20+ év büntetőjogi tapasztalat
több, mint 2000 büntető ügy.
több, mint 2000 büntető ügy.
Bárki kerülhet olyan helyzetbe, amikor sérült, vagy az élete, testi épsége közvetlen veszélyben van, ezért a törvény szigorúan veszi, ha valaki elmulaszt segítséget nyújtani.
Az a személy, aki ezt az elvárható segítséget elmulasztja, két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
Súlyosabb esetben, ha az áldozat életét menthette volna a segítség, három évig, bizonyos esetekben pedig akár öt évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható.
A bűncselekmény védett jogi tárgya az emberi élet, a testi épség, egészség.
Elkövető lehet bárki, aki elmulasztja az elvárható segítséget.
A törvény szerint mindenki köteles tőle elvárható módon segítséget nyújtani annak, aki sérült, vagy akinek élete, testi épsége közvetlen veszélyben van.
Fontos, hogy a sérülés eredete nem számít, lehet természeti esemény, baleset, vagy akár az érintett saját hibája is.
A segítségnyújtás nem várható el, ha:
A bűncselekmény sértettje olyan személy,
Ennek számtalan oka lehet, eredhet valamely külső természeti erőtől, állat támadásától, más harmadik személy vétlen vagy bűnös magatartásától csakúgy, mint a sértett viselkedésétől vagy valamilyen betegségétől.
Nincs jelentősége, hogy a sérülés súlyos vagy enyhébb, külső vagy belső eredetű-e, csupán az a lényeges, hogy valóban segítségre szorul-e a személy.
Ez azt jelenti, hogy akár az öngyilkosságot megkísérlő, vagy magának véletlenül sérülést okozó személy is ide tartozhat.
Ez a bűncselekmény kizárólag mulasztással valósul meg. Az elkövetési magatartás a sértett segítség nélkül hagyása.
Ez több mozzanatból áll: egy meggyőződési, egy felajánlási és egy segítségnyújtási magatartás elmulasztásából.
Minden sérült vagy veszélyben lévő személynek fel kell ajánlani a segítséget, függetlenül attól, hogy ténylegesen segítségre szorul-e vagy sem. E tény megállapításakor nem lehet döntő az elkövető szubjektív véleménye, sem a sértett azon nyilatkozata, hogy szerinte a sérülések nem túl veszélyesek és ezért elutasítja az elkövető segítségnyújtó magatartását.
Nem áll fenn a segítségnyújtási kötelezettség és nincs segítségre szorultság, ha a sértett mások közreműködése nélkül is el tudja látni sérülését vagy el tudja hárítani a veszélyhelyzetet, ha a sértett már meghalt, továbbá ha mások megfelelő segítségben részesítették.
A bűncselekmény nagyon fontos fogalmi eleme az elkövetőtől elvárhatóság.
A segítségnyújtás során ugyanis mindig az adott elkövetőtől elvárható tevékenységi kör lesz az irányadó.
Ennek megállapítása során a bíróság a társadalmi elvárhatóság általános szintjéből indul ki.
Eszerint az önfeláldozás senkitől sem várható el, ha azonban a közvetlen életveszélyben lévő sértett életét saját kisebb sérülései vagy veszélyhelyzete árán megmenthetné, akkor erre már köteles.
Természetesen attól, aki segítségnyújtásra – például helyzeténél fogva – képtelen, mert maga is sérült, nem várható el az érdemi segítségnyújtás, adott esetben azonban segítséget ő maga is tud hívni (például mobiltelefonon).
Az ittasság önmagában nem mentesít a kötelezettség teljesítése alól, ugyanis az adott helyszínen való ottmaradás még az ittasan vezető személytől is elvárható, de e segítségnyújtás természetesen csekélyebb mértékű kötelezettséget jelent, mint egy nem ittas elkövető esetén.
A bűncselekmény elkövetője bárki lehet, hiszen az általános segítségnyújtási kötelezettség mindenkit terhel függetlenül attól, hogy nem az ő magatartásával okozati összefüggésben következett be a sértett ilyen állapota.
Így ha az utas észleli a sofőr által okozott balesetet és annak ellenére, hogy a sofőr nem áll meg, ő maga is passzív marad – egyetért a vezető tevékenységével -, a bűncselekményért felelősségre vonható.
Természetesen ezen egyetértésnek a jármű vezetője előtt is nyilvánvalónak kell lennie, azt az utasnak ki kell fejeznie, ugyanis a puszta jelenlét, a sofőrrel való belső egyetértés általában nem alapozza meg a felelősségrevonhatóságot.
A bűncselekmény csak szándékosan valósulhat meg, az elkövető tiszta mulasztásos formában mellőzi a segítségnyújtási kötelezettség teljesítését.
Súlyosabban minősül a cselekmény, ha a sértett meghal és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.
Ennél is szigorúbb az elkövető megítélése, ha a veszélyhelyzetet maga idézte elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles.
A halálos eredményért való felelősség feltétele, hogy a segítségnyújtás a sértett életét megmenthette volna; azaz a halálos eredmény és az elmulasztott segítségnyújtás között okozati összefüggés állt fenn.
Ha ugyanis a sértett egyébként is meghalt volna, akkor nem e súlyosabb minősített esetért, hanem a cselekmény alapesetéért fog felelni.
Az elkövető több formában is előidézheti a veszélyhelyzetet, és ez befolyásolja az elkövető felelősségét.
Ha az elkövető véletlenül vagy gondatlanságból idézi elő a veszélyhelyzetet – vagy okoz kárt más testi épségében -, fokozott felelősség terheli azért, hogy e helyzetből a veszélyben lévő – vagy sérült – személyt kimentse.
Ha a veszélyhelyzetet – vagy sérülést – kiváltó magatartás nem bűncselekmény, vagy ha bűncselekmény ugyan, de ebben az elkövető vétlen volt, csak a segítségnyújtás elmulasztásáért fog felelni.
Ha a veszélyhelyzetet – vagy sérülést – kiváltó magatartás bűncselekmény, amelyet az elkövető gondatlanul valósított meg, és az adott bűncselekménynek van ilyen alakzata, akkor a segítségnyújtás elmulasztása mellett ezért a gondatlan bűncselekményért – például közúti baleset okozásáért – is felel halmazatban.
Abban az esetben azonban, ha az előidéző magatartás egy, az elkövető által szándékosan megvalósított bűncselekmény – például szándékos emberölés vagy testi sértés -, az elkövető e bűncselekmény mellett a segítségnyújtás elmulasztásáért természetesen nem felelhet.
Segítségnyújtásra egyébként is köteles személynek minősül foglalkozásánál fogva például az orvos, a mentős vagy a tűzoltó, a sértetthez fűződő speciális kapcsolata miatt például a szülő a gyermeke, vagy a felnőtt gyermek az idős szülő vonatkozásában.
Az az eset azonban, ha valaki a közlekedési szabályok alapján köteles a segítségnyújtásra, nem tartozik e különös segítségnyújtási kötelezettség hatálya alá.
A segítségnyújtás elmulasztása akkor valósul meg, ha nem nyújtunk elvárható segítséget egy sérült vagy közvetlen veszélyben lévő embernek.
A törvény mindenkitől alapvetően elvárja, hogy legalább a helyzetet ellenőrizze, segítséget hívjon, vagy helyben maradjon. Súlyos következmény (például haláleset) esetén a büntetés fokozódhat.
Nem kötelező saját életünket kockáztatni, illetve különleges képességeket igénylő segítséget nyújtani.
A segítségnyújtási kötelezettség nem áll fenn, ha valaki más már intézkedett, vagy ha a sérült maga képes a veszélyt elhárítani.
Büntetőjogi eljárás esetén fontos tapasztalt védőügyvéd segítségét kérni, hogy megfelelően képviselje érdekeinket és segítse tisztázni a mulasztás valódi jogi hátterét.
Ez a cikk általános tájékoztatás célját szolgálja, nem helyettesíti a személyre szabott jogi tanácsadást.
