Gondozási kötelezettség elmulasztása

Gyakran nehéz helyzetek vezetnek oda, hogy valaki nem tud megfelelően gondoskodni egy rászorulóról, ám a jogi következmények súlyosak lehetnek. 

A büntetőjog ezáltal világossá teszi a társadalmi igényt: aki jogi, szociális vagy szerződéses kötelességénél fogva felelős egy másik ember gondozásáért, nem vonhatja ki magát e feladat alól.

A büntetőeljárás tehát arra reagál, ha a gondozó magatartásának hiánya miatt valós és közvetlen életveszély vagy súlyos egészségi kockázat áll elő.

A szabályozás célja az emberi élet, testi épség és egészség védelme.

A gondozási kötelezettség elmulasztása ugyanakkor egy jól körülhatárolt helyzetet fed le: amikor egy olyan felnőtt, idős vagy beteg emberről van szó, aki ténylegesen képtelen az alapvető szükségleteinek biztosítására.

A Btk. ezáltal elkülöníti a rászoruló felnőttek gondozásának elmulasztását a kiskorú veszélyeztetésétől, külön szabályozva e speciális körülményt, hogy még egyértelműbben védje azokat, akiknek önfenntartása már nem lehetséges önállóan.

A Btk. 167. § alapján gondozásra szorulónak minősül az a személy, aki betegség, idős kor vagy állapot folytán nem képes saját magát ellátni. Ide tartozhat a súlyos testi vagy szellemi fogyatékosságban szenvedő, illetve az a személy is, aki általános teendőit már nem tudja biztonsággal elvégezni.

Nem elég azonban, hogy valaki nehezen látja el magát: a lényeg, hogy alapvető szükségleteihez, mint az élelmezés, folyadékfogyasztás, higiénia fenntartása vagy orvosi kezelések elérhetősége, elengedhetetlen a külső segítség.

A gondozási kötelezettség elmulasztása lényegében passzív magatartás, amikor a gondozásra köteles személy (például családtag, eltartó, szerződéses gondozó) nem nyújtja a szükséges mértékű segítséget.

Ez a mulasztás lehet teljes vagy részleges.

A büntetőjog azonban a közvetlenül a testi épséget vagy életet veszélyeztető hiányos ellátást szankcionálja.

Tehát nem elég, ha valaki egyszerű kényelmi igényeket nem teljesít; a veszélynek komolynak és közvetlennek kell lennie.

A büntetőeljárás során az vizsgálat tárgya, hogy valóban olyan mértékben maradt el az élelem, a higiéné vagy az egészségügyi kezelés biztosítása, ami az érintett személy életében vagy egészségében súlyos kockázatot idézett elő.

A gondozási kötelezettség elmulasztása akkor büntetendő, ha a magatartás következtében a gondozottnak reális, azonnali (vagy belátható időn belül bekövetkező) súlyos egészségügyi károsodással kell számolnia.

Ez a bűncselekmény akkor válik befejezetté, amikor a gondozó mulasztása a gondozottnak már olyan körülményeket teremt, amelyben tényleg veszélybe kerül az élete vagy egészsége.

Nem kell, hogy a veszély tényleges kárba forduljon (például bekövetkezzen a halál vagy súlyos betegség), de a potenciális károsodásnak nyilvánvalónak és elkerülhetőnek kell lennie.

A gondozási kötelezettség több forrásból származhat.

Lehet jogszabály alapja, például családtagok közötti kötelezettségből. Lehet szerződéses, például eltartási szerződés esetén.

Vagy egyszerűen a felek közti személyes viszonyból fakadhat, ha például valaki önként vállalja más folyamatos ellátását.

A büntetőjog akkor lép közbe, ha a kötelezett szándékosan vagy bizonyos közömbösségből hagyja figyelmen kívül e feladatát.

Amennyiben a mulasztás mögött komolyabb, életet veszélyeztető akarat is megjelenik (például valaki szándékosan próbálja megkárosítani a gondozottat), akkor más, súlyosabb bűncselekmény is szóba kerülhet, például emberölés kísérlete vagy testi sértés.

Ilyenkor a gondozási kötelezettség elmulasztása már nem fedi le a teljes cselekményt.

A Btk. három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a gondozási kötelezettség elmulasztását, ám a végső szankciót befolyásolhatják a körülmények – például hogy mennyire súlyos a veszély, illetve fennáll-e más, súlyosabb bűncselekmény.

A védekezésben nagy jelentősége van annak, milyen bizonyítékok támasztják alá a gondozás elmaradásának mértékét és következményeit.

Épp ezért mindenképpen ajánlott szakértő védőügyvéd bevonása, aki a büntetőeljárás során biztosítja, hogy a tényállás minél tisztábban feltáruljon, és a védelem megkapja a jogszabályok által kínált lehetőségeket.

A gondozási kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos ügyek gyakran érzelmileg is megterhelők, hiszen családtagokról, közeli hozzátartozókról vagy betegekről van szó.

A büntetőjog azonban szigorúan veszi a rászorulók védelmét.

Akár a mulasztás mértékével, akár a gondozás megvalósulásával kapcsolatban kérdések merülnek fel, egy tapasztalt védőügyvéd jelentős segítséget nyújthat a büntetőeljárás során.

A megfelelő jogi képviselet nem csupán a tények objektív tisztázásában lényeges, hanem abban is, hogy a lehető legkedvezőbb eredmény szülessen a bíróság vagy az ügyészség előtt.

A gondozási kötelezettség elmulasztása (Btk. 167. §) tehát egy rendkívül lényeges bűncselekmény, amelynek célja a beteg, idős vagy egyéb okból rászoruló személyek védelme.

Ha valakit jogszabályi, szerződéses vagy személyes kötelesség terhel, és ezt elmulasztva közvetlen veszélyhelyzetbe sodorja a gondozott személyt, három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.

A legfontosabb tanulság: nemcsak aktív károkozás vezethet büntetőjogi felelősséghez, hanem a szükséges gondozás elhagyása is.

A büntetőeljárás során pedig kiemelt jelentőségű, hogy időben felmérjük az ügy jellegét, és szükség esetén szakemberhez – védőügyvédhez – forduljunk.

A cikkben megfogalmazottak nem minősülnek személyre szabott jogi tanácsnak.

Minden helyzet egyedi, ezért konkrét jogi kérdéssel mindig forduljon szakképzett ügyvédhez.