Rémhírterjesztés

A szabályozás arra irányul, hogy a valótlan információk ne kelthessenek tömeges pánikot, zavart, ne nehezíthessék meg a hatóságok védelmi intézkedéseit.

Alapesetben a rémhírterjesztés három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, de ha különleges jogrend idején a védekezést hátráltatja, a büntetési tétel egy évtől öt évig terjedhet.

A rémhírterjesztés tiltásának célja a köznyugalom megóvása, vagyis a társadalmi rend, a lakosság nyugalma és biztonságérzetének védelme.

A jogalkotó abból indul ki, hogy a kitalált vagy megtévesztő módon interpretált hírek alkalmasak lehetnek pánikhangulat kialakítására, ezáltal megzavarhatják a közösségi életet vagy a hatóságok hatékony védekezését, főként különleges helyzetekben.

A Btk. 337. §-a az alábbi eseteket különbözteti meg:

1. Közveszély színhelyén (1) bekezdés
   
   
• Az elkövető nagy nyilvánosság előtt valótlan tényt vagy valós tényt elferdítve állít vagy híresztel.
  
  
• A közlés alkalmas arra, hogy a közveszély helyszínén pánikot vagy zavart keltsen az ott tartózkodók körében.
  
  
• A közveszély fogalma: olyankor áll fenn, amikor a helyszínen reálisan fenyeget több ember élet- vagy vagyonbiztonságát érintő káros esemény.
  
  
2. Különleges jogrend idején (2) bekezdés
   
   
• A tettes nagy nyilvánosság előtt valótlan tényt vagy elferdített való tényt közöl.
  
  
• A közlés alkalmas arra, hogy akadályozza vagy meghiúsítsa a védekezés eredményességét.
  
  

A különleges jogrend formáit (hadiállapot, szükségállapot, veszélyhelyzet stb.) az Alaptörvény határozza meg.Ilyenkor különösen fontos, hogy a hatóságok gyors és hatékony intézkedéseit ne hátráltassák félrevezető információk.

A tényállás mindkét fordulata esetén az elkövető szóban és írásban is megvalósíthatja a bűncselekményt, és nem szükséges, hogy a pánik ténylegesen bekövetkezzék, maga az arra való alkalmasság is elegendő.

Csak akkor követhető el, ha a közlés valótlansága vagy eltorzultsága objektív: vagyis a híresztelt információ tényszerűen nem fedi a valóságot, vagy a tény lényegi elemeit megváltoztatva állítják.

Közveszély színhelye: Jellemzően egy katasztrófa vagy vészhelyzet konkrét területe. Az ott jelen lévő emberek – nem feltétlenül csak a hatóságok – sűrű figyelemmel kísérik a helyzetet, ezért a rémhír könnyen pánikot okozhat.

Különleges jogrend: Ez lehet hadiállapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet. A törvény úgy tekint rá, hogy ilyenkor a megbízható információ különösen fontos, a félrevezetés vagy a szándékosan torzított hírek pedig a védekezést kifejezetten nehezítik.

A bűncselekményt bárki elkövetheti, aki megvalósítja a valótlan tény híresztelését; több személy egyidejűleg is lehet tettes. 

A rémhírterjesztés szándékos bűncselekmény, és bár a gyakorlatban inkább egyenes szándékkal fordul elő (tudatosan terjesztett hamis hír), az eshetőleges szándék is elképzelhető.

Ez utóbbi azt jelenti, hogy az elkövetőnek mindegy, hogy a hír valótlansága pánikot kelt-e, de belenyugszik ennek lehetőségébe.

A rémhírterjesztés – a köznyugalom elleni bűncselekmények egyik típusa – a valótlan vagy torzított információk álhírként történő közzétételét bünteti, ha az a közveszély színhelyén vagy különleges jogrend idején alkalmas széles körű nyugtalanság, pánik kiváltására, illetve a védekezést szolgáló intézkedések akadályozására.

A szabályozás a közbizalom védelmét szolgálja: különösen válsághelyzetben veszélyes, ha az emberek megtévesztő információkhoz jutnak, mivel ezzel életek, vagyonok és a hatóságok hatékony fellépése is veszélybe kerülhet.

Az alapeset büntetési tétele három évig, különleges jogrend idején pedig egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.