Erős felindulásban elkövetett emberölés

Az erős felindulásban elkövetett emberölés a szándékos emberölés egyik, a Büntető Törvénykönyv (Btk.) által privilegizált esete.

Amikor azt hallja az ember, hogy valaki erős felindulásból oltotta ki más életét, többnyire elképzelhetetlen érzelmi vihar jut eszünkbe.

Ez azt jelenti, hogy bár maga a cselekmény emberölés, mégis enyhébb megítélésű lehet, ha bizonyítható, hogy az elkövetőnél rövid idő alatt, intenzív érzelmi fellobbanás alakult ki egy méltányolható ok miatt.

A bűncselekmény sértettje bárki lehet. A bűncselekmény elkövetője is lehet bárki, akinél lélektani alapon alakul ki az erős felindultság.

A bűncselekmény értelemszerűen csak szándékosan hajtható végre.

A Btk. 161. § szabályozza ezt a bűncselekményt, és kimondja, hogy aki méltányolható okból származó erős felindulásban megöl valakit, az erős felindulásban elkövetett emberölést követ el.

Ebben a bűncselekményben nemcsak a szándékosság, hanem a lelki állapot különleges jellemzői is fontos szerepet játszanak.

Az érzelmek olyan mértékben uralkodnak el az elkövetőn, hogy a logikus megfontolás lerövidül vagy szinte teljesen kizáródik a cselekmény elkövetését megelőző pillanatokban.

A legfőbb kérdés mindig az: fennállt-e olyan indulat vagy affektus, amelyet a törvény méltányolhatónak tekint. Abban az esetben minősül erős felindulásnak az elkövető lelki állapota, indulata, ha ez az érzelmi fellobbanás intenzitásában jelentős fokú.

Az elkövetési magatartás megegyezik a szándékos emberölés kapcsán meghatározott ölési cselekménnyel, ezt azonban méltányolható okból származó erősen felindult állapotban valósítja meg az elkövető.

Kóros indulat, azaz pathológiás affektus esetén az erős felindulásból elkövetett emberölés megállapítására nincs lehetőség.

Ekkor az egyén – kóros elmeállapota vagy pszichés állapota miatt – a kiváltó okhoz képest akár időtartamában, akár minőségében, akár intenzitásában aránytalan módon reagál.

Ez az indulat az elkövető tudatának elborulásához vezet, amely kóros elmeállapotából adódóan kizárja vagy korlátozza büntethetőségét.

Ez főleg az ún. affektív pszichopatákra jellemző, akik rendellenes személyiségszerkezetük okán követnek el túlméretezett indulati cselekményeket. Ilyenkor a bíróság az eljárást szándékos emberölés miatt folytatja, azonban a kóros elmeállapot által kiváltott beszámítási képesség hiánya miatt az elkövető nem büntethető.

Fiziológiás affektus, azaz az éplélektani alapú indulat megállapítása mellett van lehetőség az erős felindulásban elkövetett emberölés miatti eljárás lefolytatására. Ilyenkor éplélektani alapon, a külső pszichés behatások miatt az érzelmek oly mértékben uralkodnak el rövid idő alatt az elkövetőn, hogy a cselekvést megelőző akarat-elhatározási folyamat jelentősen lerövidül, a döntési folyamat lényegét jelentő motívumok harca eltorzul és a cselekvést szükségszerűen megelőző meggondolás ezáltal kizáródik a folyamatból.

Az erős felindulás tudatszűkítő hatású állapot, amelynek egyik jellemzője, hogy az elkövető utóbb vagy teljes egészében vagy részlegesen emlékezetkiesésben szenved. Önmagában azonban a valósághű visszaemlékezés nem zárja ki e cselekmény megállapíthatóságát.

Az affektusnak méltányolható okból kell létrejönnie. Méltányolható az ok, ha az elkövetőn kívüli, így ha az elkövető magatartása hozza létre azt a külső reakciót, amelyre ő ölési cselekménnyel válaszol, nem állapítható meg a méltányolhatóság.

A méltányolható ok megállapíthatóságának másik feltétele, hogy erkölcsileg menthető legyen. Ilyen, ha maga a külső kiváltó ok jogtalan – azaz jogilag indokolatlan és erkölcsileg elítélendő – és súlyos is.

Így méltányolható oknak minősül az elkövető bántalmazása, ismétlődő, durva becsületsértése, megalázása vagy vele szemben testi sértés okozása.

Nem állapítja meg azonban a bíróság az erős felindulást akkor, ha családon belüli erőszak esetén a sértett megalázó, durva viselkedése az elkövető számára megszokott, bár ez az, amely hosszú idő után végül a sértettben az ölési cselekmény kiváltásához vezet.

Abban az esetben, ha a sértett bántalmazása a jogtalan támadás körébe tartozik és az elkövető jogos védelmi helyzetben öli meg a sértettet, azaz a saját élete, testi épsége ellen intézett vagy ezt közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárítása során hajtja végre a halálos eredményt kiváltó cselekményt, jogos védelem miatt nem lesz büntethető.

Ilyennek minősül annak cselekménye, aki a késsel a kezében feléje szaladó és fenyegetőző sértettet e támadástól felfokozott lelkiállapotban a földről felkapott vasvillával leszúrja.

(Ebben az esetben azonban szándékos emberölés miatt folyik ellene büntetőeljárás, de a büntethetőségi akadály miatt nem vonható felelősségre.)

Az erős felindulásból elkövetett emberölés jellemzője a nyombani végrehajtás.

A lerövidült akarat-elhatározási folyamat eredményeképp rögtönösen jön létre a szándék, az elkövetési magatartással szinte egyidőben.

Ha közben az elkövető valamely más célirányos magatartást tanúsít, így például a sértett bántalmazását követően kimegy a kamrába a baltáért, majd a szobába visszatérve még mindig erős érzelmi állapotban megöli a sértettet, e feltétel már hiányzik.

Az erős felindulásban elkövetett emberölés kapcsán talán a legfontosabb megérteni, hogy a jogalkotó felismeri: olykor olyan érzelmi helyzet alakulhat ki, amely az embert pillanatok alatt olyan tettre készteti, amelyet higgadt állapotban nem követne el.

Ez azonban nem mentesít automatikusan a felelősség alól, és a büntetőeljárásnak gondosan kell mérlegelnie, hogy a kiváltó ok valóban méltányolható volt-e, illetve fennállt-e a kellő intenzitású felindulás.

A büntetőjog ezen területén a szakszerű jogi védelem különösen fontos.

Ha szeretné jobban megérteni a lehetséges védekezési stratégiákat, vagy úgy érzi, érintett lehet az erős felindulásban elkövetett emberölés körében, keressen fel szakembert vagy forduljon hozzánk, hogy időben tájékozódhasson a jogairól és lehetőségeiről!

Ez a cikk általános tájékoztatást nyújt, nem helyettesíti a személyre szabott, egyéni körülményeket figyelembe vevő jogi tanácsadást.