Hazaárulás

A hazaárulás a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 258. §-ában szabályozott, kiemelkedő társadalmi veszéllyel járó bűncselekmény.

Lényegét tekintve akkor beszélhetünk hazaárulásról, ha magyar állampolgár valamilyen módon – például külföldi kormánnyal vagy szervezettel kapcsolatot létrehozva – Magyarország állambiztonságát veszélyezteti.

A büntetőjog szigorúan kezeli ezt a cselekményt, hiszen az állam függetlenségét, területi épségét és alkotmányos rendjét érheti támadás.

Cikkünk célja, hogy érthető, de mégis szakszerű formában mutassa be a hazaárulás lényegét, az elkövetés módjait, a minősített eseteket, valamint azt, milyen lehetőségei vannak annak, aki büntetőeljárásba keveredik ilyen vádak miatt.

A hazaárulás a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 258. §-ában szereplő bűncselekmény, melynek jogi tárgya Magyarország állambiztonsága és ezzel összefüggésben országunk függetlensége, területi épsége, továbbá az alkotmányos rend. 

A hazaárulás célzatos bűncselekmény, vagyis az elkövető szándékának középpontjában Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése áll. A törvény két alapvető elkövetési magatartást nevesít:

1. A kapcsolat felvétele külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel. Ez akkor válik befejezetté, ha a kommunikáció valóban létrejön, akár szóban, írásban vagy közvetítő útján. Ha a kapcsolat nem jön létre (például a megkeresés nem ér célba), kísérletről beszélhetünk.
2. A kapcsolat fenntartása, amely akkor áll fenn, ha a felek között már létrejött kapcsolatot tovább működtetik. Ilyenkor nem szükséges, hogy a felek egyazon helyszínen vagy azonos időben cselekedjenek, a kétoldalú együttműködés bármilyen formában (rendszeres vagy eseti üzenetváltás) megvalósulhat.

A Btk. 258. § kifejezetten magyar állampolgárokat emel ki tettesként. Ideértendő a kettős állampolgár is.

A részesek, tehát a felbujtók vagy bűnsegédek körében azonban már nem szükséges a magyar állampolgárság.

Így előfordulhat, hogy nem magyar állampolgár is részes lehet a hazaárulás bűncselekményében.

A büntetőjog e tényállás szerint azt védi, hogy magyar állampolgár ne veszélyeztesse az állam működésének és fennmaradásának alapvető értékeit.

A büntetőeljárás során a hatóságok vizsgálják a cselekmény célzatát, vagyis hogy valóban a magyar állami szuverenitást vagy alkotmányos rendet akarta-e megsérteni az elkövető.

E nélkül a szándék nélkül a hazaárulás bűncselekménye nem jön létre.

A külföldi kormány fogalma egyértelmű: más állam hivatalos kormánya, legyen az bármilyen szervezeti felépítésű.

A külföldi szervezet ennél tágabb kör: ide tartozik minden külföldön működő szervezet (akár gazdasági, kulturális, közigazgatási szerv), amelyet külföldi állampolgárok is irányítanak vagy befolyásolnak.

Nem feltétel, hogy a szervezet katonai jellegű legyen.

A hazaárulás kizárólag szándékos, egyben célzatos bűncselekmény.

Az elkövetőnek tudnia és akarnia kell, hogy Magyarország érdekeit veszélyeztesse, és célja a függetlenség, a területi épség vagy az alkotmányos rend megsértése.

A cél tényleges megvalósulása – például az állami szuverenitás tényleges elvesztése – nem feltétel.

A veszélyeztetés és a szándék már önmagában megállapítja a bűncselekményt.

A Btk. 258. § (2) bekezdése rögzíti a minősített eseteket, amelyek súlyosabb büntetést vonnak maguk után. Ide tartozik, ha a cselekmény:

• Súlyos hátrányt okoz: Itt nemcsak gazdasági vagy anyagi károkról lehet szó, hanem erkölcsi és politikai következményekről is, amelyek befolyásolhatják az ország külkapcsolatait vagy nemzetközi megítélését.
• Hivatalos személyként, állami szolgálatban való elkövetés történik: Az állami vagy közszolgálati pozícióban dolgozók fokozottan felelősek az ország érdekeinek védelméért, ezért ha ők követik el a hazaárulást, különösen súlyos a megítélés.
• Háború idején valósul meg a bűncselekmény: A különleges jogrend (például hadiállapot, szükségállapot) és a fegyveres összeütközések idején elkövetett hazaáruló magatartás a legsúlyosabb büntetést is maga után vonhat. A „háború” fogalmát a Btk. és a vonatkozó nemzetközi egyezmények részletesen meghatározzák (pl. Genfi Egyezmények).
• Külföldi fegyveres erők behívásával vagy igénybevételével követik el: Ilyen eset, ha az elkövető a saját államát idegen fegyveres erőkre támaszkodva támadja, vagy olyan együttműködést kezdeményez, amely közvetlen fegyveres fellépést céloz Magyarország ellen.

A törvény az előkészületet is büntetni rendeli.

Ez különösen vonatkozik arra az esetre, amikor valaki felajánlja segítségét, aktív lépéseket tesz az együttműködés érdekében egy külföldi félnek, de még nem jön létre a valódi kapcsolat.

A veszélyeztetésnek már ebben a szakaszban is jelentőséget tulajdonítanak, hiszen egyértelműen a magyar állam ellen irányuló szándék körvonalazódik.

A hazaárulás büntetőeljárása során a hatóságok vizsgálják, hogy valóban sérült-e, vagy legalábbis valós veszélybe került-e az állam függetlensége, területi épsége vagy alkotmányos rendje.

A kár vagy a változás tényleges bekövetkezése nem feltétlenül szükséges.

Már a veszély létrejötte is megalapozhatja a büntetőjogi felelősséget.

A hazaárulás bűncselekménye olyan magyar állampolgárokra szabott, kiemelten súlyos megítélésű tényállás, amelynél már a veszélyhelyzet megteremtése is büntetendő.

A célzatos, szándékos magatartás és a külföldi szervezettel vagy kormánnyal való kapcsolat egyaránt a büntetőjogi felelősség megállapításának alapjait képezheti.

Különösen szigorú a jogi következménye a minősített eseteknek, például ha súlyos hátrányt okoz a cselekmény, vagy háború idején követik el.

A jelen cikk általános tájékoztatásul szolgál, és nem helyettesíti az egyéni körülményekre szabott jogi tanácsadást.