Hűtlenség

Cikkünkben közérthetően, de jogi szempontból mégis precízen mutatjuk be ezt a bűncselekményt, különös figyelemmel a Btk. 259. §-ára, illetve a hazaárulással való összevetésére.

A hűtlenség a Btk. 259. §-a alapján akkor valósul meg, ha egy magyar állampolgár állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel vesz fel vagy tart fenn kapcsolatot, és ezzel veszélyezteti Magyarország függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét.

A törvény szövegében tehát kulcsfontosságú szerepe van annak, hogy az elkövető jogállása – vagyis állami szolgálata, hivatalos státusza – biztosítja neki azokat a lehetőségeket vagy jogosultságokat, amelyekkel visszaél.

Ezzel a jogszabály a magyar állam lényeges érdekeinek védelmét célozza:

• Magyarország függetlenségét (vagyis azt, hogy külső befolyástól vagy ellenőrzéstől mentesen működjön),
  
  
• területi épségét (hogy az ország határai, területe ne sérüljön),
  
  
• alkotmányos rendjét (az Alaptörvényen és a demokratikus berendezkedésen nyugvó jogi és politikai rendszer biztonságát).
  

A törvény kizárólag magyar állampolgárokra vonatkoztatja ezt a bűncselekményt.

Emellett további feltétel, hogy az illető állami szolgálatban álljon, vagy hivatalos feladatot lásson el.

Hivatalos személynek minősül például (a teljesség igénye nélkül) a köztársasági elnök, az országgyűlési képviselő, a miniszterelnök, a bíró, az ügyész, a közjegyző, a helyi önkormányzati képviselő-testület tagja, illetve bárki, aki ilyen vagy ehhez hasonló, a Btk. 459. §-ában meghatározott, közhatalmi feladatot végez.

A hivatalos megbízatással való visszaélés azt jelenti, hogy a személy hivatalából vagy szolgálatából eredő jogosultságot vagy adat-hozzáférést, bizalmi pozíciót rossz célra használ fel.

Például megszegi azokat a kötelezettségeket, amelyeket állami szerepköre megkíván, vagy olyan titkos információkat szivárogtat ki, amelyeket épp az adott megbízatás által ismert meg.

A hűtlenség csak szándékosan követhető el.

Ez azt jelenti, hogy az elkövetőnek tudnia kell, hogy saját hivatalos megbízatásának kereteit túllépve, és annak kötelezettségeit megszegve veszélyezteti Magyarország függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét.

Nem feltétlenül szükséges, hogy kifejezetten erre törekedjen (ez már inkább a hazaárulás körébe tartozna); az is elég, ha belenyugszik abba, hogy a tette ilyen következményeket hozhat.

A gyakorlatban ez gyakran eshetőleges szándékként jelenik meg: nem az elkövető fő célja az államérdek sértése, de tisztában van a veszélyes következményekkel, és vállalja vagy belenyugszik a kialakuló kockázatba.

A Btk. alapján a hűtlenség bűntett, amit két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetnek. Ha viszont háború idején követik el, akkor a büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés lehet.

A „háború ideje” a jogszabály szerint azt az állapotot jelenti, amikor a hadviselő felek egyikeként Magyarország is részt vesz a fegyveres konfliktusban.

Ebben a helyzetben a hűtlenség azért minősül még súlyosabbnak, mert a cselekmény még közvetlenebbül támadja vagy veszélyezteti az állam létfontosságú érdekeit.

A hűtlenség könnyen összetéveszthető a hazaárulással (Btk. 258. §), hiszen mindkét bűncselekmény esetében a külföldi kormánnyal vagy szervezettel történő kapcsolat megalapozhatja a vád súlyosságát. Ennek ellenére három lényeges különbséget fontos kiemelni:

1. Elkövetői kör és a szolgálattal való visszaélés
   
   
• Hűtlenség esetén csak az minősülhet tettesnek, aki a saját állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával él vissza.
  
  
• Ezzel szemben a hazaárulás minősített esete (Btk. 258. § (2) b) pont) akkor is megvalósulhat, ha bármilyen állami szolgálatot vagy hivatalos megbízást (nem feltétlenül az elkövető sajátját) használnak fel.
  
  
2. A célzat hiánya
   
   
• A hűtlenség nem célzatos bűncselekmény: a büntetőjogi felelősség megállapításához elegendő a szándékos magatartás, melynek során az elkövető beletörődik a káros következményekbe.
  
  
• A hazaárulásnál viszont célzatot is vizsgálnak: az elkövetőnek kifejezetten arra kell törekednie, hogy Magyarország érdekeit aláássa.
  
  
3. A bűncselekmény jellege
   
   
• A hűtlenség materiális bűncselekmény, vagyis megköveteli, hogy a cselekmény tényleges veszélyt idézzen elő Magyarország függetlenségére, területi épségére vagy alkotmányos rendjére nézve.
  
  
• A hazaárulás immateriális bűncselekmény, ahol már maga a célzat (az érdekveszélyeztetés) elegendő lehet a tényállás betöltéséhez.
  
  

A két bűncselekmény tehát nem állhat egyszerre fent; ha a gyanúsított cselekménye eléri a hazaárulás súlyát, akkor a hűtlenség nem kerül megállapításra.

A hűtlenség a magyar büntetőjog egyik speciális bűncselekménye, amelynek lényege, hogy az elkövető – magyar állampolgárként – állami szolgálatát vagy hivatalos megbízatását megszegve, külföldi kormánnyal vagy szervezettel kerül kapcsolatba, és ezzel ténylegesen veszélyezteti Magyarország függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét.

Fontos különbség a hazaáruláshoz képest, hogy a hűtlenség nem célzatos: elegendő, ha a tettes tudatosan felvállalja a veszélyeztetést.

A büntetési tétel alapesetben két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, háború idején pedig még súlyosabb – öt évtől tizenöt évig is terjedhet.

A vád megalapozásához bizonyíték szükséges arra, hogy az elkövető valóban visszaélt a pozíciójával, és ezzel valós, kézzelfogható kockázatot idézett elő.

A büntetőeljárásban éppen ezért létfontosságú a megfelelő védőügyvédi segítség, aki a jogszabályi hátteret és a bizonyítási eljárás lehetőségeit is tisztázza.

Ez a cikk általános tájékoztatást nyújt, és nem minősül személyre szabott jogi tanácsadásnak.

Minden konkrét ügy más és más körülményekkel jár, ezért kérjük, hogy forduljon szakképzett ügyvédhez, aki a lehető legjobb védelmet tudja biztosítani az adott büntetőeljárás során.