Lázadás

Ezek az intézmények az Alaptörvény alapján gyakorolják hatáskörüket, és kiemelt szerepük van Magyarország demokratikus működésének fenntartásában.

A “lázadás” szabályozásának célja, hogy megakadályozza, illetve szankcionálja az erőszakos vagy azzal fenyegető fellépést, amely korlátozná e szervek szabad döntéshozatalát vagy működését.

A Büntető Törvénykönyv 256. §-a kimondja: lázadás valósul meg akkor, ha tömegzavargás történik annak érdekében, hogy erőszakkal vagy ezzel fenyegetve gátolja vagy intézkedésre kényszerítse a fenti alkotmányos szerveket.

A lázadás egyik kulcseleme a tömegzavargás.

A gyakorlatban ez olyan, meghatározhatatlanul nagy létszámú – de a rendbontásra, a közterületi fellépésre már alkalmas – embercsoportot jelent, amely erőszakos vagy fenyegető magatartásával az említett alkotmányos szervek döntéshozatalát, intézkedéseit megakadályozná, illetve intézkedésre kényszerítené őket.

Ilyenkor a csoportosulás nyíltan támadja a hatalmi ágakat, és ez nem csupán valakinek a személyes, fizikai biztonságát sérti, hanem az alkotmányos rendet is.

A Btk. meghatározza, hogy a lázadás elsősorban a tömegzavargásban való részvétellel, annak szervezésével vagy vezetésével valósulhat meg.

• Részvétel: Már pusztán az is elég lehet, ha valaki aktívan – vagy akár passzívan, de a célokkal szándékosan azonosulva – jelen van a tömegzavargásban.
  
  
• Szervezés: Olyan cselekmény, ahol valaki létrehozza vagy megszervezi a tömegzavargást: például összehívja a résztvevőket, koordinálja az időpontot, helyszínt és a fellépés módját.
  
  
• Vezetés: A már összeállt tömegzavargás irányítása, a fellépések vagy akciók koordinálása, utasítások adása.
  
  

Mindhárom formában közös, hogy a csoport közvetlen célja legyen a felsorolt állami szervek alkotmányos működésének erőszakos megzavarása vagy kényszerítése. Aki ezek bármelyikében tudatosan részt vesz, komoly büntetőjogi kockázatot vállal.

A törvény védelme kifejezetten az Országgyűlésre, a köztársasági elnökre, a Kúriára, a Kormányra és az Alkotmánybíróságra terjed ki.

Ezek azok a szervek, amelyek elleni erőszakos vagy fenyegető fellépés az alkotmányos rendet sérti.

Előfordulhat, hogy a tömegzavargás során a testületi szerv egyes tagjai kerülnek fizikai vagy pszichés kényszer alá, de a bűncselekmény lényege mégis a szervezet működésének akadályozása vagy bizonyos intézkedések kikényszerítése.

A lázadás célzatos bűncselekmény: az elkövetőnek tisztában kell lennie a csoport szándékával, és azzal, hogy az alkotmányos szerveket akarják akadályozni vagy kényszeríteni.

Ennek hiányában egyszerű jelenlétről vagy más, kevésbé súlyos bűncselekményről lehet szó (például hivatalos személy elleni erőszak, ha alacsonyabb szintű hatóságok vagy közhatalmat gyakorló személyek ellen lépnek fel).

A tudatos cél az, ami a lázadást különlegesen veszélyessé teszi az állam és a társadalom számára.

A Btk. 256. § (4) bekezdése szerint nem büntethető lázadás miatt, ha az elkövető – tehát a tömegzavargás résztvevője – önként, vagy a hatóság felszólítására, még az erőszakos cselekmények megkezdése előtt elhagyja a helyszínt.

Ez a büntethetőséget megszüntető ok ugyanakkor nem vonatkozik a szervezőkre vagy a vezetőkre: ők nem mentesülhetnek a felelősségre vonás alól pusztán azzal, hogy időben visszalépnek.

A törvény szigorú szankciókat állapít meg:

• Részvétel a tömegzavargásban: két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.
  
  
• Szervezés vagy vezetés: öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés.
  
  
• Előkészület (Btk. 256. § (3) bekezdés): már a lázadás előkészítése is büntetendő, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel.
  
  

Ez azért is lényeges, mert nemcsak a „megvalósítás” büntetendő, hanem már az előzetes, felhívásra vagy összehangolt megegyezésre irányuló magatartás is.

Tehát, ha valaki a tömegzavargást szervező kiáltványt fogalmaz, toborozza a résztvevőket, de a cselekmény végül nem valósul meg, még akkor is felelősségre vonható kísérlet vagy előkészület miatt.

Nem minden „csoportos összecsapás” vagy rendbontás tartozik a lázadás körébe.

Előfordulhat például, hogy a cselekmény csupán hivatalos személy elleni erőszaknak minősül, ha alacsonyabb szintű hatóságot akadályoznak.

A lázadás csak akkor állapítható meg, ha kifejezetten az Alaptörvényben nevesített legfőbb állami szervek ellen irányul az erőszakos vagy azzal fenyegető fellépés, alkotmányos működésük megbénítása vagy módosítása céljából.

Az állam elleni bűncselekmény mellett a résztvevők minden további, személy elleni bűncselekményért (például testi sértés, rongálás, garázdaság) is felelősségre vonhatók.

Ha a tömegzavargás során valaki konkrétan bántalmazza a Kormány, a Kúria vagy akár a köztársasági elnök bármely tagját vagy azok képviselőit, további eljárások indulhatnak.

A lázadás és az egyéb bűncselekmények ilyenkor halmozottan, egymás mellett kerülnek megállapításra.

A lázadás a Büntető Törvénykönyv szerint az alkotmányos szervek elleni erőszakos vagy azzal fenyegető, csoportos fellépést jelenti.

Büntetési tételei szigorúak, különösen akkor, ha szervezésről vagy vezetésről van szó.

A törvény bizonyos esetekben lehetőséget ad a felelősség elkerülésére a résztvevők számára.

A fenti tájékoztatás nem helyettesíti a személyre szabott jogi tanácsadást.

Mindig kérjen egyéni konzultációt szakterületre specializálódott ügyvédtől, ha büntetőeljárásban érintett.