A terrorcselekmény a Büntető Törvénykönyv (Btk.) egyik legsúlyosabb bűncselekménye, mivel komoly fenyegetést jelent mind az állami szervek, mind a nemzetközi szervezetek kényszermentes működésére, valamint a társadalom félelemmentes életvitelére is.
Az elkövető célja lehet egy állami szerv vagy más állam, illetve nemzetközi szervezet kényszerítése valamire (cselekvésre, mulasztásra, tűrésre), továbbá a lakosság megfélemlítése vagy más állam, illetve nemzetközi szervezet működésének megzavarása.
A terrorcselekmény során az elkövető elsősorban az emberek (bármely természetes személy) életét, testi épségét, szabadságát vagy vagyonát veszélyezteti.
Ha az elkövető valamilyen követelést is megfogalmaz, a „címzett” lehet például egy állami szerv vagy nemzetközi szervezet is, ideértve a külföldi államok intézményeit, valamint a különböző nemzetközi szervezeteket is.
Ezenkívül az elkövető célpontjai lehetnek olyan vagyontárgyak vagy eszközök (középületek, tömegközlekedési járművek, információs rendszerek stb.), amelyeknek kiemelkedő jelentőségük van az állami vagy társadalmi működés szempontjából.
A Btk. 314. § (1) és (2) bekezdése több olyan magatartást nevesít, melyek terrorcselekménynek minősülnek.
A 314. § (1) bekezdésében szereplő magatartás abból áll, hogy valaki – a lakosság megfélemlítése vagy állami szerv, illetőleg nemzetközi szervezet kényszerítése érdekében – olyan bűncselekményt követ el, amely személy elleni erőszakkal, közveszély okozásával vagy fegyverrel függ össze. Ilyen például az emberölés, testi sértés, emberrablás, jármű hatalomba kerítése, közveszély okozása vagy fegyverrel való visszaélés.
A 314. § (2) bekezdés a) pontja akkor valósul meg, ha az elkövető jelentős anyagi javakat kerít hatalmába, majd ezek sértetlenül hagyását vagy visszaadását állami szervtől vagy nemzetközi szervezettől függő követelés teljesítésétől teszi függővé. Ezzel a bűncselekmény eszköz- és célcselekménye között cél-eszköz viszony áll fenn: a vagyontárgyak birtokba vétele (eszköz), amit arra használnak, hogy a követelés címzettjét kényszerítsék (cél).
A 314. § (2) bekezdés b) pontja a terrorista csoport szervezését és irányítását bünteti. A jogszabály szerint terrorista csoportnak minősül az a három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja terrorcselekmény elkövetése.
A Btk. 316. §-a a terrorcselekménnyel való fenyegetést is bünteti. Ez minden olyan komoly tartalmú kijelentést magában foglal, amellyel az elkövető arra utal, hogy terrorcselekmény végrehajtására készül. Ennek formája lehet szóbeli, írásbeli is.
A 316/A. § szerint szintén büntetendő, ha valaki azért utazik be Magyarországra, onnan ki vagy át, hogy a 314. §-ban részletezett terrorcselekményt elkövessék vagy segítsék (például csatlakozzanak egy terrorista csoporthoz). Az ilyen jellegű utazás szervezése vagy az ehhez anyagi eszközök szolgáltatása/gyűjtése ugyancsak büntetőjogi felelősséget von maga után.
A 315. § külön bünteti a terrorcselekmény előkészületét, például ha valaki felhívást tesz, ajánlkozik vagy a közös elkövetésben megállapodik, vagy az elkövetéshez szükséges feltételeket biztosítja.
Ha ezeket a magatartásokat terrorista csoportban, szervezetten hajtják végre, a büntetés még súlyosabb.
A 314. § (3) bekezdése lehetővé teszi a korlátlan enyhítést annak, aki a már megkezdett terrorcselekményt abbahagyja, mielőtt abból súlyos következmény származna, és tevékenységét feltárja a hatóságok előtt, együttműködve a további bűncselekmények megelőzésében.
A terrorcselekményért a törvény tíz évtől húsz évig terjedő vagy akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegeti az elkövetőt, attól függően, hogy pontosan melyik formáját, milyen körülmények között, illetve milyen következményekkel valósította meg.
Amennyiben a terrorcselekmény szervezetten, több személy együttműködésével (terrorista csoportban) történik, még súlyosabb büntetési tételek érvényesülnek.
A terrorcselekmény a Büntető Törvénykönyv egyik legrészletesebben szabályozott és legsúlyosabban szankcionált bűncselekménye, amelyet a jogalkotó úgy foglal keretbe, hogy mind a tényleges támadások, mind pedig az előkészületi szakasz (szervezés, fenyegetés, anyagi javak hatalomba kerítése, utazás a terrorcselekmény elkövetése érdekében) külön-külön is büntetendő legyen.
Ezzel a szabályozás a társadalom és a nemzetközi közösség biztonságát helyezi a középpontba, hangsúlyozva, hogy a terror minden formája – legyen az emberi élet elleni, közveszélyt okozó, vagy éppen a puszta fenyegetés – kiemelt veszélyt jelent, ezért kifejezetten szigorúan szankcionálandó.