Előfordulhat azonban, hogy az adós vagy más kötelezett személy szándékosan hátráltatja a végrehajtás eredményes lefolytatását, amivel már nemcsak polgári jogi kötelezettségeket szeg meg, hanem büntetőjogi felelősséggel is tartozhat.
A jogi tárgy az az érdek vagy érték, amelyet a jogszabály védeni kíván.
Ebben az esetben a védett jogi tárgy a bírósági végrehajtás eredményességéhez fűződő társadalmi érdek.
Ha az adós vagy más kötelezett a végrehajtási eljárás sikerét gátolja, a hatóságok nem tudják maradéktalanul érvényre juttatni a bíróság – illetve adott esetben más hatóság – döntését.
Ez sérti mindazokat a garanciákat, amelyek a polgári és büntető eljárásokban az igazságszolgáltatás rendjét hivatottak védeni.
A cselekmény lényeges eleme, hogy a jogerősen kiszabott rendbírságról szóló bírósági döntést követően a kötelezett (vagy más, közreműködésre kötelezett személy) folytatja a korábbi magatartását, amely a végrehajtást akadályozza.
Ez két úton is megvalósulhat:
Fontos, hogy a törvény kifejezetten kizárja a „végrehajtható okiratban foglalt kötelezettség” egyszerű elmulasztását e körből, hiszen önmagában az nem megalapozója ennek a vétségnek.
Ezt a különbséget azért hangsúlyozza a jogalkotó, mert az adós anyagi kötelezettségének közvetlen nem teljesítése – például nem fizeti meg a tartozást – önmagában még nem vezet büntetőjogi felelősségre.
A bírósági végrehajtás akadályozása csak a jogerős rendbírságot kiszabó bírósági végzést követően valósulhat meg.
A végrehajtónak ugyanis először meg kell kísérelnie a mulasztó vagy akadályozó személy figyelmeztetését, majd a bíróság rendbírságot szabhat ki, ha ez a felhívás eredménytelen marad.
Ha ez sem jár sikerrel, és az érintett fél továbbra is akadályozza a végrehajtást vagy nem teljesíti jogszabályi kötelezettségét, akkor kerül sor a büntetőeljárás megindítására.
A törvény a rendbírságot nemcsak szankcióként alkalmazza, hanem egyfajta figyelmeztetésként is a kötelezett felé, hogy magatartása túlmutat a polgári jogvitán, és a büntetőjogi felelősség kérdését is felvetheti.
A bűncselekmény alanya csak az lehet, aki a végrehajtási eljárásban adósként vagy a végrehajtás sikerét elősegítő (egyéb közreműködésre kötelezett) személyként szerepel.
Mások, akik nem kötődnek közvetlenül a végrehajtáshoz, felbujtóként vagy bűnsegédként vonhatók felelősségre.
A szándékosság formája lehet egyenes vagy eshetőleges.
A Btk. 288. § (2) bekezdése kimondja, hogy nem büntethető az elkövető, ha a vádemelés előtt pótolja mulasztását, vagyis eleget tesz azoknak a jogszabályban foglalt kötelezettségeknek, amelyek a végrehajtás sikeréhez szükségesek.
Ez a rendelkezés a „büntetőjogi védelem” és a „javítás” kettős célját szolgálja: az állam azt kívánja elérni, hogy a bírósági végrehajtás ténylegesen megvalósuljon.
Ha a kötelezett még időben rendezi tartozását vagy teljesíti a mulasztott kötelezettséget, akkor a társadalmi érdek tulajdonképpen helyreáll, így nincs szükség büntetésre.
A bírósági végrehajtás akadályozása vétségként büntetendő cselekmény, amelynek megvalósulásához a jogerősen kiszabott rendbírságot követően is fennálló szándékos magatartás vagy mulasztás szükséges.
A bűncselekmény a bírósági végrehajtás eredményességéhez fűződő társadalmi érdek sérülését mutatja, és a szankciók kilátásba helyezésével elősegíti, hogy az adós vagy más kötelezett fél inkább együttműködjön a végrehajtó hatósággal.
Ugyanakkor a törvény lehetőséget ad a büntethetőség megszűnésére, ha az elkövető még a vádemelés előtt eleget tesz a mulasztott kötelezettségének.