Az iparjogvédelmi jogok megsértése

A Büntető Törvénykönyv (Btk.) 388. §-a részletesen szabályozza, milyen feltételek mellett és milyen módon valósulhat meg az iparjogvédelmi jogok megsértése.

Ez a bűncselekmény védi azokat a vagyoni és szerzői érdekeket, amelyek az iparjogvédelmi oltalomból fakadnak.

A jogi tárgy itt az iparjogvédelmi oltalomhoz kapcsolódó vagyoni érdek védelme.

Az iparjogvédelmi jogosultnak – legyen szó találmányról, növényfajtáról, védjegyről vagy formatervezési mintáról – kizárólagos joga van arra, hogy rendelkezzen a saját oltalma tárgyával.

Ha valaki ezeket az oltalomból eredő jogokat megsérti, az közvetlen vagyoni kárt (hátrányt) okoz a jogosultnak.

A Btk. 388. § (4) bekezdése felsorolja, mely iparjogvédelmi oltalmak tartoznak a bűncselekmény elkövetési tárgyai közé:

Szabadalmi oltalom:

A találmányokon fennálló kizárólagos jog, amely új, feltalálói tevékenységen alapuló és iparilag alkalmazható műszaki megoldást véd.

Növényfajta-oltalom:

A nemesített növények oltalma, feltétele, hogy a fajta megkülönböztethető, egynemű, állandó és új legyen.

Kiegészítő oltalmi tanúsítvány:

Különleges oltalmi forma, amely elsősorban a gyógyszerek és növényvédő szerek szabadalmi idejét hosszabbítja meg.

Védjegyoltalom:

A védjegyek az áruk és szolgáltatások megkülönböztetésére szolgáló jelzések, amelyek oltalmát általában grafikai ábrázolhatóság vagy más pontosan meghatározható jelleg biztosítja.

Földrajziárujelző-oltalom:

A földrajzi nevek, eredetmegjelölések oltalma, amelyekhez adott területen, hagyományos módszerekkel előállított termékek vagy borok és egyéb élelmiszerek kötődnek.

Formatervezésiminta-oltalom:

A termékek külső megjelenését, esztétikai kialakítását védi, ha az új és egyéni jellegű.

A felsorolt oltalmak különböző jogszabályok alapján jönnek létre (például a szabadalmak esetén az 1995. évi XXXIII. törvény, a védjegyeknél a 1997. évi XI. törvény), de közös bennük, hogy mindegyikért díjazás vagy kizárólagos hasznosítási jog illeti meg az oltalom jogosultját.

A bűncselekmény passzív alanya (sértettje) mindig az iparjogvédelmi oltalom jogosultja.

Ő az a személy vagy szervezet, aki a törvény, vagy valamilyen nemzetközi egyezmény alapján tényleges rendelkezési jogot és gazdasági előnyöket élvez a konkrét oltalom tárgyából.

A Btk. 388. § (1) bekezdés két elkövetési magatartást határoz meg:

• Az oltalom tárgyának utánzása vagy átvétele.
• Az utánzással vagy átvétellel előállított áru forgalomba hozatala, forgalomba hozatal céljából történő megszerzése vagy tartása.

Az utánzás olyan tevékenység, amellyel az elkövető az oltalom tárgyát – például egy találmányt, egy védjegyet vagy egy formatervezési mintát – a saját termékében vagy szolgáltatásában jogosulatlanul másolja.

Lényeges, hogy magatartásnak az eredeti oltalom látszatát keltenie, azaz a fogyasztók vagy harmadik személyek megtéveszthetők kell legyenek a forrás, a minőség vagy az eredet tekintetében.

Előfordul, hogy a terméken vagy szolgáltatáson az oltalom tárgyaként szereplő megjelölést egyszerűen átemelik, mintha jogosult módon használnák, holott erre nincs engedélyük, ezt nevezzük átvételnek. 

Az iparjogvédelmi jogok megsértése akkor válik befejezett bűncselekménnyé, ha a vagyoni hátrány ténylegesen bekövetkezik.

A vagyoni hátrány (Btk. 459. § (1) bekezdés 17. pont) kiterjedhet a jogosult kiesett bevételére, az elmaradt haszonra, illetve bármilyen olyan károsodásra, amely az oltalom gyakorlásához fűződő anyagi érdekeket csorbítja.

Itt az elkövető bárki lehet, aki tudatában van annak, hogy a termék vagy a szolgáltatás oltalom alatt áll, és ennek ellenére másolja vagy forgalmazza azt.

A törvény megköveteli a szándékos magatartást; a forgalomba hozatal céljából történő megszerzés vagy tartás pedig csak egyenes szándékkal valósítható meg, mivel az elkövetőnek kifejezetten az a célja, hogy az utánzott vagy átvett oltalom tárgyát felhasználva nyereséghez jusson.

A Btk. 388. § (2)-(3) bekezdése szerint a büntetés súlyosbodik:

Üzletszerűség esetén (azaz ha az elkövető rendszeres vagy tartós haszonszerzésre törekszik), a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztésre emelkedik.

Ha jelentős vagyoni hátrány következik be, a büntetés szintén egy évtől öt évig tarthat.

Különösen nagy vagyoni hátrány esetén két évtől nyolc évig,

Különösen jelentős vagyoni hátrány esetén pedig öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható az elkövető.

A vagyoni hátrány fokozatait a Btk. 459. § (6) bekezdése határozza meg, ezzel összhangban tehát a cselekmény társadalomra veszélyességének mértékét az okozott kár nagysága is befolyásolja.

A jogalkotó különbséget tesz a kisebb és a nagyobb mértékű károkozás között.

Ha a vagyoni hátrány nem éri el a százezer forintot, a cselekmény a Szabs.tv. 238/B. §-a szerinti szabálysértésnek minősül, nem pedig bűncselekménynek.

Ha azonban az egy éven belül többször elkövetett és együttesen elbírált jogsértés okozott kára – érték-egybefoglalással – meghaladja a százezer forintot, már bűncselekmény valósul meg.

A 388/A. § külön rendelkezik a magánindítványról, amely arra az esetre vonatkozik, ha a 608/2013/EU rendelet 1. cikk (1) bekezdése szerinti szellemi tulajdonjogsértő árukat az Unió vámterületén lepleznek le.

Ilyenkor a jogosult (vagy a meghatalmazott szervezet) kérelmezheti a büntetőeljárás megindítását.

Ha nem él ezzel a lehetőséggel, úgynevezett egyszerűsített eljárásra kerülhet sor, ám ez kevesebb lehetőséget ad a tényleges jogérvényesítésre.

Abban az esetben, ha a szellemi tulajdonjogsértés mellett más, magánindítvány nélkül üldözendő bűncselekmény is megvalósul, a hatóság hivatalból is lefolytatja az eljárást.

Az ilyen cselekmények nemcsak az adott jogtulajdonos érdekeit sértik, hanem megtévesztik a fogyasztókat is, akik egy adott termékről azt hihetik, hogy egy elismert márkához vagy gyártóhoz tartozik.

Ez nemcsak gazdasági károkat okoz, hanem rontja a tisztességes verseny feltételeit is.