Az iparjogvédelmi jogok megsértése a büntetőjogban

A Büntető Törvénykönyv (Btk.) 388. §-a részletesen szabályozza, milyen feltételek mellett és milyen módon valósulhat meg az iparjogvédelmi jogok megsértése.

Ez a bűncselekmény védi azokat a vagyoni és szerzői érdekeket, amelyek az iparjogvédelmi oltalomból fakadnak.

A jogi tárgy itt az iparjogvédelmi oltalomhoz kapcsolódó vagyoni érdek védelme.

Az iparjogvédelmi jogosultnak – legyen szó találmányról, növényfajtáról, védjegyről vagy formatervezési mintáról – kizárólagos joga van arra, hogy rendelkezzen a saját oltalma tárgyával.

Ha valaki ezeket az oltalomból eredő jogokat megsérti, az közvetlen vagyoni kárt (hátrányt) okoz a jogosultnak.

A Btk. 388. § (4) bekezdése felsorolja, mely iparjogvédelmi oltalmak tartoznak a bűncselekmény elkövetési tárgyai közé:

• Szabadalmi oltalom: A találmányokon fennálló kizárólagos jog, amely új, feltalálói tevékenységen alapuló és iparilag alkalmazható műszaki megoldást véd.
  
  
• Növényfajta-oltalom: A nemesített növények oltalma, feltétele, hogy a fajta megkülönböztethető, egynemű, állandó és új legyen.
  
  
• Kiegészítő oltalmi tanúsítvány: Különleges oltalmi forma, amely elsősorban a gyógyszerek és növényvédő szerek szabadalmi idejét hosszabbítja meg.
  
  
• Védjegyoltalom: A védjegyek az áruk és szolgáltatások megkülönböztetésére szolgáló jelzések, amelyek oltalmát általában grafikai ábrázolhatóság vagy más pontosan meghatározható jelleg biztosítja.
  
  
• Földrajziárujelző-oltalom: A földrajzi nevek, eredetmegjelölések oltalma, amelyekhez adott területen, hagyományos módszerekkel előállított termékek vagy borok és egyéb élelmiszerek kötődnek.
  
  
• Formatervezésiminta-oltalom: A termékek külső megjelenését, esztétikai kialakítását védi, ha az új és egyéni jellegű.
  
  

A felsorolt oltalmak különböző jogszabályok alapján jönnek létre (például a szabadalmak esetén az 1995. évi XXXIII. törvény, a védjegyeknél a 1997. évi XI. törvény), de közös bennük, hogy mindegyikért díjazás vagy kizárólagos hasznosítási jog illeti meg az oltalom jogosultját.

A bűncselekmény passzív alanya (sértettje) mindig az iparjogvédelmi oltalom jogosultja.

Ő az a személy vagy szervezet, aki a törvény, vagy valamilyen nemzetközi egyezmény alapján tényleges rendelkezési jogot és gazdasági előnyöket élvez a konkrét oltalom tárgyából.

A Btk. 388. § (1) bekezdés két elkövetési magatartást határoz meg:

• Az oltalom tárgyának utánzása vagy átvétele.
  
  
• Az utánzással vagy átvétellel előállított áru forgalomba hozatala, forgalomba hozatal céljából történő megszerzése vagy tartása.

Az utánzás olyan tevékenység, amellyel az elkövető az oltalom tárgyát – például egy találmányt, egy védjegyet vagy egy formatervezési mintát – a saját termékében vagy szolgáltatásában jogosulatlanul másolja.

Lényeges, hogy magatartásnak az eredeti oltalom látszatát keltenie, azaz a fogyasztók vagy harmadik személyek megtéveszthetők kell legyenek a forrás, a minőség vagy az eredet tekintetében.

Előfordul, hogy a terméken vagy szolgáltatáson az oltalom tárgyaként szereplő megjelölést egyszerűen átemelik, mintha jogosult módon használnák, holott erre nincs engedélyük, ezt nevezzük átvételnek. 

Az iparjogvédelmi jogok megsértése akkor válik befejezett bűncselekménnyé, ha a vagyoni hátrány ténylegesen bekövetkezik.

A vagyoni hátrány (Btk. 459. § (1) bekezdés 17. pont) kiterjedhet a jogosult kiesett bevételére, az elmaradt haszonra, illetve bármilyen olyan károsodásra, amely az oltalom gyakorlásához fűződő anyagi érdekeket csorbítja.

Itt az elkövető bárki lehet, aki tudatában van annak, hogy a termék vagy a szolgáltatás oltalom alatt áll, és ennek ellenére másolja vagy forgalmazza azt.

A törvény megköveteli a szándékos magatartást; a forgalomba hozatal céljából történő megszerzés vagy tartás pedig csak egyenes szándékkal valósítható meg, mivel az elkövetőnek kifejezetten az a célja, hogy az utánzott vagy átvett oltalom tárgyát felhasználva nyereséghez jusson.

A Btk. 388. § (2)-(3) bekezdése szerint a büntetés súlyosbodik:

• Üzletszerűség esetén (azaz ha az elkövető rendszeres vagy tartós haszonszerzésre törekszik), a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztésre emelkedik.
  
  
• Ha jelentős vagyoni hátrány következik be, a büntetés szintén egy évtől öt évig tarthat.
  
  
• Különösen nagy vagyoni hátrány esetén két évtől nyolc évig,
  
  
• Különösen jelentős vagyoni hátrány esetén pedig öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható az elkövető.
  

A vagyoni hátrány fokozatait a Btk. 459. § (6) bekezdése határozza meg, ezzel összhangban tehát a cselekmény társadalomra veszélyességének mértékét az okozott kár nagysága is befolyásolja.

A jogalkotó különbséget tesz a kisebb és a nagyobb mértékű károkozás között.

Ha a vagyoni hátrány nem éri el a százezer forintot, a cselekmény a Szabs.tv. 238/B. §-a szerinti szabálysértésnek minősül, nem pedig bűncselekménynek.

Ha azonban az egy éven belül többször elkövetett és együttesen elbírált jogsértés okozott kára – érték-egybefoglalással – meghaladja a százezer forintot, már bűncselekmény valósul meg.

A 388/A. § külön rendelkezik a magánindítványról, amely arra az esetre vonatkozik, ha a 608/2013/EU rendelet 1. cikk (1) bekezdése szerinti szellemi tulajdonjogsértő árukat az Unió vámterületén lepleznek le.

Ilyenkor a jogosult (vagy a meghatalmazott szervezet) kérelmezheti a büntetőeljárás megindítását.

Ha nem él ezzel a lehetőséggel, úgynevezett egyszerűsített eljárásra kerülhet sor, ám ez kevesebb lehetőséget ad a tényleges jogérvényesítésre.

Abban az esetben, ha a szellemi tulajdonjogsértés mellett más, magánindítvány nélkül üldözendő bűncselekmény is megvalósul, a hatóság hivatalból is lefolytatja az eljárást.

Az ilyen cselekmények nemcsak az adott jogtulajdonos érdekeit sértik, hanem megtévesztik a fogyasztókat is, akik egy adott termékről azt hihetik, hogy egy elismert márkához vagy gyártóhoz tartozik.

Ez nemcsak gazdasági károkat okoz, hanem rontja a tisztességes verseny feltételeit is.