Zártörés a büntetőjogban

Már önmagában az is tilos, ha valaki megsérti a hatósági pecsétet vagy felnyit egy olyan helyiséget, amelyet kifejezetten a lefoglalt tárgyak őrzésére zártak le.

E szabályozás célja, hogy a hatóságok – legyen szó büntető- vagy más hivatalos eljárásról – akadálytalanul és biztonságosan férhessenek hozzá a megőrizni kívánt bizonyítékokhoz, eszközökhöz vagy adatokhoz.

A zártörés elsősorban az igazságszolgáltatás és a hatósági eljárások rendjét védi.

Nemcsak a konkrét tárgy (például egy lefoglalt ingóság), hanem a hivatalos pecsét és a lezárt helyiség érinthetetlensége is védelem alatt áll.

Ide tartoznak továbbá azok az elektronikus adatok, amelyeket a hatóság az eljárás zavartalansága érdekében ideiglenesen eltávolított a nyilvánosság elől, vagy amelyekhez való hozzáférést átmenetileg megakadályozta.

A jogalkotó világossá teszi, hogy bárki, aki jogosulatlanul megkerüli az ilyen eljárási intézkedéseket, veszélyezteti a hatóságok munkáját, ezért büntetőjogi felelősséggel tartozik.

A zártörés többféle módon valósulhat meg. Ha valaki megsérti vagy eltávolítja a hatósági pecsétet, máris jogellenes módon beavatkozik a lezárt terület integritásába.

Lehetséges az is, hogy egy lezárt helyiséget úgy nyitnak fel, hogy a pecsétet meg sem rongálják, például falbontással vagy egyéb módon, de ez ugyanúgy elég a bűncselekmény megállapításához.

Az elektronikus adatokkal elkövetett jogsértések akkor kerülnek a zártörés körébe, ha a megőrzésre kötelezett vagy ideiglenesen hozzáférhetetlenné tett adatot módosítják, elrejtik vagy közzéteszik egy olyan személy számára, aki arra nem jogosult.

Amikor a lefoglalt vagy zárolt dolgot elvonják a hatóság rendelkezési jogköréből, súlyosabban minősülő esetről beszélhetünk, amelynek büntetési tétele is magasabb.

Ez a bűncselekmény már a magatartás tanúsításával megvalósul, függetlenül attól, hogy az adott pecsét megsértése vagy az adatközlés ténylegesen meghiúsítja-e a hatósági eljárást.

A jogalkotó azért alakította így a szabályozást, mert a hatóságok jogszerű intézkedéseinek szándékos kijátszása önmagában is súlyos problémát jelent.

Nem szükséges, hogy a hatóságnak konkrét, pénzben vagy más módon kifejezhető kára keletkezzen, a közbizalom, valamint a bizonyítási eljárások és végrehajtások sérthetetlensége éppúgy kiemelt jelentőségű.

Zártörést bárki elkövethet, vagyis nincs szükség speciális elkövetői minőségre.

Az elkövetéshez azonban szándékosság kell: tisztában kell lenni azzal, hogy a pecsét vagy a lezárt helyiség hatósági intézkedés tárgyát képzi, illetve hogy a lefoglalt, zárolt vagy zár alá vett dolog felett nem lehet szabadon rendelkezni.

Hasonlóképpen, elektronikus adat esetén tudnia kell az illetőnek, hogy azt a hatóság a törvényben előírt módon megőrzésre kötelezte, ideiglenesen hozzáférhetetlenné tette, vagy más védelmet rendelt el.

A gondatlansággal elkövetett cselekmény tehát nem büntetendő.

A Btk. 287. § (3) bekezdése szerint, ha valaki a bűncselekmény súlyosabb, bűntetti alakzatát valósítja meg azzal, hogy a lefoglalt, zárolt vagy zár alá vett dolgot ténylegesen elvonja a végrehajtás alól, de a vádemelés előtt mégis visszaszolgáltatja sértetlen állapotban, mentesülhet a büntetőjogi felelősség alól.

Ez a jogalkotói megoldás arra ösztönzi az elkövetőt, hogy a lehető leggyorsabban hozza helyre a jogsértő állapotot. 

A jogalkotó célja tehát a hatósági intézkedések – lefoglalás, zárlat, zár alá vétel, elektronikus adatok védelme – maradéktalan érvényre juttatása.

Már pusztán az ilyen intézkedések kijátszására irányuló törekvés is elegendő a törvényi tényállás megvalósításához.

A szabályozás jelentősége abban rejlik, hogy megerősíti a büntető- és más eljárások rendjét, miközben a társadalomnak is jelzi: a hatóságok által elrendelt zárlatot, pecsétet vagy korlátozást teljes mértékben tiszteletben kell tartani.

Ha azonban az elkövető felismeri tettének következményeit, és a vádemelés előtt visszaadja a jogellenesen elvont tárgyat, esélyt kap a jogi felelősség alóli mentesülésre.

Ez a megoldás egyszerre védelmezi a közbizalmat és nyújt lehetőséget a jogsértő számára a jóvátételre, elősegítve a hatósági eljárások gyors rendezését és a tisztességes jogérvényesítést.