Orvhalászat

Az orvhalászat lényegében minden olyan halfogási tevékenységet jelent, amelyet a szükséges hatósági engedélyek vagy a jogszabályokban előírt feltételek nélkül végeznek.

A Btk. 246. § két fő cselekményt különböztet meg:

1. Engedély nélküli, hálóval vagy más halászati eszközzel végzett halfogás: Ebben az esetben a tettes olyan eszközöket használ, amelyekre nincs jogosultsága. A jogszabályok kifejezetten előírják, hogy csak az halászhat vagy horgászhat, aki a megfelelő okmányokkal (pl. állami halászjegy, állami horgászjegy, halászati engedély) rendelkezik.
   
   
2. Tiltott eszközök, módszerek vagy kíméleti területen végzett halfogás: Ilyen lehet például a robbanó- vagy mérgező anyagok használata, a villanyozás vagy éppen a mederszelvényt szinte teljes egészében elzáró háló kihelyezése. Ebbe a kategóriába tartozik az is, ha valaki kíméleti területen végez halfogási tevékenységet.
   
   

A törvény szemszögéből már akkor befejezettnek számít a bűncselekmény, amikor a tevékenységet megkezdik – nem szükséges, hogy a halat ténylegesen meg is fogják vagy eltulajdonítsák.

A magyar jogalkotó szigorúan lép fel az orvhalászat ellen, mert:

• Természetvédelem: A halak a vízi ökoszisztéma fontos elemei. Az engedély nélküli, tiltott módszerekkel végzett halfogás sérti a biodiverzitást, rontja a halak élőhelyét, és hosszú távon veszélyezteti a fenntartható halállományt.
  
  
• Szabályozott halászat iránti közérdek: A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény (Hhvtv.) egyértelmű szabályokat fektet le a halfogásra vonatkozóan. Aki ezeket megszegi, az nemcsak a természeti környezetet károsítja, hanem a többi horgász, halász és a halgazdálkodással foglalkozó szervezetek jogos érdekeit is.

A Btk. 246. § és a Hhvtv. együttese jelöli ki az orvhalászat kereteit. A Hhvtv. rögzíti például:

• Ki jogosult halfogásra: Csak az, aki rendelkezik a szükséges okmányokkal (állami halászjegy/horgászjegy, területi engedély stb.).
  
  
• Milyen eszközök megengedettek: Az elektromos halászati eszköz, robbanóanyag, vegyi anyagok, mederszelvényt elzáró hálók stb. egyértelműen tiltottak.
  
  
• Mikor és hol tilos halfogni: Bizonyos vizek, szakaszok kíméleti területnek minősülnek, ahol a halak szaporodásuk vagy telelésük miatt fokozott védelmet igényelnek.
  
  

Az orvhalászat elleni fellépés egyik célja, hogy a halállomány károsítása ne maradjon következmények nélkül, és a fenntartható halgazdálkodás feltételei minden vízterületen fennmaradjanak.

Orvhalász bármely személy lehet, aki szándékosan (akár egyenes, akár eshetőleges szándékkal) folytat tiltott vagy engedély nélküli halászatot.

Nem szükséges, hogy hivatásos halász vagy elkötelezett horgász legyen – elég, ha tudja, hogy nincs engedélye, vagy tisztában van azzal, hogy tiltott módszert alkalmaz, és ennek ellenére cselekszik.

Példa: Valaki tudja, hogy a háló kihelyezéséhez nincsenek meg az okmányai, mégis kirakja a folyóba, bízva abban, hogy nem kapják rajta. Ez már az orvhalászat megvalósulását jelenti.

A törvény számos eszközt, módszert és helyszínt tilt. Például:

• Robbanóanyagok, mérgező csalétek: Az ilyen módszerek nem válogatnak a halak között, és nagy tömegben pusztítják el a vízi élővilágot.
  
  
• Elektromos halászeszközök: A „villanyozás” a halakat sokkolja, szelektálatlanul károsítja őket.
  
  
• Gereblyézés: Amikor a horgot nem a hal csalikapása során akasztják be, hanem a hal testét „megtépve” húzzák végig a vízben. Ez különösen kegyetlen, és gyakran sérüléseket okoz a meg nem fogott halaknak is.
  
• Kíméleti terület: Itt a halak speciális életfolyamatai (pl. ívás, ivadékgondozás) zajlanak, és a halfogás teljesen tilos vagy erősen korlátozott.

A Btk. 246. § alapján az orvhalászat már akkor befejezetté válik, amikor valaki elkezdi a tiltott eszközzel vagy módon történő halfogási tevékenységet, illetve engedély hiányában halászhálóval próbál halat fogni. Nem szükséges, hogy a halat ténylegesen elfogják vagy eltulajdonítsák – elegendő a cselekmény megkezdése.

Példa: Ha valaki kienged egy merítőhálót engedély nélkül, és elkezdi húzni a vízben, már megvalósítja a bűncselekményt, még akkor is, ha a hálóban végül nem akad semmilyen hal.

A törvény a Btk. 246. §-a szerint az orvhalászatot vétségként rendeli büntetni, két évig terjedő szabadságvesztéssel. A bíróság a büntetés kiszabása során figyelembe veszi:

• Az elkövetés módját: Tiltott eszköz (pl. robbanószer, villanyozás) alkalmazása súlyosabban ítélhető meg.
  
  
• Az elkövető személyét: Visszaeső, netán korábban is halgazdálkodással kapcsolatos jogsértést követett el?
  
  
• A cselekmény időtartamát és a kár mértékét: Tartós és nagy területre kiterjedő, vagy csak egyszeri és kisebb mértékű jogsértésről van-e szó?
  

Emellett a halgazdálkodás és a természetvédelem körében szabálysértési, közigazgatási eljárás is indulhat a sértő tevékenység miatt, amennyiben a bűncselekményi szintet nem éri el.

Az orvhalászat nem „balga csíny” vagy „kiskapuk keresése”, hanem a természet és a tisztességes horgászok ellen elkövetett vétség.

Amellett, hogy rombolja a halállományt és az ökológiai egyensúlyt, sérti a többi, szabályosan engedéllyel halászó vagy horgászó ember érdekeit is.

A Btk. 246. § ezzel összhangban már a tiltott eszközök vagy módszerek puszta alkalmazását is bünteti.

A törvény szigorú fellépése a közös természeti örökség védelmében történik, hiszen a halállomány megőrzése mindannyiunk közös érdeke.

Ha úgy véli, hogy orvhalászat miatt büntetőeljárás alá vonták, vagy ilyesmit tapasztalt és jogi tanácsot igényel, érdemes mielőbb szakemberhez, például büntetőügyekben jártas ügyvédhez fordulni.

A megfelelő jogi képviselet döntő fontosságú lehet mind az elkövetés ténye, mind a védekezési lehetőségek felderítésében.

A jelen cikk kizárólag általános tájékoztatást nyújt, és nem helyettesíti a személyre szabott jogi tanácsadást.