A nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása

A véleménynyilvánítás szabadsága és a szólásszabadság demokratikus jogállamokban kiemelt érték, mégis vannak olyan szélsőséges megnyilvánulások, amelyekre a jog eszközeivel is reagálni kell.

A magyar törvényhozás ennek érdekében büntetni rendeli a nemzetiszocialista vagy a kommunista rendszerek által elkövetett népirtás, illetve más, emberiesség elleni cselekmények tényének nyilvános tagadását, kétségbe vonását, jelentéktelen színben történő feltüntetését vagy igazolására való törekvést.

A Btk. 333. § a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek tagadását bünteti, és a védett jogi tárgy ezzel kapcsolatban a diktatórikus rendszerek valóságos működésének megismeréséhez fűződő társadalmi érdek.

Ez azt jelenti, hogy a közösség számára alapvetően fontos, hogy a múlt tragédiáiról pontos, torzításoktól mentes tudással rendelkezzünk.

A nácizmus és a kommunizmus áldozatainak száma összességében iszonyatos, emberiesség elleni bűncselekmények és népirtások sora bizonyítja, mennyire káros hatása volt ezeknek az eszmerendszereknek a 20. század történelmében.

A jogszabály egyértelműen kimondja, hogy e rendszerek bűneit nem lehet relativizálni, bagatellizálni vagy igazolni, mert ez sérti az áldozatok emlékét, kegyeleti jogait, és megtévesztheti azokat, akik nem rendelkeznek megalapozott történelmi ismeretekkel.

A Büntető Törvénykönyv 333. §-a tételesen felsorolja azokat a magatartásokat, amelyek büntetőjogi felelősségre vonást eredményeznek. Ide tartozik a nemzetiszocialista vagy a kommunista rendszerek által elkövetett

1. népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényének tagadása,
   
   
2. kétségbe vonása,
   
   
3. jelentéktelen színben történő feltüntetése,
   
   
4. igazolására törekvés.
   
   

A tagadás abban nyilvánul meg, hogy valaki a megtörtént eseményeket – például a holokausztot vagy a gulágok valóságát – nem létezőnek állítja be.

A kétségbe vonás ezen események valóságával kapcsolatban olyan kételyeket ébreszt, amelyek arra késztethetik a hallgatóságot vagy az olvasót, hogy ne higgyen a jól dokumentált és igazolt történelmi tényeknek.

A cselekmények jelentéktelen színben való feltüntetése a rendkívüli súlyú, akár milliós nagyságrendű áldozatokkal járó bűnök kicsinyítését jelenti, mintha azok nem is lennének olyan komolyak vagy pusztán „szükséges rosszként” kezelhetők volnának.

Végül az igazolására törekvés olyan magatartást takar, amely erkölcsileg elfogadhatóvá kívánja tenni a népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények elkövetését.

A törvény kifejezetten rögzíti, hogy ezek a cselekmények csak akkor valósítanak meg bűncselekményt, ha nagy nyilvánosság előtt történnek.

Ez azt jelenti, hogy az elkövető nyilatkozatai elérhetnek egy tágabb közönséget.

Nagy nyilvánosságról beszélhetünk például akkor, ha egy rendezvényen, médiában, sajtótermékben, rádió- vagy televízióadásban, illetve internetes platformon hangzik el a tagadó, bagatellizáló vagy igazoló vélemény.

Ilyenkor az elkövető magatartása potenciálisan komolyabb társadalmi hatást válthat ki, hiszen sokan szerezhetnek tudomást az állításairól.

Tettesként és részesként bárki felelősségre vonható, aki a tényállásban leírt magatartásokat tanúsítja.

Nincs szükség speciális „elkövetői minőségre” vagy különleges jogállásra ahhoz, hogy valaki ebbe a körbe kerüljön.

Elegendő, ha az adott személy olyan kijelentést tesz, ami kimeríti a törvényben felsorolt elkövetési magatartásokat, és ezt nagy nyilvánosság előtt teszi.

A bűncselekmény kizárólag szándékosan valósítható meg.

A nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása – legyen szó akár szóban, akár írásban történő cselekményről – három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A szabályozás mögött meghúzódik az a törekvés, hogy Magyarországon (ahogyan a világ sok más jogrendszerében is) a véleménynyilvánítás szabadságát ne lehessen a legsúlyosabb történelmi bűncselekmények kisebbítésére vagy igazolására kihasználni.

A nácizmus és a kommunizmus áldozatainak emléke, valamint a társadalom tisztánlátása mind a jelen, mind a jövő szempontjából alapvető fontosságú.