Bitorlás a büntetőjogban

A magyar Büntető Törvénykönyv (Btk.) 384. §-a ezért egyértelműen meghatározza, milyen magatartások minősülnek bitorlásnak.

A jogszabály két fő esetet különít el: egyrészt a szellemi alkotás sajátként való feltüntetése, másrészt a szellemi alkotás hasznosításának jogellenes feltételekhez kötése.

A bitorlás célpontja a szellemi alkotásokhoz fűződő vagyoni és személyhez fűződő jogok védelme. I

de tartozik a szerző személyes kapcsolatának védelme a művével, de ugyanúgy a gazdasági hasznosítás kizárólagos jogának megóvása is.

Az ilyen bűncselekmények különösen károsak, mert a szellemi alkotás létrehozója, illetve jogutódja nem érvényesítheti teljes körűen az őt megillető vagyoni és erkölcsi jogokat.

A 384. § (2) bekezdése meghatározza, milyen típusú szellemi alkotásokat érinthet a bitorlás. Ezek közé tartoznak:

1. Szerzői jogi védelem alá tartozó művek
   – Az irodalom, a tudomány és a művészet területéről származó alkotások, függetlenül attól, hogy a törvény név szerint felsorolja-e őket. A szerzői jogról szóló törvény (Szjt.) jelöli meg, milyen műfajok és műtípusok élveznek automatikusan védelemben részesülő jogállást.
2. Szabadalmazható találmányok
   – Az Szjt. alapján szabadalmat kaphat minden olyan találmány, amely új, feltalálói tevékenységen alapul, és iparilag alkalmazható. A szabadalmi oltalom kezdetét a találmány bejelentésének közzétételétől számítják, ideiglenes oltalmat eredményezve, ami később véglegessé válhat. A szabadalmi oltalom jellemzően húsz évig tart.
3. Növényfajta-oltalom
   – A növényfajta akkor részesülhet ebben a védelemben, ha megkülönböztethető, egynemű, állandó és új. A növényfajta-oltalom a nemesítőt vagy a jogutódját illeti meg, és biztosítja, hogy a fajta hasznosítása során keletkező haszon ne kerüljön jogosulatlan személy(ek)hez.
4. Használati minták
   – Az 1991. évi XXXVIII. törvény rendelkezik a használati minták oltalmáról. Egy használati minta lényegében olyan tárgy, berendezés vagy több eszközből álló rendszer kialakítása, szerkezete, amely új, feltalálói lépésen alapul, és iparilag alkalmazható. Nem terjed ki az esztétikai tulajdonságokra, a növényfajtákra, vegyi termékekre és eljárásokra.
5. Formatervezési minták
   – A 2001. évi XLVIII. törvény szerint formatervezésiminta-oltalomban részesülhet minden új és egyéni jellegű formatervezési minta, amely valamely ipari vagy kézműipari termék megjelenését határozza meg. A külső forma, a színek, a vonalak, a felület, a díszítések egyéni jellege mind fontos. Itt a jogosult formatervezési oltalom révén védi azt, hogy más ne másolja le vagy utánozza megtévesztően a termék jellegzetes megjelenését.
6. Mikroelektronikai félvezető termékek topográfiája
   – Az 1991. évi XXXIX. törvény értelmében, ha egy mikroelektronikai félvezető termék topográfiája eredeti, akkor oltalomban részesülhet. Ez a háromdimenziós elrendezés védi a gyártás során felhasznált aktív elemek és kapcsolódó vezetők, összeköttetések újszerű megoldásait.
   

Amennyiben a bitorlás tárgya nem valamely fentebb felsorolt szellemi alkotási kategóriába tartozik, a tényállás nem valósulhat meg.

A passzív alany az alkotó vagy az a személy, aki a szellemi alkotáshoz kapcsolódó jogok jogosultja.

Lehet ez a szellemi termék létrehozója maga, de lehet egy jogutód is, például a szellemi alkotás jogait átruházással vagy öröklés útján szerző személy vagy gazdálkodó szervezet.

 A Btk. két tipikus esettel határozza meg a bitorlást:

1. Más szellemi alkotásának sajátként való feltüntetése [Btk. 384. § (1) a) pont]
   Ebben az esetben az elkövető egy már létező, más által megalkotott szellemi terméket mintha a saját szerzeménye lenne, úgy mutatja be vagy forgalmazza. Ez azonnal vagyoni hátrányt eredményez a jogosult számára, hiszen a közvélemény, a partnerek vagy a megrendelők az elkövetőnek tulajdoníthatják az alkotás értékeit. 
2. A hasznosítás vagy a jogérvényesítés feltételekhez kötése [Btk. 384. § (1) b) pont]
   Itt az elkövető azzal él vissza, hogy gazdálkodó szervezetnél (például egy vállalatnál, kutatóintézetnél, fejlesztőcégnél) betöltött munkaköréből, tisztségéből vagy tagságából fakadóan érdemi ráhatása van a szellemi alkotások hasznosításának folyamatára. A jogszerű felhasználást, piaci megjelenést vagy akár a jogok érvényesítését attól teszi függővé, hogy őt bevonják a díjba, haszonba vagy nyereségbe, esetleg a nyilvánosság felé jogosultként tüntessék fel.
   

A bitorlás a szellemi alkotásokhoz fűződő jogosultságok megsértésének egy sajátos, szigorúan büntetendő formája.

A szellemi alkotások védelme a jogrendszer egyik kulcsfontosságú területe, hiszen az alkotók munkája és ötleteik megvalósítása nem csak az ő személyes létfenntartásukat biztosítja, de hozzájárul a társadalmi fejlődéshez is.

A bitorlás elleni fellépés tehát nem pusztán a szerzői jogi jogosultak, hanem a köz érdekét is szolgálja: ha az alkotók azt látják, hogy a jogszabályok hatékonyan megvédik őket a visszaélésekkel szemben, bátrabban és nagyobb lelkesedéssel hoznak létre újabb és újabb szellemi termékeket, amelyek mindannyiunk javát szolgálják.