja a létfenntartásához szükséges anyagi támogatást.

A tartás elmulasztása súlyosan veszélyeztetheti a jogosult életkörülményeit, és a mindennapi megélhetését.

A törvény ezért büntető eszközökkel is igyekszik kikényszeríteni a kötelezettség teljesítését, különösen a gyermektartás esetében.

Jogalap: jogszabály vagy hatósági határozat

A Btk. 212. §-a szerint kizárólag akkor valósulhat meg a bűncselekmény, ha a tartási kötelezettség

1. jogszabályon (pl. a Polgári Törvénykönyv rendelkezésein), vagy
   
   

végrehajtható hatósági/bírósági határozatonalapul.

Ha nincs ilyen kötelezettséget megállapító döntés, vagy nem hatályos, akkor nem beszélhetünk büntetőjogi felelősségről.

A Btk. 212. § (1) bekezdése az alapesetet szabályozza, amely kifejezetten a gyermek felé fennálló tartás elmaradásáról szól. Ebben a konstrukcióban:

• A passzív alany (aki a mulasztás károsultja) kiskorú vagy fiatal felnőtt gyermek,
  
  
• A mulasztás felróható (önhiba), azaz a kötelezett rendelkezik annyi jövedelemmel vagy vagyonnal, hogy a tartást fedezni tudná, de szándékosan vagy gondatlanul mégsem fizet.
  

Ha a kötelezett önhibáján kívül képtelen a fizetésre (pl. tartós beteg, akaratán kívül munkanélküli, vagy megszűnik minden vagyona), akkor nem valósul meg a bűncselekmény.

A joggyakorlat kimondja, hogy a gyermek tartását a szülőnek akár a saját szükséges kiadásai rovására is teljesítenie kellene, de ha ténylegesen semmilyen forrása nincs, és ez neki nem róható fel, akkor hiányzik a büntetőjogi felelősség.

A Btk. 212. § (2) bekezdése szigorúbb tényállást ír le, amikor a mulasztás:

1. Hosszabban elhúzódik,
   
   
2. És ennek következtében a jogosultat súlyos nélkülözés éri.
   
   

Ez már bűntettnek minősül (szemben a vétséggel), és a büntetési tétele akár három év szabadságvesztés is lehet.

A „súlyos nélkülözés” lényege, hogy a jogosult még a minimális létfeltételekhez (pl. étel, lakhatás) sem jut hozzá.

A jogalkotó célja, hogy megelőzze az ilyen extrém kiszolgáltatottságot.

A bűncselekmény akkor válik befejezetté, amikor a tartás esedékességének napján a kötelezett nem fizet, és ez a mulasztás felróható neki (önhiba).

Ez egy mulasztásos bűncselekmény, nincs szükség további eredményre – már a fizetés elmaradása is megalapozza a felelősséget. Ha később ismét esedékessé válik a díj, az újabb mulasztásnak minősülhet.

A Ptk. korlátozza, hogy legfeljebb hány hónapra lehet visszamenőleg igényt érvényesíteni (általában 6 hónap).

A tartás díjának behajtása három évnél régebbi követelésre nem lehetséges, így a büntetőjogi felelősség sem terjedhet ki olyan elmaradásokra, amelyek végleg elévültek.

A Btk. 212. § (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy a kötelezett utólag rendezze tartozását, ezáltal elkerülje a büntetést:

1. Alapesetben (amikor nincs súlyos nélkülözés), ha a kötelezett még az elsőfokú ítélet meghozatala előtt megfizeti az elmaradt összeget, megszűnik a büntethetősége.
   
   
2. Súlyos nélkülözés esetén (a minősített tényállásban) az utólagos teljesítés a büntetést nem szünteti meg, de korlátlan enyhítést tesz lehetővé.
   
   

Ez a megoldás arra ösztönzi a kötelezettet, hogy mielőbb pótolja az elmulasztott tartás fizetését, hiszen ezzel elkerülheti vagy mérsékelheti a büntetőjogi következményeket.

A tartási kötelezettség elmulasztása a Büntető Törvénykönyv (Btk. 212. §) egyik fontos tényállása, amely a gyermek (és más rászorulók) létfenntartásához szükséges anyagi támogatás biztosítását védi.

Az alapeset a gyermektartás elmulasztásával kapcsolatos, ahol a mulasztásnak önhibából kell történnie.

Ha ennek következménye súlyos nélkülözés, a büntetés súlyosabb lehet, akár többéves szabadságvesztéssel is járhat.

Ugyanakkor a törvény lehetővé teszi, hogy a kötelezett utólag fizesse meg a tartozást, és így vagy teljes mértékben elkerülje a büntetést (alapesetben), vagy enyhébb szankcióra számítson (súlyos nélkülözésnél).

A gyermektartás, illetve más tartási formák rendezése nemcsak erkölcsi kötelezettség, hanem adott esetben büntetőjogi szankciókkal is kikényszeríthető.

Ezért mindig célszerű mielőbb orvosolni az elmaradt fizetést, vagy – ha valaki valóban nem képes teljesíteni – a bírósági úton kezdeményezni a tartás mértékének csökkentését, esetleg megszüntetését.

A felelős magatartás mind az érintett gyermek, mind a kötelezett közös érdeke.

A jelen tájékoztató csak általános információkat nyújt, és nem helyettesíti az egyedi esetekre szabott jogi tanácsadást.

Ha úgy véli, hogy tartási kötelezettsége kapcsán bűncselekménnyel vádolhatják vagy büntetőeljárás indult Ön ellen, kérjük, forduljon ügyvédhez vagy a területre szakosodott szakemberhez, aki segít áttekinteni a lehetőségeket és a megfelelő jogi lépéseket.