Kábítószer kereskedelem

Magyarországon elsőként az 1925. február 19-én Genfben megkötött Nemzetközi Ópium Egyezmény kihirdetéséről szóló 1930. évi XXX. törvény tartalmazott a kábítószerrel kapcsolatos büntetőjogi rendelkezéseket. Ezt követően már a büntető kódex tartalmaztak olyan (kábítószerrel visszaélés elnevezésű) büntető rendelkezéseket, amelyek a kábítószerekkel kapcsolatos kereskedői magatartásokra (is) vonatkoztak.

A hatályos magyar büntetőjogban a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények egyike a kábítószer-kereskedelem, amely miatt az tartozik büntetőjogi felelősséggel, aki „kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik” [2012. évi C. törvény (Btk.) 176. § (1) bek.].

A kábítószereknek számos típusa is ismert: ópium, ópiumszármazékok, kokain, hasis, hallucinogének, a pszichotróp anyagok (nyugtatók, altatók és egyéb gyógyszerek), stb. Fontos, hogy kábítószernek csak kifejezetten azon anyagok, szerek számítanak, amelyek jogilag is kábítószerként minősülnek.

A Btk. értelmező rendelkezése határozza meg azt, hogy a büntetőjogi szempontból mi minősül kábítószernek. Ez alapján kábítószer: az egészségügyért felelős miniszter ellenőrzött anyagokról szóló rendelete 1. mellékletében a kábítószerek 1. és 2., valamint 2. mellékletében a pszichotróp anyagok 1. és 2. jegyzékén szereplő anyag;

A büntető tényállás elkövetési tárgya tehát bármely olyan anyag lehet, amelyet a büntető törvény, annak is az értelmező rendelkezése [Btk. 459. § (1) bek. 18. pont] kábítószernek minősít. Ez az értelmező rendelkezés azonban nem önállóan, hanem alapvetően egy másik jogforrásra utalva határozza meg a kábítószerek körét.

Ez a jogszabály a 78/2022. (XII.28.) BM rendelet az ellenőrzött anyagokról. Ennek a rendeletnek a mellékletei tartalmazzák a kábítószernek , a pszichotróp anyagoknak és a pszichoaktív anyagoknak minősülő szereknek a jegyzékét.

Léteznek olyan kábító hatású vagy függőséget okozó anyagok, amelyek a fenti rendelet szerint nem kábítószernek, hanem pszichoaktív anyagnak minősülnek. Ez azonban nem akadálya annak, hogy a velük való (illegális) kereskedelem más bűncselekménynek minősüljön.

Ilyen lehet az új pszichoaktív anyaggal visszaélés, amely átadással és kereskedéssel is elkövethető [Btk. 184. § (1) bek.], habár a kábítószer kereskedelemhez képest is enyhébben szankcionált. Az új pszichoaktív anyag kategóriája éppen arra szolgál, hogy átfogja azokat a vegyületeket, amelyeket még nem vettek fel a „kábítószerek listájára”, de amelyek fogyasztása az egészségre veszélyes lehet. Ha az új pszichoaktív anyagot a későbbiekben kábítószernek minősítik, akkor arra már (ezt követően) a kábítószer kereskedelem bűncselekménye is megvalósítható.

A kóros szenvedélykeltés kábítószernek nem minősülő, de kábító hatású anyagra (pl. csavarlazító, hígító) is elkövethető, azt azonban csak az a tizennyolcadik életévét betöltött személy valósíthatja meg, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt ilyen anyag (szer) kóros élvezetére rábír, rábírni törekszik vagy ahhoz segítséget nyújt [Btk. 181. § (1) bek. a) pont és (2) bek.].

Nem kábítószer az alkohol és a dohány sem, amelynek vonatkozásában azonban számos a kereskedelem körébe tartozó engedély nélküli magatartás esetén költségvetési csalás valósulhat meg [Btk. 396. § (1) és (6) bek.].

A kábítószer-kereskedelem bűncselekménye nemcsak kereskedéssel követhető el, hanem a kábítószer kínálásával, átadásával, forgalomba hozatalával is. Ezek fogalmát a Kúria jogegységi határozata [1/2007. BJE], kollégiumi véleménye (BKv 57.), illetve számos bírósági döntés írja körül.

Kínálással elkövetett kábítószer-kereskedelem

Kínál, aki mást a kábítószer átvételére eredménytelenül felhív. A kínálásnak az minősül, ha az elkövető a birtokában lévő, vagy a rendelkezése alatt álló kábítószert másnak átvételre vagy megszerzésre kínálja fel eredménytelenül. Az eredménytelenség azt jelenti, hogy a kábítószer nem kerül a másik személy birtokába. Annak nincs jelentősége, hogy a kínálás szóban vagy ráutaló magatartással történik, mint ahogy az is mindegy hogy ellenérték fejében vagy ingyenesen történik a kínálás.

Átadással elkövetett kábítószer-kereskedelem

A kábítószert átadása más személynek való birtokba adást jelenti. A gyakorlat szerint „a kábítószerrel visszaélés bűntettének megállapítása körében az átadás […]akkor valósul meg, ha az kizárólag azért történik, hogy a kábítószert az átvevő maga fogyassza el”.

A kábítószer kereskedelem akkor minősül átadással elkövetettnek, ha az elkövető a kábítószert  olyan személy birtokába adja, aki azt saját maga szeretné elfogyasztani. Az átadás akkor valósul meg, ha a kínálás eredményes lesz, és a felhívott személy a kábítószert megszerzi. Ebben az esetben, a kábítószert megszerző a Btk. 178. §-a szerinti kábítószer birtokását követi el.

Forgalomba hozatallal elkövetett kábítószer-kereskedelem

A kábítószert az hozza forgalomba, aki azt több személy részére juttatja, mégpedig – akár ellenérték fejében, akár ingyenesen. Így forgalomba hozatalnak minősül a kábítószer több személy részére történő hozzáférhetőségének biztosítása is, ha az egyetlen személyen keresztül, egyszeri átadással történik. Ez az elkövetési magatartás befejezetté válik akkor, ha a kábítószer bekerül a forgalomba, vagyis a továbbadás folytán ténylegesen megnyílik annak a lehetősége, hogy a kábítószerhez más vagy mások is hozzájuthassanak (BH 2002. 299.).

Kereskedéssel elkövetett kábítószer-kereskedelem

Kábítószerrel az kereskedik, aki haszonszerzésre törekedve közreműködik a kábítószer forgalmazásában. A kereskedés rendszeresen ismétlődő, anyagi haszon érdekében folytatott adásvétel, amelynek keretei között valójában nemcsak az eladó és a vevő, hanem a rendszeresen közvetítők is (mint a kereskedői tevékenység közreműködői) tettesként vonhatók felelősségre (BH 1999. 101.).

Így a gyakorlat szerint „a kábítószerrel visszaélés bűntettének megállapítása körében az átadás […]akkor valósul meg, ha az kizárólag azért történik, hogy a kábítószert az átvevő maga fogyassza el”. Ezzel szemben a kereskedés és a forgalomba hozatal felölel ‒ az azzal szükségképpen együttjáró átadáson felül ‒ minden olyan mozzanatot, amely azt célozza, hogy a kábítószer ‒ akár további közbeékelődő személyek révén is ‒ bekerüljön a kereskedelmi forgalomba. Ennek körébe tartoznak az átadáson túlmenően olyan résztevékenységek, int az eladók és vevők felkutatása, a megállapodás megkötése, az áru tárolása, az átadás helyszínének előzetes felderítése, a szállítóeszközök és kísérők biztosítása (BH 2002. 299.).

A joggyakorlat számára kötelező értelmezés szerint kereskedés „a kábítószernek kereskedés céljából történő megszerzése, készletezése is, amely magatartás befejezett önálló tettesi cselekmény” (1/2007. BJE IV).

A kábítószerrel visszaélés tényállása nem utal arra, hogy a kábítószerekkel kapcsolatos magatartások csak akkor büntetendők, ha azok jogtalanok. A Btk. 24. §-a alapján azonban a kábítószer-kereskedelem sem büntetendő, ha annak tanúsítására jogszabály engedélye alapján kerül sor. Ha valaki a kábítószer forgalmazására külön jogszabály [66/2012. (IV. 2.) Korm. rendelet] alapján engedéllyel rendelkezik (és annak kereteit nem lépi túl), az jogellenesség hiányában nem valósít meg bűncselekményt. Büntetendő azonban, aki a kábítószer (tartalmú gyógyszer) forgalmazására vonatkozó engedély kereteit túllépi, vagy azzal azért nem rendelkezik, mert ilyet nem is kérhetett volna.

A büntető kódex kábítószer-kereskedelem esetén különbséget tesz csekély, „alapeseti” és jelentős mennyiség között. A csekély és a jelentős mennyiség fogalmát a büntető kódex meg is határozza, míg „alapeseti” az a mennyiség, amely a csekély mennyiséget meghaladja, de a jelentős mennyiséget nem haladja meg.

A kábítószer releváns mennyiségeit a büntető kódex értelmező rendelkezése ‒ főszabályként ‒ a tiszta hatóanyag-tartalomhoz köti. Így pl. az amfetamin csekély mennyiségű, ha annak tiszta hatóanyag-tartalma a 0,5 grammmot, heroin esetén a 0,6 grammot, kokain esetén a 2 grammot, míg tetrahidro-kannabinol (THC) esetén 6 grammot nem haladja meg.

A lefoglalt kábítószerek tiszta hatóanyag-tartalmának megállapítása szakértői feladat. Ha a szakértői vélemény ebben a vonatkozásban két (alsó és felső) határértéket ad meg, akkor a bíróságnak ezek közül az alacsonyabbat kell alapul vennie (Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.9/2021/34., Indokolás [74]). Ez van ugyanis összhangban azzal alapelvi szintű törvényi rendelkezéssel, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére [Be. 7. § (4) bek.].

A le nem foglalt kábítószerek tekintetében „nem a vegyész szakértő jogosult és köteles állást foglalni a hatóanyag-tartalom tekintetében, hanem ezt a bíróságnak a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kell elbírálnia és határozatában elemzően mérlegelnie”. A mennyiség megállapítása „során figyelembe kell venni azon személyek vallomásait, akik a kábítószerből vásároltak”. Míg „a hatóanyag-tartalom meghatározásánál általában a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet által közzétett legalacsonyabb hatóanyag tartalmakkal, becsléssel indokolt meghatározni, hogy a kábítószer hatóanyag-tartalma a csekély mennyiség felső határát, illetőleg a jelentős mennyiség alsó határát meghaladta-e” [vö. Fővárosi Ítélőtábla 1/2004. (VI. 16.) kollégiumi állásfoglalás].

Ha a cselekményt kannabisz növényre követik el, akkor ‒ a tiszta hatóanyag-tartalomtól függetlenül ‒ csekély mennyiségről van szó, ha a növényegyedek száma legfeljebb öt [Btk. 461. § (2) bek.].

A törvényben fel nem sorolt kábítószerek esetén a csekély mennyiség az, ami „a hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos adagjának hétszeres mértékét nem haladja meg” [Btk. 461. § (4) bek.]. Ennek megállapítása szintén szakértői feladat.

A jelentős mennyiség az adott kábítószerre meghatározott csekély mennyiség felső határának hússzorosa.

Kábítószer-kereskedelem esetén a különösen jelentős mennyiség nem befolyásolja a cselekmény minősítését (és így büntetési tételét sem), hiszen már jelentős mennyiség esetén is akár életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható. Természetesen a kábítószer-kereskedelem elbírálásakor súlyosító körülménynek számít, ha a kábítószer nemcsak jelentős, hanem különösen jelentős mennyiségű, azaz tiszta hatóanyagtartalma a csekély mennyiség felső határának kétszázszorosa.

Ha a bűncselekményt többféle kábítószerre követték el, a különböző alapegységek alapján kiszámított mennyiségeket ‒ arányosan átszámítva ‒ összegzik, és így számítják ki, hogy azok együttesen meghaladják-e a csekély mennyiség felső határát, illetve a jelentős mennyiség alsó határát [Vö. BKv 57., Indokolás II.5.c. pont]. Így pl. ha a bűncselekményt kokainra és amfetaminra követték el, és ‒ a rájuk vonatkozó alapegységek figyelembevételével ‒ a kokain mennyisége a csekély mennyiség felső határának 55%-át, az amfetaminé a 65%-át éri el, az összegzés folytán kapott 120% meghaladja a csekély mennyiség felső határát.

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk, hogy a legnépszerűbb kábítószerek hatóanyag-tartalma mikor minősül csekély, jelentős és különösen jelentős mennyiségűnek.

Az egyes bűncselekmények elkövetése során az elkövetés tárgyául szolgáló kábítószer hatóanyag-tartalmának mennyisége a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából fontos szempont. A bűncselekmény minősítése és a büntetés kiszabása során van nagy jelentősége annak, hogy az adott bűncselekményt mekkora mennyiségű kábítószerre követik el.

A csekély mennyiségként meghatározott érték felső határát el nem érő mennyiségű kábítószerre történő elkövetés több elkövetési magatartás esetében is privilegizált eset, tehát a főszabályhoz képest enyhébb büntetéssel fenyegetett. A jelentős vagy különösen jelentős mennyiségként meghatározott mértékű kábítószerrel kapcsolatos elkövetés minősített esetként szerepel a Btk.-ban és így a jogalkotó ezen esetekre súlyosabb büntetést helyezett kilátásba.

A kábítószer-kereskedelem igen szigorúan büntetendő bűncselekmény, amelynek büntetési tétele alapvetően a kábítószer mennyiségéhez igazodik, de azt az elkövetési magatartás jellege (és további más körülmények pl. elkövetés helye) is befolyásolja.

Ha a cselekményt csekély mennyiség kínálásával vagy átadásával követik el, akkor a büntetési tétel két évig terjedő szabadságvesztés. Két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő azonban, aki valaki csekély mennyiségű kábítószert forgalomba hoz (vagy azzal kereskedik) vagy a bűncselekmény bármely elkövetési magatartását az „alapeseti” mennyiségre valósítja meg.

Csekély mennyiségre elkövetés esetén tehát az egyes elkövetési magatartások elhatárolásának is komoly jelentősége van. A büntető törvény ugyanis ekkor csak kínálás és átadás esetén biztosítja az enyhébb büntetési tétel (két évig terjedő szabadságvesztés) keretei között való elbírálás lehetőségét. A csekély mennyiségű kábítószer forgalomba hozatala és az azzal való kereskedés viszont két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A bűncselekmény büntetési tétele öt évtől húsz évig terjedő vagy akár életfogytig tartó szabadságvesztés, ha bármelyik elkövetési magatartást jelentős mennyiségű kábítószerre valósítják meg.

Egyes esetekben még súlyosabb büntetés alkalmazását vonja maga után, ha a kábítószer kereskedelmet

• bűnszövetségben,
• hivatalos (közfeladatot ellátó) személyként e minőséget felhasználva vagy
• meghatározott helyen (pl. a Magyar Honvédség létesítményében vagy oktatási feladatok ellátására rendelt épület közvetlen környezetében),
• tizennyolcadik életévét be nem töltött személy vonatkozásában vagy annak felhasználásával

követik el.

Nemcsak a tényleges kínálás (átadás, forgalomba hozatal vagy kereskedés) büntetendő, hanem (ugyan enyhébben) már annak előkészülete is. Ennek körébe sorolható az is, ha valaki mást pl. kábítószer fogalomba hozatalára hív fel, másnak kábítószer kínálására ajánlkozik, illetve kábítószer másnak való átadására vállalkozik.

Az előkészület büntetési tétele három évig terjedő szabadságvesztés, de ha a cselekmény jelentős mennyiségű kábítószer átadásra stb. irányul, akkor egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.

Ha a kínálás vagy átadásra felhívás a célzatra tekintettel a kereskedés részét képezi, akkor az már kábítószer-kereskedelem befejezett tettesi magatartásaként büntetendő.

Az eljárás során a nyomozó hatóság vagy az ügyészség a kábítószert (kábítószer-gyanús anyagot) lefoglalja, majd az bíróság ítéletében a kábítószer elkobzását rendeli el. A büntető kódex alapján ugyanis kötelezően el kell kobozni azt a dolgot, amelyre a bűncselekményt elkövették [Btk. 72. § (1) bek. c) pont]. Kábítószer-kereskedelem esetén az elkobzás mellőzésének nincs helye [Btk. 73. § c) pont]. Az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll, a kábítószert ezt követően általában meg kell semmisíteni [Bv tv. 321. § (3) bek. b) pont].

A büntető kódex alapján vagyonelkobzást kell elrendelni arra vagyonra, ami a bűncselekmény elkövetéséből származik [Btk. 74. § (1) bek. a) pont]. A Legfelsőbb Bíróság iránymutatása (1/2008. Büntető jogegységi határozat) szerint kábítószer-kereskedelem esetén a „vagyonelkobzás nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre.

Azt a bűncselekménnyel összefüggő teljes vagyonra el kell rendelni, függetlenül a kábítószer megszerzésére fordított vagyon mértékétől, illetve attól, hogy a kábítószer értékesítése az elkövető számára nyereséges vagy veszteséges volt-e; a vagyonelkobzás mértéke nem csökkenthető a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal”.

Ebben az esetben azonban a vagyontárgyak tekintetében kétséget kizáróan bizonyítani kell azt, hogy azokat az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerezte (azaz pl. azok a vevőtől kapott vételár részét képezték).

Ezen felül az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni további vagyontárgyakat is. Ilyen az a vagyon, amelyet az elkövető kábítószer forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés ideje alatt szerzett” [Btk. 74/A. § (1) bek. b) pont].

Így pl. azon összegeket, amelyet valaki (nem feltétlenül a vevő) a kábítószer kereskedő által használt számlára utalt abban az időszakban, amikor a számla felett rendelkező személy a kábítószer kereskedelemnek minősül részcselekményeket végezte.

Ehhez hasonló azon vagyon is, amelyet az elkövető „a büntetőeljárás megindítását megelőző öt évben szerzett, ha a vagyon, illetve az elkövető életvitele az igazolható jövedelmi viszonyaihoz, személyi körülményeihez képest különösen aránytalan” [Btk. 74/A. § (2) bek. a) pont]. Nem rendelhető el azonban a fenti vélelmek alapján vagyonelkobzás, ha az elkövető bizonyítja, hogy a vagyon nem bűncselekményből származik [Btk. 74/A. § (3) bek.].

Ha azonos elkövetési tárgyra a kábítószer-kereskedelem mellett a kábítószer birtoklása [Btk. 178-179. §] is megállapítható, akkor csak az első (súlyosabb) bűncselekmény állapítható meg az elkövető terhére (BH 2016. 76.). Így kábítószer-kereskedelmet állapított meg a bíróság, amikor a vádlottak a kábítószert értékesítési célzattal termesztették (Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.376/2010/20.) vagy szerezték meg (BH 2017. 144).

Így adott kábítószer mennyiség tekintetében akkor merülhet fel az elkövető büntetőjogi felelőssége kábítószer birtoklása [Btk. 178-179. §] miatt, ha arra az ő terhére kábítószer kereskedelem befejezett alakzata (vagy kísérlete) nem állapítható meg. Így pl. akkor, ha az I. r. vádlott 453 tő indiai kender termesztésében vett részt, de a történeti tényállás semmi adatot nem tartalmazott az indiai kenderek értékesítésének megkezdésére (Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.317/2013/15.), illetve annak céljára.

Ha viszont a kábítószer kereskedelmet és a kábítószer birtoklását különböző elkövetési tárgyakra követik el, akkor a két bűncselekmény halmazatban áll (1/2007. BJE, Rendelkező Rész I. pont, Kúria Bfv.1295/2017/6., Indokolás [40]). Erre jó példa az, amikor az elkövető csak kannabisszal kereskedik, a kokaint pedig csak saját fogyasztás céljából tartja.

Az első találkozáskor ügyfelünknek egy órás személyre szabott tájékoztatást nyújtunk a büntetőeljárás során őt megillető jogairól, kötelességeiről, a várható büntetés neméről és mértékéről, a szükséges lépésekről. A konzultációt követően lesz olyan helyzetben, hogy szabadon eldönthesse, hogy igénybe kívánja-e venni szakképzett büntetőjogászaink segítségét.

Ez a bűncselekmény úgy követhető el, ha valaki a forgalmazáshoz hasonló tevékenységet végez valamilyen kábítószerrel. Ilyen tevékenység lehet például a forgalomba hozatal, a kereskedés, de akár a kínálás vagy az átadás is.

Kínálással elkövetett kábítószer kereskedelem

A kínálásnak az minősül, ha az elkövető a birtokában lévő, vagy a rendelkezése alatt álló kábítószert másnak átvételre vagy megszerzésre kínálja fel eredménytelenül. Annak nincs jelentősége, hogy a kínálás szóban vagy ráutaló magatartással történik, mint ahogy az is mindegy hogy ellenérték fejében vagy ingyenesen történik a kínálás.

Átadással elkövetett kábítószer kereskedelem

A kábítószer kereskedelem akkor minősül átadással elkövetettnek, ha az elkövető a kábítószert egy olyan személy birtokába adja, aki azt saját maga szeretné elfogyasztani. Az átadás akkor valósul meg, ha a kínálás eredményes lesz, és a felhívott személy a kábítószert megszerzi. Ebben az esetben, a kábítószert megszerző a Btk. 178. §-a szerinti kábítószer birtokását követi el.

Ha az átadás több személy részére történik, akkor a kábítószer kereskedelem forgalomba hozatalal vagy kereskedéssel elkövetettként értékelhető az alábbiak szerint.

Forgalomba hozatallal elkövetett kábítószer kereskedelem

Az követi el forgalomba hozatallal a bűncselekményt, aki a kábítószert több személynek juttatja. Úgy is történhet a forgalomba hozatal, hogy az elkövető csak egy személlyel áll közvetlenül kapcsolatban, de tisztában van azzal, hogy a megszerző nem kizárólag saját maga fogja elfogyasztani azt, hanem azt másnak vagy másoknak továbbadja. Erre a az eset körülményeiből, így akár az átadott kábítószer mennyiségéből is lehet következtetni. A forgalomba hozatalnak létezik kísérlete is, ha az elkövető a felkészletezett kábítószert forgalomba hozatalra szánja, azonban arra például a kábítószer lefoglalása miatt nem kerülhet sor. A forgalomba hozatal ugyanis magában foglalhat olyan résztevékenységeket is, mint az eladók vagy vevők felkutatása, a kábítószer megtekintése, megbeszélések folytatása, tárolása, szállítóeszköz biztosítása stb… Ha ilyen magatartásra a büntetőeljárásban beszerzett bizonyítékok alapján nem lehet következtetni, akkor valamilyen fogyasztói típusú bűncselekmény miatt történhet a felelősségre vonás.

Kereskedéssel elkövetett kábítószer kereskedelem

A kereskedés magában foglalja a forgalomba hozatallal kapcsolatos magatartásokat, azonban annál többet jelent. Folyamatos tevékenységek, rendszeresen ismétlődő adás-vételek útján valósul meg, amelyek haszonszerzésre irányulnak és magukban foglalnak minden olyan tevékenységet, amely arra irányul, hogy a kábítószer eljuthasson a viszonteladóhoz vagy a fogyasztóhoz. Ilyen magatartások lehet különösen a kábítószernek kereskedés céljából történő megszerzése, készletezése, csomagolása, szállítása, elosztása…

Enyhébben minősül a kábítószer kereskedelem, ha a bűncselekményt csekély mennyiségű kábítószerre követik el. Ez azonban csak abban az esetben vehető figyelembe az elkövető javára, ha a bűncselekmény kínálással, vagy átadással valósul meg.

A Btk. kábítószer kereskedelem elkövetése esetén nem teszi lehetővé, az elterelést, mint büntethetőséget megszüntető okot.

Kábítószer kereskedelem esetén szintén nincs lehetőség arra, hogy a büntetés korlátlanul enyhíthető legyen abban az esetben, ha az elkövető a vádemelésig lehetővé teszi a kábítószert értékesítő személy kilétének megállapítását. Erre csak a kábítószer birtoklás bizonyos eseteiben van törvényes lehetőség.