Állam elleni bűncselekmény feljelentésének elmulasztása

Ha valaki megbízható forrásból értesül arról, hogy ilyen cselekmény készülődik vagy éppen folyamatban van, köteles mihamarabb feljelentést tenni.

Az alábbiakban bemutatjuk a Btk. 263. §-ában szabályozott „állam elleni bűncselekmény feljelentésének elmulasztása” tényállását, annak hátterét és a hozzá kapcsolódó büntetőjogi tudnivalókat, hogy mindenki tisztában lehessen a jogszabályokkal és a lehetséges következményekkel.

A Btk. 263. §-a rögzíti, hogy aki hitelt érdemlő tudomást szerez valamely súlyos, az állam alkotmányos rendjét, szuverenitását vagy az Európai Unió intézményeinek integritását sértő bűncselekményről (például kémkedésről, lázadásról, hűtlenségről), és ezt nem jelenti a hatóságnak vagy az állam illetékes szervének, az maga is büntetőjogi felelősségre vonható.

Ez az általános kötelezettség abból a célból került be a törvénybe, hogy a felderítés és megelőzés érdekében időben értesüljenek az illetékes szervek az államot veszélyeztető bűncselekményekről.

A meghiúsítás jelentős társadalmi érdek, hiszen egy ilyen cselekmény veszélyeztetheti az ország létfontosságú működését, beleértve az állam biztonságát, az alkotmányos rendet vagy éppen a szövetségi kötelezettségeket.

A Btk. 263. § (1) bekezdése felsorolja, hogy pontosan mely cselekmények esetében alakul ki a kötelezettség. Ide tartozik többek között:

• Alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása

• Alkotmányos rend elleni szervezkedés

• Lázadás

• Rombolás

• Hazaárulás

• Hűtlenség

• Az ellenség támogatása

• Kémkedés (beleértve a szövetséges fegyveres erő, illetve az Európai Unió intézményei ellen elkövetett kémkedést is)

A hangsúly azon van, hogy a felsorolt állam elleni bűncselekmények valamelyikéről a tudomásszerzés „hitelt érdemlő” legyen.

Ha ez bekövetkezik, akkor a jogszabály kimondja: a tudomásszerző személy köteles feljelentést tenni, amint lehetősége nyílik rá („mihelyt teheti”).

• Hitelt érdemlő tudomás: A törvény akkor várja el a feljelentést, ha a személy olyan forrásból szerzett információt, amelyet maga is valósnak tekint, tehát az adatok, körülmények alátámasztják, hogy a bűncselekmény elkészült vagy éppen folyamatban van. A hiteltérdemlőséget mindig az adott ügy körülményei alapján kell megítélni.

• Mihelyt teheti: A jogszabály azonnali értesítést ír elő, de természetesen elismeri, hogy a személynek reális lehetősége legyen a feljelentésre. Ha valamilyen tényleges akadály – például személyi szabadság korlátozása vagy elzártság – ezt nem teszi lehetővé, akkor csak ezeknek az akadályoknak az elhárulása után köteles haladéktalanul eljárni.

Amennyiben a „mihelyt teheti” fordulat szerinti határidőben nem történik meg a feljelentés, a cselekmény befejezetté válik, és elkövetője akár két évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.

A törvény szerint bárki elkövetheti ezt a bűncselekményt, ha a fent említett bűntettekről tudomást szerez, de nem él a feljelentés lehetőségével.

Ám lényeges kivétel, hogy a feljelentési kötelezettség nem vonatkozik az elkövető hozzátartozójára.

Ez a szabály a családi kapcsolatok védelmét szolgálja, mert nem várható el, hogy valaki közeli családtagját jelentsen fel, ha még a bűncselekmény puszta előkészületéről, szándékáról van szó.

A Btk. 459. § (1) bekezdés 14. pontja definiálja részletesen, hogy kik minősülnek hozzátartozónak (például házastárs, élettárs, testvér, szülő, gyermek, stb.).

Nem. A 263. § (2) bekezdése értelmében a hozzátartozóval szemben egyáltalán nem érvényesül a feljelentési kötelezettség semmilyen stádiumban.

Ez eltér a korábbi szabályozástól, ahol bizonyos esetekben – például, ha még csak készülő bűncselekményről volt szó – kötelezhették a hozzátartozót a feljelentés megtételére.

A jelenlegi törvényi megoldás el kívánja kerülni a családi lojalitás és a büntetőjogi kötelezettség közötti súlyos lelkiismereti konfliktust, ezért mentesíti a hozzátartozót a bejelentésre vonatkozó kötelezettségtől, függetlenül attól, hogy a cselekmény előkészületi, kísérleti vagy befejezett szakban van-e.

Az állam elleni bűncselekmény feljelentésének elmulasztása a klasszikus értelemben vett „tiszta mulasztásos bűncselekmény”.

Itt nincs aktív cselekmény (például támadás vagy adatátadás), hanem épp az elmaradt aktív magatartás – a feljelentés megtétele – jelenti a büntetendő magatartást.

A szándékosság követelménye pedig azt takarja, hogy az elkövető tudatában van a tényeknek, és nem teljesíti a feljelentést úgy, hogy tisztában van annak kötelező jellegével.

Ha valaki nem ismeri fel, hogy a hallott információ valóságos és komoly (vagyis nem tudja, hogy állam elleni bűncselekményről van szó), akkor nem követi el szándékosan ezt a mulasztásos deliktumot.

Az állam elleni bűncselekmény feljelentésének elmulasztása vétségnek minősül, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Természetesen a bíróság mérlegeli az adott ügy összes körülményét:

• milyen súlyos és reális volt a fenyegető bűncselekmény,

• mikor szerzett arról tudomást a mulasztó,

• mennyi ideig halogatta a feljelentést,

• volt-e számára reális lehetőség a bejelentés megtételére.

A hozzátartozói minőség ebben az esetben teljes mértékben kizárja a büntethetőséget – ez egy olyan speciális körülmény, ami kizárja, hogy a hallgatás önmagában jogkövetkezményt vonjon maga után.

• Ha valaki hitelt érdemlő módon tudomást szerez súlyos állam elleni bűncselekményről vagy annak előkészületéről, köteles mihamarabb feljelentést tenni.

• A feljelentési kötelezettség nem terjed ki a hozzátartozóra, őket a törvény családi okokból mentesíti.

• A mulasztásos magatartás két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

• Sok körülményt egyedileg kell mérlegelni – például mennyire valós a forrás, mikor volt reális mód a bejelentésre.

Ha a büntetőeljárás során kérdései vannak, vagy további információra van szüksége a feljelentési kötelezettséggel kapcsolatban, forduljon bizalommal szakemberhez.

Ez a cikk kizárólag tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a személyre szabott jogi tanácsadást.