A befolyással üzérkedés büntetőjogi szabályai

Ennek az eljárásnak a fő veszélye, hogy megrendítheti a közélet tisztaságát, mert az érintett hatóság vagy gazdasági szervezet döntéseit nem a törvények és a szakmaiság, hanem egyéni érdekek határozhatják meg. 

A befolyással üzérkedés elsősorban a közélet tisztaságát, valamint a hatósági és gazdasági döntéshozatal törvényes rendjét védi.

A társadalmi elvárás szerint a hivatalos személyek, külföldi hivatalos személyek és a gazdálkodó szervezetek vezetői ne éljenek vissza helyzetükkel, és ne kapjanak vagy adjanak jogtalan előnyt a döntéseik befolyásolásáért.

A bűncselekményt bárki elkövetheti, nem szükséges hozzá, hogy maga az elkövető hivatalos személy legyen.

A lényeg: az elkövető rá hivatkozik, hogy képes egy fontos döntéshozót meggyőzni vagy megvesztegetni.

A vesztegető cselekményekben közös, hogy az elkövető valamilyen anyagi vagy egyéb kedvezmény (például pénz, ajándék, extra szolgáltatás) megszerzésére törekszik.

A befolyással üzérkedés esetében az előny azért jogellenes, mert az ígéret szerint hivatalos személyt vagy egy gazdasági társaság fontos döntéshozóját befolyásolja a megszerzett juttatásért cserébe.

Nem szükséges, hogy a befolyás ténylegesen megvalósuljon: elég, ha az elkövető ezzel kecsegteti a másik felet.

Külföldi hivatalos személy kapcsán ugyanúgy fennáll a büntetőjogi védelem, mint a hazaiak esetében.

A befolyással üzérkedés akkor valósul meg, ha valaki jogtalan előnyt kér vagy fogad el arra hivatkozva, hogy hivatalos személyre vagy gazdasági szereplőre tud hatni.

Nemcsak az a helyzet büntethető, amikor az elkövető személyesen kér magának pénzt, hanem az is, amikor harmadik személy részére juttatott előnyt fogad el.

Befejezetté válik a bűncselekmény, amint a kérés, elfogadás vagy az előnnyel való egyetértés megtörténik, ezért úgynevezett immateriális bűncselekmény (tehát nem szükséges tényleges eredmény a büntethetőséghez).

Szintén fontos, hogy az elkövetés kizárólag szándékosan történhet: az elkövetőnek tudnia kell, hogy jogtalan előnyért cserébe vállalja a – valós vagy kitalált – befolyást.

A befolyással üzérkedés súlyosabban minősül, ha az elkövető például azt állítja vagy azt a látszatot kelti, hogy hivatalos személyt ténylegesen megveszteget, vagy magát hivatalos személynek adja ki.

Ezekben az esetekben a büntetési tétel magasabb, hiszen fokozott a társadalmi veszély: az elkövető nem csupán zárt ajtók mögött intézi a jogtalan előnyöket, hanem megtéveszti a másik felet, illetve „hitelesíti” a korrupciót.

E minősített formák két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetettek, és ugyanez igaz az üzletszerű elkövetésre is, amikor a befolyással üzérkedés rendszeres haszonszerzéssel párosul.

A törvény külön kitér arra az esetre, ha valaki magát hivatalos személynek kiadva, „színlelt működésével” kapcsolatban kér vagy fogad el jogtalan előnyt.

Ha az elkövető gazdálkodó szervezet érdekkörébe tartozó személy befolyásolását ígéri, az alapeset általában vétség, két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

Ha azonban az érintett személy a gazdálkodó szervezetben önálló intézkedésre jogosult (tehát érdemi döntéseket hozhat), akkor a cselekmény már három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható bűntettnek minősül.

Itt is érvényes, hogy nem kell ténylegesen megtörténnie a döntés befolyásolásának, elegendő az erre való hivatkozás.

A törvény bizonyos esetekben lehetőséget ad a büntetés korlátlan enyhítésére vagy különös méltánylást érdemlő helyzetben annak mellőzésére.

Ez akkor fordulhat elő, ha az elkövető még mielőtt a bűncselekmény a hatóság tudomására jutna felfedi azt a hatóság előtt, átadja az addig megszerzett előnyt (vagy annak ellenértékét), és minden releváns körülményt feltár.

Az ilyen együttműködés erősen segíti a korrupciós cselekmények felderítését.

A törvény ugyanakkor kizárja ezt a lehetőséget a minősített eseteknél, amikor az elkövetés súlyosabban ítélendő meg.

A befolyással üzérkedés központi eleme, hogy az elkövető azt ígéri vagy állítja: hatást tud gyakorolni egy hivatalos személy vagy gazdasági szereplő döntéseire, és ezért cserébe jogtalan előnyt kér vagy fogad el.

A társadalmi veszélyesség abban rejlik, hogy a közhatalmi vagy vállalati folyamatok ténykedését megkerüli és a pénzügyi vagy egyéb előnyök fényében „üzletet” csinál az összeköttetéseiből.

A bűncselekmény befejezett már abban a pillanatban, amikor a puszta ígéret és az előny kérése vagy elfogadása találkozik, nem szükséges, hogy a hivatalos személyt vagy a gazdasági döntéshozót valóban rábírják bármire.

A jogalkotó – felismerve a korrupció megelőzésének fontosságát – lehetőséget nyújt a kiszállásra, amennyiben az elkövető még idejében feljelentést tesz és visszaadja a kapott előnyt, de ennek feltételeit a hatályos törvények szigorúan szabályozzák.