20+ év büntetőjogi tapasztalat
több, mint 2000 büntető ügy.
több, mint 2000 büntető ügy.
Érdemes tisztában lenni az ilyen jellegű büntetőeljárás alapjaival, hiszen a következmények rendkívül súlyosak lehetnek.
Az alábbi összefoglaló segít megérteni, mikor valósul meg a szövetséges fegyveres erő elleni kémkedés, milyen tényállási elemeket kell figyelembe venni, valamint milyen nemzetközi szerződések biztosítják a büntetőjogi háttér érvényesítését.
A szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés a Büntető Törvénykönyv (Btk.) egyik kiemelt állam elleni bűncselekménye.
A Btk. 262. §-a szerint az a személy vonható felelősségre, aki a 261. § (kémkedés) tényállása szerint büntetendő cselekményt követ el Magyarország vagy a kölcsönös katonai segítségnyújtás kötelezettségét tartalmazó hatályos nemzetközi szerződés alapján Magyarországgal szövetséges fegyveres erő sérelmére.
A jogi érdek, amelyet a törvény védeni kíván, nemcsak a magyar állam szuverenitása, hanem a szövetséges államok katonai és biztonsági érdekei is.
Mivel Magyarország elkötelezett a közös védelem és a kölcsönös segítségnyújtás mellett (elsősorban a NATO és az Európai Unió keretében), a bűncselekmény mind a hazai, mind a szövetséges biztonságot egyaránt veszélyeztetheti.
A kémkedés alapvető szabályait a Btk. 261. § határozza meg, a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés pedig ennek különös esete a 262. § szerint.
A Btk. értelmében kémkedést valósít meg az, aki híranyagokkal, katonai vagy államtitkokkal kapcsolatos adatokat szerez vagy szolgáltat, illetve más módon támogatja az idegen hatalom vagy szervezet számára potenciálisan hasznos, titkos információk megszerzését.
A 2021. évi CXL. törvény a honvédelemről és a Magyar Honvédségről tartalmazza azt a definíciót, amely szerint a „szövetséges fegyveres erők” olyan államok vagy nemzetközi katonai szervezetek haderejét jelentik, amelyekkel Magyarországot kölcsönös katonai segítségnyújtás kötelezettsége köti össze.
Ez a NATO tagállamok és az Európai Unió védelmi együttműködésének egyes eseteire is kiterjed.
A Btk. 3. § (2) bekezdése részletesen rögzíti a magyar büntetőjog hatályosulásának feltételeit akkor is, ha az elkövető külföldön, nem magyar állampolgárként teszi mindezt.
A szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedésnél azonban – a többi állam elleni bűncselekménytől részben eltérően – az is fontos, hogy a cselekmény a szövetséges terület joga szerint is büntetendő legyen ahhoz, hogy a magyar büntetőeljárás megindulhasson.
A szövetséges fegyveres erő elleni kémkedés során a legfőbb védett jogi tárgy Magyarország alkotmányos rendje és az állam biztonsága, továbbá a NATO- és EU-szövetségesek hasonlóan fontos érdekei. Kiemelt szerepet kap a közös katonai védelmi rendszer integritásának és hatékonyságának védelme is.
A Btk. 459. § (3) bekezdése szerint – a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2021. évi CXL. törvény 3. § 27. pontjával együtt értelmezve – szövetséges fegyveres erők alatt a kölcsönös katonai segítségnyújtás kötelezettségét tartalmazó hatályos nemzetközi szerződés vagy az Európai Unió szerződései szerint Magyarországgal szövetséges államok fegyveres erői, valamint az ilyen szerződések alapján, a NATO, illetve az EU által vagy jóváhagyásával létrehozott közös katonai szervezetek értendők.
A kémkedés lényege a hírszerző tevékenység: olyan adatok, információk megszerzése, továbbítása vagy felhasználása, amelyek alkalmasak arra, hogy a szövetséges fegyveres erők katonai érdekeit sértsék vagy veszélyeztessék.
Magyarország 1999-ben csatlakozott az Észak-atlanti Szerződéshez (NATO).
Az ekkor beiktatott nemzetközi szabályok – például az 5. Cikkben rögzített kölcsönös védelem – nagyban meghatározzák, hogy a NATO-tagállamok egymás katonai biztonságának védelmét egységes jogi keretbe foglalják. Ezáltal a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés esetén Magyarország is fel van jogosítva a saját büntetőjogának alkalmazására (bizonyos feltételekkel).
A kémkedés többféle magatartást jelenthet. Ide tartozik az adatok engedély nélküli beszerzése, a bizalmas információk átadása vagy továbbítása idegen hatalomnak, valamint bármely olyan hír- vagy adatgyűjtési tevékenység, amelyet a jogalkotó kifejezetten nemzetbiztonsági érdekeket sértőnek tekint.
A szövetséges fegyveres erő sérelmére irányuló kémkedésnél külön hangsúlyos, hogy az információk átadása potenciálisan veszélybe sodorhatja nemcsak a magyar, hanem a közös védelmi rendszer egészét.
A kémkedés magatartásformái – hasonlóan a Btk. 261. §-ában megfogalmazottakhoz – többek között:
A Btk. 262. § alapján a bűncselekmény elkövethető akár Magyarország területén, akár a szövetséges állam területén.
A lényeg, hogy a tevékenység a szövetséges fegyveres erő sérelmére történjen, vagyis a beszerzett vagy továbbított adatok közvetlenül egy NATO- vagy EU-tagállam (vagy más hivatalos szövetséges) katonai érdekeit veszélyeztessék.
Az elkövető személye nem kötődik kizárólag magyar állampolgársághoz.
A bűncselekmény alanya lehet bárki, legyen az magyar vagy külföldi, amennyiben tudatosan, célzatosan fordul a szövetséges erők ellen hírszerző tevékenységgel.
A gyakorlatban az ilyen ügyek nem feltétlenül nagyszabású kémtörténetek, amelyek kizárólag kormányok közötti titkosszolgálati akciókat jelentenek.
Előfordul, hogy valaki pénzügyi vagy politikai előnyökért ad át információkat, miközben nincs is tudatában annak, hogy valójában kémkedés bűncselekményét valósítja meg.
A magyar büntetőjog általános szabálya szerint a magyar büntetőtörvényt kell alkalmazni a magyar állampolgárok által, külföldön elkövetett bűncselekményekre, és bizonyos esetekben a nem magyar állampolgárok által külföldön elkövetett cselekményekre is.
A szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés viszont speciális helyzet. A Btk. kimondja, hogy ez a cselekmény a magyar hatóságok által csak akkor üldözhető, ha azt a szövetséges állam területén elkövetett kémkedést az adott ország joga is büntetni rendeli.
Ez azért lényeges, mert nemzetközi egyezmények – különösen a NATO együttműködés – alapján a tagállamok védelmi rendszerei közös érdekek mentén működnek.
Ha valaki a szövetséges területen követ el olyan cselekményt, amely egyúttal Magyarország érdekeit is veszélyezteti, a magyar büntetőeljárás csak akkor fogja utolérni, ha az adott szövetséges állam jogrendje is kémkedésként ismeri el és bünteti a kérdéses magatartást.
A kémkedés – különösen a szövetséges fegyveres erő elleni kémkedés – az egyik legsúlyosabb államelleni bűncselekmény.
A büntetőjog szigorú szankciókat helyez kilátásba, amelyek büntetőeljárás során akár évekre terjedő szabadságvesztést is jelenthetnek.
A minősítő körülmények (például háborús időkben vagy a cselekmény különösen jelentős mértékű kárt okozó hatásával) tovább súlyosbíthatják a büntetést.
A szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés a büntetőjog egyik legsúlyosabban bírált területe, mert nemcsak egyetlen állam, hanem a közös védelmi rendszer biztonságát is közvetlenül veszélyezteti.
A kémkedés ugyanis sok esetben nehezen felderíthető, és a nemzetközi együttműködésre épülő védelem hatékony működését is alááshatja.
Ez a cikk kizárólag általános tájékoztatást nyújt, és nem helyettesíti a személyre szabott jogi tanácsadást.
Konkrét ügyekben minden esetben szakemberrel szükséges konzultálni.
