Vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban

A társadalom jogos elvárása, hogy az igazságszolgáltatás és más közigazgatási eljárások során a felek kizárólag a tényeknek és a jogszabályoknak megfelelően járjanak el, a korrupció ilyen passzív formája azonban ezt rombolja.

A bírósági vagy hatósági eljárásban elkövetett vesztegetés elfogadása a korrupció, „passzív” formája: ilyenkor az eljárásban részt vevő személy – legyen az tanú, szakértő, terhelt vagy egyéb fél – maga kéri vagy fogadja el azt a jogtalan előnyt, amelynek ellenében elvárják tőle, hogy ne gyakorolja a törvényben biztosított jogait vagy ne teljesítse kötelezettségeit.

E magatartás jelentősen aláássa az igazságszolgáltatás és a hatósági eljárások tisztaságát, sőt közvetve megrendíti a közéletbe, a bíróságok és hatóságok működésébe vetett bizalmat is. 

Az előny lehet pénz, ingatlan, értéktárgy, szolgáltatás, vagy bármiféle vagyoni és akár nem vagyoni jellegű juttatás, amit az érintett eljárásban szereplő személy kap meg vagy ígérnek neki.

A kulcs az, hogy mindez ellentételezésként szolgáljon: a passzív vesztegető a kapott javakért cserébe szegje meg (vagy ne gyakorolja) azokat a kötelezettségeket, illetve jogokat, amelyek egy bírósági vagy hatósági eljárásban őt megilletik.

Ennek az előnynek a jogtalansága abból fakad, hogy az eljárás rendes menetét és tisztaságát torzítja.

A bírósági vagy hatósági eljárás alanya nem azért kap valamilyen előnyt, mert az jogszerűen megilleti (pl. kártérítés, juttatás), hanem azért, hogy a tények feltárására vagy a valós eljárási cselekményekre hátrányos hatással legyen.

1. Előny kérése: Ez a legegyszerűbb eset: a passzív vesztegető aktívan kér jogtalan előnyt a másik féltől (vagy annak közreműködőjétől).
2. Az előny vagy az ígéret elfogadása: A passzív oldali személynek nem kell feltétlenül kérnie a juttatást, elég, ha a felajánlott előnyt átveszi vagy annak ígéretét elfogadja.
3. Harmadik személynek adott vagy ígért előnnyel való egyetértés: A törvény felhívja a figyelmet arra is, ha a jogtalan előnyt valaki harmadik személynek juttatja, de a passzív vesztegető (akinek a magatartását befolyásolni szeretnék) ezzel kifejezetten egyetért.

A passzív vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban bűncselekmény elkövetője szükségszerűen az a személy lehet, aki ténylegesen részt vesz vagy részt fog venni egy olyan bírósági, választottbírósági vagy hatósági eljárásban, amelyben bizonyos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, és ezeket a jogokat/kötelezettségeket a vesztegetés következtében nem a törvényes módon kívánja gyakorolni vagy elmulasztani.

Az eljárás típusa (közigazgatási, büntető, polgári, választottbírósági) másodlagos; a lényeg, hogy a vesztegetés – és így a jogellenes előnyszerzés – az eljárási cselekmények befolyásolására irányuljon.

Fontos, hogy a bűncselekmény akkor is megvalósulhat, ha az eljárás még nem kezdődött meg, de várhatóan be fog indulni, és a passzív vesztegető ezzel tisztában van.

A vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban úgynevezett immateriális bűncselekmény, tehát befejezetté válik azzal, hogy az elkövető a jogtalan előnyt kéri, elfogadja, vagy azzal egyetért.

Nem szükséges, hogy a bíróságot, hatóságot valóban félrevezessék, vagy hogy a korrupt megállapodás bármilyen formában ténylegesen sikerrel járjon.

A törvény már magát a korrupciós folyamatot, a „megvesztegetettséget” is rendkívül veszélyesnek tartja.

A cselekményt csak szándékosan lehet elkövetni.

A passzív vesztegetőnek pontosan tudnia kell, hogy amit kér, elfogad, vagy amivel egyetért, az egy jogtalan előny, és hogy ez az előny azért járna neki vagy rá tekintettel másnak, hogy ő az eljárási pozíciójából eredő jogokat ne gyakorolja, illetve kötelezettségeit ne teljesítse.

A Btk. 296. § (1) bekezdése szerint az ilyen módon megvalósuló vesztegetést egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetik.

A mérlegelésnél szerepet kaphat, hogy mekkora értékű, milyen jellegű előnyt fogadott el az elkövető, illetve mennyire befolyásolta volna (vagy ténylegesen befolyásolta) a bírósági vagy hatósági eljárást.

A 296. § (3) bekezdés szerint létezik egy kivételes – a többi korrupciós bűncselekménynél is alkalmazott – lehetőség: ha az elkövető még azelőtt jelenti be a hatóságnál az esetet, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, és átadja a kapott előnyt vagy annak ellenértékét, továbbá feltárja az elkövetés körülményeit, a büntetést korlátlanul enyhíthetik, sőt különös méltánylást érdemlő helyzetben akár teljesen el is tekinthetnek a büntetéstől.

Ez a szabály a hatóságok számára is fontos nyomozási előrelépést jelenthet, mivel a passzív vesztegető együttműködésével feltárhatja a vesztegetés teljes mechanizmusát.

A vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban a korrupció egyik legsúlyosabb, passzív formája, amely az igazságszolgáltatás és a közigazgatás rendjét alapjaiban veszélyezteti.

A bűncselekmény már akkor befejezetté válik, amikor a passzív fél jogtalan előnyt kér, elfogad vagy azzal egyetért, függetlenül attól, hogy az eljárásban ténylegesen megvalósult-e a jogok és kötelezettségek megkerülése.

A törvény szigorúan bünteti e cselekményt, ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy az elkövető – még a hatóság tudomásszerzése előtt – feltárja a korrupció részleteit, és ezáltal jelentős büntetőjogi kedvezményben részesüljön.

Az átfogó szabályozás célja, hogy a bírósági és hatósági eljárásokban részt vevők ne tehessenek szert indokolatlan előnyökre, és ne térhessenek le a törvényes útról kizárólag valamilyen anyagi vagy egyéb kedvezményért cserébe, ezáltal óvva a jogállamiság és a társadalmi bizalom alapjait.