Bűncselekmény elkövetésével vádolják?

Kóros szenvedélykeltés

A kóros szenvedélykeltés vétsége a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 181. §-ában szabályozott, és elsősorban a fiatalkorúak védelmét célozza, amikor kábító hatású anyagok nem megfelelő vagy jogellenes használatára bírják rá őket vagy az ahhoz szükséges segítséget nyújtják számukra.

A bűncselekmény lényege, hogy 18. életévét betöltött személy kísérli meg rávenni, rábírni vagy segíteni a 18 év alatti (kiskorú) fiatalt valamely kábító hatású (de nem kábítószernek minősülő) anyag fogyasztásában.

A törvény abból a megfontolásból indul ki, hogy a kiskorúak testi és lelki fejlődése védendő, különösen, ha a tudatmódosító szerhasználat kialakulásáról van szó.

Alábbi összefoglalónk bemutatja a kóros szenvedélykeltés legfontosabb fogalmait és a hozzá kapcsolódó büntetőjogi szabályozást.

Miért lényeges a kóros szenvedélykeltés vétsége?

  • Gyermekvédelmi cél: A törvényhozó a 18 év alattiak fokozott védelmét helyezi előtérbe, mert a fiatalkorúak könnyebben befolyásolhatók, s nagyobb a kockázat, hogy a ráhatás során kialakuljon náluk egy veszélyes szenvedély (például ragasztó-, oldószer- vagy gyógyszerfüggőség).

  • Megelőzés: Már az anyag fogyasztására való „rábeszélés”, kísérlet is büntethető, megelőzve a tényleges fogyasztás bekövetkeztét.

A bűncselekmény védett jogi tárgya és alanyai

1. Védett jogi tárgy

A társadalomnak az az érdeke, hogy a kiskorú testi, szellemi és erkölcsi fejlődése biztosított legyen, s ne alakuljon ki nála függőség vagy kóros szenvedély.

2. Passzív alany

Csak a 18 év alatti (kiskorú) személy lehet a bűncselekmény sértettje.

3. Elkövető

Csak olyan személy, aki betöltötte a 18. életévét. Így nem valósulhat meg a Btk. 181. § szerinti vétség, ha két kiskorú egymás közt történő ráhatásáról van szó.

Milyen szerekre vonatkozik a törvény?

  • Kábítószernek nem minősülő kábító hatású anyag: Itt főleg szerves oldószerek, ragasztók, bizonyos gyógyszerek és más olyan pszichoaktív készítmények jönnek szóba, amelyek nem szerepelnek a kábítószerek vagy pszichotróp anyagok jegyzékében, mégis képesek bódító vagy tudatmódosító hatást kiváltani.

  • Kábítószer: Amennyiben valóban kábítószerről van szó, a törvény csak a „rábírni törekvés” formát bünteti a 181. §-on belül, a tényleges sikeres rábírás vagy fogyasztás esetén más, szigorúbb kábítószer-bűncselekmények lépnek érvénybe.

Az elkövetési magatartások

1. Rábírás

Aktív meggyőzés, rábeszélés, amely odavezet, hogy a kiskorú kipróbálja vagy használja a kábító hatású anyagot. Nem szükséges, hogy ténylegesen el is jusson a fogyasztásig; elég, ha a kiskorú elhatározásra jut a rábírás eredményeként.

2. Rábírni törekvés

Itt a rábírási kísérletről beszélünk, amikor az elkövető megpróbálja meggyőzni a fiatalkorút, de a gyerekben végül nem alakul ki a fogyasztási szándék, vagy a folyamat idő előtt megszakad. Ennek ellenére már ez a kísérlet is büntetendő, mert a fiatalkorúak fokozott védelme ezt indokolja.

3. Segítségnyújtás (kábítószernek nem minősülő szer esetén)

Ha a kiskorú már saját elhatározásából fogyasztani akarja az anyagot, és a nagykorú abban aktívan támogatja – például helyszínt, eszközt biztosít, finanszírozza a beszerzést –, akkor segítségnyújtással valósítja meg a bűncselekményt. Ez a segítség azonban csak akkor büntetendő, ha nem merül fel más, súlyosabb bűncselekmény (például kábítószerrel való visszaélés).

Büntetési tételek

A kóros szenvedélykeltés általában vétség, amely legfeljebb két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, feltéve, hogy nem valósul meg súlyosabb, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény.

A bűncselekmény már a rábírási szándék, illetve a segítségnyújtási cselekmény kifejtésével befejezetté válik. Nem szükséges, hogy a kiskorú ténylegesen fogyasszon, vagy bármilyen egészségkárosodás bekövetkezzen.

Szándékosság

A büntetőjogi felelősséghez az is kell, hogy az elkövető:

  1. Tisztában legyen azzal, hogy az illető 18 év alatti.

  2. Tudja, hogy az általa népszerűsített, felkínált vagy beszerzésben segített anyag kábító hatású.

Nem fogadható el könnyen az a védekezés, hogy „nem tudtam, hogy kiskorú” vagy „nem sejtettem, hogy a szer bódító hatású”, ugyanis a körülmények általában egyértelműen rámutatnak a valódi helyzetre.

Összegzés

A kóros szenvedélykeltés (Btk. 181. §) célja, hogy megelőzze vagy visszaszorítsa a fiatalkorúak tudatmódosító szerekkel való visszaélését, különösen, ha azt nagykorú személyek szándékosan, segítő vagy rábeszélő módon előmozdítják. A jogalkotó ezzel egyértelműen üzen:

  • a 18 év alatti fiatalok fokozott védelemben részesülnek,

  • már a rábeszélés és a segítségnyújtás is büntetőjogi felelősséget von maga után.

Aki ilyen helyzetben mégis úgy cselekszik, hogy fiatalokat rábeszél vagy támogat bódító hatású anyag fogyasztásában, akár kétéves szabadságvesztéssel is számolhat, függetlenül attól, hogy a szer tényleges fogyasztásra vagy komoly egészségkárosodásra vezet-e.

Ezáltal a törvény a kiskorúak testi-lelki fejlődését és biztonságát helyezi előtérbe.

Figyelmeztetés

A fenti cikk általános tájékoztatást ad, nem helyettesíti a személyre szabott jogi tanácsadást.

Ha konkrét ügye vagy kérdése van, javasoljuk, hogy forduljon szakképzett ügyvédhez a megfelelő, egyedi tájékoztatás érdekében.

dr. Lőrik József
dr. Lőrik József
20+ év szakmai tapasztalat, 2000+ büntetőügyben látta el védői feladatait, ÜDE egyesületi tag, Ügyvéd podcast házigazdája.
dr. Lőrik József önéletrajz
Büntető ügyvédet keres?