Önkényuralmi jelkép használata

A szabályozás célja, hogy a náci és kommunista diktatúrák jelképeit ne lehessen a köznyugalom zavarására, az erőszakos hatalomátvétel vagy faji, ideológiai alapon álló erőszak népszerűsítésére felhasználni.

A törvény e bűncselekményt vétségként rendeli büntetni, és elzárást helyez kilátásba.

Az önkényuralmi jelkép használatának büntetendővé tételének közvetlen célja a „fenyegetésmentes nyugodt közélet” védelme.

A törvényalkotó szerint az önkényuralmi jelképek nyilvános megjelenítése főszabályként az erőszakos, népirtó ideológiákhoz való kötődést fejezi ki, s ezzel sérti a társadalom nyugalmát, az áldozatok méltóságát, valamint sokak kegyeleti jogát.

Ha azonban valaki e jelképeket éppen hogy a diktatórikus eszmék elítélésére, „megvetendőségének” hangsúlyozására használja, a köznyugalom veszélyeztetése hiányozhat.

Ezért csak akkor valósul meg bűncselekmény, ha a használat a köznyugalom megzavarására alkalmas módon történik.

A törvény tételesen sorolja fel azt az öt szimbólumot, amelyeknek terjesztése, használata vagy közszemlére tétele tilalmazott, ha az alkalmas a köznyugalom megzavarására. Ilyen a horogkereszt, az SS jelvény, a nyilaskereszt, a sarló-kalapács és az ötágú csillag. 

Ezek a diktatórikus berendezkedések emblémáiként rögzültek a közvéleményben. A felsoroltakhoz hasonló, azokat ábrázoló jelképek is a tiltás hatálya alá esnek.

A törvényi tényállás három elkövetési magatartást különböztet meg:

• A terjesztést amely az önkényuralmi jelképek árusítását, forgalmazását, bárkinek való ingyenes átadását jelenti. Ide sorolhatjuk akár a rendezvényeken történő osztogatást is, ha a jelkép használata a diktatórikus eszme népszerűsítését szolgálja.
• Illetve a nagy nyilvánosság előtti használatot, amely a szimbólum nyilvános, mások által látható viselését jelenti egy olyan helyen, ahol bárki jelen lehet. Amennyiben csupán egy zártkörű helyiségben, kis számú személy előtt jelenik meg, nem valósul meg a „nagy nyilvánosság”.
• A közszemlére tétel a jelkép köztéren, jól látható módon történő kihelyezését jelenti, például épület falára, kirakatba, táblára, plakátra. A kulcskérdés itt is, hogy a jelképet bárki vagy legalábbis egy nehezen behatárolható tömeg megtekinthesse.

Az előírás további eleme, hogy mindhárom esetben az elkövetőnek oly módon kell használnia a jelképeket, hogy az alkalmas legyen a köznyugalom megzavarására.

A törvény nevesítetten ilyennek tekinti az áldozatok emberi méltóságát vagy kegyeleti jogát sértő módot.

A bűncselekmény tetteseként, társtetteseként vagy bármely segítőtársként (felbujtó, bűnsegéd) bárki felelhet, aki tudatosan használja, forgalmazza, állítja ki a tiltott szimbólumokat.

Szándékosság elegendő lehet eshetőleges formában is, ha az elkövető belenyugszik abba, hogy ezzel megzavarhatja a köznyugalmat, illetve sértheti az áldozatok emberi méltóságát vagy kegyeleti jogát.

Ugyanakkor az Alkotmánybíróság álláspontja (14/2000. (V. 12.) AB határozat) szerint leggyakrabban egyenes szándék áll a cselekmény mögött, amikor a tettes azonosul vagy szimpátiát fejez ki egy önkényuralmi, erőszakos ideológia iránt.

Az önkényuralmi jelkép használata (Btk. 335. §) egy olyan vétség, amelynek büntetése elzárás lehet.

A tiltás azokra a jelképekre terjed ki, amelyek szorosan kötődnek a 20. századi totalitárius, diktatórikus rendszerekhez (horogkereszt, SS-jelvény, nyilaskereszt, sarló-kalapács, vörös csillag).

A nyilvános használat, terjesztés vagy közszemlére tétel akkor minősül bűncselekménynek, ha alkalmas a társadalom nyugalmának megzavarására vagy az áldozatok emberi méltóságának, kegyeleti jogának megsértésére.

E szabályozás alóli kivételt jelenthet, ha a jelkép célja éppen ezen ideológiák elítélése vagy történelmi-tudományos feldolgozása, s így hiányzik a köznyugalom veszélyeztetése.

A szabályozás célja, hogy elejét vegye a szélsőséges eszmék közterületen történő népszerűsítésének, és védje a demokratikus értékekkel összeegyeztethetetlen, terrorisztikus vagy népirtó hatalmi rendszerek áldozatainak méltóságát.