Radioaktív anyaggal visszaélés

A radioaktív anyagok használatával kapcsolatos szabályok nem véletlenül tartoznak a legszigorúbb előírások közé.

Az ionizáló sugárzás ugyanis nemcsak az emberi egészségre jelent komoly veszélyt, hanem az élővilág egészére is, a talajtól és a vizektől kezdve a teljes ökoszisztémáig.

A Büntető Törvénykönyv (Btk.) 250. §-a a „radioaktív anyaggal visszaélés” bűncselekményével igyekszik megelőzni és szankcionálni a felelőtlen vagy engedély nélküli tevékenységeket.

Cikkünk bemutatja a bűncselekmény legfőbb ismérveit, az engedélyezési kötelezettségeket és az elkövetés formáit.

A radioaktív sugárzás hosszú távú, sokszor visszafordíthatatlan egészségkárosodást okozhat mind az emberi, mind az állati és növényi szervezetekben.

A nukleáris biztonság és a közegészségügyi megfontolások alapján a jogalkotó szigorúan szabályozza, hogy ki és milyen feltételekkel birtokolhat, szállíthat, dolgozhat fel vagy ártalmatlaníthat sugárzó izotópokat.

A Btk. 250. § célja, hogy kiszűrje a felelőtlen „magánkezdeményezéseket”, a terrorizmusra hajló visszaéléseket, valamint a feketepiaci kereskedelmet.

Főbb veszélyforrások lehetnek:

• Súlyos balesetek (robbanások, szivárgások),
  
  
• Terrorcselekmények (piszkos bomba, radioaktív anyag szándékos szétszórása),
  

Nem megfelelő ártalmatlanítás (kontamináció, talajvízszennyezés).

A törvény a társadalom és a környezeti biztonság védelmét helyezi előtérbe.

A Btk. 250. § éppen azt kívánja garantálni, hogy a veszélyes radioaktív anyagok ne kerülhessenek ki a megfelelő felügyeleti körből, és ne jussanak illetéktelen vagy szakképzetlen személyek kezébe.

Az alapvető cél az emberi és környezeti egészség megóvása, ami a sugárvédelmi és nukleáris biztonsági előírásokon keresztül valósul meg.

A Btk. 250. § (5) bekezdése alapján minden olyan természetes vagy mesterségesen előállított anyag radioaktívnak minősül, amely ionizáló sugárzást bocsát ki és ezzel veszélyt jelent az élővilágra és az élettelen környezetre.

E meghatározásban szerepet játszik az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény (Atv.) fogalomrendszere is, mely szerint:

• Egy anyag akkor tekinthető radioaktívnak, ha benne legalább egy radionuklid található, amelynek aktivitása vagy aktivitáskoncentrációja nem elhanyagolható a sugárvédelem szempontjából.
  
  

Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) általában konkrét szabványokat, mérési határértékeket is alkalmaz, hogy eldöntse, milyen anyag minősül „veszélyes” radioaktívnak.

A Btk. 250. § két csoportba rendezi a tiltott tevékenységeket, de a lényege mindkettőnek ugyanaz: nincs érvényes engedély, vagy az elkövető túllépi az engedély kereteit.

Első csoport (a) pont

• Előállítás: magának az anyagnak a létrehozása (pl. laboratóriumi körülmények között izotópok termelése).
  
  
• Tárolás, elhelyezés: olyan helyen tartani, amelyhez a hatóság nem járult hozzá.
  
  
• Szállítás: a közúti, vasúti, légi, vízi útvonalakon történő mozgatás, engedély nélkül.
  
  

Második csoport (b) pont

• Megszerezés, birtoklás: akár vásárlással, akár más módon (lopás, csempészet).
  
  
• Kezelés, feldolgozás: laboratóriumi vagy ipari felhasználás során végzett kémiai, fizikai műveletek.
  
  
• Forgalomba hozatal, átadás: ha valaki másnak ad el vagy ingyenesen át egy ilyen anyagot.
  
  
• Ártalmatlanítás: ez is engedélyköteles, mert a sugárzóhulladék speciális tárolást, leszerelést, zárólétesítményt igényel.
  
  
• Behozatal, kivitel, átszállítás: a határon történő mozgás is rendkívüli felügyeletet kíván.
  
  

Közös nevező mindkét csoportban, hogy az elkövető nem rendelkezik megfelelő hatósági engedéllyel, vagy jelentősen túllépi a kapott engedély kereteit.

Nem minden radioaktív tevékenység illegális.

A nukleáris kutatás, az ipari alkalmazás (pl. radiográfia, minőségellenőrzés), a gyógyászati célú felhasználás (pl. röntgen, sugárterápia) mind elengedhetetlenek a modern technológiák és egészségügy számára.

Ezek azonban szigorú engedélyezési vagy bejelentési eljárás alá tartoznak. Magyarországon:

• Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) – többek közt – felügyeli a radioaktív anyagokkal kapcsolatos tevékenységeket,
  
  
• Az OAH és egyéb illetékes hatóságok határozzák meg az engedély feltételeit (pl. mennyiség, típus, a biztonsági protokollok betartása).
  

Az engedéllyel rendelkező szervezetek, vállalkozások kötelesek a biztonsági előírások precíz betartására, a sugármentes környezet biztosítására és a hatósági ellenőrzés lehetővé tételére.

A Btk. 250. § (4) bekezdése elismeri, hogy a radioaktív anyaggal visszaélés gondatlan módon is megvalósulhat.

• Szándékos: az elkövető tudatosan akarja áthágni a szabályokat (pl. azért, hogy hasznot húzzon a tiltott kereskedelemből).
  
  
• Gondatlan: az elkövető nincs tisztában az engedély szükségességével, de a törvény azt mondja, hogy „tőle elvárható” lett volna a szakmai tájékozódás. Például egy cég hanyagul kezeli a papírmunkát, és nem szerzi be a szükséges jóváhagyásokat, bár tudnia kellett volna a sugárveszélyről.
  

A gondatlanság is büntetendő, bár enyhébb keretek között, hiszen már maga a felelőtlen magatartás is kockázatot jelenthet a társadalomra és a környezetre nézve.

A radioaktív anyaggal visszaélés alapesetét a Btk. jellemzően szabadságvesztéssel, pénzbüntetéssel vagy foglalkozástól eltiltással rendeli büntetni, a konkrét szankciókat a bíróság az ügy összes körülményét mérlegelve szabja ki. Súlyosabb elbírálásra számíthat, aki:

• Nagy mennyiségű vagy különösen veszélyes anyagot kezel,
  
  
• Bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el a cselekményt,
  
  
• Olyan helyzetet okoz, amely súlyos veszélyt jelentett emberek vagy a környezet egészségére nézve.
  

A Btk. a terrorcselekmények megelőzése érdekében is kiemelten kezeli ezt a bűncselekményt, így a radioaktív anyaggal való visszaélést rendszerint szigorúbban veszi, mint más, kevésbé kockázatos engedély nélküli tevékenységeket.

A radioaktív anyaggal visszaélés (Btk. 250. §) olyan bűncselekmény, amely a nukleáris biztonság és a környezeti fenntarthatóság szem előtt tartásával szankcionálja a felelőtlen vagy tiltott tevékenységeket.

Az anyag teljes életciklusára kiterjed a jogi kontroll, legyen szó előállításról, szállításról, feldolgozásról vagy ártalmatlanításról.

A szabályszegések megelőzése kiemelt fontosságú a terrorizmus, a környezeti katasztrófák és az emberi egészségre ártalmas balesetek elkerülése végett.

Megfelelő engedélyek és szakértelem mellett sok ipari, orvosi és tudományos területen nélkülözhetetlen a radioaktív anyagok használata.

A törvény célja nem a felhasználás ellehetetlenítése, hanem annak biztosítása, hogy kizárólag hatóságilag ellenőrzött körülmények között, magas szintű szakmai felelősséggel történjen mindez.

A gondatlan alakzat és a minősítő körülmények (például bűnszövetség) rávilágítanak arra, mennyire komolyan veszi a jogalkotó az ionizáló sugárzás veszélyét, és milyen határozott eszközökkel védi a társadalom és a környezet érdekeit.

A cikk nem helyettesíti a személyre szabott jogi tanácsadást

Ez a tartalom általános áttekintést ad a radioaktív anyaggal visszaélés (Btk. 250. §) szabályozásáról.

Konkrét jogi kérdésével mindig forduljon szakképzett ügyvédhez vagy a nukleáris terület felügyeletét végző hatóságokhoz, hogy teljes körűen megismerje az adott ügy feltételeit és lehetőségeit.