Készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés a büntetőjogban

A Btk. 393. § célja elsősorban azoknak a bankszámla-tulajdonosoknak az érdekeit védeni, akik a számlájukon lévő pénzeszközeikhez ezen fizetési eszközök segítségével férnek hozzá, hiszen az ilyen eszközökkel való visszaélés – akár lopás, akár jogosulatlan átvétel formájában – közvetlenül akadályozza a számlatulajdonosok rendelkezési jogát, továbbá a pénzforgalom biztonságát is veszélyezteti.

A készpénz-helyettesítő fizetési eszközök forgalmának biztonságát védő szabály célja, hogy megakadályozza az olyan cselekményeket, melyekkel az elkövető – a számlatulajdonos beleegyezése nélkül – jogosulatlanul juttatja el más kezeibe ezeket az eszközöket vagy az azokon tárolt adatokat.

A védelem nemcsak a hamisításra vonatkozik (ahol az eszköz külső megjelenése módosul), hanem a jogosulatlan megszerzésre, elvételre vagy az eszköz átadására is.

Így a törvény nemcsak a pénzügyi intézmények, hanem a számlatulajdonosok és a pénzforgalom egészének érdekét is szolgálja.

A készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés többféle módon valósulhat meg:

• Elvétel: Az elkövető olyan eszközt vesz el, amely nem kizárólag az övé – például közös bankszámla esetén –, ezzel rövid távon megszakítva a jogosult birtoklását. Az elvétel önmagában még nem feltétlenül számít "megszerzésnek", mivel a hosszabb távú, tartós birtoklás az, ami már a lopás jellegét erősíti.
• Megszerzés: Amikor az elkövető visszaélésszerű, hosszabb ideig tartó birtokba vétellel szerez meg egy olyan készpénz-helyettesítő eszközt, amelyhez a tulajdonos nem járul hozzá, akkor az már megszerzésnek minősül. Ehhez általában megtévesztés vagy más módon a jogosult beleegyezésének hiánya is társul.
• Adatok és biztonsági elemek jogosulatlan átadása: Elektronikus eszközök esetében előfordulhat, hogy a készpénz-helyettesítő fizetési eszközön tárolt adatok vagy a hozzá kapcsolódó biztonsági elemek – például titkos kódok, aláírások – illetéktelen személy által kerülnek átadásra vagy lemásolásra, ezzel lehetővé téve a visszaélést.

A szabályozás egyik fontos eleme, hogy a visszaélés elkövetése nem vonható maga után, ha a fizetési eszköz kizárólag az elkövető tulajdonában van vagy kizárólagosan neki jár a használati joga.

Más szóval, ha valaki a saját eszközét használja, az nem minősül visszaélésnek.

Ugyanakkor, ha egy közösen használt vagy más személy tulajdonát képező eszköznél az elkövető jogosulatlanul jár el – például azzal, hogy az eszközt elvételi úton megszerzi –, akkor az visszaélésnek minősül.

A törvény ezért elsősorban arra irányul, hogy megvédje azokat a pénzügyi eszközöket, amelyekhez a számlatulajdonosok jogai és a pénzforgalom zavartalan működése szempontjából elengedhetetlen a hozzáférés.

A készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés szándékos bűncselekmény, azaz az elkövetőnek tudatában kell lennie annak, hogy cselekményével más személy pénzügyi érdekeit sérti.

A bűncselekmény megállapításához szükséges, hogy az elkövető egyenes vagy eshetőleges szándékkal járjon el, és a visszaélés során arra törekedjen, hogy a pénzügyi intézmény vagy a számlatulajdonos rendelkezését jogosulatlanul akadályozza meg.

Ha az elkövető megtévesztéssel – például hivatalos személynek adva ki magát – szerez hozzáférést a fizetési eszközhöz, azza szintén amegvalósul a bűncselekmény

Amennyiben a bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen hajtják végre, a büntetési tétel súlyosbodik, és akár három év szabadságvesztéssel is járhat.

Ezekben az esetekben a törvény célja, hogy a pénzforgalom biztonságát fenntartsa, különösen, ha az elkövetés kiterjedt, rendszerszintű visszaélést eredményezhet.

A készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés elleni szabályozás a pénzforgalom zavartalan működésének és a számlatulajdonosok, valamint a pénzügyi intézmények érdekeinek védelmét szolgálja.

Fontos, hogy a visszaélés nemcsak az eszköz fizikai vagy elektronikus formájának megsértését jelenti, hanem a tulajdonviszonyokra vonatkozó jogosultságok megsértését is.

A szabályozás megkülönbözteti az egyszeri, rövid távú elvételt a hosszabb ideig tartó, visszaélésszerű megszerzéstől, és kiemeli, hogy a bűncselekmény szándékos elkövetése elengedhetetlen.

Végezetül, ha a cselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen hajtják végre, a büntetés még súlyosabb lesz, ezzel is biztosítva a pénzügyi rendszer integritását és a közbizalom megőrzését.