Jogellenes fogvatartás

Ennek a szabadságelvonásnak ugyanakkor hiányoznak a törvényes (anyagi vagy eljárásjogi) feltételei, így a cselekmény jogellenessé válik, és büntetendő.

Ez a bűncselekmény több fontos társadalmi érdeket is sért.

Egyrészt megkérdőjelezi a hivatali szervezetbe vetett bizalmat, másrészt súlyosan csorbítja az állampolgárok személyi szabadságát.

Mivel hivatalos eljárásról van szó, a társadalom elvárja, hogy a hatóságok – rendőrség, ügyészség, bíróság, stb. – kizárólag jogszerű eszközökkel és kellő alapossággal korlátozzák bárki mozgási szabadságát.

A bűncselekmény passzív alanya az a személy, akit jogellenesen fosztanak meg a szabadságától. A sértett lehet magyar vagy külföldi állampolgár, a lényeg kizárólag az, hogy a fogva tartás törvényes indoka vagy feltétele hiányzik.

 A jogellenes fogvatartás legfontosabb jellemzője, hogy a hivatalos személy jogosulatlanul vonja el valakinek a szabad mozgáshoz fűződő jogát. Lehet szó:

• Elfogásról
• Őrizetbe vételről
• Letartóztatásról
• Őrizetben tartásról

Az intézkedés akkor jogellenes, ha például a határozat kiadásához nem álltak fenn a törvényben rögzített feltételek, vagy a jogszabály által megszabott időtartamot túllépik.

Hiába derül ki utólag, hogy a terheltet fel kellett menteni – önmagában ez nem teszi a letartóztatást jogellenessé, ha a letartóztatás elrendelésekor még jogszabályi feltételek alapján járt el a hivatalos személy.

Ellenben, ha az előírt időkeret lejárt, és a gyanúsítottat nem bocsátják szabadon, a fogvatartás onnantól törvénytelenné válik.

A jogellenes fogvatartást csak szándékosan lehet elkövetni.

A hivatalos személynek tudnia kell, hogy nincs meg a törvényes alap vagy eljárásjogi feltétel ahhoz, hogy a sértettet szabadságától megfossza.

Gyakori eset, hogy a végrehajtó hivatalos személy látja, hogy a letartóztatást nem arra jogosult rendelte el, vagy a szükséges határozat nincs meg, ennek ellenére végrehajtja az intézkedést. Ilyenkor is fennállhat a szándékosság.

A Btk. 304. § (2) bekezdése felsorolja azokat a körülményeket, amelyek alapján a cselekmény súlyosabban minősül:

1. Aljas indok vagy cél: Erkölcsileg elvetendő motívum, például személyes bosszú vagy anyagi haszonszerzés.
   
   
2. A sértett sanyargatása: Ha testi vagy lelki szenvedést okoznak, meghaladva a szabadságelvonás szükségszerű korlátozásait.
   
   
3. Súlyos következmény okozása: Anyagi, erkölcsi, vagy egzisztenciális hátrány, például a sértett elveszíti az állását, családi kapcsolatai tönkremennek.
   
   

Ezekben az esetekben a büntetés már két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.

A sértett sanyargatása különösen akkor valósul meg, ha a fogvatartás körülményei (például kínzás, bántalmazás, embertelen bánásmód) jelentősen meghaladják azt, amit egyébként egy jogszerű szabadságelvonás esetén is kénytelen elszenvedni a fogvatartott.

A jogellenes fogvatartás a személyi szabadság egyik legsúlyosabb megsértését jelenti, különösen azért, mert hivatalos személy követi el hivatalos eljárása során.

A Btk. szigorúan szabályozza a szabadságelvonást, és csak szigorú törvényi feltételek mellett engedi meg a hatóságoknak, hogy valakit fogva tartsanak.

Ha ezek a feltételek hiányoznak, a hivatalos személy komoly büntetőjogi felelősséggel számolhat.

Súlyosabb esetben, ha aljas indokok, sanyargatás vagy komoly következmények is társulnak a jogtalan szabadságelvonáshoz, a büntetés mértéke tovább nő.

A törvény ezzel is védeni kívánja az állampolgárok személyi szabadságát, és óvja a hivatali szervezetekbe vetett bizalmat.