Háborús uszítás

A Btk. 331. § (1) bekezdése szerint, aki nagy nyilvánosság előtt háborúra uszít, vagy más módon folytat háborús hírverést, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Ezt a szabályt kiterjeszti a (2) bekezdés arra az esetre, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, de valaki nagy nyilvánosság előtt a terrorizmus támogatására uszít vagy a terrorizmust népszerűsíti. 

A háborús uszítás és a terrorizmus támogatására való uszítás olyan társadalomra veszélyes magatartások, amelyek nemcsak az érintett nemzetek békéjét és biztonságát fenyegetik, hanem a világ számos más pontján is rendkívül negatív következményeket idézhetnek elő.

A 331. § alapján a bűncselekmény megvalósulásakor két fontos társadalmi érdek sérülhet: egyrészt a háborútól mentes, békés közélethez fűződő közérdek, másrészt a terrorizmus negatív hatásaitól mentes társadalmi rend.

A múltbeli világháborúk romboló hatásait jól ismeri az emberiség: mind az első, mind a második világháború során sok millió élet veszett el, városok és országok szenvedtek el óriási károkat.

Ezzel párhuzamosan a terrorista akciók évtizedek óta jelentős nemzetbiztonsági és társadalmi aggodalmat keltenek, hiszen egy-egy jól szervezett cselekmény is tömeges áldozatokhoz, súlyos politikai feszültséghez, hosszú távú félelemhez vezethet.

A háború fogalmát a Btk. 459. § (1) bekezdésének 10. pontja határozza meg.

A háború általában két vagy több ország között fennálló fegyveres konfliktust jelent, amely emberéleteket követel, anyagi károkat okoz, és a legtöbb esetben nemzetközi szintű válsághoz vezet.

A terrorizmus ezzel szemben az erőszak vagy fenyegetés felhasználásával igyekszik politikai, vallási vagy más célokat elérni, valamint rettegést és bizonytalanságot terjeszteni.

A Btk. 331. § (2) bekezdése a terrorizmus támogatására uszító cselekményeket is hasonlóan súlyosnak ítéli, hiszen az ilyen magatartás folyamatosan fenntartja vagy erősítheti a közvélemény körében azt a nézetet, hogy a terror megoldás lehet bizonyos konfliktusokra.

A törvény két magatartási kört határoz meg, mellyel elkövethető a bűncselekmény.

•  Az első a háborúra uszítás és a háborús hírverés: ide tartoznak azok a verbális vagy írásbeli megnyilvánulások, amelyek egy konkrét háború kirobbantására vagy a már megindult fegyveres konfliktusban való aktív részvételre biztatnak. Ez az uszítás mindig erős érzelmi felhívás, bujtogatás formáját ölti, ahol a cél a hallgatóság vagy olvasók befolyásolása, motiválása a háborús cselekmények elfogadására. A háborús hírverés pedig a háborút pozitív, kívánatos eseményként láttató tevékenység, amely az ilyen közlések többszöri vagy folyamatos előfordulásával válik büntetendővé.
• 
  A második kategória a terrorizmus támogatására uszítás és a terrorizmust támogató hírverés. Ezek a cselekmények a terrorcselekmények mellett érvelnek, azok eszmei, ideológiai elfogadására igyekeznek rábírni a közönséget, illetve „kedvező” színben tüntetik fel a terrort, ismétlődő jelleggel hangoztatva annak „előnyeit” vagy „igazságosságát”.

A Btk 331. § kifejezetten rögzíti, hogy a cselekmény elkövetésének egyik alapvető feltétele a nagy nyilvánosság előtti megjelenés.

Ez azt jelenti, hogy az uszító vagy propagáló tartalomnak olyan helyen, időben és módon kell elhangoznia, amely lehetővé teszi, hogy nagyobb csoport vagy pontosan meg nem határozható számú személy értesüljön róla.

Nem elég tehát, ha csak két-három embernek hangzik el, de például egy 20-30 fős zárt közösségi rendezvényen már megvalósulhat a nagy nyilvánosság.

Ugyanígy a sajtótermék, a médiaszolgáltatás vagy az elektronikus hírközlő hálózat használata is automatikusan a nagy nyilvánosság kategóriájába emeli a cselekményt.

Ez rendkívül fontos, mert a modern technológia és az online platformok elterjedésével párhuzamosan a terjesztés lehetőségei jelentősen kitágultak.

 A Btk 331.§-a nem korlátozza a lehetséges elkövetők körét, bárki lehet tettes, társtettes vagy részes.

A büntetési tétel – egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés – tükrözi, hogy a jogalkotó komoly fenyegetettséget lát az ilyen magatartásokban, amelyek megbontják vagy súlyosan alááshatják a társadalmi békét.

Magyarországon és nemzetközileg is általános az az elvárás, hogy a közrendet veszélyeztető, háborút vagy terrorizmust népszerűsítő akciók felelősséget vonjanak maguk után.

A köznyugalom egyik legnagyobb fenyegetését a háborús uszítás jelenti, amely olyan magatartásokat foglal magában, amelyek háború kirobbantására vagy fegyveres konfliktus előidézésére irányulnak.

Mivel a modern nemzetközi jog egyik alappillére a békés együttélés és a konfliktusok diplomáciai úton történő rendezése, ezért a háborús uszítás bűncselekményének szigorú büntetése kiemelten fontos.

A nemzetközi kapcsolatok destabilizálása vagy a fegyveres összetűzések ösztönzése súlyosan sértheti egy ország belső biztonságát és külkapcsolatait is.