Nagyon könnyen garázdasággal gyanúsíthatja a rendőrség azt, aki egy buli után magáról megfeledkezve kukákat rugdos, poharat tör össze szándékosan. Könnyen garázdaságért felelhet az, aki túlzásba viszi a kakaskodást, úgyszintén az is, aki egy közlekedési konfliktusban kiszáll az autójából és dühében ráver a másik érintett autójára. Ez a bűncselekmény rendkívül változatos módokon elkövethető. De hogy pontosan hogyan, milyen büntetés jár érte és hogyan különböztethető meg más bűncselekményektől, megtudhatja ebből a bejegyzésből.
- Mi a garázdaság fogalma a büntetőjog szerint?
- Garázdaság Btk. 339. § – a tényállás
- Mitől kihívóan közösségellenes egy magatartás
- A magatartás erőszakos jellege
- Mi alkalmas a köznyugalom megzavarására?
- A más személyek köre
- A garázdaság elkövetőjének bűnössége
- Milyen esetek minősülnek súlyosabbnak?
- A garázdaságért kiszabható büntetés
- Hogyan határolható el a garázdaság más bűncselekményektől?
- Ki követi el a garázdaság szabálysértését
- A garázdaság elévülése
- Garázdasággal kapcsolatos bírói gyakorlat:
Mi a garázdaság fogalma a büntetőjog szerint?
A hatályos büntetőjog szerint garázdaság elkövetője az, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen.
A garázdaság védett jogi tárgya a köznyugalomhoz fűződő társadalmi érdek.
Súlyosabban minősül az elkövető cselekménye, ha a garázdaságot csoportosan, a köznyugalmat súlyosan megzavarva, fegyveresen, felfegyverkezve vagy nyilvános rendezvényen valósítja meg. Ilyen minősítő körülmények miatt akár három évig terjedő szabadságvesztés is lehet.
Garázdaság lényege, hogy az elkövető a társadalmi és együttélési normákkal nyíltan szembehelyezkedik, cselekményével ezeket a normákat megszegi. Megállapításához szükséges, hogy az elkövető cselekménye, az elkövetési magatartás kihívóan közösségellenes, erőszakos legyen.
Ezen felül szükséges az is, hogy a cselekménynek objektíven alkalmasnak kell lennie arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. Az nem szükséges azonban, hogy az elkövető cselekményét valaki észlelje is.
Abban az esetben, ha az elkövető cselekményéből hiányzik az erőszakos jelleg, úgy az elkövető szabálysértéséért felel. A szabálysértésért pedig akár hatvan napig tartó elzárást is kiszabhat a szabálysértési ügyekben eljáró bíróság.
Mit tudhat meg a konzultáció keretében?
Az első találkozáskor ügyfelünknek egy órás személyre szabott tájékoztatást nyújtunk a büntetőeljárás során őt megillető jogairól, kötelességeiről, a várható büntetés neméről és mértékéről, a szükséges lépésekről. A konzultációt követően lesz olyan helyzetben, hogy szabadon eldönthesse, hogy igénybe kívánja-e venni szakképzett büntetőjogászaink segítségét.

Garázdaság Btk. 339. § – a tényállás
(1) Aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a garázdaságot
a) csoportosan,
b) a köznyugalmat súlyosan megzavarva,
c) fegyveresen,
d) felfegyverkezve vagy
e) nyilvános rendezvényen vagy gyűlésen
követik el.
Mitől kihívóan közösségellenes egy magatartás
A bűncselekmény elkövetési magatartása a kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartás tanúsítása.
Akkor mondjuk egy magatartásra hogy közösségellenes, ha kb. mindenki számára egyértelmű, hogy nincs rendben, ha valaki így viselkedik (sérti a társadalmi együttélési szabályokat).
De hogy mitől kihívó a közösségellenes magatartás? Kihívóan közösségellenesség abban az esetben állapítható meg, ha a garázdaság e társadalmi normákkal való nyílt szembehelyezkedést, súlyos normasértést ölel fel. Magyarul, ha a garázda maga is tudja, hogy rossz úton jár, csak éppen ez pont nem érdekli.
A magatartás erőszakos jellege

A garázdaság elkövetési magatartásának másik jellemzője annak erőszak. Az erőszak pedig mind személy, mind dolog ellen irányulhat.
A személy ellen irányuló erőszak személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatást jelent akkor is, ha semmiféle sérülést nem okoz. Ehhez elég már egy lökés is, sőt az is, ha egy tojással dobnak meg valakit. Dolog elleni erőszakhoz pedig már elég a kocsma berendezését szétdobálni, vagy egy autó motorháztetejére ráütni.
A két jellemzőnek (kihívóan közösségellenes, erőszakos) együttesen kell fennállnia. Bármelyik hiányában nincs bűncselekmény.
Mi alkalmas a köznyugalom megzavarására?
A garázdaság elkövetési magatartásának harmadik feltétele, hogy annak alkalmasnak kell lennie megbotránkozás vagy riadalom keltésére.
A megbotránkozás a viselkedés hatására a cselekménnyel kapcsolatos elítélő negatív vélemény, a riadalom pedig akkor áll fenn, ha ehhez az eredményhez félelemérzet is társul.
A más személyek köre
Fontos, hogy a megbotránkozásnak vagy riadalomnak másokban kell keletkeznie, így ez minimum két személy jelenlétét teszi szükségessé. Nincs tehát relevanciája annak, ha csak néhány személy éli át a cselekményt közvetlenül, de a nagyobb számú érintett észlelésének objektív lehetősége fennáll. Így nem minősül garázdaság bűncselekményének, ha az szűk családi körben, a szülők előtt történik.
Ha azonban ennek helyszíne nem egy zárt helyiség, hanem a ház olyan udvara, amely a szomszédok által is belátható és hallható, a cselekmény máris alkalmas lehet megbotránkozás keltésére. Az elkövetést többnyire nagyobb számú embercsoportok érintettsége jellemzi.
A garázdaság elkövetőjének bűnössége
A cselekmény csak szándékosan valósítható meg. Az elkövetőnek tisztában kell lennie magatartása közösségellenes, erőszakos voltával.
A bűncselekmény az elkövetési magatartással befejezetté válik, nem feltétele tehát a megbotránkozás vagy a riadalom tényleges bekövetkezte.
Garázdaság esetén az elkövető az adott helyszínről ki is tiltható.
Milyen esetek minősülnek súlyosabbnak?
Súlyosabban minősül a cselekmény, ha csoportosan, a köznyugalmat súlyosan megzavarva, fegyveresen, felfegyverkezve vagy nyilvános rendezvényen, gyűlésen követik el.
Csoportos garázdaság
A Btk. szerint csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt. A csoporthoz szükséges három vagy több személy attól függetlenül is megállapítható, hogy egymás mellett vagy egymás ellen lépnek fel.
Csoportosan elkövetettnek minősül a bűncselekmény akkor is, ha három vagy több személy a bűncselekmény helyszínén vagy annak közelében tettesként, illetve – a tettes mellett – részesként, azaz bűnsegédként vagy önállóan nem értékelhető bűnsegédi magatartást is kifejtő felbujtóként vesz részt a bűncselekmény elkövetésében.
Köznyugalmat súlyosan megzavarva
A köznyugalom súlyos megzavarása esetén általában olyan eredményre kell gondolnunk, amikor a megbotránkozás vagy a riadalom bekövetkezik és ennek helyreállítása hosszabb időt vagy nagyobb személyi ráfordítást igényel. Így ha a focimeccsen részt vevő elkövető ilyen irányú magatartása oly mértékben felborzolja a kedélyeket, amelyek tömeges hisztériához vezetnek és csak a rendfenntartó erők beavatkozásával sikerül a helyzetet normalizálni.
Nyilvános rendezvény, gyűlés
A nyilvános rendezvény fogalma alatt az új Btk. értelmező rendelkezése alapján a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvényt, továbbá az olyan rendezvény kell érteni, amely mindenki számára azonos feltételek mellett nyitva áll.
Gyűlés pedig legalább két személy részvételével közügyekben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel, amely azért tekintendő nyilvánosnak, mert ahhoz bárki szabadon csatlakozhat.
A garázdaságért kiszabható büntetés
A garázdaság alapesetének büntetési tétele két évig terjedő szabadságvesztés. Minősített esetben, azaz csoportosan, a köznyugalmat súlyosan megzavarva, fegyveresen, felfegyverkezve vagy nyilvános rendezvényen történő elkövetés esetében a büntetési tétel három évig terjedő szabadságvesztés. Garázdaság esetén az elkövető az adott helyszínről ki is tiltható.
Az, hogy a garázdaság akár három évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető, nem feltétlenül jelenti azt, hogy börtönbüntetésre ítélik az elkövetőt. Az, hogy a bíróság ítéletében milyen büntetést szab ki, nagyon sok körülmény befolyásolja. Nincs két ugyanolyan elkövető és nincs két ugyanolyan ügy sem.
Sok múlhat azon is, hogy akit a rendőrség ki akar hallgatni gyanúsítottként, tesz-e vallomást, illetve ha igen, mit mond. Ha teheti, ne tegyen vallomást anélkül, hogy nem konzultált szakértővel. Ha pedig már vallomást tett, mindenképpen kérje ki a büntetőjogban jártas ügyvéd tanácsát.
Hogyan határolható el a garázdaság más bűncselekményektől?
Attól függően, hogy az erőszakos magatartás személy vagy dolog ellen irányul-e, az elkövető testi sértést vagy rongálást is megvalósíthat. E bűncselekmények mellett azonban a garázdaságért csak akkor kell felelnie, ha a testi sértés vagy rongálás törvényi büntetési tétele kisebb vagy azonos a garázdaságéval.
Abban az esetben tehát, ha a cselekmény erőszakos jellege hiányzik, az elkövető a garázdaság szabálysértési alakzatáért vonható felelősségre.
Ki követi el a garázdaság szabálysértését
A garázdaság szabálysértését a bűncselekménytől a magatartás erőszakos volta határolja el. Ha a cselekmény akár dolog, akár személy elleni erőszakkal párosul, akkor nem szabálysértés, hanem bűncselekmény megállapításának van helye. Ha tehát az elkövető cselekménye kihívóan közösségellenes, de nem erőszakos, akkor az a garázdaság szabálysértés törvényi tényállását valósítja meg.
A garázdaság elévülése
A büntethetőség a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább öt év elteltével évül el. Az elévülés azon a napon kezdődik, amikor a bűncselekmény törvényi tényállása megvalósul.
Garázdasággal kapcsolatos bírói gyakorlat:
4/2007. Büntető jogegységi határozat a garázdaság bűncselekménye társas elkövetésének kérdéseiről
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa Budapesten, a 2007. év november hó 5. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő
jogegységi határozatot:
I. A garázdaság bűncselekménye társas elkövetésének törvényi tényállást megvalósító alanyai önálló tettesek nem lehetnek. Az önálló tettesség akkor is kizárt, ha a csoportos elkövetés során egymás ellen lépnek fel.
II. A Btk. 271. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő garázdaság bűntette társtetteseinek szándék- és akarategysége [Btk. 13. §, 20. § (2) bek. ] szempontjából csak annak belátása szükséges, hogy az egymással - vagy másokkal - szembeni erőszakos cselekedetük közvetlenül és durván sértheti a közösség nyugalmát. Az elkövetők személyes motivációja, indítéka a szándékegység megítélésénél figyelmen kívül marad.
III. A garázdaság bűncselekményének társtetteskénti elkövetését nem zárja ki az, ha a személy elleni erőszakos magatartás egyidejűleg alaki bűnhalmazatot alkotó testi sértést is megvalósít (BK. 93.), s ez utóbbi bűncselekményt tekintve a társtettesség ismérvei hiányoznak.
INDOKOLÁS
A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese - a Pécsi Ítélőtábla Büntető Kollégiuma vezetőjének kezdeményezésére - a Be. 440. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az ítélkezési gyakorlat egységének biztosítása érdekében [Be. 439. § (1) bek. a) pont] jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta abban az elvi jogalkalmazási kérdésben, hogy a Btk. 271. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő garázdaság bűntettét elkövető csoport résztvevőinek az elkövetői minősége társtettesi vagy önálló tettesi abban az esetben, ha a garázdaság elkövetése során egymással szemben lépnek fel és a törvényi tényállás részét alkotó erőszakos magatartásukat a csoport másik vagy többi résztvevőjének személyét, testi épségét sértve valósítják meg.
A jogegységi indítványt kezdeményező kollégiumvezető az indítvány tárgyául megjelölt jogkérdésben az illetékességi területén működő bíróságok - a Tolna Megyei Bíróság és a Somogy Megyei Bíróság, illetőleg az illetékességi területükhöz tartozó egyes helyi bíróságok - ítélkezésében ellentétes gyakorlatot észlelt.
A Kaposvári Városi Bíróság a 9. B. 617/2005. számú, illetőleg a másodfokon eljárt Somogy Megyei Bíróság a Bf. 15/2006. számú ügyben, és a Siófoki Városi Bíróság a 4. B. 368/2005. számú, illetőleg a másodfokon eljárt Somogy Megyei Bíróság a Bf. 13/2006. számú ügyben az ügydöntő határozatában a csoportosan elkövetett garázdaság bűntettét elbírálva az elkövetőknek az egymás sérelmére megvalósított garázda cselekményét valamennyi terhelt esetében társtettesként elkövetettnek értékelte.
Ezzel szemben a Szekszárdi Városi Bíróság a 26. B. 3/2000/36. számú és a Tolna Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a 3. Bf. 172/2006/11. számú, valamint a Bonyhádi Városi Bíróság a B. 107/2006/10. számú és a Tolna Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 3. Bf. 61/2007/3. számú határozatai - elvetve a megyei főügyészség jogi álláspontját - önálló tettesként (és nem társtettesként) elkövetett garázdaság bűntettének értékelték azoknak a terhelteknek a cselekményét, akik, mint a Btk. 137. § 13. pontja szerint csoportot alkotó elkövetők a kihívóan közösségellenes erőszakos cselekményüket egymással szemben hajtották végre.
A Tolna Megyei Bíróság határozataiban kifejtett jogi álláspont lényege az, hogy amennyiben három személy egy helyen és egy időben valósítja meg a Btk. 271. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság törvényi tényállását, a csoportos elkövetés, mint minősítő körülmény megállapítható, de "az ennél szorosabb közös bűnelkövetői kapcsolat, a társtettesség csak teljes szándékegység esetén jön létre". Az előbb felsorolt ügyekben pedig a szándékegység azért nem állapítható meg, mert a személy elleni erőszakot egymással szemben elkövetők között nem lehet szó akarategységről. Ha az elkövetők ellentétes érdekből, sőt egymás ellen irányuló szándékkal cselekszenek, úgy közöttük a Btk. 20. §-ának (2) bekezdésében a társtettességhez megkívánt érzelmi és értelmi azonosulás, a szándék- és akarategység hiányzik.
* * *
Az indítványozó álláspontja szerint a felvetett elvi kérdés megoldását a Somogy megyében működő bíróságok ismertetett határozatai tartalmazzák helyesen. A korábban közölt eseti döntések és jogegységi határozat ismertetésével álláspontjának alátámasztásául a következőkre mutatott rá:
A garázdaság csoportosan elkövetettként minősül akkor is, ha a három vagy több személy nem együttesen, egymást támogatva, hanem egymással szemben vesz részt az elkövetésben (BH 1985/299.) .
A csoportos elkövetés folytán a társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének megállapítására alkalmas annak a magatartása, aki a két társa kihívóan közösségellenes, erőszakos cselekményébe - a már megvalósított riadalom keltésére alkalmas történések ismeretében - bekapcsolódik, és a továbbiakban maga is részt vesz a sértett bántalmazásában (BH 2003/309.) .
A garázdaság csoportosan elkövetettkénti minősítését nem zárja ki, ha az elkövetők egyikének felelősségre vonására - vádemelés hiányában - nem került sor. "A garázdaság bűntettének megállapítását nem zárja ki, ha három vagy több elkövető nem együttesen, egymást támogatva lép fel, hanem egymással szemben áll. Így a három személy által megvalósított garázdaság akkor is csoportosan elkövetettnek (Btk. 137. § 13. pont) minősül, ha az elkövetők a kihívóan közösségellenes magatartásukat egymással szemben valósítják meg. Az ilyen magatartás ugyanúgy alkalmas riadalom, megbotránkozás okozására, ugyanúgy fokozottan veszélyes, mintha az elkövetők egységesen lépnének fel" (BH 2006/76.) .
Az ismertetett eseti döntések azt szemléltetik: a bírói gyakorlat következetes abban, hogy csoportosnak tekinti a legalább három személy tettlegessége által megvalósított - riadalomkeltésre alkalmas - cselekményt, függetlenül attól, hogy azok ki (kik) ellen léptek fel. Egyöntetű az ítélkezés abban is, hogy a garázdálkodók személyes indítéka közömbös (BH 1983/434.) .
"A kihívóan közösségellenes magatartást tanúsító garázda elkövető tudatában van annak, hogy erőszakos cselekedete közvetlenül és durván sérti/sértheti a közösség nyugalmát, ám - akár személyes motivációból fakadó - tettét e közösségi érdek semmibevételével hajtja végre. Cselekményében a közösségi érdekkel való szembefordulás legalább az eshetőleges szándék szintjén felismerhető. " (BH 2005/313.) . A garázdaságot elkövető tudatának, tehát ennyit és nem többet kell átfognia. A garázdaság büntetőjogi megítélése szempontjából az elkövetők cselekményüket "nem egymás ellen", hanem a köznyugalom sérelmére valósítják meg. Ezért társas bűnelkövetés esetén a társtettességük aggálytalanul megállapítható akkor is, ha erőszakosságukat személyes nézeteltérésük, vitájuk váltotta ki. "Erdekeik" (indulataik), személyük szembenállása a garázdaság bűncselekményével kapcsolatban kívül marad a Btk. 13. §-ának szándékosság fogalmán.
Természetesen mindezeknek a követelményeknek és feltételeknek csak akkor lehet jogi jelentőségük, ha a társas bűnelkövetés alanyai valamennyien a jogtalanság talaján állnak. A jogtalan támadás ellen jogosan védekező, vagy közérdekből beavatkozó, illetve a rend helyreállítása érdekében cselekvő személy nyilvánvalóan nem vonható a garázdaságot megvalósító csoport (Btk. 137. § 13. pont) fogalma alá, mert nem a köznyugalom ellen fejti ki tevékenységét.
A csoport büntetőjogi értékelésének a 2/2000. BJE számú jogegységi határozatban kifejtett általános szabályai alól a garázdaság sem kivétel. Tehát a részesek és a tettes (társtettesek) együtt alkothatnak e bűncselekmény tekintetében is csoportot, akár egymás ellen, akár egymást támogatva hajtják végre erőszakos tetteiket. A három vagy több személy, mint a Btk. 271. § (1) bekezdésének megfelelő tényállásszerű magatartást tanúsító alanyai viszont nem minősíthetők önálló tetteseknek.
Az ítélkezési gyakorlat tükrében nem állja meg a helyét a Tolna Megyei Bíróság 3. Bf. 172/2006/11. számú ítéletének az a - főügyészségi álláspontot cáfolataként felhozott - okfejtése, amely az egymást kölcsönösen ütlegelő, szembenálló személyek cselekményét értékelve azt juttatja kifejezésre: "A társtettesi cselekményi egység elvét követve az a képtelen helyzet alakulna ki, hogy az elkövető a saját sérelmére más által megvalósított személy elleni bűncselekményért is felelne. "
A megyei bíróság idézett elvi álláspontja azért téves, mert "az ún. találkozó bűncselekmények" esetén - a kölcsönös bántalmazás - csoportos (társas) garázdaságként való értékelése mellett, ha annak egyéb feltételei megvannak (BK 93.), azzal halmazatban kell megállapítani a testi sértést is, amelynek az okozója ezért a bűncselekményért már önálló tettesként felelhet. Mindez nem érinti a garázdaság csoportos, és azon belüli társtettesi elkövetést.
A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese azt indítványozta, hogy a jogegységi tanács a felvetett vitás elvi jogalkalmazási kérdésben az alábbiak szerint adjon iránymutatást:
1. A Btk. 271. § (1) bekezdése és (2) bekezdés a) pontja szerinti garázdaság bűntettét megvalósító csoportos elkövetés esetén a csoport tagjai társtettesek, vagy társtettesek és részesek, illetve tettes és részesek lehetnek.
E törvényhely alá vonható társas elkövetés alanyai - csoporton belül - önálló tetteseknek nem minősíthetők.
2. A Btk. 271. § (1), (2) bekezdés a) pontja szerinti garázdaság bűntette társtetteseinek szándék- és akarategysége [Btk. 13. §, 20. § (2) bek. ] szempontjából annak belátása szükséges, hogy az egymással - vagy másokkal - szembeni erőszakos cselekedetük közvetlenül és durván sértheti a közösség nyugalmát. Az elkövetők személyes motivációja, indítéka a szándékegység megítélésénél figyelmen kívül marad.
3. A garázdaság társtetteskénti elkövetésének megállapítását nem zárja ki, ha a személy elleni erőszakos magatartás egyidejűleg testi sértést is megvalósít. A két bűncselekményt - egyéb feltételek megvalósulása esetén (BK 93.)- bűnhalmazatban kell megállapítani.
4. Csoportos elkövetésen belül is meg kell jelölni az elkövetői minőséget az ítélet rendelkező részében (társtettesként, bűnsegédként elkövetett garázdaság bűntette) .
* * *
A legfőbb ügyész a jogegységi indítványban kifejtett jogi állásponttal mindenben egyetértett és az annak megfelelő jogegységi határozat meghozatalára tett indítványt (BF. 2342/2007. szám) .
* * *
A jogegységi tanács a jogegységi indítványban kifejtett - a Somogy megyében működő bíróságok ítéleteivel szemléltetett és a kezdeményező ítélőtábla kollégiumvezetőjének a véleményével is megegyező -jogi állásponttal értett egyet.
A bűncselekmény csoportos elkövetésének megállapításával összefüggő jogértelmezési kérdéseket a 2/2000. büntető jogegységi határozat rendezte. Rámutatott arra, hogy a csoport tagjai a bűncselekmény - pontosabban a tettesi (társtettesi) magatartás - helyszínén vagy annak közelében, tehát azonos alkalommal, jól körülhatárolható térbeli és időbeli határok között együttműködve vesznek részt a cselekmény véghezvitelében. A bűncselekmény részesei csak akkor tekinthetők a csoport tagjainak, ha a tettes (társtettesek) mellett maguk is a bűncselekmény helyszínén működnek közre az elkövetésben, helyszíni felbuj-tással vagy az elkövetéshez segítség nyújtásával. A csoport tagjainak az elkövetői minőségét az ítéletben pontosan meg kell állapítani.
Az ítélkezési gyakorlat a garázdaság bűncselekményét - így a csoportos elkövetés folytán a garázdaság bűntettét is - társtettesként elkövetettnek értékeli, amennyiben az a terhelteknek a térben és időben összefüggő kihívóan közösségellenes, megbotránkozás vagy riadalom keltésére alkalmas személy elleni erőszak kifejtésével (is) együttjáró, egymás tevékenységének az ismeretében végrehajtott fellépésével valósul meg (BH 2000/94., 2003/309., 2006/76.) . Az adott jogkérdésben tehát a bíróságok eltérő jogértelmezése a jogegység sérelmének a lehetőségét magában hordozza, s ez jogegységi határozat meghozatalát indokolja.
A jogirodalomban egységes, az ítélkezési gyakorlatban is követett az az álláspont, miszerint a társtettesség megállapításának - a Btk. 20. §-ának (2) bekezdésében meghatározott - együttes feltétele: tárgyi értelemben ugyanazon szándékos bűncselekmény törvényi tényállásának az egészében vagy részben történő megvalósítása, alanyi oldalról pedig egyfelől a másik, illetőleg a többi elkövető magatartása objektív veszélyeztető jellegének az ismerete (az egymás tevékenységének kölcsönös tudata), másfelől az, hogy mindegyik elkövetésben résztvevőt ugyanazon törvényi tényállás megvalósítására irányuló akár egyenes, akár eshetőleges szándék vezérelje. (Az ugyanazon bűncselekményhez kapcsolódó részesi magatartások lényegileg abban különböznek a társtettesek magatartásától, hogy tényállási elemet nem valósítanak meg) . Ezeknek az elveknek értelemszerűen érvényesülniük kell akkor is, ha a garázdaság bűncselekménye csoportos elkövetéssel valósul meg, s a csoport résztvevői akár egymást támogatva, akár egymással szemben állva vesznek részt a garázdaság egyik lehetséges elkövetési magatartásának, a személy elleni erőszaknak a kifejtésében.
Abban az esetben, ha a Btk. 137. §-ának 13. pontja szerinti csoportot alkotó elkövetők kihívóan közösségellenes és megbotránkozás vagy riadalom keltésére objektíve alkalmas magatartása az egymással ellentétes érdekkörű, egymással szemben álló személy vagy személyek elleni erőszak kifejtésében - pl. egymás kölcsönös testi bántalmazásában - (is) megnyilvánul, a társtettesség megállapításának az összes követelménye megvalósul, éppen úgy, mint ha az együttesen cselekvők tényállásszerű ilyen cselekvősége kívül álló személy vagy személyek ellen hatna. Az egymás tevékenységének kölcsönös tudata ilyenkor nyilvánvaló. A szemben álló felek egymással szembeni tettlegessége során emellett a résztvevők mindegyike vitathatatlanul tisztában van azzal is, hogy a maga, és az őt támogató társa, valamint a vele szemben álló és hozzá hasonlóan erőszakkal cselekvő személy vagy személyek a saját magatartásukkal az alapvető közösségi normákat az együttélési szabályokat semmibe véve, azaz kihívóan sértik. A szemben álló és egymást sértően cselekvő felek szándékegysége tehát a köznyugalom, mint jogi tárgy közvetlen sérelmét vagy veszélyeztetését illetően kétségtelen. Igaz mindez akkor is, ha egyik elkövető a két vagy több személynek az egymással szemben kifejtett közösségellenes erőszakos cselekvőségébe az addigi történések ismeretében kapcsolódik be valamelyik oldalon, valamelyik felet támogatva.
Közömbös ebből a szempontból az, hogy a cselekményt milyen személyes indíték motiválta, amidőn az is, hogy a személy elleni erőszak kölcsönös kifejtése az egymással szemben álló feleknél azonos, vagy eltérő súlyosságú következménnyel járt.
A társtettesség iménti értelmezése a garázdaság csoportos elkövetése körében az ún. cselekmény-egység követelményét sem érinti: Ha ugyanis a garázdasággal valóságos alaki halmazatban a testi épséget sértő bűncselekményt is meg kell állapítani (BK 93.), ez a bűncselekmény az eredmény függvényében elkövetőként eltérően (könnyű testi sértésként, súlyos testi sértésként) minősülhet. Ekként pedig a garázdasággal alaki halmazatot alkotó testi épséget sértő bűncselekmény tekintetében az egymással szemben cselekvő felek között a társtettesség valóban kizárt lesz, ugyanis a passzív alany (sértett) különbözősége folytán nem ugyanazt a szándékos bűncselekményt valósítják meg. Az ellenféllel szemben szándékegységben, s a társtettesség egyéb ismérveivel azonos oldalon cselekvők azonban a testi épséget sértő cselekményt társtettesként követik el. Ugyanez a helyzet nyilvánvalóan akkor is, ha a garázdaság bűncselekményének szubszidiárius jellege folytán a garázdaság és a testi épséget sértő bűncselekmény alaki halmazata látszólagos, és csak a testi épséget sértő garázdaságnál súlyosabb bűncselekmény elkövetése állapítható meg.
A kifejtettek folytán helyesen utal a jogegységi indítvány arra, hogy a csoportos garázdaság bűncselekményét elkövetők lehetnek mindnyájan társtettesek, társtettesek és részesek, vagy tettes és részesek, de kizárt az, hogy a csoport résztvevői közül a garázdaság törvényi tényállását megvalósító elkövetők (legalább két személy) önálló tettesként legyenek felelősségre vonhatók.
A jogegységi tanács a határozatát - a Bszi. 32. §-ának (4) bekezdése, illetve a Be. 445. §-ának (2) bekezdése alapján - a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Budapest, 2007. november 5.
71. BK vélemény Garázdaság megállapítása más személynek nyilvános helyen történő megdobálása miatt 1. Más személynek sérülés okozására tipikusan nem alkalmas tárggyal (pl. tojással) megdobása tettleges becsületsértést [2012. évi C. törvény 227. § (2) bekezdés] valósíthat meg. 2. A nyilvános helyen elkövetett tettleges becsületsértés - ha az elkövetés módja folytán kihívóan közösségellenes - garázdaság [2012. évi C. törvény 339. §] megállapítására lehet alkalmas, ezért vizsgálni kell, hogy e bűncselekmény konjunktív feltételei (kihívóan közösségellenes, erőszakos, megbotránkoztatásra, illetve riadalomkeltésre alkalmas) hiánytalanul megvalósultak-e. 3. A garázdaság bűncselekményi alakzatához tényállási elemként megkívánt "erőszakos magatartást tanúsít" fordulata megvalósul a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatással, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására [2012. évi C. törvény 459. § (1) bekezdés 4. pont].
Az ítélkezési gyakorlat a tettleges becsületsértés [2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 227. § (2) bekezdés] vétségének elbírálása körében általában e bűncselekménynek minősíti másnak leöntését, leköpését, amely alkalmas lehet a becsület csorbítására. Ebbe a körbe vonható más személynek sérülés okozására tipikusan nem alkalmas dologgal (pl. tojással) megdobása is, az elkövetés körülményeitől függően.
Az EBH 2007.1589. számon közzétett elvi határozat kimondotta: "Az "erőszak" és az "erőszakos magatartás" nem azonos fogalmak. Garázdaság megvalósításához az erőszakos magatartás tanúsítása is elégséges, ha a bűncselekmény megállapításának egyéb feltételei is megvalósultak."
A személy elleni erőszakos magatartás megvalósulhat már a sértett testének egyszerű érintésével is, ha ez a magatartás támadó jellegű. Így lökdösődéssel, rángatással, ütlegeléssel, arculütéssel stb. (BKv 34.)
Ha a tettleges becsületsértés során alkalmazott erőszakos magatartás egyéb tényállási elemekkel párosul - kihívóan közösségellenesség, megbotránkoztatásra, illetve riadalomkeltésre alkalmasság - és súlyosabb bűncselekmény nem valósul, akkor a tettleges becsületsértés vétsége beolvad a garázdaság vétségébe [Btk. 339. § (1) bekezdés], így az utóbbi, közvádra üldözendő bűncselekmény valósul meg. Így a nyilvános helyen tettlegesen elkövetett becsületsértés esetén az iratokat az ügyész részére kell megküldeni, ha a cselekmény kirívóan közösségellenes volt [BH 1982.406.].
34. BK vélemény A garázdaság halmazati kérdéseiről Bűnhalmazat létesül, ha az elkövető egy cselekménnyel a garázdaság, valamint a testi sértés vagy a rongálás törvényi tényállását is megvalósítja, feltéve, hogy a testi sértés vagy a rongálás törvényi büntetési tétele nem súlyosabb, mint a garázdaságé.
I. A bűnhalmazatnak a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) Általános Részében (6. §) elhelyezett és ezért a Különös Rész valamennyi tényállására alkalmazandó szabálya szerint: bűnhalmazat az elkövetőnek egy vagy több cselekmény által megvalósított és egy eljárásban elbírált több bűncselekménye (nem bűnhalmazat a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény).
Ennél fogva a Btk. 339. §-ának (1) bekezdésében meghatározott garázda, erőszakos magatartás tanúsításával is elkövethető egy vagy több más bűncselekmény. Ugyanakkor lehetséges a garázdaság olyan elkövetése is, hogy azzal egyidejűleg más bűncselekmény nem valósul meg.
Amikor az elkövető a garázda, erőszakos magatartás tanúsításától függetlenül vagy azzal bizonyos időbeli és térbeli összefüggésben ugyan, de mégis elkülönülten valósít meg más bűncselekményt, így pl. rongálást vagy testi sértést: az ún. anyagi halmazat szabályai az irányadók. Ha azonban a garázdaságtól nem elkülönülten, hanem azzal egybeesve, magával az erőszakos magatartás tanúsításával követnek el rongálást, testi sértést: az ún. alaki halmazat esetéről van szó.
II. A garázdasággal kapcsolatban az egység, illetőleg a bűnhalmazat helyes megítélésénél a garázdaság elkövetési magatartásából kell kiindulni.
A tanúsított magatartás erőszakos volta két irányban nyilvánulhat meg: személy avagy dolog ellen.
A személy elleni erőszakos magatartás megvalósulhat már a sértett testének egyszerű érintésével is, ha ez a magatartás támadó jellegű. Így lökdösődéssel, rángatással, ütlegeléssel, arculütéssel stb. Ha az ilyen elkövetési módokkal magvalósított garázda magatartás egyéb bűncselekmény törvényi tényállását önállóan nem meríti ki, a garázdaságnak természetes egységben megvalósuló esetéről van szó, akkor is, ha a garázda magatartás több mozzanatból áll. A személy elleni erőszakkal megvalósított garázdasághoz - a garázda magatartás fogalmához - tehát nem tartozik hozzá szükségszerűen a megtámadott személynek bármilyen súlyú testi sértés okozása. Ha viszont az elkövetési mód olyan, hogy a garázda, erőszakos fellépés a sértettnek testi sértést okoz, bűnhalmazat megállapításának lehet helye.
A dolog elleni erőszakkal elkövetett garázdaságnál az egység, illetőleg a bűnhalmazat értékelése részben hasonló, részben eltérő az előbbiektől. A dolog egyszerű érintése, megfogása, erőszakos magatartás tanúsításának még nem minősül. Dolog elleni erőszakos magatartás tanúsítható egyrészt dolgok, tárgyak helyének rendeltetésellenes megváltoztatásával (dobálással stb.), másrészt úgy is, hogy a dologban csak jelentéktelen állagsérelem, rongálódás keletkezik. Minthogy az utóbbiak a dolog elleni erőszakkal elkövetett garázdaság fogalmához - a mindennapi értékítélet szerint - szükségszerűen hozzátartoznak, a bűnhalmazat kérdése a garázdasággal elkövetett rongálásnak ezekben az eseteiben nem, hanem csak akkor kerülhet szóba, ha a rongálás önállóan is megvalósít bűncselekményt.
III. 1. A II. alatt kifejtettek értelmében a személy elleni erőszakos magatartással elkövetett garázdaság a könnyű testi sértés okozását nem szükségszerűen foglalja magában. Garázdaság ugyanis elkövethető olyan erőszakos, támadó fellépéssel, amely még könnyű testi sértéssel sem jár.
Viszont ebből következik, hogy ha a garázdaságnak ilyen eredménye van, a könnyű testi sértés és a garázdaság vétségét halmazatban kell megállapítani. Természetesen figyelemmel kell lenni arra, hogy a Btk. 164. §-ának (2) bekezdésében meghatározott könnyű testi sértés elkövetője csak magánindítványra büntethető [Btk. 164. § (10) bek. 1998. évi XIX. törvény 52. § (1) bek.].
Garázdaságot is megvalósító súlyos testi sértés esetén halmazatról nem lehet szó, mert az utóbbi súlyosabban büntetendő, mint a garázdaság vétsége, és így csakis a súlyos testi sértés bűntette állapítható meg.
Ez azonban nem vonatkozik a garázdaság minősített eseteire. A minősített garázdasággal [Btk. 339. § (2) bek.] halmazatban a nem súlyosabban büntetendő súlyos testi sértést [Btk. 164. § (3) bek.] meg kell állapítani.
Nem lehet szó garázdaság és a tettleges becsületsértés Btk. 227. § (2) bek. halmazatáról sem. A tettleges becsületsértés elkövetési változatait (pl. arculütés, lökdösődés, fellökés stb.) ugyanis a garázda, erőszakos magatartás szükségszerűen magában foglalja.
Míg a garázdaságnál megkívánt erőszakos magatartás tanúsítása nem szükségképpen feltételezi könnyű testi sértés okozását, addig vannak olyan bűncselekmények, amelyeknél nem erőszakos magatartás tanúsításáról, hanem erőszakkal való elkövetésről van szó. Az ezek törvényi tényállásában szereplő erőszak, valamely személyre közvetlenül ható olyan fizikai erő kifejtése, amely az ellenállást megtöri.
Ehhez képest e bűncselekmények elkövetésénél kifejtett erőszak - szemben a garázda magatartás tanúsításával, amely ugyancsak támadó jellegű, de enyhébb fellépést jelent - a közönséges életfelfogás szerint is legtöbbször együtt jár a sértettnek könnyű testi sértés okozásával. Ilyen pl. a szexuális kényszerítés [Btk. 196. §], a szexuális erőszak [Btk. 197. §], a rablás [Btk. 365. §]. Ezért ezekkel a bűncselekményekkel halmazatban - az elkövetésük során alkalmazott erőszakkal megvalósított - könnyű testi sértés általában nem állapítható meg.
III. 2. Ha a garázdaságot dolog elleni erőszakos magatartással követik el, és ez utóbbi csupán szabálysértést valósít meg, a garázdaság mellett a rongálás szabálysértésének a megállapítására nem kerülhet sor. A dolog elleni erőszakos magatartás fogalmába ugyanis a - csak szabálysértést megvalósító - csekélyebb károkozás, jelentéktelen állagsérelem beletartozik.
Ha azonban a rongálásban megnyilvánuló garázda, erőszakos magatartás - a nagyobb kárt el nem érően - kisebb kárt okoz [ötvenezer-egy és ötszázezer forint között van, Btk. 459. § (6) bek. a) pont], továbbá ha a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálást a garázdaság elkövetője bűnszövetségben valósítja meg [Btk. 371. § (2) bek. bb) pont], vagyis ha a rongálás bűncselekmény: a garázdasággal halmazatban a rongálás vétségét meg kell állapítani.
Az ilyen mérvű, illetőleg jellegű rongálás ugyanis már nem szükségszerű velejárója a garázdaságnak, ugyanakkor a garázdasággal megvalósult rongálás vétségének büntetése [Btk. 371. § (2) bek.] nem súlyosabb a garázdaság vétségének a büntetésénél [Btk. 339. § (1) bekezdés].
Amennyiben a garázdaság alapesetét megvalósító dolog elleni erőszakos magatartás nagyobb stb. kárt okoz - a törvény rendelkezésénél fogva, a bűnhalmazat mellőzésével - csak a súlyosabb bűncselekmény, azaz a súlyosabb rongálás megállapításának van helye. A garázdaság minősített esetei (bűntette) mellett azonban sor kerülhet a nagyobb kárt okozó, illetőleg a védett kulturális javak körébe tartozó tárgy, műemlék, régészeti lelőhely vagy régészeti lelet; vallási tisztelet tárgya vagy vallási szertartás végzésére szolgáló épület; temetési hely, temetkezési emlékhely, illetve temetőben vagy temetkezési emlékhelyen a halott emlékére rendelt tárgy tekintetében elkövetett rongálás bűntettének [Btk. 371. § (3) bek.] halmazatban való megállapítására.
IV. Az a jogértelmezés, amely szerint a garázdasággal egyidejűleg megvalósított rongálás vagy könnyű testi sértés vétsége bűnhalmazatban áll a garázdaság vétségével (illetőleg a minősített garázdaság bűntette a megvalósult és nem súlyosabban büntetendő testi sértés vagy rongálás bűntettével): összhangban van a bűnhalmazatnak a Btk. 6. § (1) bekezdésében foglalt azon szabályával, hogy több bűncselekmény egy cselekménnyel is megvalósítható.
Ugyanakkor lehetővé teszi az életben előforduló erőszakos garázda magatartások tényleges társadalomra veszélyességének enyhébb, illetőleg súlyosabb elkövetési változatainak igazságos értékelését. Egyúttal ez a jogmagyarázat biztosítja a Btk. visszaesésre vonatkozó rendelkezésének maradéktalan hatályosulását is.
BH 2020.4.101 I. Amennyiben a másodfokú bíróság a vádlott egy cselekményével elkövetett garázdaság bűntettével valóságos alaki halmazatban álló rongálás vétsége miatt magánindítvány hiányában szünteti meg a büntetőeljárást, a fellebbezés a törvényben kizárt [Btk. 30. §, 339. § (1) bek. és (2) bek. a) és d) pont, 371. § (1) bek. és (2) bek. a) pont, 382. § 2. fordulat; 34. BK vélemény; Be. 567. § (2) bek. b) pont, 615. § (2) bek. b) pont, (3) és (5) bek.]. II. A törvény határozza meg a fellebbezési jog kereteit, ezért a bíróság által tévesen biztosított fellebbezési jog nem teremt felülbírálati kötelezettséget [Be. 588. § (1) bek., 597. § (1) bek.].
[1] A törvényszék a 2018. június 7. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a IV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rendbeli garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) és d) pont] és 1 rendbeli rongálás vétségében [Btk. 371. § (1) bek., (2) bek. a) pont].
[2] Ezért őt - halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt - 1 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a (szabadságvesztés)-büntetés háromnegyed részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[3] Az elsőfokú ítélet rendelkezett járulékos kérdésekről is.
[4] A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2019. február 5. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a IV. r. vádlott tekintetében megváltoztatta: a rongálás vétsége [Btk. 371. § (1) bek., (2) bek. a) pont] miatt indult büntetőeljárást megszüntette és mellőzte a halmazati büntetésre utalást. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a IV. r. vádlott tekintetében azzal hagyta helyben, hogy a terhére megállapított bűncselekmény megnevezése és jogszabályai alapja helyesen: társtettesként elkövetett garázdaság bűntette [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) és d) pont] és a feltételes szabadságra bocsáthatóságra vonatkozó rendelkezésből mellőzte a legkevesebb három hónap kitöltésére utalást.
[5] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal helyesbítette, hogy a IV. r. vádlott a III. r. vádlott személygépkocsijának első és hátsó szélvédőüvegét betörte, de a III. r. vádlott hatályos magánindítványt nem terjesztett elő a IV. r. vádlottal szemben.
[6] A III. r. és a IV. r. vádlott viszont testvérek, azaz hozzátartozók [Btk. 459. § (1) bek. 14. pont c) alpont], márpedig a rongálás vétsége (Btk. 371. §) csak magánindítványra büntethető [Btk. 382. § 2. fordulat], tehát e bűncselekmény kapcsán az eljárás lefolytatásának törvényes akadálya van.
[7] Egyébiránt a másodfokú bíróság felhívta a III. r. vádlottat a magánindítvány előterjesztésének lehetőségére, de ő azt a törvényes határidőn belül (sem) terjesztette elő.
[8] Mindezek miatt szüntette meg a IV. r. vádlottal szemben indult büntetőeljárást a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 567. § (2) bekezdés b) pontja alapján.
[9] A másodfokú ítélet tartalmazta, hogy azzal szemben a büntetőeljárás megszüntetése, továbbá az ezzel összefüggő ítéleti rendelkezés miatt az ügyész és a IV. r. vádlott védője fellebbezését nyomban bejelentheti vagy erre három munkanapot tarthat fenn, míg a IV. r. vádlott a kézbesítéstől számított nyolc napon belül fellebbezéssel élhet.
[10] A nyilvános ülésen az ügyész és a IV. r. vádlott védője jelen volt, míg azon a IV. r. vádlott szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. Az arra jogosultak közül kizárólag a más ügyben fogvatartott IV. r. vádlott fellebbezett kézbesítési íven, indokolás nélkül.
[11] A Legfőbb Ügyészség a IV. r. vádlott másodfellebbezését a törvényben kizártnak találta.
[12] Nem vitatható, hogy formálisan a másodfokú bíróság részben eltérő döntést hozott, amikor a rongálás vétsége miatt az eljárást megszüntette.
[13] A garázdaság és a rongálás között alaki bűnhalmazat létesül, ha az elkövető a garázda, erőszakos cselekményével a garázdaság és a rongálás törvényi tényállását is megvalósítja.
[14] A IV. r. vádlott a rongálás vétségével időben egybeesve, ugyanazon tevékenységével tanúsította az erőszakos, garázda magatartást. Így az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által helyesbített és irányadónak tekintett tényállás a IV. r. vádlott egyetlen cselekményét tartalmazza, amelynek elbírálása már az elsőfokú bíróság részéről maradéktalanul megtörtént, különbség annak jogi megítélése terén van. A vádlott terhére megállapított bűncselekmények egymással alaki halmazatot alkotnak, azonban mint a másodfokú bíróság megállapította, rongálás vétsége miatt az eljárás lefolytatásának törvényes akadálya van.
[15] Ha a bíróság a törvényes vád alapján eljárva megállapítja, hogy a vád tárgyává tett cselekményt a terhelt elkövette, annak eldöntése, hogy a tényállás szerinti egyetlen cselekmény több törvényi tényállást is kimerített-e, és így a terhelt terhére megállapítható-e az alaki halmazat, valójában nem a bűnösségről, hanem a jogi minősítésről szóló állásfoglalást jelenti (3/2007. BJE határozat).
[16] A másodfokú bíróság döntése így valójában nem eltérő büntetőjogi felelősséget megállapító, hanem a vádlott terhére megállapított bűncselekmény tekintetében az eljárás lefolytatásához szükséges feltétel hiányának megállapításáról való rendelkezés.
[17] Miután pedig a másodfokú bíróság az alaki halmazatra tekintettel a bűnösség kérdésében nem foglalt eltérően állást az elsőfokú bírósághoz képest, annak ellenére, hogy a változtatás érdemi, az nem minősül olyannak, amely a Be. 615. § (2) bekezdés b) pontja alapján megnyitná a harmadfokú eljárás lehetőségét.
[18] Ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor fellebbezési lehetőséget biztosított a másodfokú határozat ellen, a fellebbezést mint törvényben kizártat a másodfokú bíróságnak el kellett volna utasítania.
[19] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a tévesen biztosított fellebbezési jog nem nyitja meg a lehetőséget a fellebbviteli eljárásra, a fellebbezés elutasításának van helye (BH 2011.276.).
[20] A Legfőbb Ügyészség indítványozta a IV. r. vádlott másodfellebbezésének tanácsülésen történő elutasítását, és a Be. 458. § (2) bekezdés d) pontja alapján annak megállapítását, hogy az elutasítás napján a másodfokú bíróság ítélete a IV. r. vádlott tekintetében jogerős és végrehajtható.
[21] A IV. r. vádlott fellebbezése a törvényben kizárt.
[22] A Kúria egyetértett a Legfőbb Ügyészség indokaival.
[23] A Be. 615. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. A (2) bekezdés szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság b) az első fokon elítélt vádlottal szemben a büntetőeljárást megszüntette.
[24] Az elsőfokú bíróság a IV. r. vádlott bűnösségét állapította meg a rongálás vétségében. A másodfokú bíróság viszont az első fokon elítélt IV. r. vádlottal szemben a rongálás vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette. A két döntés tehát nyilvánvalóan egymással ellentétes. Ezért a Be. 615. § (2) bekezdés b) pont 2. fordulatának megfelelően formálisan (látszólagosan) fennáll a másodfellebbezés lehetősége.
[25] A másodfokú bíróság a IV. r. vádlottal szemben a rongálás vétsége miatt indult büntetőeljárást a Be. 567. § (2) bekezdés b) pontja alapján azért szüntette meg, mert a magánindítvány hiányzik, és az - mivel a felhívott III. r. vádlott nem terjesztette elő - nem volt pótolható.
[26] A másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetve kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett [Be. 615. § (3) bek.].
[27] A jelen ügyben az ellentétes döntés mégsem sérelmezhető.
[28] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által korrigált tényállás lényege a következő. Az I. r. és IV. r. vádlottak között nézeteltérés alakult ki, egymáshoz élet és testi épség elleni fenyegetéseket intéztek. A IV. r. vádlott a vitájuk rendezésére hívta fel az I. r. vádlottat. Egyfelől a III. r. vádlott tulajdonát képező személygépkocsival érkező I-III. r. vádlott, másfelől a IV. r. vádlott között zajlott le az esemény. Az I. r. vádlott az általa vezetett személygépkocsit az IV. r. vádlott felé kormányozta. A jármű elől kitérő IV. r. vádlott egy ütleggel ráütött az első és a hátsó szélvédőre, amivel 79 670 forint kárt okozott. A járműből kiszálló I-III. r. vádlott a menekülés közben eleső IV. r. vádlottat beérték, őt az I. r. vádlott a IV. r. vádlott elejtett ütlegével, a II. r. vádlott a magával vitt ütleggel ütlegelte, míg a III. r. vádlott fejen rúgta.
[29] A IV. r. vádlott bűnössége garázdaság bűntettében lett megállapítva.
[30] A 34. BK vélemény alapján valóságos alaki bűnhalmazat létesül, ha az elkövető egy cselekménnyel a garázdaság, valamint a testi sértés vagy a rongálás törvényi tényállását is megvalósítja, feltéve, hogy a testi sértés vagy a rongálás törvényi büntetési tétele nem súlyosabb, mint a garázdaságé.
[31] Az ismertetett tényállásból egyértelmű, hogy a IV. r. vádlott cselekménye azonos helyen, azonos időben megvalósított egyetlen cselekmény. A Btk. 339. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés a) és d) pontja szerinti garázdaság bűntette három évig, míg a Btk. 371. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés a) pontja szerinti rongálás vétsége egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[32] Ugyanakkor a rongálás miatt az elkövető csak magánindítványra büntethető, ha a sértett a hozzátartozója (Btk. 382. § második ford.). A III. r. vádlott mint hozzátartozó azonban nem terjesztett elő magánindítványt. A magánindítvány hiánya pedig a büntetőjogi felelősségre vonást akadályozza [Btk. 30. § a) pont].
[33] A másodfokú bíróság tehát mindössze azt állapította meg, hogy a garázdaság bűntette mellett kizárólag a magánindítvány hiánya miatt nincs helye a rongálás vétsége megállapíthatóságának.
[34] A IV. r. vádlott egyetlen cselekményét tehát a bíróságok egyaránt elbírálták, ily módon egyedül a valóságos alaki halmazat megállapíthatósága kérdésében volt közöttük eltérés, ám nincs eltérő döntés a IV. r. vádlott bűnössége kapcsán.
[35] Ezt meghaladóan a másodfokú bíróság ítéletének nincs is olyan rendelkezése vagy része, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett [Be. 615. § (3) bek. b) pont].
[36] A Be. 615. § (5) bekezdése - nyilvánvalóan az egyértelműsítés végett - rögzíti, hogy a másodfokú bíróság ítéletének a (3) bekezdésben meghatározottakon kívüli rendelkezése, illetve része ellen nincs helye fellebbezésnek.
[37] Kétségtelen, hogy a másodfokú bíróság a rongálás vétségét érintő büntetőeljárást megszüntető rendelkezésével szemben tévesen biztosította a fellebbezés lehetőségét. A bíróság által tévesen biztosított fellebbezési jog - ha azzal élnek is - nem jelent felülbírálati kötelezettséget (BH 2011.276.II.). Ennek indoka, hogy maga a törvény határozza meg a fellebbezési jog kereteit.
[38] A másodfokú bíróságnak a IV. r. vádlott törvényben kizárt fellebbezését el kellett volna utasítania [Be. 588. § (1) bek. első mondat első ford.]. Erre nyilvánvalóan azért nem került sor, mert álláspontja szerint a fellebbezésnek helye van.
[39] A másodfokú bíróság mulasztását pótolva a Kúria mint harmadfokú bíróság utasította el a IV. r. vádlott törvényben kizárt fellebbezését [Be. 597. § (1) bek.].
[40] A kifejtettek alapján a Kúria a IV. r. vádlott törvényben kizárt fellebbezését elutasította.
(Kúria Bhar. I. 995/2019.)
BH 2020.3.62 A kényszergyógykezelés elrendelését nem alapozhatja meg a garázdaság bűncselekményének az elkövetése még akkor sem, ha az személy elleni erőszakos magatartással történik [Btk. 78. §, 459. § (1) bek. 26. pont].
[1] A kerületi bíróság a 2018. december 14-én meghozott és aznap jogerőre emelkedett ítéletével az I. r. terheltet az ellene társtettesként elkövetett garázdaság vétsége [Btk. 339. § (1) bek.] miatt emelt vád alól felmentette és kényszergyógykezelését rendelte el.
[2] A jogerős ítélet tényállása szerint az I. r. és a II. r. terhelt 2017. március hó 21. napján 23 óra 45 perc körüli időben egy McDonald's étteremnél szóváltásba keveredtek egymással, mely során az I. r. terhelt több alkalommal megütötte a II. r. terheltet az arcán. A terheltek mindvégig kiabáltak egymással, kölcsönösen lökdösték egymást, majd a dulakodásukat a közelben lévő üzemanyagtöltő állomáson is folytatták. A terheltek cselekményének a kiérkező rendőrök vetettek véget. A terheltek cselekménye olyan kihívóan közösségellenes volt, hogy alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást, riadalmat keltsen.
[3] Az I. r. terhelt az elkövetéskor az elmeműködés olyan kóros állapotában szenvedett, amely képtelenné tette magatartása társadalomra veszélyes következményeinek felismerésére és arra, hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjék.
[4] A bíróság az I. r. terheltet a Btk. 17. § (1) bekezdésében írt büntethetőséget kizáró okból, kóros elmeállapota miatt az ellene a Btk. 339. § (1) bekezdésébe ütköző társtettesként elkövetett garázdaság vétsége miatt emelt vád alól a Be. 566. § (1) bekezdés d) pontja és (2) bekezdése alkalmazásával felmentette, és a (3) bekezdése alapján elrendelte kényszergyógykezelését (Btk. 78. §).
[5] A jogerős ügydöntő határozat ellen a főügyészség a Be. 651. § (1) bekezdése alapján, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjában foglalt okból, az I. r. terhelt javára felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.
[6] Ebben kifejtette, hogy a garázdaság vétsége - mely jelen esetben valóban személy elleni erőszakkal valósult meg, de - nem tartozik a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontjában felsorolt személy elleni cselekmények sorába, ezért a kényszergyógykezelés intézkedés alkalmazását nem alapozhatja meg.
[7] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős határozatot változtassa meg, és az I. r. terhelt tekintetében a kényszergyógykezelés elrendelésére vonatkozó rendelkezést mellőzze.
[8] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt változatlan tartalommal fenntartotta.
[9] A Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálására a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatokat a Be. 659. § (5) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül, emellett vizsgálta a Be. 659. § (6) bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[10] A felülvizsgálati indítvány alapos.
[11] Az irányadó tényállás alapján a kerületi bíróság az I. r. terheltet a Btk. 17. § (1) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró ok alapján törvényesen mentette fel az ellene garázdaság vétsége miatt emelt vád alól, és helyesen alkalmazta a Be. 566. § (1) bekezdés d) pontjában, valamint (2) bekezdésében írt szabályokat, ugyanakkor tévesen hivatkozott a Be. 566. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre. Eszerint ugyanis, ha a kóros elmeállapot miatt felmentett vádlott kényszergyógykezelésének feltételei fennállnak, a bíróság elrendeli a vádlott kényszergyógykezelését.
[12] A Btk. 78. § (1) bekezdése szerint a személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetőjének kényszergyógykezelését kell elrendelni, ha elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethető, és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, feltéve, hogy büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni. Csak e feltételek együttes fennállása alapozhatja meg a kényszergyógykezelés intézkedés alkalmazását.
[13] Az intézkedés elrendeléséről történő döntést megelőzően a bíróságnak elsőként abban kell állást foglalnia, hogy a terhelt által megvalósított, a törvényi tényállás elemeit kimerítő magatartás személy elleni erőszakos, avagy közveszélyt okozó büntetendő cselekménynek tekintendő-e.
[14] A Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontja taxatív felsorolást ad a személy elleni erőszak bűncselekmények köréről. Ezek az alábbi bűncselekmények:
a) a népirtás [142. § (1) bek.], az emberiesség elleni bűncselekmény [143. § (1) bek.], az apartheid [144. § (1)-(3) bek.],
b) a hadikövet elleni erőszak [148. §], a védett személyek elleni erőszak [149. § (1)-(2) és (4) bek.], az egyéb háborús bűntett [158. §],
c) az emberölés [160. § (1)-(3) és (5) bek.], az erős felindulásban elkövetett emberölés [161. §], a testi sértés [164. § (3)-(6) és (8) bek.],
d) az emberrablás [190. § (1)-(4) bek.], az emberkereskedelem [192. § (1)-(6) bek.], a kényszermunka [193. §], a személyi szabadság megsértése [194. §], a kényszerítés [195. §],
e) a szexuális kényszerítés [196. §], a szexuális erőszak [197. § (1)-(4) bek.],
f) a lelkiismeret és vallásszabadság megsértése [215. §], a közösség tagja elleni erőszak [216. § (2)-(3) bek.], az egyesülési és a gyülekezési szabadság megsértése [217. § (1) bek.],
g) az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása [254. § (1) bek.], a lázadás [256. § (1)-(2) bek.],
h) a bántalmazás hivatalos eljárásban [301. § (1)-(2) bek.], a bántalmazás közfeladatot ellátó személy eljárásában [302. § (1)-(2) bek.], a kényszervallatás [303. § (1)-(2) bek.], a jogellenes fogvatartás [304. §],
i) a hivatalos személy elleni erőszak [310. § (1)-(3) és (5) bek.], a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak [311. §], a hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy támogatója elleni erőszak [312. §], a nemzetközileg védett személy elleni erőszak [313. § (1) bek.],
j) a terrorcselekmény [314. § (1)-(2) bek.], a jármű hatalomba kerítése [320. § (1)-(2) bek.],
k) a rablás [365. § (1)-(4) bek.], a zsarolás [367. §], az önbíráskodás [368. § (1)-(2) bek.],
l) a zendülés minősített esetei [442. § (2)-(6) bek.] és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak [445. §].
[15] A garázdaság vétsége a fenti felsorolásban nem szerepel.
[16] A kényszergyógykezelés elrendelését nem alapozhatja meg garázdaság bűncselekményének az elkövetése, még akkor sem, ha az személy elleni erőszakos magatartással történik, mivel a Btk.-nak a személy elleni erőszakos bűncselekményeket taxatíven meghatározó rendelkezése a törvény egészére irányadó, és ebben a garázdaság nem szerepel (BH 2017.211.).
[17] Nincs ugyanakkor törvényi értelmező rendelkezés a közveszélyt okozó cselekmények körére, így ebben a körben azt kell vizsgálni, hogy a Btk. mely bűncselekmények viszonylatában határozza meg tényállásszerű eredményként a közveszélyt. Ilyen a közveszély okozása (Btk. 322. §), valamint a terrorcselekmény [Btk. 314. § (4) bek.].
[18] A Btk. 339. § (1) bekezdésében írt garázdaság vétségét valósítja meg, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[19] Következésképpen a garázdaság vétsége nem sorolható a közveszélyt okozó cselekmények körébe sem.
[20] A kényszergyógykezelés alkalmazását lehetővé tévő feltételek egyike - nevezetesen, hogy az I. r. terhelt által megvalósított bűncselekmény nem tekinthető sem személy elleni erőszakos, sem közveszélyt okozó cselekménynek - hiányzik, így vele szemben az intézkedés elrendelése törvénysértő volt.
[21] Ezért a Kúria a kerületi bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján megváltoztatta, és a kényszergyógykezelés elrendelését mellőzte, egyebekben a terhelt tekintetében az ítéletet a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 759/2019.)
BH 2020.3.61 A garázdaság vétségének tényállásszerűségéhez megkívánt kihívó közösségellenességet megvalósítja az elkövetőnek időben elhúzódó olyan erőszakos magatartása, amelyet a város belterületén, kifejezetten forgalmas helyen, pláza előtt, munkaidő után a délutáni órákban tanúsít, függetlenül a cselekmény személyes motivációjától. Nem veszélyes azonban a társadalomra a magatartás, ha az elkövető jogos védelmi helyzetben cselekszik, mert az őt ért becsületsértést követően a vele vitatkozó személy még meg is lökte, s ezáltal egy jogtalan támadással szemben fejtett ki jogszerű elhárító cselekményt, amikor támadóját arcul ütötte, s ezért őt az ellene garázdaság vétsége miatt emelt vád alól büntethetőséget kizáró okból kellett felmenteni [Btk. 22. § (1) bek., 339. § (1) bek.; Be. 566. § (1) bek. d) pont].
[1] A terheltet a járásbíróság a 2017. január 26. napján kihirdetett ítéletével az ellene garázdaság vétsége [Btk. 339. § (1) bek.] miatt emelt vád alól felmentette.
[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2018. szeptember 21. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéleti tényállás szerint "a terhelt 2016. január 29. napján 17 óra 30 perc körüli időben K. B. élettársával azzal a céllal jelent meg a gy.-i Pláza előtti területen, hogy az élettársa 6 éves fiát láthatásra átadják a gyermek édesapjának, id. E. A.-nak. Id. E. A. a gyermek átadására jelenlegi élettársával, Sz. B.-vel jelent meg. A terhelt id. E. A. és K. B. gyermekének a búcsúzáskor puszit adott, mely Sz. B. szerint a gyermek szájára történt, melyet a terheltnek szóvá tett és ennek nyomán a terhelt és Sz. B. között szóváltás alakult ki, melynek során Sz. B. a terheltet pedofilnak nevezte, illetve felszólították, hogy ilyen ne forduljon elő. Ennek során a terhelt szitkozódva Sz. B. irányába indult, melyet id. E. A. úgy ítélt meg, hogy a terhelt élettársával szemben támadólag kíván fellépni és őt egy alkalommal meglökte. Ezt követően a terhelt id. E. A.-t egy ízben az arcán ököllel megütötte, amit a sértett viszonzott és ezt követően a terhelt földre került. Onnan felállva a terhelt ismét a sértett felé indult, irányába ütött és rúgott, azonban id. E. A. ezek elől kitért.
[4] Id. E. A.-nak sérülése nem keletkezett, magánindítványt az őt ért bántalmazás miatt nem terjesztett elő."
[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjára hivatkozva, a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével történő felmentés miatt.
[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta.
[7] Kifejtette, hogy az ügyben a vádirati és az ítéleti tényállás lényegében egyező, a terhelt felmentését eredményező eltérés a cselekmény kihívó közösségellenességének értékelése kapcsán merült fel. Az ügyészi álláspont szerint az irányadó tényállás alapján a garázdaság bűncselekményének valamennyi törvényi tényállási eleme megállapítható. Eszerint a terhelt forgalmas helyen, a délutáni órákban, időben elhúzódóan tanúsított erőszakos magatartást, ami nyíltan és egyértelműen ellenkezik a társadalmi együttélés szabályaival. A terhelt agresszív magatartása túllépett a kölcsönös vitatkozáson, jól észlelhetővé vált a külvilágban, e cselekmény a közösség érdekeivel való nyílt, durva szembefordulás. A bíróságok által hivatkozott jogesetek ehhez képest az elkövetés helyszínét, az erőszakos magatartás időbeliségét tekintve eltértek a jelen tényállásban megállapítottaktól.
[8] Erre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a Be. 663. § (1) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatot helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.
[9] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.
[10] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[11] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, amennyiben a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mentette fel a terheltet.
[12] A Be. 651. § (1) bekezdése szerint a terhelt terhére az ügyészség terjeszthet elő felülvizsgálati indítványt, melyet a 652. § (3) bekezdése alapján a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni. Az ügyészi indítvány határidőben előterjesztett.
[13] Az indítvány szerint a felülvizsgálatban irányadó jogerős tényállás alapján a garázdaság vétségének törvényi tényállási elemei maradéktalanul megvalósultak, ekként a terhelt bűncselekmény (törvényi tényállási elem) hiányában történő felmentése téves.
[14] A Btk. 339. § (1) bekezdése szerint a garázdaság vétségét az követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen (és súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg).
[15] A bűncselekmény egyes tényállási elemei - a bűncselekmény megvalósulásának konjunktív feltételei - a kihívó közösségellenesség, az erőszakos elkövetés és a mások megbotránkoztatására, riadalom keltésére való alkalmasság.
[16] Jelen ügyben az első- és a másodfokú bíróság egyezően állapította meg, hogy a terhelt erőszakos magatartást tanúsított, amikor a sértettet megütötte, továbbá ez a magatartás alkalmas volt arra, hogy az azt észlelőkben megbotránkozást, riadalmat keltsen.
[17] A kihívó közösségellenesség kapcsán helytállóan hivatkoztak a bírói gyakorlat által kialakított szempontokra, az ennek kapcsán figyelembe vehető eseti döntésekre.
[18] Ezen törvényi tényállási elem hiányát azonban alapvetően olyan körülményekre hivatkozva állapította meg a bíróság, amelyek ténylegesen büntethetőséget kizáró okként értékelendők.
[19] Ehhez képest a következőkre mutat rá a Kúria:
[20] kihívóan közösségellenes a társadalmi együttélési szabályokkal nyíltan szembehelyezkedő provokatív, kötekedő, öntörvényű magatartás, amellyel az elkövető a közösségi együttélési szabályok leplezetlen, gátlástalan, nyílt semmibevételét fejezi ki. A kihívó közösségellenesség nem azonos a minden bűncselekményben felismerhető társadalomra veszélyességgel. A garázdaság elkövetője ekként tudatában van annak, hogy kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartása sérti, illetve sértheti a köznyugalmat, a közrendet és a cselekményt a közösségi érdek semmibevételével hajtja végre.
[21] A garázdaság bűncselekménye és a garázda jellegű magatartások elhatárolásánál elengedhetetlen a kihívó közösségellenesség fogalmának megfelelő, az elkövetés körülményeit, térbeli és időbeli meghatározottságát maradéktalanul figyelembe vevő értelmezése.
[22] Ekként tényállásszerű (azaz kihívóan közösségellenes is) azon időben elhúzódó erőszakos elkövetői magatartás, amelyet kifejezetten forgalmas helyen, pláza előtt, munkaidő után, a délutáni órákban tanúsítanak, függetlenül attól, hogy a cselekmény személyes motivációból fakad. A bíróságok által hivatkozott jogesetek ettől eltérőek, részben helyszínüket, részben időbeliségüket tekintve.
[23] Ellenben mindazon további körülmények alapján, amelyekre a bíróságok az irányadó jogerős tényállásban megállapítottak szerint hivatkoztak, a terhelt sem a verbális, sem a tettleges konfliktusnak nem volt kezdeményezője, magatartása kihívásnak, provokációnak sem tekinthető.
[24] A Btk. 22. § (1) bekezdése szerint nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
[25] Ekként a gyermek láthatásra történő átadása körüli vita során (melyet szintén nem a terhelt kezdeményezett) becsületsértő kifejezéssel illetett és ezen felháborodott terheltet ezután tettleg támadó (meglökő) sértettel szembeni magatartása (ökölütés) védelmi cselekmény.
[26] Nem fosztja meg a jogos védelmi helyzettől a terheltet az a körülmény, hogy a sértett azért támadta őt, mert a terhelt fellépését támadónak vélte.
[27] E sértetti (vélt jogos védelmi) cselekmény a terhelti oldalról nézve ténylegesen előzmény nélküli, következésképpen a sértett tettlegessége számára jogtalan támadás, mely ellen a védekezés, az elhárító magatartás jogos. Az ezt követő ütésváltás a cselekmény egységes megítélésén nem változtat.
[28] Az a cselekmény, amelyet a védekező a jogtalan támadás elhárítása érdekében kifejt - s az megvalósíthatja a Különös Rész valamely törvényi tényállását - nélkülözi a társadalomra veszélyességet, ezáltal bűncselekményt nem valósít meg (4/2013. BJE határozat).
[29] Mindezek alapján a felmentő rendelkezés helytálló, csupán annak jogcíme eltérő, figyelemmel a Btk. 15. § e) pontjára, valamint a 22. § (1) bekezdésére, mely szerint az elkövető büntetendőségét kizárja a jogos védelem. A másodfokú felülbírálat során már hatályos Be. 566. § (1) bekezdés d) pontja szerint a bíróság a vádlottat a vád alól felmenti, ha a cselekmény büntetendőségét kizáró ok állapítható meg.
[30] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 381/2019.)
EH 2019.03.B5 I. Garázdaság vétségének tényállásszerűségéhez megkívánt kihívó közösségellenesség nem azonos a minden bűncselekményben felismerhető társadalomra veszélyességgel, a közösség elvárásaival történő szembehelyezkedéssel, vagy ezeknek az elvárásoknak a semmibevételével. A garázdaság bűncselekményi alakzatának megvalósulásához szükséges erőszakos magatartás akkor kihívóan közösségellenes, ha közvetlenül és durván sérti vagy sértheti a közösség nyugalmát, mert az elkövető cselekményét az utóbbihoz fűződő érdek gátlástalan, nyílt semmibevételével hajtja végre. Ha az erőszakos magatartás a kihívó közösségellenességet nélkülözi, garázdaság megállapítására nem kerülhet sor [Btk. 339. § (1) bek.; BH 2015.52.]. II. A garázdaság bűncselekményének jogi tárgya a köznyugalom, amely nem tértől és időtől elvonatkoztatott fogalomrendszer, hanem egy ország törvényes rendje, amely polgárainak jogos érdekét védi. Ennek a rendnek helyhez és időhöz kötött megbontása vagy arra alkalmassága valósíthat meg tényállásszerű magatartást, tehát bűncselekményt. A magatartás megbotránkozásra vagy riadalomkeltésre alkalmasságának pedig az elkövetés - a magatartás tanúsításának - időpontjában nyomban kell észlelhetőnek lennie, nem pedig utólag. A bűncselekmény megvalósulásához ezért az szükséges, hogy az elkövetett cselekmény válthassa ki a megbotránkozást vagy riadalmat, nem pedig a róla szóló tudósítás esetleges hatása [Btk. 339. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság a 2017. január 12. napján kelt ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki garázdaság vétségében [Btk. 339. § (1) bek.]. Ezért a terheltet 3 évi időtartamra próbára bocsátotta, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2017. október 2. napján jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított - és a másodfokú bíróság által kiegészített - tényállás lényege a következő: a terhelt operatőrként dolgozott a TV alkalmazásában.
[4] 2015. év szeptember hó 08. napján R. külterületén a szerb-magyar határszakasz közelében lévő ún. "R. 1" gyűjtőponton a Készenléti Rendőrség, valamint két megyei rendőr-főkapitányság egy-egy ideiglenes csapatszolgálati századának szakaszai őrzési, kísérési feladatokat láttak el, többek között feladatuk volt a migráns személyeknek a szállítást végrehajtó buszokra történő biztonságos és rendezett felszállásának irányítása is.
[5] A terhelt 2015. szeptember hó 8. napján a TV főszerkesztőjének az utasítására jelent meg munkatársával, P. H.-val R. külterületén, a tömeges bevándorlással összefüggésben elrendelt rendőri biztosításról és az intézkedéssel érintett személyekről való tudósítás érdekében. A terhelt a helyszínre érve észlelte, hogy ott pontosan meg nem határozható, nagy számú kül- és belföldi televíziós társaság képviselői, rendőrök és rendőri intézkedéssel érintett személyek voltak jelen. A terhelt és munkatársa a helyszínen felvételeket készítettek, melynek befejezését követően P. H. az addig rögzített felvételekkel az intézkedéssel érintett terület mellett leállított gépjárműhöz távozott, azok összevágása érdekében.
[6] A területen 13 óra 38 perc körüli időpontban mintegy egyezer-háromszáz fő migráns közül kb. négyszáz fő a várakozásra kijelölt területet a rendőröket kikerülve megkísérelte elhagyni, majd több csoportba rendeződve Sz. irányába indultak el.
[7] A terhelt a fenti területen maradt, és a rendőri intézkedés alól magát kivonó személyről készített felvételt oly módon, hogy a rendőrsorfalnak hátat fordított. Ekkor a rendőrökkel szemben álló, intézkedés hatálya alatt álló személyek kiléptek a sorfal mellől, és futásnak eredtek, a terhelt a sorfalon keletkezett résen kiszaladó migránsok haladási útjában állt, amikor egy migráns férfi véletlenül a terheltnek ütközött, ez az esemény azonban a terhelt magatartását nem befolyásolta, őt védekezésre nem kényszerítette. A terhelt ennek hatására a helyszínt nem hagyta el, balra lépett, megfordult és a vele szemben érkező fiatal férfit jobb lábával, talppal lábszáron rúgta, majd az ezen személy mögött futó kiskorú lányt térd magasságban, jobb lábfejével megrúgta. Ezt követően a terhelt a sorfaltól távolabb állt, majd szaladni kezdett, azonban a helyszínt nem hagyta el, továbbra is felvételeket készített.
[8] A kijelölt várakozási helyet elhagyó, rendőri intézkedéssel érintett személyek közül a Készenléti Rendőrség egyik járőre megfogta egy gyermekével kezében, a terhelt irányába futó férfi hátizsákját, aki kiszabadította magát, azonban a visszatartására tett kísérlet eredményeként egyensúlyát veszítette, amikor a terhelt hátrafelé lépett, bal lábát a férfi haladási irányába emelte. A terhelt annak érdekében lendítette bal lábát a gyermekét kezében tartó férfi haladási irányába, hogy őt a továbbhaladásban megakadályozza. A férfi azonban a rendőr fogásából való kiszabadulás okozta lendület miatt esett el anélkül, hogy a terhelt lába őt elérte volna. A terhelt három, a helyszínt elhagyni szándékozó személlyel szemben sérülést nem eredményező erőszakos magatartást tanúsított.
[9] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt - az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontját megjelölve - a megtámadott határozat megváltoztatása, elsődlegesen a terhelt felmentése, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezése, és az eljárás megismétlése érdekében. Indokai szerint a terhelt jogos védelmi helyzetben cselekedett, ezért vele szemben büntethetőséget kizáró ok áll fenn. Hivatkozott arra, hogy a tényállást a másodfokú bíróság kiegészítette azzal, hogy a helyszínen nagy számú migráns személy tartózkodott, akik közül kb. négyszáz fő megkísérelte a várakozásra kijelölt helyszínt elhagyni. A terhelt alappal tarthatott attól, hogy a hatalmas embertömeg letarolja, megtapossa, aminek következtében az élete is komoly veszélybe kerülhet. A terheltet egy, magát a rendőri intézkedés alól kivonó személy meglökte, amely olyan jellegű fizikai kontaktus volt, amely miatt a terhelt abban a pillanatban jogos védelmi helyzetbe került. Ezt támasztja alá, hogy az ítéleti tényállás egyértelműen tartalmazza, miszerint a tömeg agresszív volt, feldühödött, a rendőrök megkerülésével jogellenes határsértést követtek el. A "csoportos lincselés" jellegű támadás esetén a védekező részéről felesleges bármiféle mérlegelés. A terhelt tehát ebben a helyzetben az egyetlen tőle elvárható magatartást tanúsította, részben azért, hogy mind a saját, mind társai testi épségét, javait védje, részben azért, hogy felelős állampolgárként megpróbálja megakadályozni, hogy a migránsok kivonják magukat a rendőri intézkedés alól. A terhelt által a helyszínen tanúsított magatartás ezért a jogos védelem körébe tartozik, a cselekményét a közérdek ellen intézett jogellenes magatartással szembeni fellépésként is lehet értékelni. Másfelől a jogos védelmi helyzettel egyenértékű a jogtalan támadással közvetlenül fenyegető helyzetben való cselekvés, amely bizonyosan megvalósult.
[10] Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével állapította meg az ítéleti tényállást - így azt, hogy a migráns személyek semmilyen erőszakos magatartást nem tanúsítottak a terhelttel szemben -, a bizonyítás szempontjából rendkívül jelentős tényeket figyelmen kívül hagyott, elvetette a védelem érveit, és számtalan eljárási szabályt megsértett. A felülvizsgálati indítvány emellett sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok oly mértékben hiányosan teljesítették az indokolási kötelezettségüket a jogos védelem tekintetében, hogy emiatt a jogerős ítélet felülbírálatra alkalmatlan.
[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Az ügyészi álláspont szerint a felülvizsgálati indítvány a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában, a hatályos Be. 649. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontjában meghatározott felülvizsgálati okkal kapcsolatban semmiféle érvelést nem tartalmaz, így e felülvizsgálati ok alapján a jogerős ügydöntő határozat nem vizsgálható felül. A tényálláshoz kötöttségből következően a bűnösség is csak az ítéleti tényekkel mindenben összhangban álló tényállítások alapján vitatható. A tényállástól eltérő ténybeli alapokon álló jogi érvek a felülvizsgálat során nem vehetők figyelembe.
[12] Az ügyész szerint ezért a törvényben kizártak a felülvizsgálati indítványnak a tényállást támadó, e körben a terheltet ért erőszakos támadás hiányát sérelmező állításai, továbbá a tényállás megállapítása során a bíróság okszerűtlen, a terhelt bűnösségének megállapítását eredményező bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenységére hivatkozó kifogásai. Nem alapos a büntethetőséget kizáró okra hivatkozása, amely szerint a terheltet körülvevő tömeg agresszív, feldühödött volt, "csoportos lincselés" jellegű támadás fenyegette a terheltet és a környezetét, ilyen körülményeket ugyanis a tényállás nem tartalmaz.
[13] A terheltet ért fizikai kontaktust támadásként, és ekként jogos védelmi helyzetet megalapozó körülményként értékelő érvelés minden ténybeli alapot nélkülöz. Az irányadó tényállás rögzíti, hogy egy futó migráns férfi véletlenül a terheltnek ütközött, ez az esemény azonban a terhelt magatartását nem befolyásolta, őt védekezésre nem kényszerítette. Ez, az érintkezés pillanatában már véget is érő mozdulat, a felülvizsgálati indítványban állítottakkal szemben nem tekinthető a terhelt, vagy mások személye, testi épsége, vagy javai elleni jogtalan támadásnak, ekként sem valós, sem vélt jogos védelmi helyzet megállapítására nem ad okot. A terhelt ezt követően nem is az őt meglökő, hanem más, vele szemben támadást nem tanúsító, sőt őt kikerülve futó személyeket rúgott meg, illetve próbált elgáncsolni. Ezekkel a személyekkel szemben pedig a jogos védelmi helyzetben cselekvés jogtalan támadás hiányában szóba sem jöhet. A terhelt a helyszínt nem hagyta el, az ugyanott jelen volt nagyszámú kül- és belföldi televíziós társaság képviselőihez hasonlóan folyamatosan felvételeket készített a körülötte történő eseményekről. Részéről a helyzet téves megítélését előidéző ijedtséget, vagy menthető felindulást a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás nem tartalmaz. A terheltet ért jogtalan támadás, vagy annak közvetlen lehetősége hiányában a büntethetőséget kizáró ok megállapítására irányuló felülvizsgálati indítványt e részeiben az ügyész alaptalannak tartotta. Kifejtette azt is, hogy az indokolási kötelezettség oly mértékű megsértése, mint amire a felülvizsgálati indítvány hivatkozik, 2018. július 1. napjától a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 649. § (2) bekezdésére figyelemmel nem alapoz meg felülvizsgálati okot. Az indítvány egyébként indokolási kötelezettség megsértése címén nem az indokolás hiányát, hanem a jogos védelemre vonatkozó védekezés elvetését sérelmezi. Mindezek alapján az ügyész a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta.
[14] A Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében a védő kifejtette, hogy nyilvánvaló tények és bizonyítékok ellenére jogellenesen nem nyert megállapítást, hogy a terhelt jogos védelmi helyzetben cselekedett; hiszen álláspontja szerint köztudomású tény, hogy mintegy 1300 feldühödött, kimerült, bizonytalanságban lévő személy egyszerre történő csoportos, jogellenes magatartásával szembeni, saját testi épségünket, javainkat védő cselekmény a jogos védelem körébe esik. Mindezek alapján a terhelt felmentését kérte.
[15] A Kúria a Be. 660. § (2) bekezdése alapján az ügyet nyilvános ülésen bírálta el.
[16] A terhelt védője felszólalásában kiemelte, hogy a tényállás alapján megállapítható, hogy a betörő migránstömeg magatartása minden ott lévő polgár számára jogos védelmi helyzetet teremtett. Az eljárt bíróságok tévedtek akkor, amikor a történéseket teljesen leszűkítve csak a terhelt személye ellen irányuló támadás témakörét vizsgálták, és figyelmen kívül hagyták, hogy a közérdek ellen intézett, vagy ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadások köre is megnyitja a jogos védelem lehetőségét. Hivatkozott arra is, hogy a garázdaság törvényi tényállásának elengedhetetlen feltétele a kihívóan közösségellenesség. Az a tényállás alapján is megállapítható, hogy egy ilyen helyzetbe került és ily módon reagáló személy magatartása semmiképpen nem csúszik át a társadalmi együttélési szabályok tudatos semmibevételébe, ezáltal bűncselekményt nem valósíthatott meg.
[17] A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen az átiratában foglaltakat fenntartotta.
[18] A terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos.
[19] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős ügydöntő határozat jogi - és nem pedig ténybeli - hibájának orvoslását teszi lehetővé. Kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[20] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[21] A Btk. 339. § (1) bekezdése szerint, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, garázdaság vétsége miatt büntetendő.
[22] A védői álláspont szerint a terhelt jogos védelmi helyzetben cselekedett. A jogos védelmi helyzet megvalósulását abban látta, hogy a terhelt a több száz fős migráns tömeg megindulásakor a közérdek védelmében lépett fel, amelyet a jogos védelem szabályai megengednek, hiszen az a személy, a javak vagy a közérdek védelme érdekében vehető igénybe. E szerint a közérdek védelmében a terheltet a jogos védelem azért is megillette, mert a törvényes intézkedést végrehajtani kívánó hivatalos személyek segítőjeként lépett fel, ezáltal közérdeket szolgált, hiszen nem kétséges, hogy az közfeladat, amelyet a jelenlévő rendőrök el akartak látni. A védői okfejtés arra is kitért, hogy gazdagon lehet választani a jogos védelem rendelkezésre álló fordulatai közül, hogy mely okból nem valósított meg bűncselekményt a terhelt magatartása, illetőleg ha netalán formálisan meg is valósította volna, akkor sem büntethető, mert az adott körülmények között ijedtségből vagy menthető felindulásból legfeljebb túllépte az elhárításhoz szükséges mértéket. Ezen álláspontjának az alátámasztására arra hivatkozott, hogy az adott körülmények között az operatőrként dolgozó terhelt bizonyos fokú lincshangulatot tapasztalhatott, amelyekkel kapcsolatban az ő magatartása, védekező fellépése, a rúgás, illetőleg annak megkísérlése az elhárítás szükséges mértékét nem lépte túl, vagy ha igen, akkor ez a felindulását mindenképpen magyarázhatóvá teszi. A vélt jogos védelemre is kitért az indítvány, vagyis arra, hogy ha a vélt jogos védelem megállapítható, akkor a tévedés szabályai miatt, más büntethetőségi akadály miatt kell felmenteni a terheltet, hiszen abban a téves feltevésben volt, hogy ellene jogtalan támadást intéztek, és erre a feltevésre alapos oka volt.
[23] Mindezeket összegezve tehát a védő álláspontja szerint a büntető anyagi jog szabályai sérültek a bűnfelelősség megállapításakor, hiszen a büntethetőséget kizáró okot az eljárt bíróságnak észlelnie kellett volna, és a felmentéshez vezető következtetéseket le kellett volna vonnia.
[24] A Btk. 22. § (1) bekezdése szerint nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
[25] Magyarország Alaptörvényének V. cikke kimondja, hogy "mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett, vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához".
[26] A jogtalan támadással szembeni ellenállás ezért nem kivételes lehetőség, hanem az Alaptörvény szerint mindenkit megillető természetes alapjog.
[27] Az önvédelem alapjogát a büntető anyagi jogban a Btk. a 22. §-ában írtak szerint büntethetőséget kizáró okként érvényesíti.
[28] A Kúria jelen felülvizsgálat során az alábbiakat emeli ki.
[29] "A védekezést támadás előzi meg. Az elhárítás válasz a támadásra. A védekezés azért jogos, mert a támadás jogtalan. A jogosan védekező a jogot védi a jogtalansággal szemben. Korábbi - ám máig igaz - magyarázat szerint erőt alkalmaz az erőszak ellen. A támadás olyan tevékenység, amely megvalósítja valamely bűncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának ismérveit. A támadás objektív ismérve annak jogtalansága. A jogtalan támadás elhárításának kockázatát, következményeit a támadónak kell viselnie."
[30] "A jogtalan támadás általában erőszakos, az elhárító cselekmény pedig mindig kényszerű. Amennyiben a jogtalan támadás ténye megállapítható, úgy az elhárítás szükségessége nem vitatható. Az elhárítás szükségességének a mértéke azonban - a 22. § (3) bekezdése szerint - túlléphető."
[31] "Ha van jogtalan támadás, akkor annak az elhárítása szükséges. Az elhárító cselekmény is tevékenység, aktív szembeszegülés a támadással. A szükségesség azt jelenti, hogy a védekezőnek a jogtalan támadás elhárításához enyhébb védekezési mód nem állt rendelkezésére, mint amelyet alkalmazott. A védekező cselekmény jogszerűségének egyetlen kritériuma a szükségesség." (4/2013. BJE határozat; EBH 2018.B11.)
[32] Az indítvány jogos védelemre történő hivatkozása, az ezzel kapcsolatban felhozott védői érvek nem alaposak.
[33] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy a terhelt a rendőri intézkedés alól magát kivonó személyekről készített felvételt oly módon, hogy a rendőrsorfalnak hátat fordított. Ekkor a rendőrökkel szemben álló, intézkedés hatálya alatt álló személyek kiléptek a sorfal mellől, és futásnak eredtek, ekkor a terhelt a sorfalon keletkezett résen kiszaladó migránsok haladási útjában állt, amikor egy migráns férfi véletlenül a terheltnek ütközött, ez az esemény azonban a terhelt magatartását nem befolyásolta, őt védekezésre nem kényszerítette. A terhelt ennek hatására a helyszínt nem hagyta el, balra lépett, megfordult és a vele szemben érkező fiatal férfit jobb lábával, talppal lábszáron rúgta, majd az ezen személy mögött futó kiskorú lányt térd magasságban, jobb lábfejével megrúgta. Ezt követően a terhelt a sorfaltól távolabb állt, majd szaladni kezdett, azonban a helyszínt nem hagyta el, továbbra is felvételeket készített. Majd a rendőri intézkedéssel érintett személyek közül a Készenléti Rendőrség egyik járőre megfogta egy, a gyermekével kezében a terhelt irányába futó férfi hátizsákját, aki kiszabadította magát, azonban a visszatartására tett kísérlet eredményeként egyensúlyát veszítette, amikor a terhelt hátrafelé lépett, bal lábát a férfi haladási irányába emelte. A terhelt annak érdekében lendítette bal lábát a gyermekét kezében tartó férfi haladási irányába, hogy őt a továbbhaladásban megakadályozza. A férfi azonban a rendőr fogásából való kiszabadulás okozta lendület miatt esett el anélkül, hogy a terhelt lába őt elérte volna.
[34] E tényekből kitűnően a terhelttel szemben jogtalan támadás nem valósult meg. Tehát a személye, javai, de a közérdek védelmében sem kellett fellépnie, mert adott esetben a helyszínen tartózkodó rendőrség a maga tevékenységével és tényleges fellépésével a közérdeket megfelelően oltalma alá vonta. Még akkor is, ha az adott kaotikus helyzetben a hatóság saját intézkedésének átmenetileg nem volt mindenben az ura. Olyan feltételek tehát nem valósultak meg, amelyek a közérdek védelmében a terhelt fellépését indokolttá tették volna, személye ellen támadást pedig senki nem intézett. A terhelt nem is az őt meglökő, hanem az őt kikerülve futó két másik személyt rúgta meg. Tehát egyik olyan védendő érdek sem volt veszélyben, amely a terhelt fellépését és ezzel a jogos védelem megállapíthatóságát megalapozta volna. Nyilvánvalóan nem alapos a jogos védelemnek azon fordulatára történő hivatkozás sem, amely az elhárításhoz szükséges mérték túllépése esetén zárja ki a büntethetőséget, hiszen ez is feltételezi a jogtalan támadást. Úgyszintén nem alapos a vélt jogos védelmi helyzet megállapítását célzó védelmi álláspont, hiszen a terhelt a helyszínt nem hagyta el, az egyidejűleg jelen lévő kül- és belföldi televíziós társaság képviselőihez hasonlóan folyamatosan felvételeket készített a körülötte zajló történésekről; részéről pedig a helyzet téves megítélését előidéző ijedséget vagy menthető felindulást megalapozó tényeket az irányadó tényállás pedig nem tartalmaz. Az eljárt bíróság e körben kifejtett érvelését a Kúria minden tekintetben osztotta.
[35] A Btk. 339. § (1) bekezdésében írt garázdaság vétségének védett jogi tárgya a köznyugalomhoz fűződő társadalmi érdek. A törvényi tényállás szerint a bűncselekmény megvalósulásának három együttes (konjunktív) feltétele az elkövetési magatartás kihívó közösségellenessége, erőszakos jellege, valamint annak másokban megbotránkozás vagy riadalom keltésére való alkalmassága. A három tényállási elem bármelyikének hiánya esetén a bűncselekmény nem állapítható meg.
[36] A garázdaság bűncselekményének egyes tényállási elemei számos más bűncselekmény kapcsán felismerhetők, mint ahogyan a közrendet, köznyugalmat sértő magatartások törvényi szintű szabályozása is differenciált [Btk. 340. § szerinti rendbontás bűncselekménye, 2012. évi II. törvény 169. § szerinti rendzavarás szabálysértése, 170. § szerinti garázdaság szabálysértése].
[37] Ugyanakkor nem minden erőszakos és másokban megbotránkozás vagy riadalom keltésére alkalmas cselekmény tekintendő kihívóan közösségellenes magatartásnak. Nem szükséges velejárója a kihívó közösségellenesség az olyan cselekményeknek, amelyeket vitatkozás során, annak kereteit túl nem lépő becsületsértést, esetleg könnyű testi sértést elkövetve, avagy szűk családi körben valósítanak meg.
[38] Amikor azonban a törvényhozó - a szubszidiaritást is a tényállásba iktatva - a garázdaságot önálló bűncselekményként szabályozta, tényállási elemmé tette az elkövető magatartásának kihívó közösségellenességét. Ez pedig nem azonos a minden bűncselekményben felismerhető társadalomra veszélyességgel, a közösség elvárásaival történő szembefordulással, vagy ezen elvárások semmibevételével. Amint arra felszólalásában a védő is helytállóan hivatkozott, a kihívóan közösségellenes magatartást tanúsító garázda elkövető tudatában van annak, hogy erőszakos cselekedete közvetlenül és durván sérti/sértheti a közösség nyugalmát, ám - akár személyes motivációból fakadó - tettét e közösségi érdek semmibevételével hajtja végre. Cselekményében a közösségi érdekkel való szembefordulás - legalább az eshetőleges szándék szintjén - felismerhető (BH 2005.313., 2015.52.). Tehát lehet egy magatartás erőszakos - akár személy elleni erőszakos -, azonban, ha a kihívó közösségellenességet nélkülözi, a garázdaság megállapítására nem kerülhet sor.
[39] Az elkövető magatartását abban a szituációban kell értékelni a tárgyi oldali ismérveket, valamint a köznyugalomra gyakorolt hatását, befolyását illetően is, ahogyan az ott, az adott időpontban és körülmények között megvalósult. Jelen ügyben ez az alábbiak szerint értékelhető.
[40] Az iratok között elfekvő videofelvételek, fényképek nem a nyugalmat megbontó terhelti fellépést reprezentálják, hanem az állapítható meg, hogy a köznyugalom sérelme már bekövetkezett, a közrendet már megbontották akkor, amikor jelentős számú migráns a rendőri intézkedés alól magát kivonta, a rendőri sorfalat áttörte. Volt tehát egy futó, felhevült tömeg, amellyel szemben a rendőrök látványosan megpróbáltak fellépni; egy kavarodás, emberek indulatos, aktív cselekvése, tömeges, koordinálatlan mozgása, és amelyet pillanatnyilag nem tudtak uralni a rendőrök. A mások által már megbontott rend állapotában lépett fel hirtelen és rögtönösen a terhelt, amely kialakult helyzetet az ő magatartása jogkövetkezményt előidéző módon már nem változtatott meg. A köznyugalomhoz fűződő társadalmi érdeket egy nagy, idegen tömeg már megsértette, e cselekvőségük nyilvánvalóan a jogtalanság talaján állt (a szabálysértési törvény 216. §-a szerinti tényállás ugyanis a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenséget is szankcionálja). A terhelt viselkedése, dokumentált magatartása tehát nem rítt ki abból a képből, abból a szituációból, amelynek óhatatlanul részesévé vált, nem önmagában vétett a köznyugalom ellen, hiszen az már felbolydult, a közrend megbomlott.
[41] A köznyugalom nem tértől és időtől elvonatkoztatott valamilyen fogalomrendszer, hanem egy ország törvényes rendje, és annak helyhez és időhöz kötött megbontása vagy arra való alkalmassága jelentős a tényállásszerűség szempontjából.
[42] Egy adott magatartás megbotránkozásra vagy riadalomkeltésre alkalmasságának pedig akkor - kifejtésének, tanúsításának időpontjában és helyszínen - kell észlelhetőnek vagy alkalmasnak lennie, nem pedig utólag. Az, ahogyan ezt a sajtó utóbb interpretálja, megírja, levetíti, a történéseknek egyes elemeit, mozzanatait kiragadja és ehhez a magatartáshoz - vagy annak részleteihez - hangulatfestő kommentárokat fűz, azokat magyarázza, és ez az olvasóban vagy a tévénézőben napokkal, vagy órákkal később olyan érzületeket vált ki, amely eljuttathatja őt a felháborodáshoz vagy a riadalomhoz, akkor ez már nem az elkövető cselekményének következménye, hanem a hír tálalásának a hangulati eredménye, amely azonban a garázdaság tényállásszerűségén kívül esik, és melynek megítélése nem tartozik az igazságszolgáltatásra. A bűncselekmény megvalósulásához tehát az szükséges, hogy az elkövetett cselekmény váltson ki megbotránkozást vagy riadalmat, nem pedig a róla szóló tudósítás esetleges hatása.
[43] A kifejtettekből következően a terhelt személy elleni erőszakos magatartása nem alkalmas annak megállapítására, hogy olyan - adott időben és körülmények között - kihívóan közösségellenes magatartás volt, amely a garázdaság bűncselekményét megvalósította.
[44] A terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a garázdaság vétségében ezért a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.
[45] A terhelt tényállásban írt cselekvősége - amely egyébként egyes mozzanataiban kimondottan a jó ízlést, a társadalom erkölcsi felfogását is sértő viselkedés volt - ettől függetlenül a jogtalanság talaján állt, melynek helyes értékelése a Kúria álláspontja szerint a rendzavarás szabálysértése.
[46] Az elkövetés idején hatályos szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (Szabs. tv.) rendelkezéseinek alapulvételével a 169. § (1) bekezdés a) pont I. fordulata szerinti rendzavarás szabálysértését valósítja meg, aki verekszik.
[47] A törvény a rendzavarás fogalma alatt három különböző cselekménytípust von össze, melyek közül a verekedés a tettleges rendzavarás, mint a személy elleni erőszakos magatartás tipikus megnyilvánulási formája. A verekedés testi erő célzott alkalmazását jelenti, amelynek széles skálája az egyszerű megütésen (pofonvágás) át az eszköz nélküli verésig, rúgásig terjedhet. E szabálysértés valósul meg, ha az elkövető más személyt egyetlen alkalommal üt (rúg) meg, és nem feltétele a verekedés kibontakozása, mivel nem tényállási eleme a szabálysértési alakzatnak, hogy a másik fél vissza is üssön. A bántalmazásból eredő sérülés, mint eredmény ugyancsak nem tényállási elem, mert annak előfordulása testi sértés bűncselekményét veti fel. Egyes bűncselekményi alakzatoktól való elhatárolás alapja lehet tehát a testi erő alkalmazásának mértéke, sérülés bekövetkezte, az elkövetés helye, kihívó közösségellenesség hiánya; e szabálysértés továbbá hivatalból üldözendő, amennyiben a sértett nem terjeszt elő magánindítványt, szintén verekedéssel elkövetett szabálysértés miatt kell eljárni.
[48] A terhelt a tényállásból kitűnően a vele szemben érkező fiatal férfit jobb lábával, talppal lábszáron rúgta, majd az ezen személy mögött futó kiskorú lányt térd magasságban, jobb lábfejével megrúgta, majd egy további személy esetében annak érdekében lendítette bal lábát a gyermekét kezében tartó férfi haladási irányába, hogy őt a továbbhaladásban megakadályozza.
[49] A Kúria megállapította, hogy a terhelt e cselekményével - a védett jogtárgy egyszeri megsértésére tekintettel egy rendbeli - a Szabs. tv. 169. § (1) bekezdés a) pont I. fordulata szerinti rendzavarás szabálysértését valósította meg.
[50] A Szabs. tv. 6. § (6) bekezdése szerint a cselekmény elkövetésétől számított 2 év elteltével felelősségre vonásnak nincs helye; jelen ügyben az objektív elévülési határidő 2017. szeptember 8-án eltelt. A 83. § (1) bekezdés h) pontja alapján pedig az eljárást meg kell szüntetni, ha elévülés miatt nincs helye felelősségre vonásnak.
[51] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[52] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[53] Az indítvány a bizonyítékok mikénti értékelésén keresztül a jogerős ítéleti tényállást támadta, amikor a terheltet ért erőszakos támadást leíró tényeket hiányolta, továbbá a tényálláson kívüli körülményekre hivatkozással egyes hangulati elemek - csoportos lincselés, agresszív tömeg - rögzítésének elmaradását sérelmezte. Ez azonban felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezethet.
[54] Az indítvány kifogásolta az bíróság eljárt indokolási kötelezettségének mikénti teljesítését.
[55] A Be. 868. § (1) bekezdése alapján a törvény rendelkezéseit - a 868-876. §-ban meghatározott eltérésekkel - a hatályba lépéskor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell.
[56] A Be. 649. § (2) bekezdése taxatíve felsorolja azon eljárási szabálysértéseket, amelyek felülvizsgálat alapjául szolgálhatnak. E rendelkezésből következően a Be. 608. § (1) bekezdésében fel nem sorolt - relatív - eljárási szabálysértések esetén nem teszi lehetővé a felülvizsgálatot.
[57] A Be. 609. § (1) és (2) bekezdés d) pontja értelmében azonban a jelenleg hatályos eljárási törvény szerint, ha a bíróság az indokolási kötelezettségének nem, vagy csak részben tett eleget, már nem abszolút, hanem relatív eljárási szabályszegésnek minősül.
[58] A Be. 870. § (3) bekezdése értelmében pedig a korábbi jogszabály alapján előterjesztett panasz, felülbírálati indítvány, fellebbezés vagy egyéb indítvány elbírálását e törvény hatályba lépése után a nyomozó hatóság, az ügyészség, illetve a bíróság mellőzi, és erről az előterjesztőt tájékoztatja, ha e törvény alapján nincs helye panasz, felülbírálati indítvány, fellebbezés vagy egyéb indítvány előterjesztésének, vagy annak címzettje e törvény alapján nem jogosult a döntésre.
[59] Mindezekből következően az indokolási kötelezettség mikénti teljesítésére vonatkozó részében a felülvizsgálati indítvány elbírálását a Kúria mellőzte.
[60] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.
[61] Ekként a Kúria a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatot a Be. 660. § (2) bekezdés b) pontja szerinti nyilvános ülésen eljárva, a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján megváltoztatta, és a törvénynek megfelelő határozatot hozott; a terheltet az ellene garázdaság vétsége miatt [Btk. 339. § (1) bek.] emelt vád alól, a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján - bűncselekmény hiányában - felmentette, és a rendzavarás szabálysértése [Szabs. tv. 169. § (1) bek. a) pont I. ford.] miatt az eljárást a Szabs. tv. 83. § (1) bekezdés h) pontjára figyelemmel, a Be. 567. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntette.
(Kúria Bfv. III. 796/2018.)
BH 2019.5.123 I. Kihívó közösségellenesség hiányában nem valósít meg garázdaságot egy lakóház zárt lépcsőházában két terhelt között szerelemféltésből kialakult az a konfliktus, amelynek során a II. r. terhelt az őt kis méretű zsebkéssel fenyegető I. r. terheltet a folyosó ajtajának löki, s annak üvegablaka betörik [Btk. 339. § (1) bek.]. II. A jogos védelem mint büntethetőséget kizáró ok vizsgálata szükségtelen, ha a vád tárgyává tett magatartás nem valósít meg bűncselekményt. A büntethetőséget kizáró ok vizsgálatát ugyanis mindig megelőzi a tényállásszerűség vizsgálata, s ha tényállási elem hiányában a bűncselekmény nem állapítható meg, úgy felmentő ítéletet kell hozni [Btk. 4. §, 22. § (1) bek., Be. 566. (1) bek. a) pont].
[1] Az elsőfokú bíróság a 2016. augusztus 3. napján tárgyalás mellőzésével meghozott és a II. r. terhelt tekintetében 2016. augusztus 22. napján jogerőre emelkedett végzésével a II. r. terhelttel szemben társtettesként elkövetett garázdaság vétsége [Btk. 339. § (1) bek.] miatt 6 hónap börtönbüntetést szabott ki, melynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
[2] A jogerős ügydöntő határozat ellen a Legfőbb Ügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a II. r. terhelt javára az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a) pontjában írt okból. Indokai szerint az eljárt bíróság büntethetőséget kizáró ok - jogos védelem - figyelmen kívül hagyásával állapította meg a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét garázdaság vétségében. Kifejtette, hogy a II. r. terhelt az I. r. terhelttel folytatott verbális összetűzést követően reálisan tarthatott a vele szemben kést rántó I. r. terhelt támadásától, ezért nem lépett a jogtalanság talajára, amikor az I. r. terhelt magatartására azzal reagált, hogy feléje lépett és neki lökte az ajtónak. A kést kezében tartó I. r. terhelttel szemben a II. r. terhelt elhárító magatartása puszta kézzel valósult meg, a másik személy egy alkalommal történő meglökéséből állt. Ekként a II. r. terhelt cselekménye a szükségesség mértékét nem lépte túl.
[3] Erre tekintettel törvényt sértett az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt cselekményét a Btk. 339. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétségének minősítette, ezért indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott végzést változtassa meg és a II. r. terheltet az ellene garázdaság vétsége miatt emelt vád alól a korábbi Be. 6. § (3) bekezdés a) pont I. fordulata és a 331. § (1) bekezdése alapján mentse fel.
[4] A Kúria a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 660. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.
[5] Az ügyész a felülvizsgálati indítványban foglaltakat fenntartotta, azzal egyezően nyilatkozott.
[6] A II. r. terhelt védője a legfőbb ügyészi indítvánnyal egyetértett és a II. r. terhelt felmentését indítványozta. A II. r. terhelt korábbi vallomására hivatkozott és egyetértőleg nyilatkozott.
[7] A korábbi Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítvány - eltérő jogi indokolással - alapos.
[8] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. A Be. 648. §-a szerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye és kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[9] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. Felülvizsgálati eljárásban a Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[10] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[11] Megjegyzi a Kúria, hogy a korábbi Be. 544. §-a szerinti tárgyalásmellőzéses eljárás lefolytatására jelen esetben a törvényi feltételek hiányában került sor, ugyanis a II. r. terhelt - miként az I. r. is - érdemi és egymással ellentétes védekezést terjesztett elő. Ez azonban nem felülvizsgálati ok, a felülvizsgálati eljárásban pedig - annak szigorú jogszabályi rendelkezéseire tekintettel - a részben megalapozatlan tényállás is irányadó.
[12] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, amennyiben a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét [korábbi Be. 416. § (1) bek. a) pont].
[13] Az ügyészi indítvány a Btk. 22. §-ában írt büntethetőséget kizáró ok figyelmen kívül hagyása miatt - jogos védelmi helyzet fennállása - terjesztette elő a II. r. terhelt javára a felülvizsgálati indítványát.
[14] A büntethetőséget kizáró ok vizsgálatát megelőzi a tényállásszerűség vizsgálata. Ekként a Kúria elsőként a felülvizsgálatban irányadó jogerős tényállás alapulvételével azt vizsgálta, hogy a felrótt garázdaság vétségének törvényi tényállási elemei maradéktalanul megvalósultak-e.
[15] A jogerős tényállás lényege szerint az I. r. és a II. r. terhelt 2015. július 9. napján a reggeli órákban a lépcsőházban összetalálkozott és - a köztük szerelemféltésből történt előzetes szóváltást követően - az I. r. terhelt a nála lévő 8 cm pengehosszúságúnál kisebb zsebkést elővette és azzal fenyegetőzött. Ezt követően a II. r. terhelt közelebb lépett az I. r. terhelthez és nekilökte a lépcsőházban a folyosó végén lévő dupla szárnyas, fából készült ajtónak. A lökés következtében az I. r. terhelt szemüvege a földre esett és eltört, az ajtó egyik üvegablaka pedig betört. A terheltek ezt követően kirohantak az utcára, majd a II. r. terhelt értesítette a rendőrséget.
[16] A Btk. 339. § (1) bekezdése szerint a garázdaság vétségét az követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen (és súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg).
[17] A bűncselekmény egyes tényállási elemei - a bűncselekmény megvalósulásának konjunktív feltételei - a kihívó közösségellenesség, az erőszakos elkövetés és a mások megbotránkoztatására, riadalomkeltésére való alkalmasság.
[18] Kihívóan közösségellenes a társadalmi együttélési szabályokkal nyíltan szembehelyezkedő, provokatív, kötekedő, öntörvényű magatartás, amellyel az elkövető a közösségi együttélési szabályok leplezetlen, gátlástalan, nyílt semmibevételét fejezi ki. A kihívó közösségellenesség nem azonos a minden bűncselekményben felismerhető társadalomra veszélyességgel. A garázdaság elkövetője ekként tudatában van annak, hogy kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartása sérti, illetve sértheti a köznyugalmat, a közrendet és a cselekményt e közösségi érdek semmibevételével hajtja végre. Éppen ez a kihívó közösségellenesség, a köznyugalom megzavarására való alkalmasság az, amely a bírói gyakorlat által kimunkáltan, rendszerint hiányzik a nem nyilvános helyen, így zárt lépcsőházban, szűk családi körben, lakásban elkövetett erőszakos cselekményeknél, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg (BH 2005.313., 2015.52.).
[19] Jelen esetben a terheltek személyes indítékból, szerelemféltésből kiinduló, erőszakos magatartása egy zárt lépcsőházban, lépcsőházi folyosón kialakult vita során fajult tettlegességig, amely azonban az elkövetés helyszínét figyelembe véve, a köznyugalom (akár a ház közösségének) megzavarására nem volt alkalmas. A garázdaság bűncselekménye és a garázda jellegű magatartások elhatárolásánál elengedhetetlen a kihívó közösségellenesség fogalmának megfelelő, az elkövetés körülményeit, térbeli és időbeli meghatározottságát maradéktalanul figyelembe vevő, nem kiterjesztő értelmezése.
[20] Kihívó közösségellenesség hiányában a garázdaság vétsége nem valósult meg, ezért a Kúria a büntethetőséget kizáró ok, a jogos védelem vizsgálatába nem bocsátkozott. Ugyancsak bűncselekmény hiányában van helye felmentésnek, amennyiben a terhelt nem valósította meg maradéktalanul a bűncselekmény törvényi tényállását.
[21] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak helyt adott és a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel a törvénynek megfelelő határozatot hozott, a II. r. terheltet az ellene garázdaság vétsége [Btk. 339. § (1) bek.] miatt emelt vád alól a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján, mivel a II. r. terhelt cselekménye nem bűncselekmény, felmentette.
(Kúria Bfv. III. 630/2018.)
BH 2016.11.297 Garázdaság vétségét követi el, aki nyilvános szórakozóhelyen poharakat vagdos a földhöz és a személyzetet szidalmazza. Ez a viselkedés dolog elleni erőszakkal járt, ezért erőszakos természetű, s olyan öntörvényű, kötekedő magatartás, amely a közösségi együtt-tartózkodás szabályainak nyílt semmibevételét fejezi ki, tehát kihívóan közösségellenes is. A megbotránkozást, riadalmat kiváltó magatartás rendőri intézkedést tett szükségessé. A garázdaság bűncselekményi (vétségi) alakzatának minden fogalmi ismérve hiánytalanul megvalósult [1978. évi IV. tv. 271. § (1) bek.].
[1] A terheltet a járásbíróság a 2013. március 19. napján meghozott és kihirdetett ítéletében bűnösnek mondta ki garázdaság vétségében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 271. § (1) bek.]. Ezért őt 180 óra kommunális jellegű közérdekű munka büntetésre ítélte.
[2] A kétirányú fellebbezések alapján eljáró törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2013. október 29. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:
[3] a terhelttel szemben kiszabott büntetést 6 hónap fogházbüntetésre súlyosította. A büntetés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette és a próbaidő tartamára elrendelte a terhelt pártfogó felügyeletét. Külön magatartási szabályként előírta, hogy a terhelt nyilvános helyen nem fogyaszthat szeszes italt, továbbá szeszes italt mérő nyilvános szórakozóhelyet nem látogathat. Megállapította, hogy a terhelt a fogházbüntetés végrehajtásának elrendelése esetén a büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Mellőzte a közérdekű munka átváltoztatására vonatkozó rendelkezéseket. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[4] A jogerős ítéleti tényállás szerint a terhelt 2012. február 11. napjára virradóra az M. város, Á. közben lévő B. B. Bárban szórakozott, szeszes italt fogyasztott, és ettől ittas állapotba került. Éjfél után 0 óra 30 perc és 1 óra 30 perc közötti időben a szórakozóhelyen szándékosan a földhöz vágott 5 darab 2 decis, összesen 1100 forint értékű whiskys poharat, amelyek ennek következtében összetörtek. Egyidejűleg szóváltásba keveredett a bár üzemeltetőivel, D. Gy. Cs.-vel és K. A. pultossal, akiket hangosan szidalmazott.
[5] A terhelt a cselekményével összesen 1100 forint rongálási kárt okozott, melyet nem térített meg. A terhelt kihívóan közösségellenes, rendőri intézkedést igénylő erőszakos cselekménye a jelenlévőkben megbotránkozást, riadalmat keltett.
[6] A jogerős ítélet ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt meghatalmazott védője útján arra hivatkozással, hogy bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Az indítvány szerint a terhelt magatartása nélkülözi a kihívó közösségellenességet, így az irányadó tényállás alapján nem garázda, legfeljebb garázda jellegű magatartást tanúsított. Hivatkozott e körben a BH 2015.52. számú eseti döntésre. Kiemelte, hogy a tényállásban rögzített szóváltásba kerülés még az erőszakos magatartás fogalmi körén is kívül esik. Ezért elsődlegesen a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését, másodlagosan a jogerős határozat megváltoztatását, és - miután a fiatal felnőtt terhelttel szemben kiszabott büntetés indokolatlanul súlyos - a büntetés enyhítését indítványozta.
[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak. Álláspontja szerint az irányadó tényállásból okszerű a bíróságok által levont jogi következtetés: a nyilvános szórakozóhelyen öntörvényű, kötekedő magatartást tanúsító, több poharat földhöz vágó ittas terhelt magatartása kihívóan közösségellenes volt. Tettében a közösség nyugalmával, mint közösségi érdekkel való szembefordulás felismerhető. Utalt egyúttal arra, hogy az indítványban hivatkozott eseti döntésben kifejtettek a jelen ügyben nem lehetnek irányadók. A terhelt bűnösségének megállapítása a terhére rótt bűncselekményben törvényes volt, miként a vele szemben kiszabott büntetés neme és mértéke is. Ezért a megtámadott ítéletek hatályban tartását indítványozta.
[8] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdésének első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.
[9] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítvány tartalma szerinti - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] bírálta felül.
[10] Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség indítványát alaposnak találta.
[11] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre külön eljárási szabályok vonatkoznak. A felülvizsgálat csak a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okokból, és kizárólag a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével vehető igénybe.
[12] A Be. 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontja az anyagi jogszabálysértésekre alapított felülvizsgálati okokat határozza meg, míg az (1) bekezdés c) pontja a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjában pontosan meghatározott (ún. abszolút) eljárási szabálysértések esetén biztosítja a felülvizsgálat lehetőségét. A felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.
[13] Emellett a Be. 423. §-ának (1) bekezdése kötelező erővel írja elő, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye.
[14] A tényállás azért irányadó, mert a felülvizsgálat során nem csak a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.
[15] A Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[16] A korábbi Btk. 271. §-ának (1) bekezdése szerint a garázdaság vétségét az követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. E bűncselekményt a törvény két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti.
[17] A garázdaság elkövetési magatartásának három együttes eleme a magatartás erőszakos volta, kihívó közösségellenessége és megbotránkozás vagy riadalom keltésére való alkalmassága.
[18] A jogerős határozatban megállapított, és a Be. 423. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásból kitűnően a terhelt magatartásában a garázdaság valamennyi ismérve tetten érhető.
[19] Nem kétséges, hogy a terhelt azzal, hogy egy szórakozóhelyen a személyzet tagjaival szóváltásba keveredett, és eközben whiskys poharakat vágott a földhöz, dolog ellen irányuló erőszakos magatartást fejtett ki.
[20] A nyilvános szórakozóhelyen tartózkodó személyek által észlelhető kötekedő, provokatív, erőszakos magatartást tanúsító terhelt viselkedése egyidejűleg vitathatatlanul alkalmas volt megbotránkozás (így felháborodás, megütközés), vagy riadalom (így ijedtség, rémület) kiváltására.
[21] A felülvizsgálati indítvány érvétől eltérően a terhelt magatartásának kihívó közösségellenessége sem kérdőjelezhető meg.
[22] Kétségtelen, hogy minden bűncselekmény elkövetését a közösségi elvárásokkal való szembefordulás jellemzi. Ehhez képest a garázdaság törvényi tényállása többet: az elkövetés kihívó közösségellenességét kívánja meg. A garázdaság elkövetési magatartása a környezetre gyakorolt hatása révén közvetlenül és durván sérti, vagy sértheti a közösség nyugalmát. Az alanyi oldalon pedig a kihívóan közösségellenes magatartást tanúsító garázda elkövető felismeri, hogy magatartása a közösség nyugalmának feldúlására alkalmas, és tettét a közösségi érdek semmibevételével hajtja végre.
[23] Az irányadó tényállás szerint a terhelt a cselekményét a közösségi együtt-tartózkodás szabályainak nyílt semmibevételével hajtotta végre, szemben az általánosan elfogadott viselkedési normákkal. A konkrét szórakozóhelyen jelen volt személyek számára észlelhető volt az ittas terhelt provokatív, erőszakos fellépése, amelyet kétségkívül az együttélési szabályokkal való gátlástalan szembefordulás jellemezte. Ezzel - az ittasságától függő mértékben - a terhelt tudatában is meg kellett jelennie. A közösségellenesség kihívó jellegét látványosan szemlélteti, hogy a helyszínen a terhelttel szemben rendőri intézkedésre került sor, mely a terheltben azt tudatosította, hogy fellépése a közösségi elvárásokkal ellentétes.
[24] Az indítványban hivatkozott BH 2015.52. számú eseti döntésben kifejtettek nem voltak irányadók a jelen ügyben. Az eseti döntésben rögzített tényállásban írt elkövetői magatartás - a zárt lépcsőházban a sértettnek a szexuális kapcsolat visszautasítása miatti torkon ragadása, illetőleg falhoz lökése - nélkülözi a kihívó közösségellenességet. Figyelemmel a sértett és az elkövető viszonyára, magánjellegű konfliktusára, e cselekmény nem a köznyugalom, hanem a sértett személye ellen irányul.
[25] Mindezek alapján az ügyben eljárt bíróságok törvényesen minősítették a terhelt cselekményét a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésében meghatározott garázdaság vétségeként.
[26] A Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a bűncselekmény törvénysértő minősítése önmagában nem elégséges ok arra, hogy a Kúria - a Be. 427. § (1) bekezdésének b) pontját alkalmazva - a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot megváltoztassa. Erre ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése egyszersmind törvénysértő büntetéskiszabást eredményezett, vagy törvénysértő intézkedés alkalmazásához vezetett.
[27] Ez a feltétel azonban a terhelt esetében nem állapítható meg. Figyelembe véve a cselekmény tárgyi súlyát, törvényi fenyegetettségét és azt, hogy a terhelt visszaesőnek nem minősülő speciális bűnismétlő, a vele szemben kiszabott - végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztés nem tekinthető aránytalanul súlyos büntetésnek. Önmagában pedig a büntetés felülvizsgálatának csak akkor van helye, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésbe ütközik. A jogerős határozatot hozó bíróság azonban a terhelttel szemben a törvényi büntetési tételkereten belül szabta ki azt a büntetést, amely megfelel a büntetéskiszabás elveinek és a büntetés céljának.
[28] Mindezekre figyelemmel - s miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat - a Be. 426. §-a alapján - hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.896/2015.)
BH 2016.10.261 A zaklatás Btk. 222. § (1) bekezdésében írt esete szubszidiárius bűncselekmény, ezért ha a zaklató magatartás egyben garázdaságot is megvalósít, csak a garázdaság bűncselekményét kell megállapítani [Btk. 222. § (1) bek., 339. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság a 2014. augusztus 21. napján tartott tárgyaláson meghozott, kihirdetett és fellebbezés hiányában aznap jogerős ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli - ebből 1 esetben folytatólagosan elkövetett - garázdaság vétségében [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 339. § (1) bek.] és zaklatás vétségében [Btk. 222. § (1) bek.]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 300 napi tétel, napi tételenként 1100 forint, összesen 330 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
[2] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt javára - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a zaklatás vétségében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
[3] Az indítvány szerint az egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő zaklatás vétsége szubszidiárus bűncselekmény, amely kizárólag akkor állapítható meg, ha egyidejűleg súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg. Ilyen súlyosabb bűncselekmény a két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett garázdaság vétsége.
[4] A Legfőbb Ügyészség ezért az alapítélet megváltoztatásával a terhelt tanácsülésen történő felmentését indítványozta a zaklatás vétségének vádja alól.
[5] A terhelt felülvizsgálati eljárásban kirendelt védője az észrevételében alapvetően egyetértett az ügyészti állásponttal.
[6] A terhelt nem tett észrevételt.
[7] A Kúria azt állapította meg, hogy a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványa és a védő indítványa - az alábbiak szerint - alapos.
[8] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjának 3. fordulata alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[9] Az elkövetéskor [lásd 1978. évi IV. tv. 176/A. § (1) bek.] és elbíráláskor lényegében azonos tartalmú Btk. 222. §-ának (1) bekezdése alapján, aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[10] A terhelt a 2013. február 20-i és a 2013. augusztus 6-i magatartását egyaránt H. I.-né sértett ellenében tanúsította.
[11] A Kúria a garázdaság és a zaklatás bűncselekményének alaki halmazatát megvizsgálva abból indult ki, hogy amennyiben azok elkövetési magatartása fedi egymást, illetve azonos, akkor ugyanazon cselekmény csak egyetlen bűncselekményt valósíthat meg, egyetlen bűncselekményként minősülhet. S a zaklatás csak akkor valósul meg, ha ugyanaz a cselekmény súlyosabban büntetendő bűncselekménynek nem minősül. Ha tehát az adott cselekmény a két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő garázdaság vétségének minősül, akkor ugyanez a cselekmény nem minősülhet egy másik bűncselekménynek, még annak részcselekményeként sem.
[12] Mindezekre figyelemmel a Kúria - miután a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálata alapján feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem észlelt - a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot - a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontjának 1. fordulata alapján - megváltoztatta, és a terheltet - a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja 1. fordulatának és a Be. 331. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával - az ellene zaklatás vétsége [Btk. 222. § (1) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette.
(Kúria Bfv. II. 1.594/2015.)
BH 2015.3.54 Ha a garázdaságot megvalósító erőszakos magatartás egyes sértetteknél nyolc napon túl gyógyuló, másoknál nyolc napon belüli gyógytartamú sérülést eredményezett, halmazatban csak a testi épség elleni bűncselekmények állhatnak, a garázdaság alapesete azonban nem [Btk. 339. § (1) bek.].
[1] A kerületi bíróság a 2013. szeptember 6. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének kísérletében és a korábbi Btk. 271. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétségében. Ezért a terheltet halmazati büntetésül 9 hónap börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette.
[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2014. április 16. napján jogerős ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a terhelt cselekményét a hatályos Btk. (2012. évi C. tv.) 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntette kísérletének, és a Btk. 339. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétségének feleltette meg. A terhelttel szemben kiszabott büntetést szabadságvesztésnek nevezte meg, amellyel kapcsolatban úgy rendelkezett, hogy azt végrehajtása esetén börtönben kell végrehajtani.
[3] A jogerős ügydöntő határozat ellen a védő felülvizsgálati indítványt nyújtott be.
[4] A felülvizsgálati indítvány szerint az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a bírósághoz érkezett vádirat védő részére történt kézbesítését (2010. október 27.) követően, a védő által 2010. november 10. napján a bíróságra benyújtott, új igazságügyi orvosszakértő kirendelésére irányuló indítványt nem bírálta el, annak az akkor hatályos büntető eljárásjogi szabályokkal - Be. 111. § (4) bekezdés - ellentétesen nem tett eleget.
[5] A védő kifogásolta az első- és a másodfokú ítéletek azon megállapításait, ami szerint a szakvélemény tartalmát a vádlott és védője sem vitatta. A korábbi védő éppen azért tett új szakértő bevonására indítványt, mert azt hiányosnak ítélte, majd a perbeszédben is sor került a szakvélemény tartalmi vitatására. A szakvélemény lelet részének valótlansága sem minősíthető pusztán formai hibának.
[6] Az eljárásjogi szabálysértés mindezek alapján kihatással volt a terhelt bűnösségének megállapítására.
[7] A védő vitatta ezenfelül a testi épség elleni cselekmény jogi minősítését is, mert álláspontja szerint nem lehet megalapozottan következtetni a terhelt szándékára a súlyosabb sérülés okozásának kísérlete tekintetében.
[8] Végezetül a védő hivatkozott arra is, hogy a garázdaság vétsége elévült. A tényállás alapján a cselekményre 2009. június 5. napján került sor, a kerületi ügyészség pedig csak a bírósághoz 2013. március 28. napján érkezett vádmódosításában terjesztette ki a vádat - kiegészítve a tényállást Sz. K.-né sérülésének gyógytartamával - a garázdaság vétségére is. A védő álláspontja értelmében a vádirat 2010. október 11. napján történt benyújtása nem szakította meg a garázdaság tekintetében az elévülést, így az 2012. június 4. napján - tehát a vádkiterjesztést megelőzően - elévült.
[9] Mindezek alapján a védő a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva elsősorban a testi sértés bűntettének kísérlete alól a terhelt Be. 331. § (1) bekezdése alapján történő felmentését, míg a garázdaság vétsége miatt az eljárás a Be. 332. § (1) bekezdés a) pontja értelmében történő megszüntetését, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta.
[10] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálattal megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.
[11] A felülvizsgálat részben törvényben kizárt, részben alaptalan.
[12] A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem ténybeli - kifogások érvényesítését szolgálja, és ezek közül is kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdésében tételesen felsorolt okok képezhetik a felülvizsgálat alapját. A felülvizsgálati okok köre nem bővíthető. A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható.
[13] A védő egyrészről a testi sértés bűntettének kísérletét érintően az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységét kifogásolta. A felülvizsgálati eljárásban azonban a bizonyítékok mikénti értékelését, ezen keresztül a jogerős ítéleti tényállást vitató indítvány a felülvizsgálat alapjául nem szolgálhat. Csupán a teljesség kedvéért jegyzendő meg, hogy az első-, majd a másodfokú bíróság is kitért indokolásában az igazságügyi orvosszakértői véleményben a sértett személyi adatainak - a nevén kívül történő - téves feltüntetésére. A Kúria is osztotta azt az álláspontot, hogy a szakvélemény egészéből a vizsgált személy, így a sértett személye egyértelműen kitűnt, így az elírásként értékelhető pontatlanság nem befolyásolta az igazságügyi szakvélemény bizonyítékként történő felhasználhatóságát a büntetőeljárásban.
[14] Az elsőfokú bíróság azzal, hogy a vádirat védő részére történt kézbesítését követően, a 2010. november 10. napján a bírósághoz érkezett, a védő új igazságügyi orvosszakértő kirendelésére tett indítványának nem tett eleget, kétségtelenül eljárási szabályt sértett. A Be. - akkor hatályos - 111. § (4) bekezdése értelmében ugyanis, ha az ügyész vagy a nyomozó hatóság a nyomozás során szakértőt rendelt ki, és a vádlott vagy a védő a vádirat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül indítványozza [263. § (2) bek.], a bíróságnak ugyanazon tényre más szakértőt is ki kell rendelnie. Ezt az egyébként relatív eljárási szabálysértést azonban a másodfokú bíróság - mivel a 2011. évi LXXXIX. törvény 28. §-a 2011. július 13. napjától kezdődő hatállyal az említett rendelkezést hatályon kívül is helyezte - helyesen nem tekintette olyannak, mint amely az ügy érdemi elbírálására lényegesen kihatott.
[15] Ezzel kapcsolatban kiemelendő, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja tételesen felsorolja azokat az eljárási szabálysértéseket, amelyek feltétlen hatályon kívül helyezést eredményezve a felülvizsgálat alapjául szolgálhatnak. A felülvizsgálati indítványban hivatkozott és fentebb részletezett eljárási szabálysértés nem ilyen, így a felülvizsgálat ezen okból is kizárt.
[16] A Kúria álláspontja szerint nem tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a terhelt testi épség elleni cselekményét eshetőleges szándékkal megvalósított súlyos testi sértés bűntette kísérletének minősítették. Az irányadó tényállásból kitűnően a terhelt kis-közepes erővel ököllel állkapcson ütötte, majd az eszméletét vesztve földre zuhanó sértettet közepesnél kisebb erővel a mellkasán, hasán, lábán többször megrúgta. A bántalmazás módját, a célzott testfelületet figyelembe véve nem kétséges, hogy a terhelt felismerte: a tettlegesség eredményeként a kiszolgáltatott helyzetben lévő sértett súlyos sérülést szenvedhet, s ebbe a - részben a véletlennek, részben a sértett házastársa közbelépésének köszönhetően elmaradt - következménybe belenyugodva cselekedett.
[17] Mind az első-, mind a másodfokú bíróság kimerítően foglalkozott a garázdaság vétsége elévülése kérdésével. A Be. 2. § (2) bekezdése alapján a törvényes vád feltételeinek az a vádirat felel meg, amelyből megállapítható, hogy a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénykönyvbe ütköző cselekménye miatt kezdeményezi a büntetőeljárás lefolytatását. A kerületi ügyészség - 2010. október 1-jén kelt - vádirata ezen feltételeknek mind a testi épség elleni, mind pedig a köznyugalom elleni bűncselekmény vonatkozásában eleget tett. A vádirati tényállás tartalmazta, hogy: "Sz. K. és felesége ekkor odalépett, azonban a vádlott Sz. K.-nét is homlokon ütötte.". A bíróságot a Be. 2. § (3) és (4) bekezdésében definiált vádelv alapján a vádirati tényállás köti és nem a vádiratban foglalt minősítés. A bíróság a vádirati tényállás keretein belül, azt kimerítve, szabadon minősítheti a cselekményt. Minthogy tehát a garázdaságnak minősített cselekmény: Sz. K.-né utcán történő bántalmazása a vádiratban szabatosan rögzítésre került, az elévülést ebben a tekintetben is megszakította a vádirat benyújtása, következésképpen ezen részcselekmény vonatkozásában sem telt el az elévülés megállapításához szükséges idő. A felülvizsgálati kérelem ezen okból tehát nem alapos.
[18] Mindazonáltal tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a BH 1984.171. számú eseti döntésre hivatkozva a súlyos testi sértés bűntettének kísérletével halmazatban a garázdaság vétségét is megállapították. A közzétett - egyébként megyei bíróság által meghozott - eseti döntés I. pontja szerint a súlyos testi sértés bűntettével a garázdaság vétsége bűnhalmazatban áll, ha a 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett személyen kívül a botrányosan riadalmat keltő módon viselkedő elkövető mást (másokat) is bántalmazott. A határozat utal arra, hogy ez az álláspont nincs ellentétben a Legfelsőbb Bíróság 93. számú Büntető Kollégiumi állásfoglalásában kifejtettekkel, mert nem mellőzhető a garázdaság vétségének bűnhalmazatban megállapítása akkor, amikor annak törvényi tényállása a súlyos testi sértéstől függetlenül is megvalósult, és a garázda magatartás során más személyek is bántalmazást szenvedtek.
[19] A BK 93. számú Büntető Kollégiumi állásfoglalás, amely jelenleg 34. számú Büntető Kollégiumi véleményként van hatályban, azonos szöveggel tartalmazza, hogy bűnhalmazat létesül, ha az elkövető egy cselekménnyel a garázdaság, valamint a testi sértés vagy a rongálás törvényi tényállását is megvalósítja, feltéve, hogy a testi sértés vagy a rongálás törvényi büntetési tétele nem súlyosabb, mint a garázdaságé (súlyosabb bűncselekmény mellett a garázdaság önállóságát veszti). Rögzíti továbbá a vélemény, hogy ez az iránymutatás az alaki halmazatra vonatkozik, hiszen amikor az elkövető a garázda, erőszakos magatartástól függetlenül vagy azzal bizonyos időbeli és térbeli összefüggésben ugyan, de mégis elkülönülten valósít meg más bűncselekményt, akkor az anyagi halmazat szabályai az irányadók.
[20] A Kúria álláspontja szerint a Bírósági Határozatokban 1984.171. szám alatt közzétett eseti döntés a BK 34. számú vélemény (korábban BK 93. számú állásfoglalás) téves értelmezésén alapszik.
[21] Az azonos helyen, azonos időpontban tanúsított kihívóan közösségellenes, megbotránkoztatás vagy riadalom keltésére alkalmas erőszakos magatartásban megnyilvánuló összefüggő cselekménysor természetes egységet, következésképpen egy - a garázdaság tényállását kimerítő - bűncselekményt képez, függetlenül az erőszakos magatartás hatókörébe eső passzív alanyok számától. Amennyiben ezen - egységes - cselekménysoron belüli erőszakos magatartás más bűncselekmény (testi sértés, rongálás) tényállását is kimeríti, a garázdaság és ez utóbbi bűncselekmények között alaki halmazat jön létre. Ha e más bűncselekmény a garázdaságnál súlyosabban büntetendő, a törvény - a speciális szubszidiaritás rendező elvét alkalmazva - a halmazatot kizárja. A BK 34. számú vélemény nyomán kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a garázdaság bűncselekményével az egyazon cselekménnyel véghezvitt azonos vagy enyhébb büntetéssel fenyegetett bűncselekmények valóban valóságos alaki halmazatba kerülhetnek, de csak akkor, ha a garázda magatartás során nem valósult meg olyan súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmény is, amely mellett a garázdaság önállóságát veszti. Ha tehát a megbotránkozás vagy riadalom keltésére alkalmas erőszakos magatartásnak egyaránt van nyolc napon túl és nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedő sértettje, csupán a súlyos testi sértés bűntettének (vagy kísérletének), illetve - magánindítvány előterjesztése esetén - a könnyű testi sértés vétségének megállapítására nyílik lehetőség, az alapeseti minősítésbe illeszkedő garázdaság viszont - mint garázda módon történő véghezvitel - csak a büntetés kiszabása körében értékelhető.
[22] A fentiekből következik, hogy a jogerős határozatban foglalt jogi értékelése téves, hiszen a cselekményt egységesen súlyos testi sértés bűntette kísérletének kellett volna minősíteni, s ehhez képest téves a büntetés halmazati jellegére történő hivatkozás is.
[23] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára épülő felülvizsgálati indítvány azonban csak akkor alapos, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése törvénysértő büntetés kiszabásához vezetett. Ebben az esetben a büntetés a halmazati szabályok alkalmazása nélkül is a testi sértés bűntettének büntetési tételkeret középmértéke alatt maradt, így az nem tekinthető törvénysértően eltúlzottnak.
[24] Ezért a Kúria - minthogy az ügydöntő határozat megváltoztatására nem volt eljárási lehetőség - a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a értelmében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 915/2014.)
EH 2014.12.B23 I. Erőszakos magatartásnak minősül a kerékpárnak célzottan más személyre irányított eldobása [1978. évi IV. tv. 270. § (5) bek.]. II. Közterületen tanúsított bármely, a közelben tartózkodó személyek által észlelhető erőszakos magatartás alkalmas megbotránkozás (felháborodás, megütközés, megrökönyödés) vagy riadalom kiváltására. A garázdaság vétségének tényállásszerűségéhez megkívánt kihívó közösségellenesség azt jelenti, hogy a tanúsított magatartás a környezetre gyakorolt hatása révén közvetlenül és durván sérti vagy sértheti a közösség nyugalmát. A garázda magatartást tanúsító elkövető felismeri, hogy cselekménye a közösség nyugalmának megzavarására alkalmas, ám tettét a közösségi érdek leplezetlen semmibevételével hajtja végre. Az elkövető által kifejtett erőszakos magatartás esetleges belső, személyes indítéka a garázdaság megállapíthatóságát nem zárja ki, mert a közösségi érdekkel történő nyílt szembeszegülés a személyes motívumból fakadó cselekményben is megjelenhet [1978. évi IV. tv. 271. § (1) bek.].
[1] A városi bíróság 2011. október 17-én kelt, és 2011. október 27-én jogerőre emelkedett tárgyalás mellőzésével hozott végzésével a terhelttel szemben garázdaság vétsége [1978. évi IV. tv. (Btk.) 271. § (1) bek.] miatt 8 hónap - végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetést szabott ki azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén a terhelt legkorábban a fogházbüntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A próbaidő tartamára elrendelte a terhelt pártfogó felügyeletét.
[2] A jogerős végzésben megállapított tényállás lényege a következő.
[3] A terhelt 2011. június 4-én a cs.-i H. sörözőben erősen ittas állapotba kerülve szóváltásba keveredett Cs. K.-val. A vita során kimentek a söröző elé, ahol dulakodás alakult ki köztük.
[4] Magatartásukat észlelték az arra járó rendőrök, és felszólították őket a dulakodás befejezésére.
[5] Ekkor a terhelt megragadott egy, az italbolt előtt letámasztott kerékpárt, és azt Cs. K. irányába hajította. A dobás azonban célt tévesztett, így a kerékpár véletlenül a rendőrkapitányság szolgálati gépjárművét találta el, amelyben 60 684 forint kár keletkezett.
[6] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt terjesztett elő - védője útján - a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt, elsődlegesen a támadott határozat megváltoztatása és a terhelt felmentése, másodlagosan pedig a végzés hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása iránt.
[7] Indokai szerint az ügyben eljárt bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg bűnösségét. Az ítéleti tényállásban körülírt magatartás nélkülözi ugyanis a kihívó közösségellenességet.
[8] Álláspontja szerint a tényállásban rögzített vita, illetve dulakodás önmagában nem szolgálhat a bűncselekmény megállapításának alapjául, hiszen az ebben ugyancsak résztvevő Cs. K.-val szemben nem indult büntetőeljárás.
[9] Az ekként a terhelt terhén maradó cselekmény - a kerékpár eldobása - bár kétségtelenül a társadalmi együttélési szabályok áthágását jelenti, azonban az olyan, személyes motivációból fakadó, pillanatnyi indulatból kialakuló támadásként értékelendő, amely a kisebb rendzavarás szintjén reked meg, ezért nem kihívóan közösségellenes.
[10] A terheltnek a kerékpár eldobásában megnyilvánuló magatartása egyúttal dolog elleni erőszakként sem fogható fel, hiszen a gépjárműben keletkezett kár okozására csak gondatlansága terjedt ki.
[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
[12] Álláspontja szerint a jogerős határozatban megállapított tényállás alapján a terhelt magatartása a garázdaság vétségének valamennyi törvényi tényállási elemét magában hordozza.
[13] A terhelt magatartásával ugyanis a társadalmi együttélési szabályokat nyíltan semmibe vette, ezért a megbotránkozás, riadalom keltésére irányuló szándéka legalább eshetőleges volt.
[14] A terhelt cselekményének megítélése során nincs jelentősége, hogy Cs. K. terheltként szerepel-e az eljárásban, mert a bíróságot a meghatározott személlyel szemben emelt vád köti, azt köteles kimeríteni. A terhelt pedig a dulakodás során, illetve a kerékpár eldobásával erőszakos magatartást tanúsított, ezért bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül került sor.
[15] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[16] A Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[17] Az eljárt bíróság azonban nem sértett törvényt, amikor a terhelt bűnösségét garázdaság vétsége miatt megállapította.
[18] A Legfőbb Ügyészség álláspontját osztva elöljáróban leszögezi a Kúria, hogy az ügy elbírálásának kereteit a terhelt ellen emelt törvényes vádban leírt tények szabták meg. Ehhez képest a terhelt cselekményének megítélése szempontjából semmiféle jelentőséggel nem bír, hogy az irányadó tényállás szerint a dulakodásban ugyancsak résztvevő Cs. K.-val szemben indult-e büntetőeljárás, illetve ennek mellőzésére milyen okból került sor.
[19] A Btk. 271. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétségét követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást, riadalmat keltsen, amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg.
[20]A garázdaság elkövetési magatartásának három együttes eleme tehát a magatartás erőszakos volta, kihívó közösségellenessége és megbotránkozás vagy riadalom keltésére való alkalmassága.
[21] A jogerős határozatban megállapított, és a Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásból kitűnően a terhelt magatartásában a garázdaság valamennyi ismérve tetten érhető.
[22] Nem kétséges, hogy a terhelt mind a Cs. K.-val történt dulakodás során, mind pedig a kerékpár elhajításával erőszakos magatartást fejtett ki.
[23] Az erőszak és az erőszakos magatartás ugyanis nem azonos fogalmak. Az erőszakos magatartás az erőszaknál tágabb értelmű, és a közvetlenül személy vagy dolog ellen irányuló erőszakon túl magában foglalja az erő alkalmazására irányuló kísérletet, vagy azzal való fenyegetést, amikor a fenyegetés hatókörébe kerülő személy csak meghátrálással, meneküléssel képes kitérni az erőszak elől [BH 2008.291.].
[24] Ekként a terhelt a dulakodáson túl a kerékpár célzottan Cs. K. személyére irányított eldobásával is erőszakos magatartást tanúsított. Mindez független attól, hogy a célt tévesztő mozdulat által a rendőrség szolgálati gépjárművében okozott kár tekintetében magatartása gondatlan volt, így dolog ellen irányuló erőszakot valóban nem fejtett ki.
[25] A közterületen tanúsított, bármely, a közelben tartózkodó személy által észlelhető erőszakos magatartás egyidejűleg vitathatatlanul alkalmas volt megbotránkozás (így felháborodás, megütközés, megrökönyödés) vagy riadalom (így ijedtség, rémület, pánik) kiváltására.
[26] A felülvizsgálati indítvány érveivel szemben a terhelti magatartás kihívó közösségellenessége sem kérdőjelezhető meg.
[27] Kétségtelen, hogy minden bűncselekmény elkövetését a közösségi elvárásokkal való szembefordulás jellemzi. Ehhez képest a garázdaság törvényi tényállása többet: az elkövetés kihívó közösségellenességét kívánja meg. Mindez annyit tesz, hogy a tényállásszerű elkövetési magatartás a környezetre gyakorolt hatása révén közvetlenül és durván sérti vagy sértheti a közösség nyugalmát.
[28] Az alanyi oldalon pedig a kihívóan közösségellenes magatartást tanúsító garázda elkövető felismeri, hogy magatartása a közösség nyugalmának megzavarására alkalmas, és tettét e közösségi érdek leplezetlen semmibevételével hajtja végre.
[29] Az elkövető által kifejtett erőszakos magatartás esetleges belső, személyes indítéka tehát a garázdaság megállapítását nem zárja ki, mert a közösségi érdekekkel történő nyílt szembeszegülést a személyes motívumból fakadó cselekmény is tükrözheti.
[30] Mindezt a konkrét ügyre vetítve, a terheltnek a közterületen tartózkodó bármely személy számára észlelhető támadó fellépését kétségkívül az együttélési szabályokkal való gátlástalan szembefordulás jellemzi, amely felismerésnek a terhelt tudatában is meg kellett jelennie. A magatartásában megnyilvánuló közösségellenesség kihívó jellegét látványosan szemlélteti, hogy az erőszak tanúsításával még a rendőri felszólítás ellenére sem hagyott fel, noha e rendőri beavatkozás éppen a háborítatlan nyugalom helyreállítását célozta, egyidejűleg a terheltben azt tudatosította, hogy fellépése a közösségi elvárással ellentétes.
[31] Mindezek alapján az ügyben eljárt bíróság törvényesen minősítette a terhelt irányadó tényállásban foglalt magatartását a Btk. 271. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétségeként.
[32] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 102/2014.)
BH 2015.3.52 Kihívó közösségellenesség hiányában az erőszakos és megbotránkozás vagy riadalom keltésére alkalmas magatartás sem minősíthető garázdaság bűncselekményének [1978. évi IV. tv. 271. §].
[1] A kerületi bíróság a 2013. január 10. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki zaklatás vétségében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: Btk.) 176/A. § (1) bek.], testi sértés vétségében [Btk. 170. § (1) bek.] és garázdaság vétségében [Btk. 271. § (1) bek.]. Ezért őt próbára bocsátotta. A próbaidő tartamát 3 évben határozta meg.
[2] Az ítélet ellen a terhelt és védője által felmentés érdekében bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt törvényszék a 2013. szeptember 26. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:
[3] az elsőfokú bíróság ítéletének zaklatás vétségében [Btk. 176/A. § (1) bek.] és testi sértés vétségében [Btk. 170. § (1) bek.] bűnösséget megállapító részét hatályon kívül helyezte, és ezen bűncselekmények tekintetében az eljárást megszüntette. Az önálló intézkedésként alkalmazott próbára bocsátás tartamát 2 évre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[4] A jogerősítő záradék szerint az elsőfokú ítélet - a másodfokú ítéletben írt változtatással - 2013. október 22. napján emelkedett jogerőre és vált végrehajthatóvá.
[5] A jogerős ítéleti tényállás szerint a terheltnél paranoid személyiségzavar, enyhe fokú szellemi leépülés állapítható meg, de a terhelt nem szenvedett és nem is szenved olyan elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban, vagy a heveny elmekórosság, a pszichózis szintjét elérő személyiségzavarban, amely korlátozta, korlátozza, kizárta, vagy kizárná azt, hogy cselekménye veszélyességét felismerje, vagy hogy annak megfelelően cselekedjen. Szellemi leépülése azonban a cselekmény elkövetését megkönnyítette.
[6] A terhelt és a sértett egy társasházban élnek. A terhelt a sértett akarata ellenére 2008. év eleje óta rendszeresen igyekszik kapcsolatba kerülni a sértettel. A terhelt valahányszor meglátja a sértettet a társasház lépcsőházában, obszcén, szexuális kifejezésekkel illeti őt, a sértett felkarját simogatni próbálja, amit azonban a sértett rendszerint megakadályoz. A terhelt más alkalmakkor azzal fenyegette meg a sértettet, hogy "egyszer még úgyis elkaplak". A terhelt 2010. augusztus 30. napján a társasház lépcsőházának kilencedik emeletén, a lépcsőn felfelé igyekvő sértett elé ugrott, majd a sértettet ellökte, aki ennek következtében elesett. 2010. augusztus 31. napján a terhelt a fenti társasház földszintjén torkon ragadta a sértettet, majd őt a lépcsőház bejárati ajtajának lökte. A sértett a 2010. augusztus 31. napján történt bántalmazás következtében agyrázkódást, és a bal térdének 8 napon belül gyógyuló zúzódását szenvedte el.
[7] A terhelt kihívóan közösségellenes magatartása alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen.
[8] A másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában megállapította, hogy a zaklatás vétsége és a könnyű testi sértés vétsége vonatkozásában a Be. 173. §-a szerinti magánindítvány elkésett, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének e cselekményekben bűnösséget megállapító rendelkezését hatályon kívül helyezte, és e bűncselekmények miatt indított eljárást megszüntette [Be. 373. § (1) bek. I/b. pont]. Részletes indokát adta egyúttal annak, hogy a garázdaság vétségét az elsőfokú bíróság az anyagi jog szabályainak megfelelően minősítette.
[9] Az ügyben meghozott első- és másodfokú ítélet ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt okból arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Álláspontja szerint a terhelt magatartása nem volt "kihívóan közösségellenes", ezért - tényállási elem hiányában - a garázdaság bűntette nem állapítható meg terhére. A kihívóan közösségellenes magatartást tanúsító garázda elkövető ugyanis tudatában van annak, hogy erőszakos cselekedete közvetlenül és durván sérti/sértheti a közösség nyugalmát, ám tettét e közösségi érdek semmibevételével hajtja végre. Az ítéletben rögzített tényállás azonban a terheltnek a sértettel szembeforduló erőszakos magatartásában nem tükröz kihívó közösségellenességet. A cselekmény elkövetésének helyszínén a lakásajtók külön ajtóval lezárt oldalfolyosókra nyílnak, nem közvetlenül a lépcsőházba, így védencének nem kellett tartania attól, hogy a sértettel történő tettleges konfliktusának bárki tanúja lehet. Nem lehet tehát alappal következtetést vonni arra, hogy a terhelt tudatában volt annak, hogy a sértett személyes motivációból, indulatból fakadó bántalmazása alkalomszerűen a lépcsőházban közvetlenül és durván sérti, sértheti a lakóközösség nyugalmát.
[10] Álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a BH 2005.313. számon közzétett jogesetre.
[11] Minderre tekintettel a terhelt felmentését indítványozta.
[12] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, ezért az ügyben hozott első- és másodfokú határozatok hatályában történő fenntartását indítványozta.
[13] E körben a másodfokú bíróság helytálló jogi állásfoglalására és érvelésére hivatkozott.
[14] A Kúria a felülvizsgálati indítványt - a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján - tanácsülésen bírálta el, és azt alaposnak találta.
[15] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján akkor van helye, ha a terhelt bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[16] A védő erre a felülvizsgálati okra hivatkozott, amikor azt sérelmezte, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a garázdaság vétségében tényállási elem hiányában a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
[17] A Kúria a védő felülvizsgálati indítványát a terhelt bűnösségének megállapítását sérelmező részében alaposnak találta.
[18] A Kúria mindenekelőtt abból indult ki, hogy a Be. 423. §-ának (2) bekezdése értelmében a rendkívüli jogorvoslati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Erre figyelemmel a megtámadott határozat meghozatala idején hatályban volt, 1978. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Btk.) foglalt büntető anyagi jogszabályok alapján döntött a felülvizsgálati indítvány tárgyában.
[19] A Btk. 271. §-ának (1) bekezdése szerint a garázdaság vétségét követi el az, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen […].
[20] Az irányadó tényállás szerint a terheltnek felrótt erőszakos magatartás időpontja és helyszíne: 2010. augusztus 30. és augusztus 31. napja, egy társasház kilencedik emeletének lépcsőháza, valamint másnap a társasház földszintjének bejárat előtti része. Annak megítélésekor, hogy a terhelt a garázdaság bűncselekményét elkövette-e - eltérően a törvényszék ítélete indokolásában kifejtettekkel - kizárólag e két napon megállapított elkövetői magatartás értékelendő. Azt kell vizsgálni, hogy a terhelt által - az irányadó tényállás szerint, adott körülmények között - a lépcsőházban, lényegében két egymást követő napon történtek megvalósítják-e a garázdaság bűncselekményét.
[21] A garázdaság törvényi tényállása szerint a bűncselekmény megvalósulásának három együttes (konjunktív) feltétele az elkövetési magatartás kihívó közösségellenessége, erőszakos jellege, valamint annak másokban megbotránkoztatás vagy riadalom keltésére való alkalmassága. A három tényállási elem bármelyikének hiánya esetén a bűncselekmény nem állapítható meg.
[22] Nem minden erőszakos és másokban megbotránkozás vagy riadalom keltésére alkalmas cselekmény tekintendő kihívóan közösségellenes magatartásnak. Gyakran hiányzik a kihívó közösségellenessége az olyan cselekményeknek, amelyek kölcsönös vitatkozás során, annak kereteit túl nem lépő becsületsértésben, esetleg könnyű testi sértésben nyilvánulnak meg, avagy például szűk családi körben kerülnek elkövetésre.
[23] A garázdaság bűncselekményének egyes tényállási elemei számos más bűncselekmény elkövetése kapcsán felismerhetők. Amikor azonban a törvényhozó - a szubszidiaritást is a tényállásba iktatva - a garázdaságot önálló bűncselekményként szabályozta, tényállási elemmé tette az elkövető magatartásának kihívó közösségellenességét. Ez pedig nem azonos a minden bűncselekményben felismerhető társadalmi veszélyességgel, a közösség elvárásaival történő szembefordulással, vagy ezen elvárások semmibevételével. Ahogy azt a védő is megfogalmazta felülvizsgálati indítványában, a kihívóan közösségellenes magatartást tanúsító garázda elkövető tudatában van annak, hogy erőszakos cselekedete közvetlenül és durván sérti/sértheti a közösség nyugalmát, ám - akár személyes motivációból fakadó - tettét e közösségi érdek semmibevételével hajtja végre. Cselekményében a közösségi érdekkel való szembefordulás - legalább az eshetőleges szándék szintjén - felismerhető (BH 2005.313.).
[24] A terhelt cselekményét ennek megfelelően vizsgálva nem kétséges, hogy erőszakos magatartása - a társasház lépcsőházában részint annak kilencedik emeletén a lépcsőn felfelé igyekvő sértett fellökése, aki ennek következtében elesett, majd másnap a társasház földszintjén a sértett torkon ragadása és a lépcsőház bejárati ajtajának lökése, amitől a sértett agyrázkódást és bal térdének 8 napon belül gyógyuló zúzódását szenvedte el - megbotránkozás, riadalom kiváltására alkalmas lehetett.
[25] Ugyanakkor azonban e külön-külön végrehajtott egy-egy mozzanatú cselekmények kihívóan közösségellenesnek nem tekinthetők. A terhelt nem vitásan gátlástalanul, a közösségi együttélés szabályait is megsértve, durván lépett fel a sértettel szemben 2010. augusztus 30-án, illetve 31-én. Ennek kiváltó oka azonban az irányadó tényállás szerint kifejezetten és kizárólag az volt, hogy a terhelt 2008. év eleje óta eredménytelenül igyekezett rendszeresen kapcsolatba kerülni akarata ellenére a sértettel. Ez hatott oda, hogy 2010. augusztus 30-án, majd augusztus 31-én erőszakos magatartást is tanúsított vele szemben. A terhelt erőszakos magatartására mindkét alkalommal egy zárt lépcsőházban került sor. A terhelt részéről mindkét esetben egymozzanatú testi sértés valósult meg a sértettel szemben. Önmagából ezekből az egymozzanatos testi sértésekből nem lehet következtetést levonni arra, hogy a beteg, paranoid személyiségzavarban szenvedő - bár a beszámítási képességében nem kizárt és nem is korlátozott - terhelt tudatában volt annak, hogy a lépcsőházban a sértettel szembeni erőszakos fellépése közvetlenül és durván sérti/sértheti a lakóközösség nyugalmát. A terhelt által megvalósított tettlegesség tehát nem alkalmas annak megállapítására, hogy a terhelt a házközösség nyugalmát tudatosan semmibe véve cselekedett. Cselekményében a közösségi érdekkel való szembefordulás - még eshetőleges szándék szintjén - sem ismerhető fel. A terhelt legfeljebb garázda jellegű magatartást tanúsított, és nem garázda magatartást, az elhatárolás a kihívó közösségellenesség hiányából következik.
[26] A Kúria mindezekre figyelemmel azt állapította meg, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására a garázdaság vétségében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor. Ezért - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek a vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a Be. 424. §-ának (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a felülvizsgálati indítványnak helyt adott. A támadott határozatot - a Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - megváltoztatta, és a terheltet, a törvénynek megfelelő határozatot hozva - a Be. 331. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a Be. 6. § (3) bekezdése a) pontjának első fordulata alapján - bűncselekmény hiányában felmentette az ellene garázdaság vétsége miatt emelt vád alól.
(Kúria Bfv. II. 34/2014.)
BH 2013.11.294 A garázdaság bűncselekményéhez megkívánt erőszakos magatartás fizikai ráhatást feltételez. A pusztán fizikai ráhatással fenyegetőzés egyéb feltételek meglétében sem alkalmas a bűncselekmény megállapítására. Amennyiben a fizikai ráhatással fenyegetés a sértettben történő félelemkeltés célzatával történik, a magatartás alkalmas lehet a zaklatás vétségének megállapításához [1978. évi IV. tv. 271. §, 176/A. § (2) bek.].
A városi bíróság a 2012. június 27-én kihirdetett, és perorvoslatok hiányában 2012. július 2-án első fokon jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet bűnösnek mondotta ki a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésében meghatározott garázdaság vétségében, és a Btk. 176/A. § (2) bekezdés a) pontja szerinti zaklatás vétségében, és ezért két évre próbára bocsátotta.
A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 2010. december 3-án délután S.-n, az utcán szóváltásba keveredett a sértettel. A szóváltás során a terhelt, három kést a kezében tartva kaszáló mozdulatokat tett a sértett felé, miközben megfenyegette, hogy "megdöglesz". A terheltet a sértett és annak édesapja lefogta, a sértett édesanyja tőle a késeket elvette. Azonban a terhelt ezt követően is tovább fenyegette félelemkeltés céljából a sértettet akként, hogy "megdöglik, kinyírja őket".
A sértettben a fenyegető kijelentések komoly félelmet keltettek. A terhelt kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartása alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást, riadalmat keltsen.
A sértett zaklatás vétsége miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő.
A jogerős határozat ellen a terhelt terhére törvényes határidőn belül - 2012. december 27-én - a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt, anyagi jogszabályt sértő minősítés és törvénysértő intézkedés alkalmazása miatt, hatályon kívül helyezés és új eljárás elrendelése érdekében.
Az indítvány lényege szerint anyagi jogszabálysértéssel minősítette vétségnek az elsőfokú bíróság a terhelt által megvalósított garázdaság bűncselekményét. Az irányadó tényállás szerint a terhelt az elkövetés során az élet kioltására objektíve alkalmas eszközöket - késeket - tartott magánál, így a cselekményt felfegyverkezve [Btk. 137. § 4/b. pontja] követte el. A felfegyverkezve elkövetés a garázdaság bűncselekményének a (3) bekezdés d) pontja szerint minősítő körülménye. Ebben az esetben a büntetési tétel egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés büntetés, amely mellett a törvény próbára bocsátás alkalmazását nem engedi meg.
Ugyanakkor az irányadó tényállásból az a következtetés vonható le, hogy a terhelt részéről az erőszakos cselekmény elkövetésével fenyegető kijelentések indulati állapotban, a test-bántalmazási szándék verbális kifejezésre juttatásaként hangzottak el, ekként indulatának levezetését célozták. A kilátásba helyezett súlyos következménnyel való fenyegetettség így a sértettre nem nyugtalanságot kiváltó lelki teherként nehezedett. Ezért a terhelttel szemben a garázdaság bűncselekményével halmazatban a zaklatás vétsége, miután annak a felhívott - vagy egyéb - törvényi tényállását nem merítette ki, nem lett volna megállapítható.
A Legfőbb Ügyészség átiratában és képviselője a nyilvános ülésen a felülvizsgálati indítványt indokai alapján fenntartotta.
A védő a felülvizsgálati indítványt vitatta és a támadott határozat indokai alapján történő hatályban tartását kérte.
A Kúria a városi bíróság ítéletét a Be. 423. § (1) és (4) bekezdésének megfelelően a jogerős határozatban megállapított, ekként a felülvizsgálatban is irányadó tényállás alapul vétele mellett, az indítványban megjelölt - a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti - okból vizsgálta felül. Ennek során a Be. 423. §-ának (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálat kiterjedt a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti [tételesen a Be. 373. § (1) bekezdés I/b. és I/c. pontjában, valamint II-IV. pontjában foglalt] eljárásjogi szabálysértések vizsgálatára is. Feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést azonban nem észlelt.
Az indítványt pedig az alábbiak szerint alaptalannak találta.
A Btk. 271. §-ának (1) bekezdésében meghatározott garázdaság bűntettét az követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen.
A Btk. 271. § (4) bekezdése - a korábbi bírói gyakorlatnak a törvénybe emelésével történt 2009. évi módosítást követően - értelmező rendelkezésként is tartalmazza, hogy e § alkalmazásában erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására.
Ennek pedig a tényállásban rendkívül szűkkörűen rögzítettek nem felelnek meg. Arra ugyanis nincs adat, hogy a terhelt a sértett testét érintette, illetőleg arra törekedett volna. Önmagában pedig az, hogy a kezében lévő három késsel fenyegetőzve hadonászott, a garázdaság törvényi tényállásában megkívánt erőszakos magatartás megállapításához nem elegendő.
Ebből következően a terhelt bűncselekményének garázdaságként minősítése téves.
Ugyanakkor helytállóan utalt az indítvány arra, hogy a garázdaság bűncselekményének a felfegyverkezve elkövetés olyan minősített esetét képezi [Btk. 271. § (1) bekezdés és (3) bekezdés d) pont], amelynek büntetési tételére tekintettel a törvény a próbára bocsátás alkalmazását kizárja. Miután azonban az elsőfokú bíróság a fentiek szerint a cselekményt tévesen tekintette garázdaság bűncselekményének, így ennek nem volt az ügyben jogi jelentősége.
Helytállóan utalt az indítvány arra az ítélkezési gyakorlatra is, amely szerint a garázdaság bűncselekményével halmazatban zaklatás nem állapítható meg, amennyiben a terhelti kijelentések nem célzatosan fenyegető, félelemkeltésére irányuló kijelentéseket tartalmaznak, hanem a testbántalmazó indulat kifejezését, levezetését szolgálják.
Jelen esetben azonban - arra is figyelemmel, hogy a sértettel szemben a terhelt a garázdaság bűncselekményéhez megkívánt erőszakos magatartást nem tanúsított - a Kúria egyetértett az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontjával, miszerint a cselekmény a Btk. 176/A. § (2) bekezdés a) pontja szerinti zaklatás vétségének minősül. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a fenyegető kijelentések célzatosan, a sértettben történő félelemkeltés céljával hangzottak el.
A bűnösség ezen bűncselekményben megállapítása tehát - a magánindítvány joghatályos előterjesztésére is figyelemmel - megfelel az anyagi jogszabályoknak.
Az adott vétség büntetési tétele egy évig terjedő szabadságvesztés büntetés. A Btk. 72. §-a pedig abban az esetben, ha a cselekményt a törvény szerint nem fenyegeti három évnél súlyosabb szabadságvesztés büntetés, lehetővé teszi joghátrányként a próbára bocsátás alkalmazását.
Ebből következően, bár az elsőfokú bíróság anyagi jogszabályt sértett, amikor a terhelt cselekményét garázdaság bűncselekményének is tekintette, ez az anyagi jogszabályoknak megfelelő minősítéshez képest törvénysértő joghátrány alkalmazását nem eredményezte. Ekként a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja tekintetében megkívánt konjunktív feltételek maradéktalanul nem valósultak meg.
A fentiekre tekintettel a Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, ezért a támadott ítéletet a Be. 426. §-ának alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 29/2013.)
BH 2013.2.36 36 I. A csoportosan elkövetett garázdaság bűntette csak a szándékegységben cselekvők terhére állapítható meg [Btk. 271. § (1) bek. (2) bek. a) pont]. II. A garázdaság vétsége nem állapítható meg alaki halmazatban a súlyos testi sértés bűntettével [34/2007. BK vélemény 2. pont]. III. Az enyhébb minősítésre hivatkozó felülvizsgálati indítvány csak akkor alapos, ha a törvénysértő minősítés törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte [Be. 416. § (1) bek. b) pont].
A városi bíróság a 2011. február 21. napján kelt ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 271. § (1) bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő társtettesként elkövetett garázdaság vétségében, valamint a Btk. 170. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében.
Ezért őt - halmazati büntetésül - 10 hónap, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A bíróság a terheltet előzetes mentesítésben részesítette.
A városi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapított tényállásában a személyi körülmények összefoglalását követően a következőket rögzítette:
Az I., II. és III. rendű terheltek 2009. november 28-ról 29-re virradó éjszaka egy apartmanházban szórakoztak a barátaik társaságában.
A november 29-én 1 óra körüli időben K. A. sértett is megjelent az apartmanház előtt azért, hogy S. T.-vel szokás szerint együtt induljanak szórakozni.
A III. rendű terhelt az apartmanház előtt tartózkodott S. T.-vel, amikor a sértett hozzájuk lépett. A sértett és a III. rendű terhelt haragos viszonyban voltak, korábbi munkahelyi konfliktus miatt.
A sértett és a III. rendű terhelt szóváltásba keveredtek egymással, melynek során a III. rendű terhelt K. A. sértettet felindulásában ököllel és tenyérrel, legalább 5 alkalommal kis erővel arcon ütötte. A sértett az ütésekkel szemben nem védekezett, hanem hátrálni kezdett.
A II. rendű terhelt időközben az apartmanházból kiment, és látta a sértett és a III. rendű terhelt közötti konfliktust. Emiatt nekitámadt a helyszínről már távozóban lévő K. A. sértettnek, és őt legalább 5 alkalommal arcon, és orron ütötte.
S. T. sértett megpróbálta megakadályozni a II. rendű terhelt cselekményének folytatását akként, hogy a II. rendű terhelt hátára ugrott, őt lefogta.
A II. rendű terhelt azért, hogy tőle megszabaduljon, S. T. sértett bal hüvelykujját megragadta, azt hátracsavarta, ily módon lefejtette magáról és a földre lökte a sértettet.
A földön fekvő S. T. sértettet a II. rendű terhelt deréktájékon megrúgta.
Az I. rendű terhelt ekkor jelent meg a helyszínen, szintén rátámadt K. A. sértettre, és őt mintegy 10 alkalommal ököllel arcon ütötte.
K. A. sértett a II. rendű és III. rendű terhelt bántalmazása következtében darabos orrcsonttörést, az orrcsont vetületébe eső lágyrészek bevérzéssel járó hámzúzódását, repesztett jellegű sérülését, orrnyálkahártya repedést, a bal arcfél bevérzéssel járó hámzúzódásos sérülését, valamint a bal szemöldök tájék felett bevérzéssel járó hámzúzódásos sérülést szenvedett.
A darabos orrcsonttörése következtében enyhe orrsövény-ferdülés is kialakult, amely esztétikai károsodást jelent, továbbá a légzés akadályozottságát, nehezítettségét okozza. Ezen következmény további műtéttel korrigálható, és ahhoz maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás nem társul.
Az elsőfokú bíróság indokolásában a bizonyítékok értékelése körében megállapította, hogy a III. rendű terhelt, valamint az I. rendű és a II. rendű terheltek cselekményei egymástól elkülönülnek, miután a III. rendű terhelt nem volt annak tudatában, hogy az I. rendű és a II. rendű terheltek egyáltalán észlelik az ő konfliktusát K. A. sértettel, másrészt, hogy abba be is akarnak avatkozni. Mindez az ő számítása és szándéka ellenére is történt. Ugyanakkor a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy az I. rendű és a II. rendű terheltek egymás cselekményéről tudva, egymással szándékegységben cselekedtek.
Az elsőfokú bíróság ezért az I. rendű terheltet - a vádiratban indítványozott társtettesként elkövetett garázdaság bűntette [Btk. 271. § (2) bekezdés a) pontja] helyett - a Btk. 271. § (1) bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő, társtettesként elkövetett garázdaság vétségében, valamint 1 rb., a Btk. 170. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő, társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek, és szabta ki vele szemben a rendelkező részben meghatározott büntetést.
Az elsőfokú ítélet ellen az I. rendű terhelt vonatkozásában az ügyész súlyosításért, valamint a garázdaság cselekményében a vádirati minősítés szerinti megállapítás végett, a terhelt és védője felmentés végett jelentettek be fellebbezést.
A másodfokú bíróság a 2011. november 11. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt vonatkozásában megváltoztatta, a terhére megállapított garázdaság vétségét társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének minősítette [Btk. 271. § (1) és (2) bekezdés a) pontja]. A terhelttel szemben alkalmazott előzetes mentesítésre vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét rá vonatkozóan helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállását az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette:
Amikor az I. rendű terhelt a helyszínen megjelent, a II. rendű terhelt közölte vele, hogy K. A. sértett bántalmazta a III. rendű terheltet.
A III. rendű terhelt a cselekmény elkövetésekor végig a helyszínen tartózkodott.
Ugyanakkor a III. rendű terhelt az I. rendű terhelt K. A. felé irányuló támadásakor figyelmeztette az I. rendű terheltet, hogy a sértettet ne bántsa, mert K. A. nem bántotta őt.
K. A. sértett sérülései közül a lágyrész sérülések 8 napon belül gyógyulóak, míg az orrcsont-törés 8 napon túl gyógyuló sérülés volt.
S. T. sértett a II. rendű terhelt bántalmazása következtében a bal kéz hüvelykujjának ízületi rándulását, illetőleg a keresztcsont - csípőcsonttájék bevérzéssel járó hámzúzódásos hámhorzsolásos sérülését szenvedte el, amely 8 napon belül gyógyult.
S. T. sértett a sérelmére elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt 2009. december hó 17. napján joghatályos magánindítványt terjesztett elő.
A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállás alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a helytállóan megállapított történeti tényállásból téves jogi következtetésre jutott, amikor az I. és II. rendű terheltek bűnösségét a garázdaság vétségi alakzatában állapította meg amiatt, hogy a III. rendű terhelt cselekménye az I. rendű és II. rendű terhelt cselekményétől elkülönült.
A másodfokú bíróság szerint K. A. sértettel szemben a III. rendű terhelt által megkezdett erőszakos cselekménybe - a már megvalósított riadalomkeltésre alkalmas történések ismeretében -, időben egymást követően kapcsolódott be először a II. rendű, majd az I. rendű terhelt.
Így az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terheltek a tényállásban leírt és a sértettek személye felé irányuló erőszakos magatartásukkal hozzájárultak a megbotránkozás és riadalom keltéséhez.
Ezért az I. rendű terhelt - társtettesként elkövetett garázdaság vétségeként értékelt - e cselekményét társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének minősítette [Btk. 271. § (1) és (2) bekezdés a) pontja].
Az ügyben meghozott első-, és másodfokú ítélet ellen az I. rendű terhelt és meghatalmazott védője nyújtottak be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt okokból.
Ebben egyrészt azt sérelmezték, hogy törvénysértően állapították meg a bíróságok a terhelt büntetőjogi felelősségét, vagyis, hogy bűncselekményt követett el, másrészt sérelmezték a garázdaság cselekményének garázdaság vétsége helyett csoportosan elkövetett garázdaság bűntettének történt minősítését.
Mindezekre tekintettel elsődlegesen a terhelt felmentésére tettek indítványt bűncselekmény, illetve bizonyítottság hiányában, másodlagosan annak megállapítását kérték, hogy az I. rendű terhelt cselekményének törvényes minősítése garázdaság vétsége, és erre tekintettel az I. rendű terhelt érdemes az előzetes mentesítésre.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak, és az ügyben hozott első- és másodfokú határozatok hatályában történő fenntartására tett indítványt.
Ebben azt az álláspontját fogalmazta meg, hogy a másodfokú bíróság tévedett, amikor az I. rendű terhelt cselekményét társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének minősítette.
Az elsőfokú bíróság jogi indokolását elfogadva és megismételve azt az álláspontot képviselte, hogy a garázdaság cselekményénél a társtettesség csak az I. rendű és a II. rendű terheltek között állt fenn, ezért a garázdaság nem minősül csoportosan elkövetettnek.
Ugyanakkor a minősítés tekintetében hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 34. számú véleményére, amely szerint valóságos alaki halmazat a garázdaság vétsége és a súlyos testi sértés bűntette között nem állapítható meg, ezért az I. rendű terhelt cselekménye társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének minősül.
E körben pedig a terhelt és védője felmentésre irányuló indítványa nem vezethet eredményre, miután az a tényállást támadja, ami felülvizsgálati eljárásban - figyelemmel a Be. 423. §-ának (1) bekezdésére - nem támadható.
A Legfőbb Ügyészség az általa törvényesnek tartott minősítés mellett kifejtette, hogy a kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés a bűnhalmazat hiánya esetén sem tekinthető törvénysértően súlyosnak. Indítványozta a megtámadott határozat hatályában történő fenntartását.
A Kúria megállapította, hogy az I. rendű terhelt és védője felülvizsgálati indítványa az alábbiak szerint nem alapos.
Elöljáróban jegyzi meg a Kúria, hogy a felülvizsgálat rendkívüli perorvoslat, ebből következően kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okból van helye. Az (1) bekezdés a) és b) pontja az anyagi jogszabálysértésekre alapított felülvizsgálati okokat határozza meg, míg az (1) bekezdés c) pontja az abszolút eljárási szabálysértések esetén biztosítja a felülvizsgálat lehetőségét. A jogszabály ezen belül tételesen megjelöli [Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontja, illetve II-IV. pontja] azokat az eljárási szabálysértéseket, amelyek megalapozzák a felülvizsgálati eljárást.
A Be. 423. §-ának (1) bekezdése ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban érvényesülő tényálláshoz kötöttséget rögzíti, ami azt jelenti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Annak vizsgálatánál tehát, hogy a bűnösség megállapítása vagy a cselekmény jogi minősítése törvényes-e, csak a jogerős határozatban megállapított irányadó tényállás vehető figyelembe.
A Btk. 271. §-ának (1) bekezdése szerint garázdaság vétségét követi el az, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. E bűncselekmény büntetési fenyegetettsége két évig terjedő szabadságvesztés.
A (2) bekezdés a) pontja értelmében a büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a garázdaságot csoportosan követik el.
A Btk. 137. §-ának 13. pontja szerint csoportosan elkövetettnek minősül a bűncselekmény, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt.
A csoportos garázdaság bűncselekményét elkövetők felelősségre vonásáról szóló Legfelsőbb Bíróság 4/2007. Büntető jogegységi határozatának II. pontja értelmében a garázdaság bűntette társtetteseinek szándék- és akarategysége szempontjából csak annak belátása szükséges, hogy az egymással - vagy másokkal - szembeni erőszakos cselekedetük közvetlenül és durván sértheti a közösség nyugalmát. A jogegységi határozat indokolásában rámutat, hogy az ítélkezési gyakorlat a garázdaság bűncselekményét - így a csoportos elkövetés folytán a garázdaság bűntettét is - társtettesként elkövetettnek értékeli, amennyiben az a terhelteknek a térben és időben összefüggő kihívóan közösségellenes, megbotránkozás vagy riadalom keltésére alkalmas személy elleni erőszak kifejtésével (is) együttjáró, egymás tevékenységének az ismeretében végrehajtott fellépésével valósul meg (BH 2000/94., BH 2003/309., BH 2006/76).
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az I. rendű terhelt akkor jelent meg a helyszínen, amikor már a III. rendű terhelt felhagyott az erőszakos magatartással, és a II. rendű terhelt is befejezte K. A. sértett bántalmazását, miután látta a K. A. és a III. rendű terhelt közötti konfliktust.
Az irányadó tényállásból ugyanakkor az is megállapítható, hogy az I. rendű terhelt a helyszínre érkezésekor ellentétes információt kapott az addig történtekről, mert míg a II. rendű terhelt azt közölte vele, hogy K. A. sértett bántalmazta a III. rendű terheltet, a III. rendű terhelt arra figyelmeztette az I. rendű terheltet, hogy a sértettet ne bántsa, mert K. A. sem bántotta őt.
Ebből viszont az a következtetés vonható le, hogy az I. rendű terhelt és a III. rendű terhelt között nem lehetett szándékegység, illetve az sem állapítható meg, hogy a III. rendű terhelt szándékerősítőleg hatott volna az I. rendű terheltre.
A kifejtettek okán a Kúria megállapítja, hogy a másodfokú bíróság tévedett, amikor az I. rendű terhelt cselekményét társtettesként, csoportosan elkövetett garázdaság bűntettének minősítette, miután olyan magatartást, ami ennek a minősítésnek megfelel, a tényállás nem tartalmaz. A helyes minősítés a Btk. 271. § (1) bekezdésében meghatározott társtettesként elkövetett garázdaság vétsége, miután az irányadó tényállás tükrében kizárólag az állapítható meg, hogy a társtettesség csak az I. rendű terhelt és a II. rendű terhelt között állt fenn.
Helyesen hivatkozott ugyanakkor a Legfőbb Ügyészség a Legfelsőbb Bíróság 34/2007. BK véleményében foglaltakra, miszerint bűnhalmazat létesül, ha az elkövető egy cselekménnyel a garázdaság, valamint a testi sértés vagy a rongálás törvényi tényállását is megvalósítja, feltéve, hogy a testi sértés vagy a rongálás törvényi büntetési tétele nem súlyosabb, mint a garázdaságé.
Jelen ügyben az I. rendű terhelt - a már helyes minősítés szerint - a két évig terjedhető szabadságvesztés-büntetéssel fenyegetett garázdaság vétségétől nem elkülönülten, hanem azzal egybeesve, magával az erőszakos magatartás tanúsításával követte el a három évig terjedő szabadságvesztés-büntetéssel fenyegetett súlyos testi sértés bűntettét is.
A hivatkozott BK vélemény értelmében garázdaságot is megvalósító súlyos testi sértés esetén alaki halmazatról nem lehet szó, mert az utóbbi súlyosabban büntetendő, mint a garázdaság vétsége.
Ekként az I. rendű terhelt cselekménye a Btk. 170. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének minősül.
A Kúria rámutat, hogy a felmentésre irányuló felülvizsgálati indítvány nem helytálló, miután a tényállás tartalmazza, hogy K. A. sértett az I. rendű és a II. rendű terheltek bántalmazása következtében szenvedett el nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket.
Visszautal a Kúria a fentiekben már kifejtettekre, miszerint a jogerős határozatban megállapított tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható.
A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint a bűncselekmény törvénysértő minősítése önmagában nem elégséges ok arra, hogy a Kúria - a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontját alkalmazva - a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot megváltoztassa. Erre ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése egyszersmind törvénysértő büntetéskiszabást eredményezett, vagy törvénysértő intézkedés alkalmazásához vezetett.
Ez a feltétel azonban a terhelt esetében nem állapítható meg. Figyelembe véve a cselekmény tárgyi súlyát, azt, hogy a súlyos testi sértés bűntettének büntetési tétele három évig terjedő szabadságvesztés, a terhelttel szemben kiszabott végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés a bűnhalmazat hiányában sem tekinthető aránytalanul súlyosnak.
Az előzetes mentesítésben történő részesítés pedig egy lehetőség, annak mellőzése nem törvénysértő.
(Kúria Bfv. II. 234/2012.)
BH 2013.2.31 I. Folyamatos jogtalan támadás esetén a védekezés folyamatossága nem jelenti azt, hogy a védekező a "kölcsönösségre" tekintettel szintén a jogtalanság talajára került volna [Btk. 29. §]. II. A jogos védelem körében kifejtett - formailag a garázdaság bűncselekményének a törvényi tényállásba illeszkedő - cselekménynek nincs társadalomra veszélyessége, az ilyen cselekmény nem bűncselekmény [Btk. 10. §, 29. §, 271. §].
A városi bíróság a 2011. február 18-án kihirdetett ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [Btk. 271. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pontja]. Ezért őt 140 napi tétel (2500 forint egy napi tétel összegű), összesen 350 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
Az I. rendű és a II. rendű terheltek, valamint V. G. 2010. március 7-én 1 óra 30 perc körüli időpontban T.-n, a G. pincében tartózkodtak ittas állapotban.
Az I. rendű terhelt a pince előtt, az A. úton minden indok nélkül a II. rendű terhelthez lépett és őt egy alkalommal ököllel arcon ütötte. A II. rendű terhelt ezt követően az I. rendű terheltet ököllel szintén arcon ütötte, majd a terheltek egymást kölcsönösen ököllel, több alkalommal, testszerte megütötték.
V. G. - miután értesült arról, hogy barátját, a II. rendű terheltet az I. rendű terhelt bántalmazta, az I. rendű terhelthez lépett és őt minden indok nélkül ököllel arcon ütötte.
V. G. és az I. rendű terhelt ezt követően egymást több alkalommal, ököllel, testszerte megütötték.
Az I. rendű terhelt, a II. rendű terhelt és V. G. bántalmazása következtében a bal felső szemhéjának zúzódását, repesztett bőrsérülését, a szemkörnyék és járomcsont környékének duzzanatát, zúzódását, a felsőajak nyálkahártyai felszínén hámzúzódást, az orrhát duzzanatát, mindkét oldali könyökcsúcson hámhorzsolásokat, hámzúzódásokat szenvedett el, amely sérülések 8 napon belül gyógyultak. Az I. rendű terhelt könnyű testi sértés vétsége miatt magánindítványt nem terjesztett elő.
A II. rendű terhelt az I. rendű terhelt bántalmazása következtében a nyak baloldalának zúzódásos sérülését, az állkapocscsont alatti részen enyhe bőrpírt és a bőr felszínes hámhorzsolását szenvedte el, amely 8 napon belül gyógyult. Könnyű testi sértés vétsége miatt magánindítványt nem terjesztett elő.
A terheltek és V. G. indokolatlanul agresszív, a társadalmi normákkal ellentétes cselekménye alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. rendű terhelt és védője elsősorban jogos védelem címén felmentésért, másodsorban enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.
A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a 2011. október 19-én megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A II. rendű terhelt terhére megállapított cselekményt 1 rb. társtettesként elkövetett garázdaság vétségének minősítette [Btk. 271. § (1) bekezdés]. A vele szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek számát 100 napra, és ezzel a kiszabott pénzbüntetés összegét 250 000 forintra enyhítette. Egyebekben a II. rendű terheltet érintően az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy V. G. és az I. rendű terhelt között történt tettlegesség idején a II. rendű terhelt már bent tartózkodott az italboltban.
A jogi indokolása körében megállapította a másodfokú bíróság, hogy a II. rendű terhelt cselekménye a testi épségét ért közvetlen és jogtalan támadás elhárítása körében szükségesnek tekinthető, de arányosnak semmiképp, figyelemmel az I. rendű terhelt sérüléseinek számára, jellegére, valamint súlyosságára. Kétségtelen, hogy az első ütésváltásra az I. rendű terhelt támadása adott okot, azonban az elhárító cselekmény lényegesen meghaladta a II. rendű terhelt részéről azt a mértéket, amely mellett a jogos védelmi helyzet megállapítható lenne. Jogos védelmi helyzet nem állhatott fenn, amikor a szemmel látható ittas állapotban lévő I. rendű terhelt magatartására a II. rendű terhelt akként reagált, hogy visszaütött, majd a köznyugalom sérelmével járó riadalom és megbotránkozás okozására alkalmas módon, egymással szándékegységben, egymást kölcsönösen több ökölütéssel bántalmazták. A II. rendű terhelt ezzel elfogadta a verekedésre felhívó, kihívó magatartást. A korábbi elhárító cselekményének folytatása - a támadó jellegű magatartás megszűnése után - már kívül esik a jogos védelem körén, hiszen védekezése megtorlásba csapott át.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének kimondására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor.
A felülvizsgálati indítvány szerint a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a II. rendű terheltet jogtalan támadás érte, amelynek az elhárítása érdekében kifejtett magatartása szükséges volt.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az elhárító magatartás egyik legfőbb jellemzője az arányosság. Az elhárító magatartás nem idézhet elő aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amilyet a jogtalan támadás okozott volna. Ez azonban nem zárja ki súlyosabb sérelem okozását, mint amit a támadás okozott, vagy amivel fenyegetett.
Tény, hogy a II. rendű terhelt elhárító magatartása is csupán 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott. A II. rendű terhelt mindvégig a jogos védelem keretei között maradt, amíg számolhatott az I. rendű terhelt további támadására. Cselekménye a védekezés keretei között valósult meg és időben sem lépte túl a megengedett kereteket.
Amint a Legfelsőbb Bíróság a BH 269/2011. szám alatt közzétett döntésében rámutatott, a jogos védelem a cselekmény társadalomra veszélyességét kizárja. Formailag a garázdaság bűncselekményének törvényi tényállásába illeszkedő cselekményben sem állapítható meg a testi épség ellen intézett jogtalan támadás ellen védekező személy bűnössége.
A védő mindezek alapján a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását és a II. rendű terhelt felmentését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség átirata szerint a felülvizsgálati indítvány nem alapos. Amint arra a másodfokon eljárt bíróság is rámutatott, a II. rendű terhelt jogos védelmi helyzetben volt, amikor őt az I. rendű terhelt minden indok nélkül arcon ütötte. Azzal azonban, hogy a támadás elhárítása során a védekezés szükséges mértékét túllépve mintegy elfogadta a kölcsönös tettlegességre irányuló kihívást és az I. rendű terhelttel verekedni kezdett, ő is elkövette a terhére rótt bűncselekményt. Mivel a felülvizsgálatot egyéb ok sem alapozza meg, a Legfőbb Ügyészség a II. rendű terheltet marasztaló jogerős döntés hatályában fenntartását indítványozta.
A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] bírálta felül.
Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A védő ilyen anyagi jogi szabálysértésre hivatkozott, amikor azt állította, hogy a II. rendű terhelt mindvégig jogos védelemben védekezett, az elhárítás szükséges mértékét sem mértékében, sem időben nem lépte túl.
A Btk. 29. §-ának (1) bekezdése szerint nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a II. rendű terheltet jogtalan támadás érte. Amikor az I. rendű terhelt minden indok nélkül őt ököllel egy alkalommal arcul ütötte, jogtalan támadást intézett a II. rendű terhelt ellen. Márpedig az ilyen helyzetben kifejtett és a Btk. Különös Részében büntetni rendelt cselekmény a társadalomra nem veszélyes.
A jogos védelmi helyzet fennállásának vizsgálata során a történések folyamatát mindig a maga egészében, egységesen kell értékelni és a jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll, ameddig a megtámadott reálisan tarthat a támadás folytatásától.
Az irányadó tényállás szerint megtámadását követően a II. rendű terhelt visszaütött, majd a terheltek egymást kölcsönösen ököllel, több alkalommal, testszerte megütötték.
E tényállás alapján nem kétséges, hogy az I. rendű terhelt a támadással az első ütés leadását követően sem hagyott fel, hanem azt tovább folytatta. Emellett az is aggálytalanul megállapítható, hogy a II. rendű terhelt is csak addig ütött vissza, amíg őt az I. rendű terhelt támadta. A támadással azonosan, az elhárító magatartás is puszta kézzel, a testre mért ütésekkel történt. Mindebből a Kúria azt állapította meg, hogy II. rendű terhelt kizárólag a jogtalan támadás elhárítása körében ütötte meg az I. rendű terheltet. Cselekménye szükséges volt a támadás leküzdéséhez és az arányosság követelményét sem sértette. Ezért a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az elhárító cselekmény lényegesen meghaladta azt a mértéket, amely mellett a jogos védelmi helyzet megállapítható lenne. Az orvosi látlelet a verekedésben résztvevő mindkét személy esetében azonosan nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket rögzített.
A II. rendű terhelt tényállásszerű magatartása tehát szükséges volt az ellene intézett jogtalan támadás elhárításához és a védekezés szükséges mértékét sem lépte túl. E körben a támadó szemmel látható ittassága sem képezi a jogos védelem megállapításának az akadályát. Az I. rendű terheltet ugyanis ez a szemmel látható ittassága nem akadályozta meg abban, hogy a megtámadott határozott védekezése ellenére a kitartó támadását folytassa. Ez az ittasság korántsem volt olyan mértékű, amely a támadás komolyságát megkérdőjelezhette volna.
A II. rendű terhelt jogos védelmi helyzete tehát az ellene folytatódó támadás miatt, illetve alatt nem szűnt meg. Általa a folytatódó, folyamatos támadás során kifejtett fellépés annak elhárításához szükséges volt és a védekezéshez szükséges mértéket túl nem lépve, aránytalan sérelmet sem okozott. Ezért a Btk. 29. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jogos védelem, mint büntethetőséget kizáró ok miatt cselekménye nem büntethető, az bűncselekményt nem valósított meg.
Csupán a teljesség igényével utal a Kúria még arra, hogy a Btk. 29. §-ának (3) bekezdése értelmében a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől. A szembenállásra tehát a törvény kifejezett rendelkezése jogosította fel a megtámadott II. rendű terheltet.
Az eljárt bíróságok tényként állapították meg, hogy a fenti támadás és elhárítás alkalmas volt riadalom és megbotránkozás okozására, és ezzel a köznyugalom megzavarására. Ennél fogva a Btk. 271. §-ában meghatározott garázdaság vétségének törvényi tényállási elemei megvalósultak.
E helyzet értékelése körében a Kúria a következetes gyakorlatára utal. Amint arra a Legfelsőbb Bíróság a BH 2011/269. szám alatt közzétett döntésében rámutatott, a jogos védelmi helyzetben kifejtett - formailag a garázdaság bűncselekményének a törvényi tényállásába illeszkedő - cselekménynek nincs társadalomra veszélyessége. Az ilyen cselekmény a Btk. 10. §-ának (1) bekezdésére tekintettel nem bűncselekmény.
Ehhez képest tehát a felülvizsgálati indítvány alappal hivatkozott a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti felülvizsgálati okra. A Btk. 29. §-ának (1) bekezdése szerinti jogos védelmi helyzetben cselekvő személy (s így a II. rendű terhelt) magatartása nem bűncselekmény. Közömbös, hogy az ilyen magatartás egyúttal valamely más bűncselekmény tényállási elemeinek - így például garázdaság esetében a kihívóan közösségellenes és erőszakos magatartás - megállapítására alkalmas.
A II. rendű terhelt tehát a tényállásban írt magatartásával a társtettesként elkövetett garázdaság vétségét nem követte el. A Kúria ezért a városi bíróság ítéletét és a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság ítéletét a II. rendű terheltet érintően - a Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - megváltoztatta és őt az ellene társtettesként elkövetett garázdaság bűntette [Btk. 271. § (1) bek., (2) bek. a) pontja] miatt emelt vád alól - a Be. 6. §-a (1) bekezdése a) pontjának I. fordulata és a 331. §-ának (1) bekezdése alapján - felmentette.
(Kúria Bfv. II. 174/2012.)
BH+ 2011.6.241 A garázdaság szempontjából erőszakos magatartásnak minősül a dologra gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás akkor is, ha az bármely okból nem alkalmas állagsérelem okozására [Btk. 271. § (1) bek.].
A terheltet a városi bíróság a 2009. május 29-én ítéletével, garázdaság vétsége miatt 80 napi tétel - egy napi tétel összege 400 forint, összesen tehát 32 000 forint - pénzbüntetésre ítélte.
A bíróság által megállapított tényállás a következő.
A terheltet 2009. május 16-án 16 óra körüli időben ittassága miatt kivezették a kézilabda mérkőzésről. A terhelt ezen felháborodva a közeli faház jellegű büféhez ment és sört kért, majd minden átmenet nélkül kiabálni kezdett, szitkozódott a kivezettetése miatt. A büfés felszólította, hogy hagyja abba a kiabálást, ám a terhelt mindkét kezével rácsapott a büfé kiadópultjára és több alkalommal belerúgott a pult alatti részébe, amely a levegőbe emelkedett, azt a büfé dolgozói fogták le.
A terhelt ezen kihívóan közösségellenes és erőszakos magatartása alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, sőt azonnali rendőri intézkedésre is sor került.
A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a 2009. szeptember 3-án jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
A védő álláspontja szerint a garázdaság egyik tényállási eleme az erőszakos magatartás tanúsítása, amely irányulhat személy vagy dolog ellen egyaránt, de a dologban állagsérelemnek kell bekövetkeznie.
A terhelt a pultra csapással és belerúgással a faházban kárt nem okozott, állagsérelem nem következett be.
A felülvizsgálati indítvány a egy másodfokú döntésére utalva arra hivatkozik, hogy állagsérelem nélkül legfeljebb a garázdaság szabálysértése állapítható meg.
Ennek megfelelően a terhelt a pult csapkodásával és megrugdosásával nem bűncselekményt, hanem az 1999. évi LXIX. törvény (Sztv.) 142/A. § (1) bekezdésében meghatározott garázdaság szabálysértését követte el.
Mindezekre figyelemmel a védő a terhelt felmentését, a szabálysértés megállapítását és a terhelt figyelmeztetésben részesítését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelenlévő ügyész a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva, a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A nyilvános ülésen a védő felülvizsgálati indítványát változatlan tartalommal fenntartotta kiemelve, hogy változatlan jogi álláspontja szerint állagsérelem okozása nélkül nem tényállásszerű a terhelt magatartása.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Btk. 271. § (1) bekezdésében meghatározott garázdaság vétségét az követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen.
A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (1) bekezdése szerint irányadó jogerős ítéleti tényállás rögzítette, hogy az ittas állapotban lévő terhelt nyilvános helyen hangosan kiabált, szitkozódott, a büfé pultját két kézzel csapdosta, majd többször olyan erővel rúgott bele, hogy az megemelkedett.
A bíróság által megállapított történeti tényállás tehát tartalmazza mindazokat a körülményeket, amelyek a garázdaság megállapítására alkalmasak.
Nem alapos a felülvizsgálati indítvány azon hivatkozása, miszerint rongálás, vagy károkozás hiányában a magatartás nem erőszakos, ennek hiányában viszont csak szabálysértés állapítható meg.
A garázdaság bűncselekményi alakzatához megkívánt erőszakos magatartás tanúsítása nem azonos az erőszak kifejtésével, ugyanis az erőszakos magatartás nem feltételez szükségszerűen személyre vagy dologra közvetlenül kifejtett erőszakot, így nem szükséges testi sérülés, illetve rongálás, károkozás vagy bármilyen állagsérelem okozása sem.
A garázdaság szempontjából erőszakos magatartásnak minősül a dologra gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás még akkor is, ha bármely okból nem alkalmas állagsérelem okozására.
Ekként tehát a terhelt azon magatartása, miszerint a büfé pultját két kézzel csapkodta, a pultot megrugdosta, egyértelműen erőszakos magatartásnak minősül, így az egyéb törvényi feltételekre is figyelemmel nem sértették meg a büntető anyagi jog szabályait az alapügyben eljárt bíróságok akkor, amikor az irányadó tényállás alapján a terhelt cselekményét a Btk. 271. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétségének minősítették.
A kifejtett indokokra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot a Be. 426. §-a szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.III.1105/2010.)