Vagyon elleni erőszakos bűncselekménynek minősül a rablás, kifosztás, zsarolás és önbíráskodás bűncselekménye. Közös jellemzőjük, hogy az elkövető a vagyoni viszonyok megváltoztatására törekszik úgy, hogy ehhez erőszakot vagy fenyegetést alkalmaz.
Önbíráskodás
Rablás
Zsarolás
Vagyon elleni erőszakos bűncselekmények
A vagyon elleni erőszakos bűncselekmények közül, a rablást és az önbíráskodást és a zsarolást külön oldalon mutatjuk be, a kifosztás bűncselekmények tényállásait pedig az alábbiakban ismertetjük:
A kifosztás Btk szerinti tényállása
Kifosztás
Btk. 366. §
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény szerint a Kifosztás Btk. 366. § törvényi tényállása
Az önbíráskodás elkövetője az a személy, aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön.
Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség ellen közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy valakit öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyez, rablást követ el.
Hogy mi a zsarolás, az mindenki számára ismert: bűnügyi filmek közhelyes jelenete, amikor egy gengszter felkeres egy helyi családi vállalkozást, és némi erőszakoskodás után elmondja a tulajdonosnak, hogy mostantól védelmi pénzt kell fizetnie, amiért cserében megvédi az üzletet minden külső veszélytől.
A büntetőeljárás leggyakrabban feljelentéssel kezdődik. A rendőrség azonban akkor is megindíthatja a büntetőeljárást, ha hivatalból jut a tudomására, hogy bűncselekmény történt. A feljelentés egyaránt lehet a hatóságnak vagy hivatalos személynek címzett írásbeli beadvány és lehet a hatóság vagy hivatalos személy előtt szóban, személyesen tett nyilatkozat is.
A büntetőeljárásról szóló törvény értelmében a büntetőeljárás nyomozással kezdődik. A nyomozás megindulhat feljelentésre, magánindítványra, az ügyészségnek vagy a nyomozó hatóságnak a hivatali hatáskörében, valamint az ügyészségnek vagy a nyomozó hatóság tagjának hivatali minőségében tudomására jutott tények alapján.
A legtöbb ember számára már önmagában az nyomasztó érzést keletkeztet, ha büntetőeljárást indítanak vele, vagy hozzátartozójával szemben. Ha pedig ebben a büntetőeljárásban őrizetbe vételre vagy letartóztatásra is sor kerül, ez a kiszolgáltatott érzés fokozódik.
A nyomozás befejeztével a nyomozó hatóság a büntetőügyet megküldi az ügyészség részére, ezzel lép a büntetőeljárás az ügyészi szakaszba. Az ügyészség a rendelkezésre álló bizonyítékok (nyomozás anyaga) alapján dönthet a büntetőeljárás megszüntetéséről, az eljárás felfüggesztéséről, végső soron pedig a vádemelésről.
A büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás a büntetőeljárás bírósági szakaszának egyszerűsítését és gyorsítását szolgálja oly módon, hogy az egyszerűbb megítélésű és kisebb tárgyi súlyú ügyekben tárgyalás tartása nélkül teszi lehetővé a büntetőjogi következmények alkalmazását, vagyis a büntetővégzés az ítélettel egyenértékű ügydöntő határozat.
Az előkészítő ülés az eljárás egyszerűsítését célzó jogintézmény. Az előkészítő ülés legfontosabb szerepe az, hogy a vádlott és a védő kifejthesse a váddal kapcsolatos álláspontját, és közreműködhessen a büntetőeljárás további menetének alakításában. Az előkészítő ülést a vádirat kézbesítésétől számított három hónapon belül kell megtartani.
Amennyiben a terhelt az előkészítő ülésen nem ismeri be a bűnösségét váddal egyezően, vagy ugyan beismeri, de nem mond le a tárgyaláshoz való jogáról, akkor a bíróság az ügyben tárgyalást tart. Az előkészítő ülés berekesztésétől számított egy hónapon belül megvizsgálja a bíróság az előkészítő ülésen előterjesztett bizonyítási indítványokat, kitűzi a tárgyalás határnapját és gondoskodik a tárgyalás megtartásának feltételeiről.