A bűncselekmény lényege, hogy 18. életévét betöltött személy kísérli meg rávenni, rábírni vagy segíteni a 18 év alatti (kiskorú) fiatalt valamely kábító hatású (de nem kábítószernek minősülő) anyag fogyasztásában.
A törvény abból a megfontolásból indul ki, hogy a kiskorúak testi és lelki fejlődése védendő, különösen, ha a tudatmódosító szerhasználat kialakulásáról van szó.
Alábbi összefoglalónk bemutatja a kóros szenvedélykeltés legfontosabb fogalmait és a hozzá kapcsolódó büntetőjogi szabályozást.
A társadalomnak az az érdeke, hogy a kiskorú testi, szellemi és erkölcsi fejlődése biztosított legyen, s ne alakuljon ki nála függőség vagy kóros szenvedély.
Csak a 18 év alatti (kiskorú) személy lehet a bűncselekmény sértettje.
Csak olyan személy, aki betöltötte a 18. életévét. Így nem valósulhat meg a Btk. 181. § szerinti vétség, ha két kiskorú egymás közt történő ráhatásáról van szó.
Aktív meggyőzés, rábeszélés, amely odavezet, hogy a kiskorú kipróbálja vagy használja a kábító hatású anyagot. Nem szükséges, hogy ténylegesen el is jusson a fogyasztásig; elég, ha a kiskorú elhatározásra jut a rábírás eredményeként.
Itt a rábírási kísérletről beszélünk, amikor az elkövető megpróbálja meggyőzni a fiatalkorút, de a gyerekben végül nem alakul ki a fogyasztási szándék, vagy a folyamat idő előtt megszakad. Ennek ellenére már ez a kísérlet is büntetendő, mert a fiatalkorúak fokozott védelme ezt indokolja.
Ha a kiskorú már saját elhatározásából fogyasztani akarja az anyagot, és a nagykorú abban aktívan támogatja – például helyszínt, eszközt biztosít, finanszírozza a beszerzést –, akkor segítségnyújtással valósítja meg a bűncselekményt. Ez a segítség azonban csak akkor büntetendő, ha nem merül fel más, súlyosabb bűncselekmény (például kábítószerrel való visszaélés).
A kóros szenvedélykeltés általában vétség, amely legfeljebb két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, feltéve, hogy nem valósul meg súlyosabb, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény.
A bűncselekmény már a rábírási szándék, illetve a segítségnyújtási cselekmény kifejtésével befejezetté válik. Nem szükséges, hogy a kiskorú ténylegesen fogyasszon, vagy bármilyen egészségkárosodás bekövetkezzen.
A büntetőjogi felelősséghez az is kell, hogy az elkövető:
Nem fogadható el könnyen az a védekezés, hogy „nem tudtam, hogy kiskorú” vagy „nem sejtettem, hogy a szer bódító hatású”, ugyanis a körülmények általában egyértelműen rámutatnak a valódi helyzetre.
A kóros szenvedélykeltés (Btk. 181. §) célja, hogy megelőzze vagy visszaszorítsa a fiatalkorúak tudatmódosító szerekkel való visszaélését, különösen, ha azt nagykorú személyek szándékosan, segítő vagy rábeszélő módon előmozdítják. A jogalkotó ezzel egyértelműen üzen:
Aki ilyen helyzetben mégis úgy cselekszik, hogy fiatalokat rábeszél vagy támogat bódító hatású anyag fogyasztásában, akár kétéves szabadságvesztéssel is számolhat, függetlenül attól, hogy a szer tényleges fogyasztásra vagy komoly egészségkárosodásra vezet-e.
Ezáltal a törvény a kiskorúak testi-lelki fejlődését és biztonságát helyezi előtérbe.
A fenti cikk általános tájékoztatást ad, nem helyettesíti a személyre szabott jogi tanácsadást.
Ha konkrét ügye vagy kérdése van, javasoljuk, hogy forduljon szakképzett ügyvédhez a megfelelő, egyedi tájékoztatás érdekében.